Sziasztok! Ez itt egy Sugawara x reader lenne. Remélem tetszik ♡ Bocsi hogy egy kicsit rövidke! Hirtelen ötlet volt.

Sugawara már régóta a legjobb barátom. Talán már ovodában elkezdett köztünk barátság kialakulni. Ő egy igazi angyal. Mindenben segít,végtelenül kedves és aranyos is. Könnyen zavarba jön,de én örülök hogy ismerem,bár egy idő után elkezdtem többet érezni iránta,ami mai napig kitart. Éppen az iskolába tartottunk mikor hirtelen elbotlottam és előreestem. Lehetetlen lett volna hogy elkapjon Suga,túl gyorsan estem.
-Úristen [Név] jól vagy?!
-Igen,csak egy ici picit meghorzsoltam.-ezt mondtam de igazából ömlött térdemből a vér. Nem igazán érdekelt,sokszor estem el régen így nem lepődtem meg hogy újabb horzsolásokat szereztem.
-Nálam van tapasz,nem engedem hogy így vérezzen a lábad..biztos fáj-hangja aggódó volt ami aranyos volt és jól esett. Valljuk be,igaza volt. Tényleg fájt a horzsolás.
Elvezetett egy padhoz majd letérdelt,megtakarította a sebet rárakta a tapaszt majd egy puszit adott rá.
-Ezt-ezt miért?-arcom felvette a paradicsom árnyalatát
-Tudod [Név],ezzel hamarabb begyógyul majd-arcán széles mosoly díszelgett ami már tényleg egy angyal képét mutatta.
Ezután visszaindultunk az iskolába ahol   ma kivételesen kevés óránk volt. Sugawarával megbeszéltük hogy délután átmegyünk hozzájuk és megírjuk ott a házi feladatot ami számomra áldás volt. Nem szeretek tanulni.
Mikor minden órának vége lett elindultam a bejárathoz. Megláttam a távolban Sugawarát és egyből futni kezdtem felé. Amilyen szerencsétlen vagyok sikerült megint elesnem..pont előtte,az iskola előtt. Mindenki végignézte ahogy orraesek. Hozod a formád [Név]..
Sugawara felsegített és ismét aggódott. Próbáltam csillapítani hogy nincs baj..de nem igazán sikerült.
-Most elmegyünk akkor hozzám és otthon rendbehozzuk
-Rendben-csak bólintottam. Tudtam hogy nincs más választásom. Nem fogja engedni hogy ellenkezzek. Ezen a téren erős személy volt.
Gyorsan leporoltam a ruhámat majd elindultunk Suga házához. Néha felszisszentem mert nagyot estem de teljesen kibírható volt. Mikor odaértünk a házhoz kiderült hogy csak mi ketten leszünk mivel az ajtó és a kapu is zárva volt. Mikor beértünk Suga belökött a fürdőszobába és rögtön elkezdte tisztogatni a sebet ami eléggé fájt.
-Suga a rohadt életbe! Ez rohadtul fáj-fájdalmamban felkiáltottam,és ezek a szavak sem voltak megszokottak nálam.
-Nyugi [Név]-chan. Semmi baj. Jobb lesz.-ekkor kezeit kezeimre vezette és simogatni kezdte azokat.
-Suga?..-arcom vörös volt mint egy napfelkelte egyik árnyalata.
Kezeinket összekulcsolta és szemeimbe nézett.
-Szeretlek. Már régóta el akartam mondani. Nagyon nagyon szeretlek.-a pulzusom talán valahol az egekben járt,de mindennél boldogabb voltam.
-Én is szeretlek!
Ekkor az angyal ölelésre tárta karjait amibe persze belebújtam. Mikor fixálta a sebeim megbeszéltük a dolgokat és hivatalosan is kijelentettük magunknak hogy egy pár vagyunk. Még senki nem tudta rajtunk kívül. Végül egy kis közös sütésben döntöttünk mivel mindketten szerettünk és tudtunk is sütni finomságokat. Egy kis csokis sütibe kezdtünk bele. Szépen összekevertük a tesztát,formába raktuk majd beraktuk a sütőbe. Sugawara felültetett a konyhapultra majd átölelte derekam és elcsattant az első csókunk. Egyikőnk sem volt profi,de hosszú percekig eltartott. Csókunkat egy csengő zavarta meg. Suga elvált tőlem,lesegített a pultról majd együtt kimentünk megnézni ki az.
Daichi állt morcosan a kapuban ami belőlem egy kisebb kuncogást váltott ki.
-Basszus az edzés!-kiáltotta el magát Suga
-Mégis hol a jó fészkes fenében voltál Suga?
-Itthon...-vakarta meg tarkóját suga kínosan
-Mégis hogy felejthetted el itthom hogy edzés van?
-Úgy hogy ezalatt összejöttünk-mondtam örömteli hangon.
-Hogy mi? Tényleg?-mosolygott Daichi emellett kissé meglepődött.
-Igaz-mondtuk egyszerre.
-Értem,akkor ez az egy eset elfelejtve! Ez az egy. Suga várunk holnap edzésre.-ezzel Daichi ott hagyott minket mi pedig csak nevettünk egy jót a történteken.
-Szeretlek Suga!-ugrottam szerelmem nyakába
-Én is..de a szüleinknek ezt hogy mondjuk el?
-Oh.....

~Vége