CsapoJazmin2005 kérésére. Remélem tetszik! ❤💕   

Az első sorból nézhettem, ahogy ez a kissé furcsa pár egymásba szeret. Rachel, a kishúgom, nos... mindig furcsa volt. Amit nagyrészt meg is értek. Mindketten, bár főként én, gyűlöltük a szüleinket. Így el is költöztünk onnan. Rachel hozzám költözött, és hiszem, hogy ez a sors keze volt. Elvégre ha nem így lett volna ki tudja találkozott-e volna Zack-el?

- Rachel! El fogsz késni!- nyitottam be szobájába, ahol a lány már üveges tekintettel vette magára egyenruháját.- Oh, hogy már ébren is vagy! Jó reggelt! A cuccod már összekészítettem, kint vár a konyhapulton, rendben?- mosolyogtam rá, mire csak bólintott.

Sóhajtva csuktam be az ajtót. Imádtam a kishúgom, de nem bírtam megérteni. Miért ilyen? Miért nem beszél senkivel? Ezek a kérdések folyton megfordultak a fejemben.

Ma szabadnapom van, szóval baráti társasággal lógok majd. Ami egyet jelent Zack-el, Cathy-vel és Eddie bátyjával.

- Elvigyelek suliba?- ajánlottam fel Rach-nek mikor elkezdte cipőjét felvenni.

- Nem, köszönöm.- rázta meg a fejét.

- Rach, biztos vagy benne? Elég hűvös van kint, én pedig ma úgyse dolgozok. Na mit szólsz? Plusz idő a nővéreddel?

- Rendben.

Hiába mondta ki azt az egyetlen szót olyan.. Semmilyen hanglejtéssel, nekem nagyon sokat jelentett. Sok ideje nem ment bele, hogy együtt legyen velem egy kicsit több időt, most meg... Beleegyezett!

- Szuper! Várj, hozom a kulcsot!- mosolyogtam vidáman. Gyakorlatilag végig sprinteltem a házon, hogy megtaláljam a kulcscsomóm. Indulhatunk~!

Az odafele úton próbáltam beszélgetni, ami nem igazán sikerült. Vagy nem válaszolt és meredt ki az ablakon, vagy csak egy- vagy pár szavas válaszokat kaptam. Őszintén szólva reméltem, hogy egy kicsit sikerült közelebb kerülnöm hozzá, de mint látszik, ugyanott téblábolok, mint eddig. Valahol a START mező közelében.

- Itt is volnánk! Érezd jól magad, húgi!- mosolyogtam rá, de csak bólintott és ment is a sulihoz.

Nagyot sóhajtottam és a kormányon idegesen dobolva ujjaimmal vezettem tovább. Megálltam Zack háza előtt és becsengettem.

- Mit akarsz?- nyitott ajtót morcosan. Csak álltam előtte és próbáltam visszatartani, kicsordulni vágyó könnyeim. Ő persze mindezt észrevette és behívott.- Mi volt?- kérdezte miközben teát csinált.

- Rach... Olyan mintha nem is ismerném a saját húgom, érted? Olyanok vagyunk, mint két idegen egy házban.- szipogtam.

- Ray már megint semmibe vesz?- tett elém egy csésze gőzölgő teát.

- Kösz.. És nem teljesen. Csak nem akar beszélni velem vagy.. Nem is tudom.

- Majd beszélek a fejével. Nehogy már a nővérét, aki elhozta azoktól a szörnyektől, nézze ennyire semmibe!- csattant fel hirtelen, mire összerezzentem.

- Ugyan Zack, hagyd. Jó lesz ez így...

- Na nem! Nagyon nem, Lily! Nem akarom azt látni, hogy folyton sírsz miatta!

- Nekem ez így jó. Majd megszokom.

- A francokat szokod meg!

~Time skip~

- Jössz?- néztem fekete hajú legjobb barátomra. Egy morgás után jött is utánam, és beszállt a kocsiba.- Most megyünk Rach-ért, de ne csinálj fesztivált, rendben?- kérdeztem, de nem válaszolt.- Zack! Rendben?

- Ja...- morogta kibámulva az ablakon.

- Helyes.- bólintottam. Bekapcsoltam a rádiót, amiből jobbnál jobb számok szóltak, így az egész utat végig énekeltem, ráadásul teli torokból. Zack egy ideig morgolódott, majd velem énekelt.- Rachel! Húgi, gyere!- kiabáltam fiatalabbik testvéremnek majd megnyomtam párszor a dudát.

- Ő az, igaz?- kérdezte Zack a húgom felé bökve fejével.

- Aha.

- Mindjárt jövök.- mondta komolyan mire utána kaptam de nem értem vele semmit, már rég kiszállt a kocsiból.

- Zack!- kiabáltam utána, de meg sem hallotta.

Egyenesen Rachel felé ment. Idegesnek tűnt, és mindez be is igazolódott, mikor húgom feje fölé csapott, ököllel a falba.

Ebből semmi jó nem fog kisülni! Le kell állítanom Zack-et!

Zack Szemszöge

Fene a csajba! Hogy képes megbántani Lily-t, azok után amiket tett érte?! Na most nagyon pórul jársz kis csaj!

Gondoltam magamban miközben a nagyjából nálam egy fejjel alacsonyabb Ray-hez igyekeztem. Odaérve hozzá, idegesen a falba csaptam az öklömmel. Remegtem az idegtől és nem érdekelt, hogy ezt a kis „jelenetet" hányan nézik végig.

- Oi, Ray! Azt rebesgették a madarak, hogy semmibe veszed a nővéred! Milyen jogon?

- Nem tartozik rád.- mondta egyszerűen. Szemeiből semmit nem bírtam kiolvasni. Mintha... nem is érezne semmit.

- Lily egy nagyon jó nővér. Van fogalmad róla egyáltalán min ment keresztül csak azért, hogy megvédjen téged? Hogy ne legyen semmi baja, annak a kis seggednek?! Haa? VÁLASZOLJ!- förmedtem rá.

- Van.

Nesze nekem, egyszavas válasz!

- Akkor miért viselkedsz így vele? Tudod te, hogy hányszor sírta ki magát a vállamon? Vagy a szobájában?

- Igen. De nem tudok mit tenni. Lily megtagadta Istent.

- Jesszus... Isten nem létezik Ray! Fogd fel! A nővéred mindent megtesz, hogy ne legyen neked rossz! És mit kap? Ezt a semmitmondó pillantást és hangszínt. Dühös vagy rá?

- Nem.

- Szereted?

- Igen.

- Akkor? Mi tart vissza, hogy úgy viselkedj vele mint ahogy azt megérdemelné?

- Az, hogy szeret téged.

- Hogy.. Mi? Persze, barátok vagyunk! De várj.. Te féltékeny vagy?

- Mh.. Azt hiszem.- bólintott mire arcom vörös színt vett fel.

- Tch.. Inkább szállj be a kocsiba.

Azzal otthagytam. Hagy kövessen csak a kocsiig. Amúgy is. Mi van vele? Miért lenne féltékeny a Lily és köztem lévő kapcsolatra? Csak nem szeret? Ugyan, az képtelenség, nem is ismer! Vagy.. Lehet Lily mesélt rólam neki?

Hangosan csaptam be a kocsi ajtaját.

- Mi a francért van ilyen édes húgod?- morogtam a vörös hajú lánynak, aki mit sem értve nézett hol rám, hol húgára.

- Tetszik?- suttogta nekem, mire még jobban fejemre húztam kapucnim.- Édesek lennétek együtt.

- Gondolod?- morogtam.

- Tudom. Mit mo- Szia Rach!- köszönt húgának vidám mosollyal száján.

- Szia Lily.

- Majd mesélek!- tátogtam Lily-nek, aki aprót bólintott és már vezetett is haza.

- Sajnálom.- mondta Ray mikor leparkolt a nővére.

- Mit?- nézett rá a vöröske a visszapillantóból.

- Hogy szomorúvá tettelek. Zack rámutatott, hogy sok mindenért hálás lehetnék neked. Szóval neked pedig köszönöm.- nézett rám, mire enyhe pír ült ki arcomra.

- Nem tesz semmit kölyök!- mosolyogtam rá.

Mind kiszálltunk a járműből. Lily előre ment, mert ő nyitott és egyből ment is vissza a kocsihoz.

- Hát te?- néztem rá kérdőn.

- Megyek Cathy-hez egy kicsit.

- Nee! A szadista mazochista ribihez?

- Igen, hozzá.- nevetett fel.- Legyetek jók, sziasztok! Zack, részleteket majd!- kacsintott majd elhúzott.

Én pedig csak álltam és értetlenül néztem utána. Ray megfogva kezem húzott be a házba. Amint beértünk, becsukta az ajtót, és pulcsimnál fogva lehúzott magához egy csókra.