_Sarcii_Plisetsky_ kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Nagyon nem szoktam ehhez a műfajhoz, úgyhogy ha nem a legjobb, azért elnézést ^^"" Oh, és remélem a rajz is elfogadhatóra sikerült owo

Mindig is szerettem az adrenalint. Egyrészt ezért korcsolyázok. Az a megmagyarázhatatlanul erős érzés, amit minden egyes alkalommal boldogan és örömmel élek át. Ez lehet vagy egy verseny, egy iskolai dolgozat vagy felelés, egy randi, de egyik barátnőm koncetrjén ugrálva énekelni vele a dalt, na az sem utolsó. Rendszerint minden egyes péntek este elmegyünk párommal a klubba, ahol hetente kétszer fellépett Ali a bandájával. Oroszországban nem volt túl sok jó banda, számomra legalábbis nem igazán volt túl kedvező. Yuri eleinte nagyon nem kedvelte, hogy elrángattam a gyakorlásról vagy a nagy videójátékokban való elmerülésből, viszolt lassan ő is kezdte megkedvelni a helyzetet. Noha nem is igazán volt választása. A kis csapatunkhoz rendszerint csatlakozott még a baráti társaságom többi tagja, valamint Ali párja is. Egy este, ami olyan szokásosnak indult, viszont hatalmas fájdalomba fulladt. Na de mindent a legelejéről.

Ugyanúgy, mint minden pénteken, 6-ra mentünk a szórakozóhelyre, hogy még az előadás előtt tudjunk egy kicsit beszélgetni. Ilyenkor általában Yuri csak csendben, esetleg Milával veszekedve ült mellettem az egyik kör alakú asztalnál, miközben mi vagy csevegtünk, vagy hogyha jelenetet rendezett a lánnyal, jót nevettünk rajtuk. Teljesen ugyanúgy ment azon az estén is.

- Ma előadtok egy új számot is, nem?- érdeklődtem egyik legjobb barátnőmtől, aki épp a gitárját hangolta a színpad mögött, ahol összegyűltünk.

- Aham.- bólogatott.- Nem véletlenül nem engedtünk be a próbákra.- kacsintott, mire mindketten felnevettünk.- Amúgy mi a helyzet?

- Minden remek és a szokásos. Csak annyi, hogy mostanság Yuri kevesebb időt tölt velem.- húztam a számat.- Bár így több időm van animézni.- vigyorodtam el, mire a lány halkan felkuncogott.

- De akkor nincs baj köztetek, ugye? Mert ha valamit csinált, esküszöm megverem.

- Nem, nincs gond. Nekem legalábbis nem tűnt fel ilyesmi.

- HÉ ÖREGASSZONY! NE TÉPD A HAJAM!- ordított fel a szőkeség az egyik hangfalon ücsörögve, miközben Mila épp a haját fonta be.

- Meg se húzom, te vagy nyafogós, Yuri!

- Mondd még egyszer és a csajod sem fog felismerni!- sziszegte idegesen.

- Higgadj már Cirmi! Mi az, Yuka helyett te menstruálsz?- húzta az agyát a barnás hajú lány.

- Milyen jó is lenne..- sóhajtottam fel, mire mindenki felnevetett.

- Alisa, menjünk!- pörgette meg ujjain az ütőt a dobos, majd elindult fel a színpadra.

- Máris!- vette nyakába a lány a gitárt, majd egy gyors csókot lopva barátnőjétől, már ment is ki a színpadra.

- Gyere, menjünk megnézni őket.- indultam meg barátom felé, aki inkább az ölébe rántott, kezeit pedig a fenekemre vezette.- Ezt vegyem ellenkezésnek?- húztam mosolyra ajkaim, miközben átkaroltam a nyakát.

- Vedd aminek szeretnéd Kiscicám, de az egyszer biztos, hogy azt a koncertet te ma nem fogod hallani.- kapott ajkaim után, amiket durván ostromolni kezdett, de természetesen nem szakítottam félbe. Helyette a kellemesebb utat választottam és viszonoztam a csókját, amely kezdett egyre inkább szenvedélyessé válni. A fülemben a vér lüktetett az arcomba, illetve fülembe szökő vér miatt, így alig hallottam valamit. Yuri egyre közelebb és közelebb húzott magához, testem teljesen a övéhez préselve, azonban a ruha, ami köztünk volt, egyre jobban kezdett mindkettőnket roppantul idegesíteni.- Kívánlak..- mormogta ajkaimra, mielőtt elindult volna csókokkal behinteni a nyakamhoz vezető útját, majd nyálas puszikkal lepte be nyakam, ahol lassan elkezdte megszívni a bőrt, ezzel kicsalva belőlem egy halk nyögést.

- De szeretném hallani az új számukat.- motyogtam hátradöntve a fejem, mire a fiú halkan felkuncogott.

- Nem úgy tűnik. De máskor is meghallgathatod ám. Viszont én tudod mit szeretnék hallani?

- Na mit?- mosolyodtam el, mire a fiú a fülemhez hajolt.

- Ahogy nyögöd a nevem.- mormogta bele szexin a fülembe.

- Aztán hol csinálnánk?

- Nem is tudom, a mosdóban?

- Kizárt.

- És mit szólsz ahhoz a helyhez, ott?- bökött fejével a mögöttünk lévő kis sarokban lévő ajtóra, ahol a kellékeket tartották.

- Mire várunk?- keltem fel öléből és elkezdtem őt húzni. A kulcs benne volt a zárban, így ahogy kinyitottuk, magunkra is zártuk. Yuri egyből a falnak nyomva csókolt meg, amit elmosolyodva viszonoztam, miközben hajába túrtam.

A szavak helyett a tetteink beszéltek. A levegő szinte izzott köztünk, mindketten egyre gyorsabban vettük a levegőt. Nagyon nekivetkőzni nem akartunk, de alulról mind a kettőnknek eléggé hamar lekerültek a ruhadarabjaink. Végül egy ütött-kopott matracon kötöttünk ki, egymást falva, el sem akartunk szakadni egymástól. Már nagyon kívántam még csak a legelején is, így amikor egyik ujjával végigsimított lenti ajkaim közt, mintha áramütést kaptam volna, az egész testem megrándult és felsóhajtottam.

- Ahogy érzem ide nem is fog kelleni semmiféle plusz síkosító.- mosolygott perverzen, mire ködös tekintettel szemeibe néztem.

- Csodálkozol?

- Nem igazán.

- Szeded még a fogamzásgátlót, ugye?

- Asszed abbahagyom? Amíg veled vagyok és nem akarunk gyereket, kénytelen vagyok.

- Ne úgy mondd, mintha rossz lenne.- csókolt meg, majd azzal egyszerre belém tolta teljes méretét, mire egy kisebb sikkantás hagyta el a szám.

Őszintén szólva nem igazán kímélt, gyorsan és durván csinálta, de én élveztem. Furcsa volt nem otthon csinálni, ráadásul nem tudhattuk, hogy melyik személyzet tag akarhatott volna bemenni hozzánk, akinek volt pótkulcsa a kis szobához, de pont ez tette az egészet még izgatóbbá. Ahogyan azt sem tudhattuk, hogy mennyire hallatszódtak át a hangosabb nyögéseim a falakon túlra, de őszintén, nem is érdekelt. Az egyetlen dolog ami a foglalkozatott, az az iszonyatosan jó érzés volt, ami folyamatosan, többszörösen is a csúcsra vitt. A boldogságon, élvezeten, szerelmen és többet akaraton kívül nem éreztem mást.

Végül valóban nem állt meg addig, amíg nem nyögtem a nevét hangosan. Már majdnem ismételten elmentem, mikor abbahagyta. Lihegve és morcosan néztem rá, de ő csak kacsintott egyet, majd két lábam közé behajolva csiklóm körül kezdett körözni, néha megszívva azt folytatta a kényeztetést, miközben 2, majd később egy harmadik ujj is becsatlakozott a G-pontom ingerléséhez. A takaróba markoltam jobb kezemmel, amíg a ballal Yuri hajába túrva nyöszörögtem.

- Y-Yuri~!- vetettem hátra a fejem, mikor éreztem, hogy közeleg a vége.

- Hadd halljam!- mormogta, majd folytatta is tovább kényeztetésem.

- - Yuri! E-el... Ahnn~~- haraptam be a szám. Aztán hirtelen jött az eltéveszthetetlen érzés, amitől egész testemben megremegtem és mintha villámcsapás érte volna a gerincem, teljesen megfeszült.

- Hűha, ilyet még nem produkáltál, Yukatchi.- vigyorgott büszkén a fiú, mire lihegve felültem.

- Mit?

- Nézz csak a matracra.

- Te jó ég...- kerekedtek el a szemeim, mikor megláttam, hogy teljesen elázott egy pontban a matrac.- Ha erre rátalálnak...

- Majd megtudják, hogy mire is vagyok képes. Viszont öltözködjünk, lassan vége lesz a barátnődék fellépésének és ha nem találnak ránk, szerintem kicsit kibukik.

- Igen, igazad van.- amilyen gyorsan csak tőlem kitelt, magamra kapkodtam, amit sietősen nem is olyan nagyon régen levettem, jobban mondva szinte letéptem magamról, majd kislisszoltunk az ajtón. Szerencsétlenségünkre azonban pont akkor jöttek le a színpadról Aliék, de nem vettek elsőnek észre. A zenekar többi tagja nem is igazán vett tudomást rólunk, Ali pedig elsőnek barátnője karjaiba ugrott, csak azután látott meg minket is.

- Ohoho~ mi történt veletek?- méregetett minket egy mindentudó mosollyal.

- Mire gondolsz?- mosolyodtam el, remélve, hogy nem szűrt le túl sok mindent.

- Oh, ugyan Yuka. Mindkettőtök haja kócos, Yuri arcán, nyakán és a pulcsiján is rajta vannak a rúzsfoltjaid, a ruhátok nagyon össze-vissza áll. És ha ez nem lenne elég... Vannak bent kamerák.- az utolsó mondatával teljesen kiszállítatta belőlem a lelkem. Először teljesen lefehéredtem, aztán egy pillanat alatt rák vörös színbe váltott át az arcom.

- H-hogy... mit mondtál?

- Be van kamerázva.- vont vállat.- De ha nem történt semmi, csak megtámadtak titeket, akkor nem lesz semmi gáz.

- Y-Yuri...?!- markoltam rá kezére, mire ő is rászorított, jelezve, hogy ő sincs elragadtatva az egész szitutól.

- Nyugi, csak baszogattalak titeket, nincs kamera odabent.- nevetett fel a többiekkel a lila hajú lány, mire azt hittem ott esek össze a megkönnyebbüléstől.

- Ne ijesztegess, Alisa...- sóhajtottam fel a hajamba túrva.

- Látnotok kellett volna az arcotokat.- kacagott már bekönnyezve drága jó barátném, mire lassan elmosolyodtam, majd én is felnevettem.

- Azért legközelebb ne csapj be minket ennyire mocskos módon.

- Majd meglátjuk. Amíg nem készültök a gyerek gyártásra nyilvánosnak besorolható helyen, addig nem leszek bunkó.

- Még egy ilyen és nagyon megjárod..- morogta Yuri, mire felkuncogva hozzábújtam.