Itt is az új rész anonymassassin kérésére, remélem tetszik ^^
IT'S TIME TO CELEBRATE OUR LITTLE BABY'S BIRTHDAY 🎉🎉😍

Yuki és én már viszonylag elég kiskorunkban együtt voltunk. Pontosabban 9 éves korunk óta. Persze az elején csak utánozni akartuk a nagyokat és hasonlítani a szüleinkre, de egy idő után rájöttünk, hogy tényleg nem csak játszunk és a puszik, ölelések, érintések és csókok már nem csak szórakozásból volt, nem csak azért, mert nagyok akartunk lenni, hanem mert tényleg szerettük egymást. Hálás voltam az Életnek, hogy ilyen korán megtaláltam a lelkitársam.

Ahogy idősödtünk, ahogy a kapcsolatunk rendes kapcsolatba váltott, úgy éreztük egyre komfortosabban magunkat. Veszekedések sem igazán voltak, néhány esett csak meg, de azok sem voltak nagyobb összeszólalkozások, csak pillanatnyi ingerültség. De mindig a tenyerén hordozott, a legjobbat akarta nekem nyújtani, amióta csak ismerem. Sosem elégedett meg nálam a "majdnem tökéletessel", számomra mindig a tökéletesre törekedett.

A mai nap viszont nem volt más, mint december 16-odika, azaz Yuki születésnapja. A Nekoma fiú röpicsapatával együtt szerveztük le a bátyámmal, Tetsuval a meglepetés bulit barátom számára. Nem sejtett semmit a velem egyidős fiú, így nyugodtan szervezkedhettünk. Néha ellógtam edzésekről is, amúgy sem volt túl nagy dolog, nem én voltam az egyetlen liberójuk, így könnyen elengedett az edző meg a kapitány is, ahogy megtudták az indokom. Szóval ezáltal amíg ők -mármint a fiúk- edzettek, addig én elmentem leszervezni a legtöbb dolgot, esténként pedig dolgoztam az én személyes ajándékomon.

Már éjfélkor jelzett a telefonom, így ráugrottam a mellettem szuszogó fiúra.

- Boldog szülinapot~!- vigyorogtam derekán rugózva ülve, ahogy össze-vissza puszilgattam arcát, az álmosan kuncogó fiúnak.

- Köszönöm, [Név]-chan..!- ölelte át gyengén derekam, miközben mosolyogva figyelt engem.

- Délután megkapod az ajándékod is!- nyomtam puszit ajkaira, amit boldogan viszonzott, ám szétrebbentünk, ahogy Tetsu kicsapta az ajtómat.

- Boldog születésnapot! És nem ám megrontod a húgom, csak mert idősebb lettél!- méregette, mellkasa előtt keresztezett karokkal, mire kuncogva leszálltam róla és csak hozzábújtam az egyre vörösödő fiúhoz.

- É-én nem akartam.. Vagyis majd igen, d-de nem most, vagyis-

- Csak vicceltem, ne fossál!- nevetett fel Tetsuro, mire megkönnyebbülve felsóhajtott.- Na mindegy, boldogat haver. Jó éjt!- azzal becsukta maga mögött az ajtót.

- Idióta, hagyd rá.- nevettem.

- Hát... Nem tagadom, belém vágta az ideget azzal a nézésével... De az.- karolt át, s nyomott puszit a hajamba.- Szeretném ha tudnád, hogy tényleg szeretném majd, ha egyszer úgy is együtt lehetnénk. Csak..

- Csak nem most, tudom, Yuki.- simítottam mellkasára mosolyogva.- Még én sem állnék készen rá. Majd.. Majd egyszer. De most aludjunk.

- Rendben, jó éjt.- szorított magához mosolyogva.

- Aludj jól, Yuki.- bújtam hozzá közelebb és alig pár perc múlva már aludtam is.

~~~

Iskola után a csapat fele kint tartotta párom, míg én a másik felével feldíszítettem a tesitermet. Teli lett aggatva lufikkal, mindenféle kézzel készített és vásárolt papírfüzérek, egy asztalon volt a torta, amit Tetsuval sütöttünk odahaza, szénsavas és mentes üdítők, rágcsák. Ahogy végignéztem a kész eredményen, elöntött a büszkeség. Yaku kidugta a fejét az ajtón, hogy szóljon a többieknek, mire bekötött szemmel bevezették a megszeppent fekete hajú fiút.

- Leveheted.- álltam meg mellette vigyorogva. A fiú azonnal lekapta magáról a nyakkendőt, amit a szemére kötöttek, mi pedig mindig felkiáltottunk, hogy "BOLDOG SZÜLINAPOT!".

- Srácok én.. Köszönöm..!- mosolygott meghatottan, ahogy végignézett a csapaton.

- Köszönd a kapitánynak és [Név]-nek, övék a legnagyobb érdem!- állt meg mögöttem Tora, s vállam kezdte el masszírozni.

- Köszönöm, Kuroo.- nézett bátyámra a fiú, aki mosolyogva hátbaveregette.

- Ha nem lennél a jövőbeli remek liberónk és a kishúgom pasija, nem lenne ekkora felhajtás, de szívesen haver.

- Jó tudni.- nevetett fel, majd felém fordulva tárta ki karjait, én pedig egyből mellkasához simultam.- Köszönöm, Picim.- a becenév hallatán a csapat fele hangos olvadozásba kezdett, amitől elkuncogtuk magunkat.

- A legjobb jár a legjobbnak.- néztem rá mosolyogva, mire elpirultan megcsókolt.- Szeretlek, Yuki. Nagyon, de nagyon.- fúrtam fejem nyakához.

- Én is nagyon szeretlek, [Név]!- puszilt a hajamba.

A buli jól ment, még Kenma sem a játékán lógott, hála Tetsunak. Jól éreztük magunkat, jól laktunk, sokat táncoltunk és énekeltünk a bluetooth-os hangfalból áradó zenék tömkelege végett. Az ajándék bontogatás is sok mosollyal járt, Yuki rengeteg jó dolgot kapott. Leszerveztem az utolsó csomag után anyuval, hogy eljön kocsival és eldob minket Yukiékhoz, hogy ne kelljen cipekednünk. 8 óra környékén kezdtünk el pakolászni, ugyanis csak fél 9-ig kaptuk meg a tornatermet. Anya kocsijának a csomagtartójába bepakoltuk az ajándékokat és a megmaradt üdítőket, majd mindenkitől ölelkezve elbúcsúztunk. Anya kérdezősködött, hogy hogyan ment a buli, hogy éreztük magunkat, én pedig teljesen felpörögve meséltem neki mindent, szegény Yuki alig jutott szóhoz mellettem, de csak mosolyogva figyelt engem.

Végül anya kitett engem meg Yukit náluk, Tetsu segített bepakolni Yukihoz az ajándékokat, majd ők mentes is haza, csak én maradtam a fiúval. A szülei még bent a házban újra felköszöntötték, aztán hagytak is minket, hogy együtt lehessünk. Yuki kicsit feszengett, amit észre is vettem, így hát az ágyán fekvő fiúhoz kucorodtam oda, s sötét szemeibe néztem.

- Mi a baj?- tarkójánál haját kezdtem cirógatni, ahogy rákérdeztem. Yuki csak lehunyta a szemeit és sóhajtott egy nagyot.

- Nem mintha nem lennék elégedett azzal, amit értem tettél a bulin, de.. Lehet önzőség, csak... Mindig veszünk ajándékot egymásnak és..

- Van ajándékod.

- Tényleg?- kapta rám tekintetét felvidultan, mire mosolyogva bólintottam egyet.- Mi az?

- Na kérem a géped!- szálltam ki mellőle, utam pedig a táskámhoz vezetett, ahonnan előszedtem egy díszes, négyzet alakú, vékonyka, becsomagolt ajándékot, és a fiú kezébe adtam. Ő már törökülésben volt az ágyon, ölében a laptopjával. Ahogy kézhez kapta, azonnal szépen ki is bontotta.- Pornó.- próbáltam nem elnevetni magam a poénomon, mivel a fiú kicsit értetlenül nézegette a lemeztokot. Arca vörössé vált és értetlenül nézett rám.

- N-nem mondod komolyan...- hüledezett, mire felkacagtam.

- Nem hát!- paskoltam meg a combom nevetésem közepette.- Na, tedd be és nézd mi van rajta.

A fekete hajú óvatosan szedte ki a CD-t a tokjából és tette be a gépébe. Elindította ami rajta volt egyetlen videófájlt, s csendesen nézte. A lemezen egy majd' 15 perces kisfilm féleség volt, amit én vágtam meg személyesen. Mindenféle emléket beletettem, ami közös videót vagy képet találtam, közben apró megjegyzésekkel, idézetekkel, alatta a kedvenc zenéi szóltak halkan. Mire a végére értünk, könnyes szemekkel, szipogva fordult hozzám, arcán nagy mosollyal. Dadogva próbálta megköszönni, de inkább szorosan magához ölelt és elsírta magát, amitől én is elpityeredtem.

- Ez volt életem legeslegjobb ajándéka, köszönöm, [Név]..!- nézett rám 10 perc ölelkezés után, arcát törölgetve.

- Reméltem, hogy tetszeni fog. A legeslegszebb emlékeim köthetőek hozzád, amiket sosem szeretnék feledni.- mosolyogva hüppögtem.- Annyira örülök, hogy tetszik az ajándékom.

- Minden tetszik, ami tőled van.- simított arcomra.- Szeretlek. Minden születésnapom, sőt! Minden napom veled szeretnél eltölteni..!- lágyan ejtette a szavakat, mégis határozottság csengett bennük, amik megmelengették a lelkem.

- Tetszik az ötlet.- nyomtam puszit arcára mosolyogva.- Töltsük minden hátramaradt napunkat együtt, életünk végéig!

- És azután is.- azzal kis, néhány másodpercnyi hezitálás után, érzelmes és szenvedélyes csókba hívott.