Anime_Kpop_Fnaf_fan részére csináltam ezt a részt, remélem tetszik!❤❤ Ne kérdezze senki, depis zenét hallgattam a megírása közben talán egy ideig érződik is. Remélem azért tetszik vagy legalábbis részben élvezhető. 

Yato egy csodás személy. Általában. Én magam is ezt vallom. Az viszont egy kissé illúzióromboló egy kapcsolatban ha a másik elfeledkezik dolgokról. Jelen esetben a 17. születésnapomról feledkezett el. És inkább dolgozott..

Reggel kivételesen boldogan keltem. Tudtam jól milyen napra virradt aznap.

Szerencsémre hétvége volt szóval kelhettem nyugodtan kelhettem később. Pontosabban 10-kor. Boldogan vigyorogva szökdécseltem a konyhába, ahol anya épp reggelit csinált.

- Sziasztok!- cuppantottam szüleim arcára egy-egy puszit.

- Jó reggelt szívecském! Boldog születésnapot!- ölelt meg anyu.

- Boldog születésnapot kislányom. Milyen majdnem felnőttnek lenni?- mosolygott apa.

- Szuper és köszi mindkettőtöknek!

- Ülj csak le, mindjárt kész a reggelid.

Mosolygott kedvesen anya mire helyet foglaltam apa mellett, akivel jól elbeszélgettünk.

Azt tudni kell róla, hogy nagyon sokat dolgozik és elég keveset látjuk de próbál a lehető legjobb apa lenni és mindent megadni nekünk amire csak futja az erejéből.

Beszélgetésünket anyu zavarta meg mikor elém rakott egy tálban pár gőzölgő palacsintát majd mellé egy bögre teát.

Megköszöntem és már faltam is.

Mivel legjobb barátaimnak megígértem, hogy elmegyünk ebédelni valahova és bandázunk egy kicsit mentem is öltözni. Jobban mondta először letusoltam.

Tudniillik, hogy én egy ősz végi gyerek vagyok, amiből ki lehet következtetni, hogy rohadt hideg szokott ilyentájt lenni. Jó, túlzok 😂! Nincs ilyenkor olyan hideg azért.

Fekete nejlon harisnyát, fölé pedig egy szintén fekete szoknyát. Felsőnek egy vízszintes csíkozású fekete-fehér jó vastag, pihe-puha és kényelmes pulcsit.

Fogam természetesen megmostam, hajam kifésültem és kivasaltam.

Sminkelni nem igazán szeretem magam szóval csak egy halvány szájfény és egy kis szempillaspirált vittem fel arcomra és már indulásra kész is voltam.

- Akkor mentem! Majd 4-5 fele jövök! Szeretlek titeket!- kiabáltam az ajtóból mikor már felvettem fekete bokacsizmám. Felkaptam vállamra kis táskám ami egy kis zsebkendőnek, pénznek, az irataimnak na meg persze a telefonomnak adott otthont.

- Rendben [Név], érezd jól magad!- mondták egyszerre.

A srácokkal a házunktól nem messze beszéltük meg a találkozót.

Mikor odaértem már mindenki ott volt.

Mikor megpillantottak elkezdték énekelni a "Boldog Szülinapot!" dalt, majd egyesével megöleltek és odaadták az ajándékokat.

Mindegyiket imádtam egytől-egyig.

Elindultunk a kicsit messze lévő, kedvenc gyorskajáldánkhoz. Elég sokszor ránéztem a telefonomra, hátha írt vagy hívott Yato de semmi.. És ez kezdett elkeseríteni de egyben aggódtam is miatta.

Végül kicsit több ideig elvoltunk viszont üzenetben engedélyt kértem a szüleimtől, hogy meglátogassam Hiyori-ékat. Természetesen belementek, szóval igyekeztem is a jól ismert útvonalon.

Nagyjából félúton meghallottam amint a nevem kiabálják.

Megfordultam és megláttam a boldogan mosolygó és integető, barna hajú barátnőm és a mellette baktató két fiút.

- Sziasztok! Pont hozzátok indultam.- öleltem magamhoz Hiyori-t.

- Szia Szívem!- nyomott puszit arcomra Yato.

- Hali [Név]-san.

- Ne san-ozz itt nekem, megegyeztünk nem? Nem, Yukine?- adtam barackot fejére.

- De..- morgott.

- Na gyere ide!- ölelgettem meg mire egy halvány mosollyal arcán visszaölelt.

- Boldog szülinapot [Név]- húzott elő a zsebéből egy papírt.

- Oh köszi!- mosolyogtam és elvettem a gyűrött papírt. Egy Yukine-hez képest nagyon szép rajzot tartottam a kezemben amin én, Yato, Hiyori és ő vagyunk fölé pedig egy "Boldog szülinapot [Név], legjobb barátok?" Bekönnyeztem.- Y-Yukineee!- öleltem magamhoz szorosan a szőkeséget örömkönnyek hullajtása közben.

- Tetszik?- kérdezte mosolyogva, de mivel magamhoz szorítottam nem láthattam.

- Nagyon is! Annyira köszönöm!- szipogtam majd egy puszit adtam homlokára mire kissé elpirult.

- Semmiség.

- Várjunk! Mi az, hogy "Boldog szülinapot"?- nézett ránk Yato.

- Te nem emlékeztél rá, hogy ma van a szülinapja [Név]-chan-nak/nek?- nézett kérdőn a fiúra Hiyori.

- Ööhm..é-én..

- Srácok.. magunkra hagynátok egy kicsit kérlek? Ma-majd még beszélünk.. ígérem..- néztem könnybe lábadt szemekkel a két, értetlenül bámuló barátomra.

- Persze. De amint hazaér megverem!- nézett dühösen Yuki az istenre.

- Nem kell.. Csa-csak menjetek.

Nem szóltak semmit csak bólintottak és elindultak.

- [Név] én sa-

- Hagyd Yato!- nem néztem a szemébe. Egyszerűen képtelen voltam belenézni azokba a különleges szemekbe.- Mennyi ideje is vagyunk együtt?

- 1.

- És mióta ismerjük egymást?

- Majdnem 2.

- Pontosan. Mindent.. mindent elfelejtesz ami velem kapcsolatos! Múltkor egyedül maradtam az egyik fesztiválon, a nővérem esküvőjén is amire azt mondtad elkísérsz. És még mondhatnék vagy 10-15 alkalmat mikor kiment a fejedből, hogy.. KIBASZOTTUL VAN EGY BARÁTNŐD AKI MÁR NEM TUDJA MIT TEGYEN, HOGY NE FELEJTSD EL EZEKET! LEGALÁBB A SZÜLETÉSNAPOM NE!- ordibáltam sírva.

- Sajná-

- Nem. Ha-hagyjuk ezt abba....Nem tudok így tovább a barátnőd lenni Yato, sajnálom..- intéztem szavaim neki miközben végre belenéztem igézően kék szempárjába.

- NE! [Név] kérlek ne! E-El fogsz felejteni! Nem akarom azt mint Hiyori-val! Ne tedd ezt velem!

- Nem felejtelek el, arra képtelen lennék hidd el.. Ahhoz túl fontos vagy nekem.- tettem kezem arcára.- De meg kell értened miért teszem most ezt.. rendben?- mosolyogtam keserűen miközben könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon. És hát nem is egy full sablonos szar lenne ez ha nem kezdene rá az eső. De úgy istenigazából, mintha dézsából öntenék.

- [Név]... Megváltozom, ígérem!

- Miattam ne. Ne változz meg.- mosolyogtam majd egy utolsó csókot nyomtam puha ajkaira.

~ Time Skip ~

Egy év telt el azóta. Lassan minden kapcsolatom megszakadt velük, amit bár bántam és bánok a mai napig is.

Reggel nem magamtól keltem és nem is az ébresztőm rohadt, rikácsoló zajára. Valaki dobálta az ablakom.

Álmosan ültem fel és csak néztem ahogy az apró kavicsok nekicsapódnak az üvegnek.

Végül rávettem magam és kinyitottam ablakom mire egy kő homlokon csapott.

- Áu!- kiáltottam fel a fájó pontom fogva.

- Sajnálom!- kiabálta fel az idegen. Várjunk csak.. ez a hang.. Yato?

Kihajoltam az ablakon és megláttam. Valóban ő volt. Kezében egy kis csokor rózsa és egy bonbonos doboz.

- Yato? Te meg mit keresel itt?

- Boldog születésnapot, [Becenév]!- mosolygott tündérien.

- Honnan..

- Tanultam a hibámból. Gyere le kérlek!

Hirtelen vidámabb lett a nap. Amint megláttam valahogy úgy éreztem, hogy a szívem kezd újra helyrejönni.

Boldogan szaladtam le a lépcsőn (megjegyzem majdnem kitörtem a bokám, de ez mellékes 😂) és egyből felé vettem az irányt.

Nem érdekelt, hogy a kinti hideg levegő miatt majd' megfagyok a rövidnadrágom és ujjúm miatt.

Mikor meglátta, hogy felé szaladok lerakta maga mellé a földre a cuccokat, előrelépett párat és kitárta karjait.

Örömkönnyek lepték el szemem és egy-két ki is buggyant mikor karjaiba borultam.

Szorosan ölelt, ahogy én is őt. Volt ugyan egy pulcsi tőle amit ha hiányzott szagolgattam vagy ölelgettem de az igazi, friss illat ami belőle áradt sokkal jobb.

- Úgy hiányoztál!- szipogtam nyakhajlatába fúrva fejem.

- Te is nekem [Becenév].. És nem felejtettél el.- tolt egy kicsit és elmosolyodott.

- Nem hát! Hova képzelsz, baka?- nevettem fel, mire azt a pár könnycseppet ami akkor kifolyt letörölte.

- Ne sírj.. sokkal gyönyörűbb vagy ha mosolyogsz!

- Yato..- pirultam el.

- Boldog születésnapot, egyetlen hercegnőm!- adta kezembe mosolyogva. Megszagoltam a virágot majd vigyorogva néztem rá. Az ő kék szemei mélyen az én [Szemszín]-jeimbe (pl zöldjeimbe) hatolva néztek.

Nem mondtam semmit csak nyakába akasztottam karom és megcsókoltam.

Nem akart tapintatlan lenni ennyi idő után szóval nem mélyítette el a csókot, amit nem is bántam.

- Még mindig szeretlek!- mosolyogtam rá.

- Oh [Név]!- mosolyodott el életvidáman majd megpörgetett a levegőben.- Én is szeretlek! Soha, de soha többé nem felejtek el semmit ami veled kapcsolatos! Te leszel számomra az első!