Vanadyn kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ 

Már nagyon fiatalon megismerkedtünk. Vic volt az egyetlen barátom, ugyanis nehezen bíztam meg másokban, ő viszont kiharcolta a bizalmam. Az apukájával viszont sosem voltam jóban, valahogyan sosem szimpatizáltunk. Az anyukájával viszont mindig jóban voltunk. Az én szüleim a testvéreim voltak, ugyanis anyám halott, apám pedig otthagyott minket. De Vic mindig ott volt nekem, sosem hagyott magamra. Együtt választottuk ki Makkachin-t a szülinapjára és szinte közös kutyusunk lett. Aztán elkezdtünk járni korcsolyázni. Vic már kiskora óta űzte a sportot és 15 éves korára már világszerete ismert volt, ellenben velem, aki csak akkor kezdte. Ő tanított engem meg mindenre. Végül mi ketten lettünk a királya és királynője Oroszország jégkorcsolyásai közt.

Yurival a kapcsolatunk elég merev talpakon áll. Olyan mintha az öcsém lenne az az orosz mogorva szőkeség. Szinte olyanok vagyunk, mint egy család: Vitya az apa, Yuri -becenevem Yurio- a fiunk, valamint én, mint az anyuka. Sosem féltem vele szemben kinyitni a számat, elvégre neki is nagy volt az arca, szóval nem kellett visszafogjam magam. Viszonylag sokat veszekedtünk mindig is, de 1 napot sem bírtunk ki sosem beszélgetés nélkül, amit az esetek 80%-ában én kezdeményeztem. Victor sosem vette magára semmilyen megjegyzést, amivel Yuri illette őt, így ő csak nevetett az egészen. Akkor pedig pláne, amikor egy hatalmas veszekedés után Yuri beállított egy plüssmacival, mondván, hogy fogalma nincs arról, hogy szeretem-e őket, de ezt hallotta a páromtól. Persze mindannyian tudtuk, hogy Victor nem segített neki a béke ajándékom kiválasztásában.

A Victorral való kapcsolatom pedig mindig is jó volt. Miután járni kezdtünk sem veszekedtük túl sokat, inkább kiélveztük minden egyes másodpercét az együtt eltöltött, értékes időnek. 19 éves voltam, amikor ő 23, mikor összeköltöztünk. Egy szép nagy házba, csak mi ketten és persze a szeretett kiskutyánk. Egyáltalán nem volt furcsa az egész, elvégre már az összecuccolás előtt is szinte mindig a másiknál aludtunk, úgyhogy csak annyival volt más a helyzet, hogy nem kellett azon agyalni, hogy vajon mikor ér haza valakinek a rokona.

- Mikorra is vagyunk hivatalosak?- kérdeztem Vityát, miközben a tükörben igazgattam a hajam, ami egy szép fonásos kontyba fogtam fel egy verseny alkalmával. Mivel én lesérültem az előző versenyen és eltört a bokám, így csak kísérőként mehettem el a legújabb versenyre.

- 2-kor kezdődik, szóval már egy bő fél órával előbb oda kéne érjünk. De a legjobb az lenne, hogyha már 1 körül odaérnénk. A lábad jobban van?- hátam mögé lépdelt, majd tenyerét derekam köré kulcsolta és állát a vállamra döntve nézett aggódva a tükörképemre.

- Annyira nem fáj, nem aggódj. Bőven kibírom.- simítottam arcára jobb kezemmel, bal mancsom pedig a kezeire vezettem, mire összekulcsolta az ujjunkat, s a tenyerembe csókolt.

- Akkor sem vagyok nyugodt. Próbálj majd minél kevesebbet talpon lenni, rendben? Nem szeretném, hogy jobban lesérülj.

- Yagodka (oroszul "bogyót" jelent, becézésre is használatos), minden rendben lesz. És el ne várd, hogy ülve nézzem végig a programjaid.- nyomtam össze az arcát mosolyogva.- Na akkot indulás, be is kell melegítened.- engedtem el a kezét és indultam is a kabátomért, de ő mindig is szeretett úriembert játszani, így megelőzve engem, levette a kabátom a fogasról és segített belebújni.

- Akkor menjünk.- csókolt homlokon, majd kisegített a kocsiig, s elindultunk a pálya felé.

Szerencsére nem laktunk túl messze a rendezvény helyszínétől, így viszonylag hamar oda is értünk. A többi versenyző, ahogy meglátták, hogy megjöttünk, egyből beszélgetni kezdtek Vityával. Engem a női versenyzők találtak meg, így elrabolva engem a barátomtól. Mivel egy ideje már nem láttuk egymást, így kipletykáltuk magunkat egy időre. Azonban nagyjából 10-15 perccel a kezdés előtt elindultunk már megkeresni a felkészülőket, én személy szerint Victort. A férfi épp bemelegített, már a fellépő ruhájában. Mint minden egyes darabja, ez a ruha is gyönyörűen állt rajta. A kék és a fekete dominált, de kósza kis helyeken megjelent a fehér szín is. Mivel haja már nem volt hosszú, így nem kezdett vele semmit. Óvatosan mögédöcögtem, s kezem a határ téve simotottam végig rajta.

- Már kezdtem aggódni, hogy merre jársz..- egyenesedett fel a terpeszből, s jobbra-balra kezdett hajolgatni, miközben szemét le sem vette rólam.

- Ne haragudj, elbeszélgettük az időt a lányokkal. Sok mindent ki kellett beszéljünk. Tudod, a legszexibb pasi, legújabb versenyek, divat, kapcsolatok..

- Ajánlom, hogy engem mondtál a legszexibb pasinak.

- Ki mást mondanék?- nevettem fel.- Számomra te vagy a legjobb pasi már évek óta. De ezt tudod is jól.- mosolyogtam rá és leültem egy padra.- Izgulsz?

- Nem nagyon. Most, hogy itt vagy, már szinte semennyire.- küldött felém egy biztató mosolyt, miközben továbbra is bemelegítette magát. [...]

Nemsoká már mehettek is fel a jégre. Én Yakov mellett telepedtem le és ahogy felment a jégre egyből fordult is felém és megcsókolt, mire a közönség őrjöngve visítozott és tapsolt. Mosolyogva visszacsókoltam, s hátul a tarkójánál a hajába tudtam jobb kezemmel, mire elmosolyodva elvált tőlem. Mélyen a szemeimbe nézett és elmondta ugyanazt a kérő mondatot, amit mindig elmormolt egy fellépés előtt, hogyha nem velem lépett fel. "Végig engem nézz, ne vedd le rólam azokat a gyönyörű szemeidet". Mosolyogva bólintottam, mire mosolyogva becsúszott középre és nekikezdett a táncnak. Kecses volt minden mozdulata és szinte semmi hibát nem vétett. Tökéletes bemutatkozó táncot lejtett a jégen, ami mind a zsűrit, mind a közönséget, nameg engem is teljesen magával ragadt. A pontszáma is igencsak magas lett, aminek nagyon örültünk mindannyian.

Amíg a többieknek volt a produkciója, addig mi ettünk egy keveset meg sétáltunk egyet a csarnok körül. Megbeszéltük a lányokkal, hogy hívnak majd, hogyha Victor hamarosan fellépne, hogy időben vissza tudjunk menni.

- [Név]?- szólt gyengéd hangon a platina hajú férfi.

- Igen?- néztem rá, mire hüvelykujjával cirógatni kezdte a kézfejem és halványan elmosolyodott. Valahogyan bizonytalannak tűnt, ami aggasztani kezdett. Nem is kicsit.

- Szerinted... mi mindig együtt maradunk?

- Mindig. A halálon is túl. Én mindig itt leszek neked és teljes szívemből foglak szeretni.- szorítottam kicsit rá a kezére és nyomtam egy puszit az arcára.- Ezt sose felejtsd el, Yagodka.

- Szeretlek Rebenok (baba)!- ölelt magához, mire boldogan és szívből mosolyogva simultam bele biztonságot nyújtó karjai közé. [...]

Nem sokkal később már vissza is kellett mennünk. Victor a szokásosnál is jobban izgult. Tenyere nagyon izzadt és látszott rajta, hogy feszült és izgatott. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy valamennyire meg tudjam nyugtatni, legalább csak egy kicsit. Végül egy csókkal vált el tőlem a jégre fellépése előtt. Elmotyogott egy "szeretleket" a fülembe, s már fel is csusszant a jégre. Mosolyogva álltam a pálya szélén, a korlátra téve kezeim. Már vártam a kedvenc fellépésem tőle, azt a koreográfiát, amit együtt raktunk össze még az én karrierem elején, s az ismerős dallamot, amit ehhez hoztunk össze a legjobb barátommal. Ehelyett azonban megszólalt Bruno Mars, a kedvenc külföldi énekesem és az ő Marry you című száma. Victor pedig egyből táncolni kezdett, de a szemét szinte le sem vette rólam. Nem tudtam hova tenni, de akaratlanul is bekönnyeztem. Nem mertem elhinni, hogy ez megtörténik, hogy velem történik. Túl szépnek tűnt, hogy igaz lehessen. De végül a fények kezdtek kialudni, s csak Victorra és rám vetültek. A nézőtér néma csendben ült, lehetett hallani a jég és a penge találkozásának és surlódásának a hangját is szinte. Aztán ahogy a dal a végéhez ért, Victor elém siklott, féltérdre ereszkedve és édes mosollyal az arcán, elkapta a felé repülő kis vörös bársonydobozt és a szemeimbe nézve nyitotta ki azt.

- I think I wanna marry you!- énekelte a végét, majd ahogy elhallgatott a zene mosolyogva nézett továbbra is [Szemszín] íriszeimbe, amikből már folytak ki a könnyek.- [Teljes Név], Életem szerelme, Nyuszi vagy Rebenok, mindegy hogyan hívlak, mert mindig szeretettel ejtem ki a neved vagy beceneved a számon. Ezelőtt is, most is és a jövőben is. Te vagy a legszebb és legjobb dolog az egész életemben, nálad jobb dolog nem is történhetett volna velem. Minden egyes másodpercet élvezek veled, azt pedig gyűlölöm, hogyha nem tudhatlak magam mellett. Te vagy a mindenem, a másik felem, a szerelmem, a legjobb barátom, akivel minden perc csodás és a veszekedések is aprónak tűnnek melletted, mert sosem haragudtam rád igazán és mert szeretlek. Mindent próbálok megadni neked, ahogy az tőlem kitelik, így hát ezt a gyűrűt is szeretném neked adni. Szóval mit mondasz, Rebenok? Hozzám jössz egy szép napon, ahol igent mondasz ország-világ, a pap előtt és a szerencsés párod előtt?

- Oh, Vitya!- sírtam el magam a meghatottságtól, s hevesen bólogatni kezdtem, kezeim a szám elé szorítva. Olyan boldog addig még aligha voltam. Elértünk egy fontos mérföldkövet, s ezt már biztosan nem fogjuk újra látni visszatolatásnál, hisz egyikünk sem fog meghátrálni. A férfi mosolyogva feltápászkodott és bal kezem gyengéden elvette a szám elől és felhúzta a drágakövekkel díszített eljegyzési gyűrűt a gyűrűs ujjamra, majd szoros ölelésbe vont engem. Boldogan pityeregve öleltem vissza.

- Nagyon szeretlek, [Név]. Az életemnél is fontosabb vagy nekem.- suttogta a fülembe, s nyakamba csókolt, mire halkan felkuncogtam, ugyanis csikiz voltam mindig is a nyakamnál.

- Én is nagyon szeretlek téged, Victor. Nincs még egy ilyen személy, akit ennyire szeretek, mint téged.- fogtam kezeim közé mosolyogva az arcát, de a pityergést nem bírtam visszatartani. Puha arcbőrét cirógattam hüvelykujjammal, míg ő a könnyeim törölgette le óvatosan, egy szelíd mosollyal az arcán.

- Ne sírj, Szerelmem. Gyönyörű vagy így is, de mosolyogj nekem könnyek nélkül.

Csókolt meg teli heves érzelmekkel. Mindenki hangos éljenzése, sikítozásba, visongásba és gratuláció ordibálásban tört ki, a vakuk pedig vakítóan villogtak. De mindez nem számított, elvégre épp akkor kérte meg életem értelme a kezem. Csak ő számított akkor és alig észleltem bármit is a kint történő dolgokból, hisz akkor, abban a percben amíg a nyakába kulcsolt karokkal csókolóztam a friss vőlegényemmel, csak mi számítottunk, semmi más.