TsukkisLittleBitch kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^

Keishin és én nem jártunk egy iskolába. Ő a Karasuno feladója volt, én pedig a Nekoma menedzsere. Találkozásunk elkerülhetetlen volt, tekintettel a nagy vetélkedésre a két iskola között. Mind a ketten az edző unokái voltunk, ő a Karasuno edzőjének unokája, én pedig a Nekomatáé.

~~~

Épp egy edzőmeccsre takarítottunk a fiúkkal a nagy tesicsarnokban, amikor hangos köszönésekre lettünk figyelmesek a hatalmas ajtóból. Az érkező diákok meghajoltak, a fiú pedig egytől egyig eldobták a seprűt és felmosó nyelet, hogy mehessenek üdvözölni a megérkezett csapatot. Én azonban csak köszöntem nekik és folytattam a feladatom. A fiúk kimentek a kellemes, koranyári levegőre, így én egyedül maradtam odabent. Vagyis gondoltam, hogy egyedül maradtam, de mikor meghallottam, hogy valaki mögöttem sepregetni kezdett, megpördültem s megláttam egy kopasz fiút, összevont szemöldökkel takarítani.

- Hát te? Nem kint kellene lenned a többiekkel?- néztem érdeklődve a fiúra.

- Csak zavart, hogy senki nem segít be, pedig kurva nagy ez a terem.- vont vállat rám sem nézve, de arca elárulta, ugyanis egyre jobban pirulni kezdett, amit igencsak  aranyosnak véltem.

- Köszönöm.- mosolyodtam el, s folytattam a takarítást. Csendben voltunk mindketten, egyedül a kintről beszűrődő beszélgetés és nevetgélés hangjai lengték be a csarnokot. Mégis kellemes volt, semmi feszengést, semmi kínos dolog, egyedül a nyugalom repdesett köztünk. Idővel a vonásai is megenyhültek, néha viszont mikor rajtakaptam, hogy néz, csak elfordult és másutt takarított tovább, amit egy idő után kuncogással reagáltam le, nem bírtam magamban tartani.

- Te meg mit nevetsz?- vonta fel egyik szemöldökét, ahogy felém nézett ismét.

- Semmin, csak aranyos vagy.- vigyorogtam rá, mire felhorkant.

- Még, hogy aranyos...- morgolódott, ahogy tovább súrolta a parkettát, de lehetetlen volt nem észrevenni a mosolyát, amit véka alá próbált rejteni.

Ahogy kész lettünk, szóltunk is az edzőknek, hogy lassan megkezdhetik a meccset, ahogy felszáradt a víz. A Karasuno menedzsere el volt foglalva azzal, hogy -gondolom- a párjával szerelmeskedjen, így én leültem a fűbe és néztem az eget, a felhőket s a néha felettünk elszálló madarakat. Teljesen magába szippantott a látvány, így arra sem figyeltem fel, mikor valaki ledobta magát mellém, csak akkor vettem észre, mikor megéreztem kellemes illatát.

- Látom keresed a társaságom.- böktem meg játékosan könyökömmel a kezét, mire egy félmosollyal cisszent egyet.

-  Jobb mint másoké.- feküdt el a fűben, kezeit feje alá téve. Hangja semleges volt, mégis éreztem benne a kedvességet, így alkaromra ereszkedve figyeltem tovább a nagy kékséget beborító fehér vattacukrokat.- A meccs után lenne kedved elmenni valahova? Meginni egy kávét vagy tudja a fene.

- Szívesen.- néztem rá, de addigra ő már arcom kémlelte. Ajaim felfelé görbültek, szemeim is mosolyogtak a számmal együtt.- [Teljes Név] vagyok egyébként.

- Ukai Keishin.- biccentett mosolyogva.- De hívj csak Keishinnek, nem kell a vezetéknevemen szólítanod.

~~~

Azóta a nap óta pedig csak közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, míg végül járni nem kezdtünk, illetve jegyesek nem lettünk, kerek két héttel ezelőtt.

Én maradtam a Karasunoban az egyetem után, ahol testnevelés tanárként dolgozom. Keishin pedig a fiatal röpiseket eddzi szinte naponta. Rengetegszer eljön elém, mikor végzek a munkával, s addig otthagyja kicsit a boltot, míg vissza nem érünk. Szerettem benne, hogy tisztában van az órarendemmel, s mire kijövök a nagykapun, ő már a kocsinak dőlve vár engem, s a világ legédesebb csókjával üdvözöl. Reggelente pedig mindig ő keltett reggelivel, korán, hogy legyen időm, majd bevitt, hogy semmiképp ne késsek el.

A mai nap viszont másképp indult, mint azt megszoktam, ugyanis Keishin hangulata kicsit szenvedélyesebb volt, mint általában. Nyakam érő csókokra és derekam simogató, hatalmas tenyérre keltem fel. Jólesően nyögtem fel a kellemes keltésre, de nem hagyta abba a férfi, inkább mancsát lassan felfelé vezette, vékony trikóm anyaga alatt. Mivel estére sosem hordok melltartót, így azzal sem kellett vesződnie, keze egyből megtalálta domborulataim. Oldalamról hátamra fordultam és cinkos mosollyal néztem szerelmem szemeibe, amik a vágytól már ködösek voltak. Végülis nem lepett meg, elvégre az éjszaka megmondta a hosszúra nyúlt szeretkezés után, hogy ennek folytatása lesz.

Karjaim nyakába akasztottam, s tarkójánál hajába túrtam, mire elmosolyodva mordult fel. Alsó ajkam beharaptam, amitől Kei elvesztette a fejét s szenvedélyesen, durván csókolt meg. Nyelvünk tökéletes harmóniában járt táncot, amitől még a hasam is jóleső görcsbe rándult. Szinte észre sem vettem, mikor megszabadított az egyetlen engem takaró ruhadarabtól, a trikómtól, csak arra eszméltem fel, hogy nyakamtól kezdve, egyre lefelé, mindenütt csiklandós puszikkal hintette be testem. A régmúlt hülyeségei miattai sebhelyeimnek pedig különös figyelmet szentelt, beleremegtem szájának érintésébe, ahogy a vékony hegeket csókolta.

Végül tekintettel a baba projektünkre, óvszert nem használva tolta belém már igencsak meredező tagját. Jóleső nyögéseim és nyüsszögéseim, az ő mély hangja és a testünk által kiadott hangoktól zengett az egész ház. Talán még a szomszédokat is felkeltettük a reggel fel hatos akciónkkal, de eszünkben sem volt csendben lenni. Sőt, a férfi még a nyakamba is mormogta, hogy nyugodtan lehetek hangosabb, mert élvezi hallgatni, ahogy kimutatom, tetszik amit csinál.

Leizzadva, remegő lábakkal indultam meg végül tusolni, nyomomban vőlegényemmel. Gyorsan lezuhanyoztunk, ahol pár elcsent csóknál több már nem volt, mivel már így is késésben voltunk. A lehető leggyorsabban próbáltam rendbeszedni magam, s eltüntetni a szívásnyomokat a látható felületekről, elvégre mégiscsak tanár voltam, nem akartam, hogy a diákjaim tudjanak a csodás reggeli meglepetésről. Keishin kitett az iskola előtt, mézédes csókja akkor sem maradt el, természetesen. Azonban meglepett, hogy velem együtt szállt ki.

- Nem a boltba kéne menned?- néztem rá értetlenül, ahogy vállamon feljebb húztam a sporttáskám.

- Van egy kis dolgom a srácokkal, beszélnem kell velük, szóval ha már másfél órát itt kell legyek, gondoltam maradok egész nap és szünetekben meg lyukas óráidban, amikor épp nem kell kínoznod a gyerekeket a gyakorlatokkal, akkor már maradok veled és együtt töltünk egy kis plusz időt.- sétált mellém és puszit nyomott fejem tetejére.

- Awww, milyen kis édes vagy! Köszönöm, Keishin~!- vigyorogtam rá boldogan, s kéz a kézben elindultunk befelé.- Jössz az órámra? Szünetig úgysem tudsz mit csinálni.

- Végülis nem rossz gondolat.- bólintott rá. Bementünk a tesiterembe, ahol az osztályom, akikkel első órám lett volna, már átöltözve vártak.

- Végre, Tanárnő! Mi tartott eddig?- csattant fel az egyik lány, akit láthatólag zavart, hogy az egyik osztálytarsa, akit kijelöltem arra, hogy ha nem vagyok ott időben, feladatokat adhat ki, dirigál neki.

- Én tartottam ennyi ideig a tanárnőnek, elnézést.- vigyorodott el kajánul a mellettem álló férfi, mire vörös fejjel, csaptam mellkason.

- Inkább maradj csendben...- sóhajtottam idegesen, teljesen elvörösödve. Az egész osztály minket figyelt, különböző reakciókkal, ami csak még jobban zavarba hozott, így inkább tapsoltam párat, megköszörültem a torkom és osztottam is a feladatokat. 

- Tetszik, amikor ilyen határozottan parancsolgatsz, tudod?- lehelte nyakamra a férfi, mire ellöktem.

- Majd otthon kanosodhatsz, az iskolában nem. Pláne nem az órámon..

- Rendben, rendben.- nevetett fel és rásózott az egy nagyot a fenekemre.

- Keishin!