Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére megszületett ez a rész is. Látom nem csak én vagyok oda meg vissza Tyki-ért ❤ Remélem tetszik :3 😘

- [Név] hoznál egy kis kenyeret meg gyümölcsöt kérlek?- szólt nekem a szobámba anyám.

- Persze anya, megyek.- álltam fel az asztaltól ahol rajzoltam. Hogy mit?

Már három napja egy bizonyos férfi jelenik meg álmomban.

Elegáns öltözet, kesztyű, egy anyajegy a bal szeme alatt díszelgett, sötét, hullámos haj, sárga szemek és a homlokán fekete szimbólumok.

Felvettem a cipőm és indultam is a piacra.

Gyors léptekkel sétáltam mivel a legfrissebb és legszebb almákra fájt a fogam.

- Oh, ezek finomnak néznek ki. Kérhetek egyet ezek közül?- kérdezte a nénit egy férfi. Egy nagyon ismerős férfi. Felkapott egy almát majd az asszonynak odadobta a pénzt.

- Köszönöm!- mosolygott a nő.

Szemeimmel végig a férfit néztem és fel sem tűnt, hogy megálltam.

- Oh? Valami baj van?- nézett rám furán a kalapos mire fülig pirultam.

- Ne-nem semmi! Cs-csak nagyon i-i-ismerős volt va-valahonnan!- dadogtam zavaromban amin ő jót mosolygott.

- Valóban? Na és honnan?

- N-nem tudom..- hajtottam le a fejem.

- Ezt bízzuk a sorsra!- "paskolta" meg fejem.- Meghívhatlak esetleg egy kis almára? Nagyon finom.

- Igen, vegyetek még amíg még lehet itt kapni.

- Hah? Ezt hogy érti a néni?- néztem az öregasszonyra úgy, hogy kikukucskáltam a férfi mellett.

- Azt mondták maradjunk ma bent a házban a nagy lövések miatt. Ezért zárom le nemsokára a boltot.

- Valóban? Pedig én erről nem is tudtam...- gondolkodtam állam fogva.- Mattaku! Ha anyám többet mesélne nekem...- sóhajtottam fel.

- Ez esetben meghívlak. Mennyi almát kérsz?- mosolygott kedvesen az idegen.

- 1 tucatot, ha lenne kedves uram és asszonyom.

- Válogasson csak kedvére fiatal hölgy!

- Köszönöm!- mosolyogtam és keresni kezdtem a legszebb darabokat.

Miután megtaláltam az ismeretlen kifizette én pedig újra megköszöntem neki.

- Merre tartasz?- lépkedett mellettem a férfi.

- Még kell kenyér, szóval a pékhez. Eto.. még a nevét sem tudom uram.

- Oh, igaz is! Elnézést az udvariatlanságért csak elvarázsoltál.. Tyki Mikk.

- [Teljes Név]! Örülök, hogy megismerhettem!- mosolyogtam fel Tyki-re.

- Hát még én...

Mosolygott ő is.

Aznap elkísért mindenfelé amerre még dolgom volt valamint csak teljesen céltalanul bolyongtunk a városban belemerülve a beszélgetésbe.

Elég sok mindent megtudtam róla na meg persze ő is rólam. Nagyon jól éreztem magam, valamilyen furcsa érzés azt súgta nekem, hogy mellette biztonságban vagyok.

Azóta egyre többet találkoztunk és szép lassan egy párt is alkottunk már.

A nehéz napok első fele viszont csak akkor kezdődött.. Fél évre rá, hogy együtt voltunk.

- Tyki!- integettem boldogan, várakozó páromnak. Mikor felém fordult arcán nem az az édes mosoly terült szét melyet megszokhattam. Komoly volt, túl komoly.- Tyki? Mi a baj?- öleltem meg.

- Mielőtt bármi hazugságot is hallasz tudnod kell az igazságot rólam.

- Te jó ég! Meleg vagy?- néztem rá kitágult szemekkel, persze ezt viccnek szánva. Furcsán nézett le rám majd elnevette magát.

- Nem, dehogy!

- Megnyugtattál!- böktem oldalba könyökömmel.- Na mondd!- öleltem át derekát.

- Keressünk egy olyan helyet ahol nincs más rajtunk kívül.

- Akkor menjünk hozzánk, most senki nincs otthon.- ajánlottam mire bólintott.- Szóval?- kérdeztem leülve az egyik székre a konyhában.

- Nem tudom ismered-e a Noé-kat.

- Hm.. nem igazán, csak mende-mondákat hallottam.- ráztam meg a fejem.

- Nos, ők Noé leszármazottai tulajdonképpen, akik túlélték a Nagy özönvizet. A család minden tagját apostolnak hívják és mindenkinek saját apostol neve bár vannak akik megtartják az eredeti nevüket. A keresztjelek a homlokon pedig a stigmaták. Mi irányítjuk a démonok pedig a mi irányításunk alatt vannak.

- Ho-hogy érted, hogy "a mi irányításunk alatt" t-te is..

- Ahogy mondod..- változtatta vissza emberi bőr színét a sajátjára.

- Akkor a te igazi neved..

- A Tyki, a noé nevem pedig a Joyd.

- Szóval Joyd.. Tetszik a neved!- mosolyogtam rá.

- De teee.. nem akarsz elhagyni?

- Hm? Ugyan miért?- döntöttem oldalra a fejem.- Ettől te még ugyanaz a Tyki leszel akit szeretek.

- Komolyan?- kérdezte mosolyogva de válasz helyett megcsókoltam.

- Komolyan Tyki!- néztem mélyen sárga szemeibe, melyekbe akárhányszor nézek, teljesen elveszek.

- Szeretlek [Név]!- simított végig arcomon egyik ujjával míg homlokát az enyémnek nyomta.

- Én is téged Tyki..- mosolyogtam lehunyva szemeim.

Azonban ami ez után történt... na azt nevezem igazi hideg zuhanynak.

Boldogan tartottam szeretett Noé-mhoz, mikor is megláttam amint 2 embert, furcsa és egyben vérfagyasztóan ijesztő arccal és ugyanazt a módszert használta mint amit apám halálakor közöltek velünk.

- Erre...

- Hm?- kapta felém a fejét, de én csak visszatartva könnyeim néztem rá.

- Erre.. mind képesek vagytok.. vagy csak te?

- Miért kérdezed Egyetlenem?

- Válaszolj!!- rivalltam rá, mire kissé meghökkent.

- Csak én, de még mindig ne-

- Ismerősen cseng a/az... [Apa Neve] név?

- Igen, őt végeztem ki To-

- TE UTOLSÓ HAZUG, KÉTSZÍNŰ KIS NYOMORULT CSÓTÁNY! VÉGE VAN!- kiabáltam rá sírva majd elindultam haza, természetesen futva.

- [Név], várj!- indult el Tyki de hidegen hagyott.- [Név], beszéljük meg kérlek!- hallatszott a hangján a kétségbeesés. De nem adtam esélyt rá, hogy utolérhessen. Egyenest be a házba rohantam.- [Név]..!-dörömbölt az ajtón.

- Tűnj el Tyki! Látni sem akarlak!- mondtam sírva.

- Akkor is bemegyek.

- Ne merd!- hátráltam az ajtó közeléből, mikor átlépett rajta.

- [Név] beszéljük meg.. kérlek!- indult felém reményben úszó tekintettel.

- Látni sem akarlak! Megölted az apámat!

- Nem tudtam akkor, hogy mekkora hiba, érted? Nem ismertelek még, szóval nem is törődtem a családtagjaival.

- EZ A NAGY HIBA AMIT ELKÖVETTEK!- ordítottam.- Mi lenne ha mi öldökölnénk a családotokat?

- Én csak azt csinálom amit az Ezer Éves Gróf mond. Értsd meg.

- Ne-gyere-a-közelembe!- tagoltam mikor közeledni kezdett felém.

- De. De igen, megyek. Mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni.

- Hagyj engem békén Tyki...- szipogtam felnézve rá.

- Te magad sem akarod ez, nemde?- húzott ajkaira féloldalas mosolyt majd végül leült mellém a földre.- Fontos vagy nekem [Név], ha bárki bántani akar az nálam végzi.

- Akkor öld meg magad! Bántottál!- néztem fel rá.

- Szeretnéd, hogy meghaljak?- kérdezte gyengéd hangon, amíg mélyen a szemembe nézett.

Legyen átkozott az a gyönyörű szempár! Nem akarom! Hagyjon engem békén... mégis.. miért kívánom, hogy megcsókoljon?

- Mh...- sóhajtottam és megráztam a fejem.

- Pedig...- fogta meg az állam és maga felé fordította a fejem- érted még azt is megoldanám.

- Ty.... Tyki..- öleltem át szorosan és kisírtam magam ölelésében.

- Bocsáss meg nekem [Név], kérlek!

- Egy valamit meg kell ígérned előtte!

- Mi az? Bármit kérhetsz, csak maradj velem.

- Életed végéig szeretsz és velem maradsz.

- Ez kettő volt.. de megteszem. De ezt te is ígérd meg nekem.- simogatta arcom, mire elmosolyodtam.

- Megígérem.

Azzal megragadtam öltönyét és magamhoz rántva megcsókoltam.