NezumiKawaii kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ A "B/N" a barátod nevét, az "F/N" pedig a fiad nevét jelenti 

Nem is tudom, hogy hol is kellene kezdenem ezt a történetet. Talán ott, hogy harmadéves voltam a U.A. hősképzőjében, a 3-A osztályban. Még másodikos koromban jöttem össze egy sráccal, aki egy várossal tanult arrébb, egy pincér szakos iskolában. Minden mesés volt, minden tökéletes. Egykorúak voltunk, bolondosak és élveztünk minden együtt eltöltött percet. Szerelmesek voltunk. Én mindenképpen. Az osztályomban átvettem az örök vigyorgó szerepét Kiri elől, hiszen szinte minden egyes percben rá gondoltam. Nem meglepő szerintem, hogyha azt mondom, hogy mindenkivel jóban voltam az osztályban. De a legjobb barátom a kezdetektől fogva Shouto volt. Vele nagyon sokat lógtam és ha éppen nem [B/N]-val/vel voltam, akkor vele. Reggelente együtt mentünk iskolába és mindig egy jegeskávéval, vagy télen forrócsokival indítottuk a reggelt, ami a sarki kávézóból volt. Az volt a törzshelyünk.

Nyár van és ez egyet jelent a szünettel. Pár napja fejeztük be az edzőtábort, szóval pihentünk mindannyian. Minden csodásan indult. Todo átjött hozzánk már reggel és elmentünk megsétáltatni a kutyusomat, aztán meg meglátogattuk Rei-sant, majd bementünk ebédelni egy gyorskajáldába. Azon a napon le sem lehetett törölni az arcomról a mosolyt. Folyamatosan nevettem vagy vigyorogtam, ami Todonak volt köszönhető. Mivel imádtam a vele töltött időt, így nem is csoda, hogy minden egyes másodpercét élveztem a vele eltöltött időnek.

- 6-0 a javamra! Valld be, hogy vesztettél egy lánnyal szemben!- vigyorogtam a fiúra, amikor már a hatodik alkalommal kapott ki ellenem egy bunyós játékban.

- Még egyenlíthetek.

- Álmodik a nyomor.- nevettem.- Már lassan megy le a Nap és a mai nap nekem kedvez. Nem fogsz nyerni.- böktem meg a mellkasát.- Valld be.

- De ha 9-ig egyenlítek, vagy esetleg nyerek is, akkor mit kapok?

- Hmm... Amit szeretnél. Állom egy hónapig a jeges kávékat?

- Benne vagyok.- biccentett.

A hangoskodásunktól zengett az egész ház. Folyton kiabáltam és Todo is nyerni szeretett volna, szóval néha kiborult ő is. 1 és fél órán át játszottunk még, így pontban 9-kor leállítottuk a versenyt. Ránéztem a kis füzetre, ahol húztuk a vonalakat, ha valamelyikünk nyert. Motyogva összeszámoltam a pontokat, s a végére leírtam a számot.

- 27-16 az én javamra. Akkor irány sétálni egyet!- paskoltam meg a combját, majd kikapcsoltam a TV-t valamint a konzolokat is a helyükre tettem. Todo addig feltápászkodott és kinyújtóztatta tagjait.

- Hova megyünk?

- Igazából nem tudom. Lemehetnénk a partra, mit szólsz? Úgyis telihold van, ilyenkor a leggyönyörűbb az ég.

- Nekem megfelel.

~ Time Skip ~

Kezdtem egyre furcsábban érezni magam. Hamarabb felkaptam a vizet és folytonosan rosszul is voltam, fáradékony voltam holott addig örökmozgóként voltam számon tartva. Mindenki megjegyezte, hogy máshogy viselkedek és, hogy megváltoztam. Nem igazán tudtam hova tenni a történteket. Az első gondolatom az volt, hogy csak elrontottam a gyomrom és bal lábbal kelek fel mert [B/N] nem igazán jelentkezett az utóbbi időkben. De egy meghatározó pont volt, amikor késett a menstruációm. 5 napot, hogy pontos legyek. Kezdtem pánikolni, de végül elmentem venni a boltba pár tesztet. Otthon elolvastam mindent, hogy hogyan kell használni, majd ahogy megvoltam, idegesen vártam ki azt a 3 iszonyatosan hosszúnak tűnő percet. De ahogy letelt és ránéztem a 2 tesztre, elsírtam magam.

- E-Ezt nem... Nem hiszem el..- csuklott el a hangom, ahogy remegő kezeimbe vettem a két tesztet, ahol jelezte, hogy várandós vagyok. Hamarosan pedig meg is jelent, hogy nagyjából hány hetes vagyok. 3-4-et írt. Sírva rogytam a padlóra. Nem álltam még készen egy kisbabára, hiába szerettem volna egyet valamikor. De csak ráadás volt az, hogy Todo felhívott. Kinyomtam, viszont írt. Azt mondta, hogy pár perc és nálam van, de nagyon ki fogok borulni.

Nem reagáltam rá, csak a földön kuporogva, a térdeim átölelve sírtam és szipogtam. Nem álltam még készen erre. [B/N] meg pláne nem. Ő mindig is szeretett bulizni és szabad lenni. És nem is szerette a gyerekeket. Ha felhoztam a családalapítás témáját, mindig azt mondta, hogy neki nem kell gyerek, mert nem akar osztozni rajtam. És mindig vitába fordultak az ilyen alkalmak. Mostanság pedig még annyira sem mentek jól a dolgok köztünk mint eddig. Sorra mondta le a randikat és ha átmentem vagy ő jött át, a végén mindig az ágyban kötöttünk ki. Mocskosnak éreztem magam, de szerettem, így nem rontottam el a hangulatot.

Pár perc után valóban hallottam a csengő hangját, mire könnyeim letörölve és a hajam megigazítva keltem fel a földről, majd mentem is ajtót nyitni a felemás hajú fiúnak. Idegesnek tűnt, szinte berobbant és dühösen a hajába túrt, majd hirtelen a farba vert, mitől megrándultam. Sosem láttam még ilyennek. Oké, ez nem teljesen igaz. Maradjunk inkább abban, hogy iszonyat ritkán láttam ennyire feldúltnak.

- Mi a baj?- kérdeztem még hüppögve.

- Az a féreg megcsal téged, [Beceneved]!- nézett rám, azonban ahogy meglátott, egyből megszüntette a távolságot köztünk és szorosan megölelt.- Vagy már tudod?

- M-miről beszélsz, Shouto?- remegtem meg karjaiban.- [B/N]... Honnan veszed, hogy megcsal?

- Láttam ahogy egy másik lányt csókolt meg, ráadásul majd' lenyelték egymást. Képet is csináltam, ha esetleg nem hinné-

- Hiszek neked... M-mindig hiszek neked..- szemeim égni kezdtek, ahogy próbáltam visszatartani a sírást. De nem ment. Zokogva öleltem magamhoz szorosan a fiút.- Miért most? Miért? Kurvára elegem van, nem akarom ezt! Félek, Shouto... N-nem akarom, hogy egy olyan faszkalap legyen az apa...- mondtam bőve, így nem sokat lehetett kivenni szavaimből, ő mégis minden szavam értette.

- Miről beszélsz?- suttogta hajamba, ahogy próbált vigaszt nyújtani jelenlétével.

- Ter-terhes vagyok..!- ettől még jobban elkapott a sírás. Alig kaptam levegőt, orromból már folyt a takony, de ez Todoban nem okozott undorérzetet. Nem, mert az ahogy rámnézett... Féltett és aggódott értem, de ott lobogott a harag lángja a szemeiben [B/N] miatt.

- Megölöm...- sziszegte.- De te rendben leszel. Gondotokat viselem, [Beceneved]. Esküszöm az életemre. Segítek mindenben és együtt átvészeljük. Tudom, hogy nem így kellene megtudnod, de belédszerettem. És most tudom, hogy fáj de.. itt leszek nektek. Persze csak ha akarod.

- S-Shouto...- néztem rá szipogva, de nem sokat láttam belőle, csak egy nagy, színes, elmaszált pacát. Belül melegség töltött el és akkor tört felszínre minden. Az elfolytott szerelem iránta, amit azért zártam el mert nem éreztem helyesnek, hogy így viszonyultam hozzá mikor nekem volt valakim. De ez akkor kitört a kis kalitkából. Az a boldogság és felszabadulás pedig lassan kezdte legyőzni a sötét felhőket a fejem felettről.

~ Time Skip ~

Eltelt egy pár év. A kicsi fiam megszületett épségben és egészségben. Todo végig velem volt, mindenben segített és támogatott, ahogyan csak az erejéből kitelt. Ha sírtam, ott volt nekem. Ha boldog voltam, velem mosolygott. Ha fájt valami, segített enyhíteni azt. Ha hánytam, hátrafogta a hajam és a hátam simogatva suttogott megnyugtató dolgokat. Ha este féltem, átjött és a karjaiban biztonságra lelve aludtam el. Ha rúgott a pici, velem örült és beszélt a kisemberhez a hasamon keresztül, miközben ahol kinyomta a pocakom, megsimogatta őt. Amikor nehezen vettem fel a cipőm, segített. Ha aggodalmaim támadtak a szülőségemmel kapcsolatban, mindig megnyugtatott, hogy én leszek a legjobb anyuka a világon. Aztán a szülésnél is ő vitt be, ő fogta a kezem miközben ordítva szorítottam a kezét és nyomtam, ő vágta el a köldökzsinórt és ő fogta meg könnyezve a kisfiunkat. [Ex B/N] azóta sem keresett, mióta szakítottam vele. De nem is bántam, hogy nem hallottam felőle, hiszen boldog voltam.

- Megyünk apuhoz?- lóbálta a lábát a [Hajszín] hajú fiam, [F/N]. Én épp a lenge kabátom vettem fel, ő pedig a cipőtartó tetején ücsörgött, miközben engem figyelt.

- Igen, Aranyom.- mosolyogtam rá.- Meglepjük aput egy kicsit. Most errefelé járőrözik a többiek felé, megkeressük.

- És akkor majd meg fog lepődni?- csillantak fel [Szemszín] íriszei.

- Oh, nagyon is.- kuncogtam el magam.- Ne gyere!- nyújtottam felé a kezem, mire boldogan megfogta, óvatosan leszállt a fatákolmányról és együtt jártuk a várost, a felemás hajkoronát keresve. Nagyjából fél órányi császkálás után megláttuk őt. Magabiztosan sétált, néha integetve a rajongóinak. Haja megnőtt az évek alatt, így egy szopfba volt felfogva a feje tetején. Mégsem tűnt nőiesnek tőle, sőt, még férfiasabbá tette őt.

- APAAA!- kiáltott fel boldogan a fiunk, s kezét kiszakítva az enyémből szaladni kezdett apja felé, aki ahogy meghallotta a kisembert, egyből mosolyra húzta a száját és leguggolva kitárta a karjait. Ahogy pedig a fiunk a nyakába borult, szoros és szeretetteljes ölelésbe zárta karjaiban, majd felállva vele, még a levegőben is megpörgette. [F/N] ezt kacagva hagyta apjának, miközben kapaszkodott karjaival.

- Sziasztok!- mosolygott, ahogy odaértem, s egy csókot nyomott a számra.- Nem is számítottam rátok. Jó látni titeket.

- És jobb is van.- mosolyogtam szemeibe nézve és felmutattam 3 mozijegyet a legújabb mesefilmre, ami miatt [F/N] már napok óta rágta a fülünket.- Beszéltem a beosztottjaiddal és azt mondták, hogy tartják a frontot, szóval a mai nap velünk lehetsz.

- Komolyan beszélsz?

- Igen, ma apa csak a miénk vagy!- vigyorgott a fiunk rá, mire csak egy cuppanós puszit kapott az arcára tőle.

- Szebb napom aligha lehetne. Mikor kezdődik?- fogta meg szabad kezével az enyém és az ujjainkat összekulcsolta.

- Van még egy teljes óránk, úgyhogy még van időnk.

- Akkor addig mit szólnátok hozzá, hogyha beugranánk valamelyik cukrászdába?

- IGEEEN!- tapsikolt vigyorogva a fiunk, de én komolyan a vőlegényemre néztem.

- Tudod, hogy rendes kaja előtt nem adunk neki édeset.

- A mai napra engedhetünk.

- Igen anyu, a mai napra!- rugózott apja kezében a [Hajszín] fürtös fiú.

- Oké, de csak a mai napra.- adtam be végül mosolyogva a derekam.