Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére készült ez a rész, remélem tetszik ^^. Nem tudom, hogy mennyire lesznek részek, igazából ez is tegnap este íródott meg, egy videó ihlette (Talking Angela x Talking Tom- Señorita, lol). Viszont így előre jelezném, hogy ebben az évben megpróbálom befejezni az eddig bejött kéréseket (már ha minden rendben megy), aztán jövő évtől (2020) ismételten lehet kérni. Hamarosan úgyis őszi szünet következik, vagyis lesz egy kis szabad időm is, ami csak jó hír. Na, mindegy is, nem ezért kattintottatok ide, remélem tetszeni fog a rész :3

Izgatottan készülődtem a mai koncertre. Jeles alkalom a mai, hisz a kedvenc énekesem a városban lép fel. Todoroki Shouto, a jóképű, fagyos és tehetséges énekes, Japán nagy sztárja, ellátogat Houston városába.

A fiatal srác poszterei a falam tették kevésbé egyszínűvé és unalmassá. Már debütálása óta követtem a munkásságát, és odáig voltam a hangjáért már az első pillanattól. Sok mindent tudok róla, de nem vagyok őrült rajongó. Épp annyira ásom be magam a magánéletébe, amennyire azt az illem engedi. Itt értem azt, hogy a világhálón való megosztott tartalma, valamint az interjúkon adott információk azok amikből felépítek egy képet róla.

Már a hetedik szettet próbáltam fel, de egyik sem volt elég jó. Nem akartam túl kihívó ruhákat felvenni, hisz nem akarok felszedni senkit. Viszont nagyiba se akartam átmenni, aki a lehető legjobban takarja azt amit a természet adott neki.

Szám rágcsálva, csípőre tett kezekkel álltam a gardróbomban. Szemeim mindenfele cikáztak, keresve valami elfogadhatót, végül egy nagyot sóhajtottam s megráztam fejem.

- El fogok késni ha így folytatom...

Idegesen kutattam valami normális ruha után. Nagy nehezen pedig kiválasztottam egy magas derekú, fekete, szaggatott farmert. Azt pedig egy szürke crop toppal vettem fel, arra pedig egy fekete bőrdzseki ment. Nyakamba felvettem az egyszerű, fekete chokerem, illetve néhány láncot. Felkaptam egy kényelmes sportcipőt is. Hologramos háti szütyőmbe tettem a power bankom, a tárcám, zsebkendőt, a parfümöm. Farzsebembe süllyesztettem a telefonom, és indultam is... Hajat vasalni. Nem ismersz eléggé, ha azt hitted, hogy már kész is vagyok.

[Hajhossz] tincseim teljesen szögegyenesre vasaltam. Ezután egy laza sminket feldobtam az arcomra, és kimentem a konyhába.

- Még van fél órám indulásig.- állapítottam meg, ahogy ránéztem az órára.

- Ma lesz a koncert, igaz?- jött ki a spájzból a lakótársam.

A csaj nagyon kedves amúgy. Mikor ide költöztem, pár várossal arrébbról, ő lakott itt egyedül. Hirdette, hogy lakótársat keres, én pedig egyből kaptam az alkalmon, és becuccoltam. Hogy őszinte legyek, nem bántam meg. Mindenkinek abszolút megvan a személyes tere, és nagyon jól ki is jövünk. Egész jó barátnők lettünk ezalatt az egy év alatt, amit eddig itt töltöttem.

- Aha. - bólintottam.- Már nagyon izgulok. Még sosem voltam koncerten.

Ezen mindketten felnevettünk. Adott pár tanácsot, hogy hogyan kerüljem el a legkönnyebben a bajos embereket meg egyebek.

Amint az óra 18:00-t mutatott, indultam is, egy gyors öleléssel elbúcsúzva barátnőmtől. Sietősen szeltem az utcákat. Teljesen nem voltam még tisztában az utcákkal, meg, hogy mi merre található, szóval muszáj voltam a telefonomon a térképet segítségül hívni. De persze így is sikerült eltévednem.

- Hol van már az a nyomoru- uhh!

Ahogy a telefonomon néztem az útvonalat, nekimentem valaki hátának, így sikeresen padlót is fogtam. Ahogy alfelem hirtelen érintkezett, a megjegyzem nem túl puha, aszfalttal, felszisszentem. Telefonom mellettem ért földet, természetesen arccal előre.

- Nem esett ba-

- Mondd, hogy nem törtél be!- kaptam a telefonom után ijedten, mit sem törődve a személlyel, aki láthatólag meg akarta tudni, semmi bajom nem lett-e.- Ooooo ne! Ne, ne, ne!- arcomra ijedtség ült ki. Gyönyörűen betörtem a telefonom kijelzőjét. Spórolt pénzem aligha van, fizetésig pedig még 2 és fél hét.

- Te nem ütötted meg magad?

- Mi? Ja, nem. Legalábbis nem annyira. Sa-

Magyaráztam ahogy felkászálódtam a koszos földről. Leporoltam magam, majd felnéztem a személyre, akinek nekimentem. Majdnem félrenyeltem a nyálam is, ahogy megláttam a felemás hajú, heterokrómiás srácot. Azt az embert, aki miatt alapból elindultam otthonról.

- Mi az?- nézett rám érzelemmentes fejjel.

- É-én csak... Nagyon sajnálom! Még viszonylag új vagyok, szóval térképeztem és nem vettem észre, hogy előttem vagy.- szabadkoztam, mire egy halvány mosoly jelent meg a száján.

- Hova készültél?

- Hát... Az igazat megvallva a csarnokba, ahol fellépsz ma este.

- Elviszünk.

- MI?- szemeim hatalmasra nyíltak, szívem ezerrel dobogott.

- Ez a legkevesebb. Betört a telefonod, szóval már nem találnál oda, ha jól sejtem. Én pedig, nyilvánvalóan, oda tartok. Szállj csak be a kocsiba.- biccentett fejével a fekete kocsi felé.

- B-biztos nem jelent gondot?

- Felajánlottam volna, ha gondot okozna?- vonta fel egyik szemöldökét, majd elnyomta a cigarettát és a kis kukába dobta.

- Jogos... Ez esetben viszont nagyon köszönöm.- mosolyogtam rá hálásan.

A srác csak bólintott, majd a kocsihoz ment. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig feszengve, de beültem, halkan, megszeppenten köszönve. Már épp ki akartak paterolni, mikor egy laza "velem van" mondattal lerendezte.

Behuppant mellém, majd bekötötte magát. Így tettem én is, majd csak ültem mint egy fadarab. Bámultam ki az ablakon, táskám az ölemben szorongattam. Arcom égett, szívem hevesebben vert mint valaha, szinte már attól tartottam, hogy túlhajszolja magát és bedobja a törülközőt. Nem tudtam miről kéne beszélgetnünk. Igazából nem is mertem megszólalni.

- Hogy hívnak?- kérdezte pár perc után.

- [Teljes neved]. De csak [Név].- esküszöm, hogy próbáltam megtartani a szemkontaktust, ahogy belenéztem a szemeibe. De nem ment. Túlságosan zavarban voltam.

- A koncert után találkozzunk majd. Majd szólok az őröknek, hogy hátrajöhetsz. Már ha a barátod nem vár majd, hogy hazavigyen.

Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek fel. Jóízűen nevettem, amíg szegény lélek nem értette, hogy mi a fenén nevettem el magam. Összezavarodott tekintettel vizslatott engem.

- Bocsi, csak vicces. Már 2 éve nincs senki az életemben.- vontam vállat mosolyogva. Kezdett megtörni a jég, aminek tudat alatt nagyon is örültem. Nem akartam beégni a kedvenc énekesem előtt.

- Na, ezt nehezen hiszem el. Nem tűnsz olyannak, akinek ne lenne, legalább udvarlója.

- Pedig nincs.- ráztam meg a fejem mosolyogva.

- Megjöttünk.

Hallatszott a sofőr hangja, majd leparkolta a kocsit. A hátsó bejáratnál lehettünk, mert nem volt nagy a tömeg, kivéve a fotósok és újságírók alkotta kisebb tumultus. Megköszöntem a fuvart és kiszálltam a járműből. Már köszöntem volna el Todorokitól, mikor kezembe nyomott egy VIP kártyát. Nagyokat pislogva néztem a kezemben lévő piros-fehér, nagy VIP feliratos kártyára.

- Így biztos be fognak engedni. Már ha van kedved majd beszélgetni kicsit.

- Örömmel.

Kicsit haboztam, de csak mert lesokkolt amit mondott. Végül egy hatalmas, boldog mosoly kúszott fel az arcomra. Mosolyogva integettem neki, és megkerülve az épületet, bementem a főbejáraton. Ott megkaptam az eltetetett jegyem és karszalagom, majd be is mentem a csarnokba.

Még világos volt bent a teremben. Egy hatalmas színpad állt velem szemben. Mindenféle színes reflektorok voltak a tetején, füstgépek voltak elhelyezve néhány helyen. A helyiségben már akkor is csomó ember volt, nem is mertem belegondolni, hogy mi lesz ott 10-15 perc múlva.

Amíg a koncert nem kezdődött el, csak lézengtem és nézelődtem. Beálltam az első sorba, majd mikor elkezdődött minden, felcsendült a zene, Todoroki pedig befutott, énekelve. A tömegbe kiszúrt engem, amint vigyorogva visítozok, a tömeggel együtt. Elmosolyodott és kacsintott egyet, ahogy leguggolva elém a színpad szélére ment. Utána természetesen ment is vissza a helyére, de egy pillanatra sem hagyta abba az éneklést.

A hangja, a mozgása, ritmusérzéke, koncentrációja és elszántsága egyszerűen csodálni való volt. Teljesen magával ragadott aznap este. Önfeledtem énekeltem vele, teli torokból. Elképesztő boldog voltam, teljesen feltöltött lelkileg azokkal a számokkal, melyeket előadott. Sose hittem, hogy valaha is ilyen közelről vehetek majd részt egy koncertjén, de megtörtént. És nem számított, hogy néha majdnem megfulladtam a füsttől, teljes mértékben megérte.

~ Time skip ~

Amint vége lett a koncertnek, az emberek lassacskán, de szállingóztak kifele. Én azonban bementem a backstage-nek nevezett helyre. Kértem egy kis eligazítást, hogy merre találom meg Todorokit, amit amint megkaptam, mentem is utamra. Természetesen csak és kizárólag, miután megköszöntem a segítséget.

Todoroki az öltözőben volt, szóval arra vettem az irányt. Bekopogtam, majd egy "szabad" után benyitottam.

- Um... Hello.- mosolyogtam, picit elpirulva.

- Szia.- biccentett a felemás hajú. Pont a nyakláncait vette vissza, amik akkor voltak rajta, mikor idefele jöttünk.

- Felejthetetlen első koncert volt, meg kell hagyni.- ültem le egy kisebb kanapéra.

- Első koncerted?- kérdezte mire bólintottam.- Csak nem én vettem el a koncert szüzességed?- jelent meg egy pimasz mosoly arcán, mire csak egyetértően bólintottam egyet. Természetesen arcom szinte lángolt, amin meglehetősen jól mulatott.

- N-ne nevess már!- fújtam fel az arcom.

- Aranyos lány vagy te.- mosolygott. Életemben először láttam így mosolyogni.

Szívből.