Szpisjak kérésére. Bocsi, hogy csak most tudtam hozni, de remélem azért tetszeni fog ^^ ❤

Utolsó évem tapostam a középsulimban. A női röpladba csapatban voltam ász, ami számomra egy nagyon nagy dolog volt. Imádtam ezt a sportot és a csapatom is, így mindig izgatottan vártam az edzéseinket. A mait különösképpen.
Új edzőt kaptunk. A régi már nagyon öreg volt, így nyugdíjba vonult és már csak a meccseinkre fog járkálni. De biztosított minket arról, hogy az új edzőnk is nagyon jó, kemény és kedves.

Az órák még csak akkor kezdődtek, de én már vigyorogva beszélgettem barátaimmal a folyosón sétálva. Ebben nem lett volna semmi extra, elvégre mindig ezt csináltuk, de szembe jött veletek egy fekete, furcsán beállított hajú, mogyoró barna szemű férfi sétált el mellettünk. Tekintetünk egyből találkozott, de csak egy pillanat erejéig, elvégre elhaladtunk egymás mellett. Valami különös érzés kerített hatalmába, de nagy nehezen megálltam, hogy ne forduljak meg. Fejem megráztam és folytattam tovább a beszélgetést.

Az edzés időpontjáig csak azon a sármos férfin járt az eszem. Kíváncsi voltam. Hány éves, mit kereshetett a sulinkban, mit szeret? És ez csak három a megannyi kérdés közül, amelyek a fejemben keringtek.

- Sziasztok!- léptem be a mosolyogva a csarnokba, ahol az edzéseket tartottuk. Mindenki mosolyogva visszaköszönt és mentem is átöltözni. Felvettem fekete-rózsaszín ruhám, hajam copfba fogtam és párat ugrálva kimentem a többiekhez.

- Állítólag valami középkorú pasit kapunk.. Miért utálnak minket ennyire?- nyafogott egyik csapattársam, mire vállon veregettem.

- Addig örüljünk, amíg kapunk edzőt. És jól is csinálja a dolgát. Ha valami szexi pasit kapnánk, csak a figyelmünket terelné el.

- Igazad van [Név]-san. A lényeg, hogy győzzünk a közreműködésével!- bólintott mosolyogva az első éves lány.

- Ez a beszéd!- vigyorogtam.

- Lányok, sorakozó!- szólt a csapatkapitányunk, mikor meglátta közeledni a senseit.

Mi egyből beálltunk nagyság szerint, és úgy vártuk az új edzőnket és a jól ismert menedzserünk.

Az ajtó nyitódott és belépett rajta ő. A szívem kihagyott egy ütemet és végig mértem. A férfi mosolyogva állt meg.

- Lányok, ő az új edzőtök. Tetsuro Kuroo-san. Nemrég végezte el az edzőit, és egyből ide jelentkezett. Legyetek tisztelettel felé.

- Hai! Jó napot Kuroo-san!- hajoltunk meg egyszerre.

- Sziasztok! Köszönöm a bemutatást, akkor átvenném őket.

A sensei távozott, minket pedig utasított az edző, hogy fussunk 6 kört, majd 2 kör vetődést tegyünk.

Mi csináltuk is amire kért. Végig magamon éreztem a tekintetét, amitől kissé zavarban is voltam, de inkább ez edzésre figyeltem.

- Rendben. Álljatok párokba. Egymással szemben álljatok meg és adogassátok egymásnak a labdát az alkarotok segítségével. A terem ezen végéből irány a másik. Ha a labda leesik, kezditek elölről. Gyerünk!- tapsolt kettőt, mire mindenki párba állt és elkezdtük.

Szinte mindenki végig bírt menni úgy, hogy nem kellett elölről kezdenie.
És csak ezek után jött a java. Az edző úgy döntött, hogy ennyi elég volt a "szakmai" részéből, inkább erősítünk. Szóval a nap végére teljesen meghaltam. Pontosabban nem csak én. Az egész csapatről folyt a veríték, arcaink vörösek voltak, hajunk rátapadt az arcunkra és lélegezni is csak kapkodva tudtunk.

- Rendben, mára végeztünk!- mondta ki a megváltó szavakat Kuroo-san, mire az egész csapat szinte egy emberként lélegzett fel a megkönnyebbüléstől.

Az edzés végi elmaradhatatlan "rituálénkat" megcsináltuk, majd siettünk öltözni. Jópáran gyorsan le is tusoltunk. Átöltöztem és a vállaim mozgatva indultam ki.

- [Név]-chan, egy szóra.- mondta komolyan Kuroo-san, mikor kiértem a csarnok elé.

- Valami gond van, edző?- fordultam felé.

- Te most fogsz majd végezni itt, igaz?- indult el, mire követtem.

- Igen. Kicsit fáj, hogy itt hagyom a csapatot, de tudom, hogy biztos lábakon áll.- mosolyodok el.

- Emlékszem mikor én voltam végzős..-kuncogott.- Nehéz volt... De azóta is járok a Nekoma meccseire. Szombaton is lesz egy. Van kedved eljönni velem? A volt csapattársaim nem érnek rá, szóval rád gondoltam amint megláttam milyen szenvedéllyel játszol.

- Örömmel megyek.- mosolyogtam egyre szélesebben. Legbelül azonban nagyon is izgultam.

Te jó ég.. Ez most egy randi? Vagy csak edzőmként tekint erre az egészre? Nyugi [Név], ne stresszelj!

Na persze könnyű volt mondani, a hevesen kalapáló szívemen és a gyomromban felébredt pillangókon nem segített.

- Szuper. Szombaton, elmegyek érted, rendben? 9-re legyél kész.- kacsintott és beszállt a kocsijába, míg én vörös fejjel, a táskám pántját szorongatva indultam haza.

Mikor elhajtott mellettem dudált, és integetett, amit mosolyogva viszonoztam.

Amint hazaértem, ledobtam a cipőm és a táskám, bementem a szobámba és rádőltem az ágyamra. Gondolataim csak egy személy körül forogtak. Ő pedig nem volt más mint Tetsuro Kuroo. Nem bírtam kiverni a fejemből. Furcsa melegség járt át és kirázott a hideg.

∆ Szombat ∆

Már nagyon korán fent voltam, hogy elkészülhessek. Hajat mostam, lefürödtem, sminkeltem egy picit, és a hajamra is különösen nagy gondot fordítottam. A ruhám már előző nap, este kiválasztottam, mivel tudtam, hogy a mai nap a stressz miatt 3x nehezebben döntenék.

Egy kisebb, divatos hátizsákba belepakoltam a pénztárcám, egy kevés sminket, ha történne valami azzal ami rajtam van, zsepit, fésűt és egy szendvicset. Gyorsan megreggeliztem, felvettem a cipőm és idegesen toporogva vártam a csengőt.

Szerencsére nem kellet sokat várnom, 5 percen belül meg is szólalt. Gyorsan még megigazítottam a hajam, majd nagy mosollyal az arcomon ajtót is nyitottam.

- Szia!- köszöntem.

- Hali, mehetünk?- mosolygott ellenállhatatlanul.

Azt tudni kell, hogy az első napja óta sokat lógtunk együtt. Segítettem neki megjegyezni a neveket, elmondtam neki ki miben jó és mi az amit szerintem fejleszteni kéne, dumáltunk a röpiről, a tervekről, a múltról. Vele mindent meg tudtam beszléni... És szépen, lassan beleszerettem.

- Igen, persze.- bólintottam és követtem a kocsijáig amibe beleültem.
A kocsival elindultunk, én pedig bekapcsoltam a rádiót. - Oh, ez a kedvenc számom!- csillannak fel a szemeim és elkezdtem énekelni a [kedvenc zenéd]-t, amit Tetsuro kuncogva hallgatott, majd lassan velem énekelt.

Az út oda nagyon is jól telt. Élveztem minden másodpercét.

A meccsen is nagyon jól éreztem magam. Bár a torkom berekedt a sok kiabálástól, de nagyon élveztem.
Már pont indultunk, mikor egy jó barátom, név szerint Futakuchi Kenji, a Date Tech egykori ásza, meglátott és szorosan megölelt.

- [Név]-chan, jó újra látni!

- Kenji! Túl rég találkoztunk!- ölelgettem szorosan, amit ő örömmel hagyott. Ellenben Tetsuroval, aki nagyon nem nézte ezt jó szemmel.

- Majd be kéne valahogy pótolni az időt amikor nem voltunk együtt. Randi?- vonogatta szemöldökét mire elnevettem magam.

- Hogyne, örömmel.

Azt azért érdemes tudnia mindenkinek, hogy régebben, amikor még suliba járt és sokat taliztunk, a találkozást randinak hívtuk. Persze ezek nem igazi randik voltak, csak mókás volt így nevezni a találkozásokat.

- Khm... Nem megyünk inkább [Név]?- nézett rám komolyan Tetsuro.

- Egy perc. Kuroo, ő itt Kenji. Mondjuk biztos ismered, elvégre nagy ász volt. Minden értelemben. Gyerekkori barátom.

- Rég találkoztunk Kuroo. Legutóbb mikor egy edzőmeccsen porrá aláztunk titeket.- mosolygott beképzelten.

- Kenji!- ütöttem hasba dühösen ránézve.- Nem változtál....- sóhajtottam megrázva a fejem.

- Tch..

- Majd beszélünk bro. Legyél jó.- adtam gyors puszit Kenji arcára majd kézen ragadtam Tetsurot és elindultam. […]

- Csak barátok vagytok?- törte meg a csendet a kocsiban ülve.

- Kenjivel?- kérdeztem, mire bólintott, le sem véve a szemét az útról.- Igen, csak barátok vagyunk.

- Ezt jó hallani.- mondja halványan mosolyogva.

- Ezt hogy érted?- néztem rá elpirulva, amit próbáltam a lehető legjobban titkolni.

- Hát csak... Nagyon szép lány vagy. És az utóbbi időben nagyon megkedveltelek.

Mondta és félreállt az úton, benyomta az elakadás jelzőt és kicsatolva a kocsi övét rámnézett. Arcom egyre csak vöröslött és szóhoz sem tudtam jutni.

- Asszem szeretlek.- nézett mélyen a szemembe.

- Én öh... É-én....- dadogtam zavaromban.

- Ha nem viszonzod megértem. Csak gondoltam jobb ha tudod. Nem fogok edzéseken sem máshogy bánni veled ez miatt, a közös időnkkor se-

- Jaj csak fogd be!- mosolyodtam el és megcsókoltam, amitől kicsit meglepődött, de visszacsókolt.

Nos, igen. Ez lenne a mi történetünk kezdete. És a java csak a későbbiekben történt 😉