Én még csak másodéves vagyok a Karasuno High-ban, de az év utolsó napján nem jelentem meg.

Az ok igencsak egyszerű. A barátomnak, Tetsuro Kuroo-nak, a ballagásán ott akartam lenni.

Hisz mégiscsak egy egy éves kapcsolatról van szó és neki a következő éve már az egyetemen kezdődik.

Kissé kicsíptem magam, nem túlságosan. Kiválasztottam egy combközépig érő [Kedvenc szín], lengébb ruhát. A hajam begöndörítettem (ha alapból göndör akkor bocsi). A sminkem pedig egy nem kihívó, szerintem sokkal inkább aranyos. Belülről indul egy barackosabb árnyalattal aztán rózsaszínbe majd kissé lilásba megy át. 

Ne higgyétek, hogy nem szenvedtem vele sokat, nem vagyok nagy sminkmester.

Hogy elérjem a vonatot ami Tokyo-ba megy már a 6:30-as vonattal mennem kellett.

A vonaton persze leszedtek 9 ezer jennel... komolyan mondom egyszer ez miatt fogok a híd alá kerülni.

Elmajszoltam egy tonhalas szendvicset az úton, aztán zenét hallgattam az utolsó állomásig. Legalábbis nekem az volt az utolsó.

Sietős léptekkel indultam meg az iskolába.

- Oi, szia Yaku-san!- ugrottam az első személy nyakba akit felismertem.

- [Név]-chan? Te itt?- mosolygott a kis törpe.

- Uhum jöttem megnézni az utolsó napotokat itt. Hogy érzed magad?

- Kicsit izgulok de nem tudom hogy megy majd nélkülem ez a röpicsapat. Elvégre én voltam a tartóoszlop!- fényezte magát, mire elnevettem magam.

- Ne aggódj Yaku-senpai, ígérem legalább olyan jó libero leszek mint te!- hajolt meg egy fiú.

- Yuki-chan! Szia!- öleltem át a fiút.

- H-helló [Név]-senpai!

- Na remek, a barátnőm másokat ölelget mikor a leghelyesebb srác ballag... Mi lesz még itt.?- játszotta a hattyú halálát.

- Tudtommal Taketora nem megy el még ebből a suliból.- húztam egy kicsit az agyát.

- Szóval én vagyok a leghelyesebb?- akasztotta karját a nyakamba az előbb említett személy.- Milyen megtisztelő [Név]!- vigyorgott mint a tejbe tök.

- Oh hát ez csak természetes Tora-chan!- kuncogtam.- Na gyere ide te nagy gyerek!- tártam ki a karom és lépkedtem barátom felé.- Gratulálok a ballagáshoz..- suttogtam mellkasába.

- Köszi! Jól kicsípted magad, csinos vagy.

Mondta mosolyogva lenézve rám, mire én csak elpiurva lesütöttem szemeim.

Mindig tudta hogyan kell zavarba hozni engem. És ezt rendszerint ki is használta.

Hamarosan menniük kellett és megkezdődött az egész esemény. Nem volt már ülőhely szóval én álltam. Álltam és pityeregtem.

- Megcsináltuk!- mosolygott Yaku.

- Meg hát! Na gyertek csinálok egy képet!- vettem elő mobilom. A három srác beállt egymás mellé és átkarolták a kis ex-liberót.

- Aww [Név]-chan, te sírtál?- mosolygott Yaku miközben átölelt.

- Miii? Én nem. Soha nem sírok..- érzékenyültem el kissé újra.- Baszdki a sminkem!- törölgettem ismét szemeimet.

- Gyere ide, Édesem!- ölelt magához szorosan Tetsuro.

- Olyan büszke vagyok rátok, srácok!- néztem végig hármójukon. Hirtelen Tetsuro megfogta a kezem és elkezdett húzni.- Ö-öhm Szívem? Elárulnád hova megyünk?

- Ide!- állt meg egy olyan helyen ahol senki nem volt.

- De miért is jöttünk ide?

- Mert itt senki nem zavarhat meg..- suttogta majd letámadta ajkaim.

Hevesen csókolt és érzékien. Térdeim megremegtek olyan jó érzés volt. Hajamba túrt és a derekam szorította amíg én tarkójánál játszottam fekete tincseivel.

- Aludj ma nálam.

- Eh..?- vörösödtem el.- Há-hát rendben.- bólintottam végül mosolyogva.

Már többször aludtam nála de ez valahogy kicsit nyugtalanított. Ha beleszámítjuk, hogy letámadott és gyakorlatilag vissza kellett fognia magát, hogy ne vetkőztessen le... háát jah..

De tudom, hogy nem tenne olyat amit én nem akarok.

- Remek! Akkor ma én csinálom a vacsorát!- vigyorgott.

- Öhm, meg ne haragudj, deee.. tudsz te főzni? Eddig csak rántottát és sült krumplit tudtál csinálni.

- Kikérem magamnak! Nagyon jól főzök! Egy hónap alatt sokat tanultam!

- Értem, hát.. kíváncsivá tettél!- kuncogtam mellette.

- Hé [Név], Kuro!- kiáltott Kenma.

-  Itt az én kis Puding Cicám!- szorongattam meg a már harmadéves fiút.- Mit szeretnél?- mosolyogtam.

- A csapat el akar menni kajálni. Jöttök?

- Naná!- vágtam rá.

- Hát ezek szerint az asszony dönt, ő mondta hamarabb

- Akkor gyertek, már a kapunál vannak a többiek.- intett és elindult.

Tetsuro összekulcsolta ujjainkat és követtük a mi kis feladónkat. Mindenki fel volt pörögve de azért érezhető volt némi szomorúság is.

Hiába, nem lesz még egy ilyen kemény, elszánt és segítőkész kapitányuk mint Tetsuro. Aztán még ott van a liberójuk és a szélső ütőjük.

A hangulat nagyon jó volt a kajáldában. Mindenki önfeledten mesélt és áradozott, amit általában nevetés követett.

Mindig imádtam ezt a csapatot (is). Velük valahogy minden más, minden vidámabb. Náluk, ha jobban ismered őket, tudod, hogy ha cikiznek vagy bunkónak tűnő dolgokat mondanak, nem gondolják komolyan.

Ebben a csapatban szeretik ugratni egymást. Tökéletes példa erre Lev és a drága pici- Bakker ha ezt hallaná~! Tuti gyomrost kapnék én is- Yaku akik együtt vannak mégis Lev piszkálja, Yaku pedig ütlegeli.

- Nekünk mennünk kéne lassan. Nem nagy baj igaz srácok?- állt fel Tetsu.

- Nem, dehogy menjetek csak!

- Köszi Yaku. Oh tényleg holnap a három végzősöm, sőt! Az egész Nekoma-t kéretem reggel 9-re a házam elé. Köszi fiúk van egy kis meglepim nektek!- kacsintottam.

- Meglepetés?- csillant fel Tora szeme.

- Igen. Na de sziasztok! Imádok mindenkit, hatalmas puszi!- vigyorogtam majd párommal elindultunk házához.

- Sziasztok!- mosolygott a negyvenes éveiben járó nő, aki Tetsuro anyja és nagyon bírom.

- Tetsumama! Szia!- öleltem meg a nőt.

- Szia kedvesem, már alig vártam, hogy újra láthassalak!- mondta mosolyogva amíg végigsimított [Hajszín], selymes [Hajhossz] hajamon.

- Én is így voltam vele. De hova mész?

- Csak az egyik barátnőmhöz, Tetsuro ballagásán megbeszéltük, hogy átmegyek.

- Jó szórakozás anya!- intett a fiú a hűtőben keresve valami kaját.

- Kösz. De talán szerencsésebb lenne a tűzhelyen nézni valami kaját, nemde, idióta?

- Oh anya te vagy a legjobb!- folyt nyála amint meglátta a sült makrélát.

- Tudom-tudom, de én sietek szóval sziasztok fiatalok!- mosolygott és már el is tűnt.

Kuroo-val nyugodtan megkajáltunk aztán megnéztünk valami vígjátékot.

Végül úgy döntöttünk, hogy tényleg ott alszok. Megkaptam Tetsuro Nekomás mezét ami leért a térdemig, olyan hatalmas volt.

De persze nekem tökéletesen megfelelt. Imádtam a pólóból kiszivárgó tipikus Tetsuro illatot, el is határoztam, hogy "kölcsönveszem" otthonra.

És pontosan tudtam a módját, hogy hogyan vehettem rá arra, hogy odaadja.