Vanadyn számára írtam külön, kéréstől függetlenül ^^ Remélem tetszik és fel tudom dobni vele a napod ❤❤

Tanítási nagyszünetekben hiába szerettem mindig is pihenni inkább az otthon kényelmében, nyáron mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek diákmunkára. Egyik barátnőmmel jelentkeztünk egy drogériába eladónak, ahova fel is vettek minket a szünet végéig, így hatalmas izgalommal vágtunk neki.

- [Név]-cha~n!- rontott be szobámba legjobb barátnőm kora reggel. Arcán hatalmas vigyor ült, ami csak szélesedett, mikor meglátta, hogy már szinte teljesen készen voltam és nem az ágyból pislogtam rá.- Indulhatunk?- huppant le az ágyamra vidáman, ahogy engem figyelt.

- Még várj pár pillanatot, ezt még befejezem.- néztem rá a tükörből, miközben a hajam vasalgattam.

Az energia bomba lány csak bólogatott, s dúdolgatva bújta telefonját, amíg nem végeztem. Apró táskám vállaimra kapva siettem elköszönni a többiektől, majd már csacsogva sétáltunk is az új, ideiglenes munkahelyünk felé. Már majdnem ott voltunk, mikor egy Starbucks mellett sétáltunk el, így visszalépdelve húztam magammal a lányt, s sétáltam be. Öreg hiba, hogy imádtam reggel kávét inni, így beálltunk a sorba.

- Sziasztok, mit adhatok?- mosolygott angyalian az eladónk, amitől egy pillanatra belémfagyott a szó.

- Jó reggelt, hmmmm én egy [kedvenc kávéd]-t kérnék. Neki meg egy mangós-passió gyümölcsös jeges tea jöhet. Mindkettő elvitelre.- mosolyogtam rá, mire bólintott egyet mielőtt rám emelte gyönyörű szemeit.

- Rendben, milyen nevekre írhatom őket?

- Az enyémet [Név]-re, az övét pedig Anka névre.

- Egy pillanat és kész is.- mosolya olyan ragyogó volt, hogy majdnem megvakultam tőle, de őszintén szólva nem bántam volna azt sem, ha az lett volna az ára annak az angyali arcnak.

- Köszi!

Arrébb álltunk a sorból, majd amint szólítottak minket, már mentünk is érte, és elköszönve indultunk meg eredeti úticélunk felé.

Azóta a nap óta, minden egyes reggel bementünk valamiféle italért. Bevallom igazából a fiú miatt jártam oda minden nap, de mindent megért az a pillanat, amikor már magától tudta mit kérek én, és még a nevem is megjegyezte. Persze a barátnőmét is, de mégis jól esett a tudat. Nagyjából egy hónap elteltével, már nem csak reggelente, de délutánonként is bejártam. A fiúval egyre többet beszéltem odabent, mikor délután bent maradtam sütizni is. Az ebédszünetet pedig általában hármasban töltöttük.

- Suga-sa~n! Szia!- léptem a pult elé vigyorogva, mire az ezüst hajú arca felderült.

- Nahát, [Név]-chan! Hamarabb végeztél?- nézett rám, ahogy rátörölt egyet a pultra. Száját nagy mosolyra húzva pillogott rám, ami pillangókat ébresztett a hasamban.

- Aha, el lettem engedve kivételesen. Nem volt sok munka, aztán mivel én csak diák vagyok, így elengedett a főnök. Szóóóval gondoltam benézek.- hátam mögött összefontam ujjaim, s sarkamon előre-hátra kezdtem billegni. Suga halkan felkuncogott, épphogy hallottam én is, de mosolyom csak mégis fokozta.

- Örülök, hogy bejöttél. Ha gondolod, akkor gyere be a személyzetibe, nemsoká szünetem lesz úgyis. Csak nem fognak kipaterolni, ha megmondom, hogy velem vagy.- intett fejével, majd kitárta nekem a pultnál a csapóajtót, így besétáltam a többi dolgozóhoz, akik csak cinkosan összenéztek.

Sugawara bevezetett a kisebb szobába, s megígérte, hogy hozza is a kedvencem, mire szünete lesz, így együtt tudunk majd enni. Piszkosul boldog voltam, hogy közelebb kerültem hozzá. Sokat jelentett számomra minden aranyos reggeli kis üzenet, amit a poharamra írt, minden dícsérő szó, minden egyes aprócska kis véletlen érintés. Miután becsukta maga mögött az ajtót, leültem egy székre, s nekiálltam játszani a telefonomon, miközben zenét hallgattam fülesről. Nagyjából egy óra elteltével nyílt az ajtó, és ezúttal nem egy kollégája, hanem maga Suga jött be rajta, kezében két bögre kakaóval és egy tányér sütivel, amit rengetegszer rendeltem már itt, így tisztában volt azzal, hogy az a kedvencem. Magának pedig köténye zsebében hozott egy szendvicset, s leült mellém. Fülemből szinte kitépem hallójárataimból, telefonom pedig azonnal lezártam és képernyővel felfelé tettem az asztalra.

- Hmm jó az illata!- vettem kezembe az egyik bögrét, majd nagyot szippantottam a jégkockákkal lehűtött, barna lötty illatából.

- Én csináltam gyorsan a szünet előtt.- dőlt hátra a mellettem lévő fotelben, ahogy rám mosolygott. Arcom gyér pír öntötte el, s nem csak a mosoly miatt; a tudat, hogy miattam is vesződött a tökéletes kakaóval, felért a világ legjobb dolgával is.

- Köszi!- mosolyogtam vissza rá, s nagyot kortyoltam a hűsítő italból.- Hmm... Ez valami mennyei...

- Örülök, hogy ízlik.- jobb lábát ráfektette baljára, ahogy lassan nekiállt enni, így én is nekiláttam a süteménynek. Csendesen falatoztunk, mikoris Sugawara törte meg a csendet.- Koshi.

- Tessék?- kaptam felé a fejem, bal szemöldököm kérdőn felvonva.

- Hívj Koshinak. A Sugawarát elhagyhatjuk, ha gondolod.- arca gyönge piros színt vett fel, de nem fordította el tekintetét rólam. Nem tűnt a legmagabiztosabbnak, de ezt csak aranyosnak találtam, így lábaim felhúzva törökülésbe, biztatóan megfogtam a karfán pihenő kezét, és rámosolyogtam.

- Rendben, Koshi.- biccentettem, mire arca felragyogott, s kicsit magabiztosabban folytatta tervét, kezdve egy torok köszörüléssel.

- Deee, ha szeretnéd, hívhatsz a barátodnak is. Mármint... Érted..

- O-oh...- arcom tűz lángai égették, hirtelen alig jutottam szóhoz. A fiú töretlenül várt a válaszra, bár arcáról egyre inkább volt leolvasható, hogy vereségnek könyvelte el hallgatásom.- Én... É-én igazából boldogan.. hívnálak annak..- motyogtam zavartan, mire Koshi majdnem leszédült a székről.

- Komolyan? Azt hittem, hogy nemet fogsz mondani... - gyermeki vidámság lengte körbe, mitől elkuncogtam magam.

- Azt hittem azért elég egyértelmű volt, hogy ki miatt járok ide annyit. Nem olcsó ám a hely, mégis heti szinten öt napot bejövök, legtöbbször kétszer is. A pénztárcám haldoklik, de ezért megérte!- vigyorodtam el, mire a fiú felnevetett.

- Majd állom a rendeléseid.- nyomott puszit a még mindig kezén pihenő kezemre.

- Ugyan, hagyd csak. Majd maximum nem rendelek, csak jövök a barátomhoz beszélgetni.- boldog vigyor terült el arcomon, amit Koshi is utánzott.

- Hát az bizony nem lenne rossz.- fűzte össze ujjainkat, amitől szívem nagyot dobbant. Hiába volt az ő keze nagyobb, az ujjai hosszabbak, az én apró, kicsi kacsómhoz és ujjaimhoz képest, mégis úgy éreztem, hogy egymásnak lettek teremtve, mintha megtaláltam volna a hiányzó darabot a kirakósból.

~~~

- Koshi~~!- nyitottam be rutinosan barátom szobájába. A fiú az ágyán feküdt, miközben ceruzája végével dobolt egyik könyvén, amiből tanulnia kellett, ám ahogy meghallotta a hangom, azonnal felült, becsapva a könyvét.

- [Név]-chan!- vigyorgott, mire szinte beleugrottam ölébe. Suga izmos karjait körém fonta, és egy boldog csókkal üdvözölt.

- Bocsi a váratlan megjelenésért, deee hiányoztál.- mosolyogtam szélesen rá, mielőtt még nyakához nem fúrtam volna arcom, így beszippantva a kedvenc illatom a világon.

- Ilyenért sose kérj bocsánatot, neked mindig örülök.- csókolt vállamra, mire kirázott a kellemes hideg.- [Becenév]?

- Igen nyuszi?- arcom persze fel nem emeltem volna a nyakától, ahhoz túlságosan szerettem a melegséget, ami testéből áradt.

- Szeretlek.- karjai szorosabban öleltek, szívem pedig hevesebben vert. Néhány másodpercig csendben voltam, de mosolyogva megcirógattam hátát.

- Én is szeretlek téged.- pusziltam meg nyakát, mire eldöntött az ágyon. Arcom vörösbe fordult, volt egy sejtésem, hogy mit akart. Azonban nem az történt, amire számítottam, helyette viszont nekiállta arcom és nyakam aprócska, gyors puszikkal behinteni, mire felnevetve próbáltam eltolni őt.

- Ugyan, ne is próbálkozz, hercegnő!- kacagott fel velem, s megcsikizett, így elérve, hogy inkább kapálózzak, de ne eltoljam őt, így karjaim gyengén lefogva folytatta tovább arcom puszilgatását, miközben arcán a mosoly letörölhetetlen volt.

- Bezzeg a számon kívül mindenhova kapok, mi?- röhögtem, mivel a nyakamra kapott puszik csiklandoztak.

- Oda is lehet, ha szeretnéd, csak kérned kell.- nézett mélyen szemeimbe, így elvigyorodva mélyedtem barna íriszeibe.

- Kérek a számra is egy nagy puszit!

- Ahogy azt kívánod.

Először csak egy nagyobb puszinak indult, de kezei alól feltéptem sajátjaim, s mikor elhúzódni készült, hogy folytassa, amit félbehagyott, visszahúztam egy rendes csókra, amit apró, jóleső nyögéssel viszonzott is.