Todoroki Shouto, a feltörekvő hős... Imádnivaló  minden egyes porcikájával. A srác aki hatalmas fangirl táborral rendelkezik, mégis engem választott. Ma sem bírom megérteni mit is szeret bennem annyira, pedig már lassan 2 és fél éve együtt vagyunk.

Még van fél éve a U.A.-ben ami részben boldoggá tesz, hiszen így talán nem csak délután tudunk találkozni vagy csak pár hétnyi aggodalmas nap után.

A gondolat is megőrjít, hogy bármi baja eshet.

Na de vissza a sztorihoz mert így csak mindenkit halálra untatok.

[Név] Shindo vagyok, diák a Ketsubutsu Academy High School normál tagozatán. Nem azért mert nincs képességem vagy bármi, egyszerűen csak nem tudom harcban hasznosítani.

Ki tudna csak egy kicsit is besegíteni azzal, hogy virágokat tud növeszteni? Senki.

Épp a televíziót néztem a nappaliban és chipset majszoltam mikor SMS-em érkezett.

Shouto: Szia, átmehetünk?

Én: Ünk?

Shouto: Igen, én és Midoriya-kun.

Én: Oh igen. Persze! Gyertek csak nyugodtan.

Shouto: Okés, 15 perc és ott vagyunk. Szeretlek!

Én: Én is téged!

- Remek, öltözhetek fel...- morgolódtam lenézve ruházatomra. Nem volt más csak egy bugyi és egy nagyobb póló.

Bementem a szobámba és átvettem egy fekete pulcsira és egy galaxy mintás leggingsre. Hajam kifésültem és hagytam, hogy vállamra hulljon. Felvittem egy kevés sminket, vagyis szempillaspirált, egy kis világos barna és rózsaszínes szemhéj púdert és megcsináltam a szemöldököm. A számra csak Labello-t tettem.

Mire kész lettem már csengettek is.

Kiugráltam az ajtóhoz és mosolyogva kinyitottam azt.

- Szia Szívem!- nézett rám Shouto az ajtófélfának támaszkodva.

- Te és a modell pózaid..- kuncogtam.- Szia Shouto!- nyomtam szájára egy puszit amíg nyaka köré fontam karjaim.- És szia Izuku-kun!- mosolyogtam a kisfiúra.

- [Név]-sa~n!- ugrott a nyakamba.- Hiányoztál!

- Te is nekem!- pusziltam meg kis nóziját.- Kértek valami kaját? Vagy innátok valamit?- álltam fel és elindultam befele.

Izuku amint levette cipőjét már rohant is be a konyhába, hozzám.

- Ne, [Név]-san! Én kakaót kérek!- nézett fel rám csillogó szemekkel.

- Persze Pöttöm, amit csak kérsz. Kívánságod számomra parancs.- hajoltam meg előtte mosolyogva.

- N-nem kell meghajolnod. É-én va-vagyok aki fiatalabb.

- Tudom, de nekem te vagy a kis hercegem!- kócoltam össze amúgy is kócoskás haját.- És az én királyom mit kér?- kuncogtam Shoutora pillantva.

- Csak egy kávét. Nem aludtam sokat az éjjel.

- Hogy-hogy?

- Gondolkodtam.- hajtotta tenyerébe arcát.

- Valóban? Na és min?- kérdeztem amíg töltöttem a tejet egy bögrébe.

- Rólunk.

- És mire jutottál?- kérdeztem elcsuklott hangon.

- Hogy jobbat érdemelsz nálam.

Hangja teljesen komoly volt. Nekem viszont muszáj volt nevetnem.

- Hogy jobbat nálad? Szívem, észre sem veszed mennyire kevés vagyok ÉN hozzád?

- [Név]-san, ne kiabálj...- hüppögött Izuku.

Akkor vettem csak észre, hogy felemeltem a hangom. Pedig nem akartam.

- É-Én sajnálom...- rohantam be a szobámba.

Bedőltem az ágyba, arcom a párnába fúrtam és sírtam. Okééé az is közrejátszott, hogy megvolt.

Már egy ideje sírdogálhattam mikor éreztem, hogy mellettem besüppedt az ágy.

- Szakítani fogsz..- motyogtam szipogva hajkoronám mögül felpislogva rá.

- Tévedsz. Nem áll szándékomban.

- Nem?- söpörtem ki szememből [Hajszín] hajam és ránéztem.

- Nem.- mosolygott lágyan.- És eszedbe se jusson ilyesmi, rendben?- simított végig arcomon.

- Csak ha megígéred, hogy nem becsülöd le magad.

- Én megígérem. És te?

Kérdezte mire csak bólintottam.

- Helyes! Akkor szedd le az elmosódott sminked és teljes gyönyörűségedben gyere velünk társasozni.

- Vettem főnök!- kuncogtam.

Megcsináltam amit kért. A kő amit eddig a vállamon cipeltem, már eltűnőben volt.

Az egyik kedvencem játszottuk a Villám választ (nem tudom ott van-e ilyen, de most lesz).

Nagyon sokat nevettünk, rettenetesen jól éreztem magam és ahogy elnéztem a fiúk is.

- Oké, srácok. Egy elemmel működő eszköz.- olvastam fel hangosan a kártyára írt mondatot.

Mindenki tök értelmes dolgokat mondott. Aztán jöttem én, a nagy észlény.

- Hűtő!- vágtam rá kis gondolkodás után. (A durva az, hogy ilyen tényleg volt xD).

- De hát [Név]-san, az nem elemmel működik!- kacagott a kis zöld hajú.

- Basszus!- nevettem én is, így már hárman vihorásztunk a földön.

- Hát itt meg mégis mi van? Gyerekzsúr?- jött be a bátyám, Yo.

- Njajj, ne rontsd már el a pillanatot Yo-nii!- nyújtottam ki a nyelvem.

- Esküszöm nem értem, hogy az istenbe lehetsz a húgom [Név], de azért még örülök neki..- sóhajtott mosolyogva és elindult a konyhába.

- Szia, te vagy [Név]-san testvére?- kérdezte Izuku.

- És ha igen?

- Én Izuku Midoriya vagyok! [Név]-san fiúja.

Félrenyeltem. Komolyan. De nem csak én. Szegény Yo majdnem megfulladt a narancslétől.

- Izuku-kun, azt mondtad, hogy a fiúm vagy?

- Igen, én szeretlek téged [Név]-san!

Szemeiben felfedeztem azt a hatalmas elszántságot amit Shouto szemeiben látok amikor harcol.

Mellé térdeltem és mosolyogva figyeltem.

- Akkor kapsz tőlem valami olyat amit azok szokták csinálni akik szeretik egymást.. jó?

- Hai!- vágta rá.

Csak egy teljesen ártalmatlan puszi volt az egész. Olyan nekem mint egy öcsi és mivel pici ezért a szájára adtam ezt a testvéri puszit. Oké, ez nem volt teljesen értelmes mondat, tudom, ne kövezzen meg senki.

A fiú arca teljesen vörös volt. Vállam felett Todora néztem aki büszkén mosolygott. Tudta mennyit jelentek a kis csöppségnek.

- Gwaaah! Szeretlek [Név]-san!- ölelte át derekam szorosan.- Ő velem van Todoroki-san!- nézett szúrós szemekkel barátomra.

- Na nem, ő az enyém!- nyújtott nyelvet a fiú.

- Neeeem! Az enyém!

- Nem igaz, mert az enyém!- nyomott puszit a bátyám a fejbúbomra.

- A tiéd nem lehet!

- Ugyan miért ne? Az én húgom!

- Saját magamé vagyok és akkor nincs vita.

Zártam le a témát.

Izukuért hamarosan jöttek így nem kellett attól tartanunk minden egyes alkalommal mikor Todo megfogta a kezem vagy átölelt, esetleg meg akart puszilni, hogy tökön rúgja vagy belerúg a lábába.

Mert igen, ezek megtörténtek.

- Van kedved sétálni egyet a parton?- kérdezte Todo.

- Persze!- csillantak fel szemeim.

Belebújtunk a cipőnkbe majd kézenfogva el. Útközben vettünk egy kis dangot is amit jóízűen falatoztunk az odavezető úton.

Megérkezve a partra, a hideg idő ellenére, melegség járta át a testem.

Még jobban hozzábújtam páromhoz, aki mosolyogva karolt erősebben.

- Ez olyan romantikus...- suttogtam enyhe mosolyra görbítve a szám.

- Azt mondod?

- Azt hát! De jó lenne ha nyár lenne.. Akkor tudnánk is fürdeni benne.

- Az nekem is csak kedvezne.- nézett rám perverzen mosolyogva, mire nevetve megcsaptam.

- Oda a pillanat, baka!- kacagtam.- Ehhez neked tehetséged van, hallod-e?

- Tudom. Nem is tudom kitől tanulom... Ismersz valami [Név] Shindot?

- Hmm... nem. Ki a csaj? Tán a barátnőd?- kérdeztem egy smug face kíséretében.

- Nos, igen. Tudod gyönyörű, megnyugtató hanggal és eszméletlen gyerekes viselkedéssel.

- Szóval gyerekes, mi?

Bólintott én pedig elkezdtem kergetni.

- Szívd vissza, Shouto Todoroki!

- Nem tehetem, [Név] Todoroki!

- Dehát én Shindo- wait mit mondtál?

- Egy szép nap bizony ám, hogy Todoroki leszel te is. Úgy ahogy a 2 szép gyerekünk, Mei és Jin.

- Oh szóval ezt te már így tudod, mi?

- Hát persze!

- Nem gondolsz te egy kicsit előre?- böktem oldalba játékosan.

- Lehet, de ez normális nem? Vagy talán Midoriya-kunnal akarod leélni az életed?

- Oh, hát természetesen. Láttad azokat az édes, zöld szemeit és a zöld haját? Na a jelleméről ne is beszéljünk, álompasi! De most komolyan.. szerencsés lány lesz aki vele lesz majd együtt.

- Ebben egyetértünk. Szóval akkor ő helyettem, [Becenév]?

- Ne hülyéskedj már! Persze, hogy te, te igen sík tonhal!

Húztam magamhoz a pólóját megragadva és megcsókoltam.

A kövi a Black Butler legszexibb (legalábbis szerintem, pacsi ha szerinted is) karakterével lesz, nem mással mint Sebastian Michaelis-sel együttműködve. Ééés ha jól értelmeztem Alexa_Michaelis kérését akkor lesz benne egy is felnőtt tartalom. Ha az '"Úgy"' kifejezésnél másra gondoltál akkor írj és nem úgy írom meg.

Egyébként holnap aktív leszek még, de a hétvégére el fogok tűnni, mivel wifi hiányában nem fogok tudni részt posztolni, szóval gomenne minna-san!

Oh és mielőtt elfelejteném... Gyerekek, ez valami elképesztő! 500 megtekintés...! Lehet van akinek ez már csak egy aprócska kis szám, de nekem ez valami hatalmas! Nagyon, nagyon de nagyon szépen köszönöm nektek! Külön azoknak akik szavaznak is a részekre, esetleg kommentelnek. Hatalmas nagy ölelés minden édibogyó olvasómnak! *Big hug*