Én is egy vagyok a sok-sok Nappali Tagozatos fangirl közül. Vagyis nem teljesen, hiszen én csendben figyelem kiszemeltem és magamban visítozok. Ez ma viszont kicsit máshogy volt.

- [Név], segítenél kérlek?- kérlelt Yuki, aki alig bírta visszatartani a visítozó csitriket.

Csendesen bólintottam és próbáltam visszatartani az engem eltaposni készülő tömeget mikor nyíltak a kapuk.

- Engedj már, te nem is vagy felügyelő!- próbált fellökni az egyik osztálytársam.

- Pofád lapos legyen, cafka!- sziszegtem oda neki, mire meglepetten nézett rám.

Nos igen, én nem arról vagyok híres, hogy kiakadok, szitkozódok vagy bármi ilyesmi.

Hirtelen a nevem hallottam.

- Igen?- fordultam meg. Egyedül Shiki figyelt.

- Találkozzunk este itt.- tátogta, mire bólintottam.

Nem tudtam, hogy pontosan mennyit is takart az "este" de reménykedtem benne, hogy jól következtettem ki. Az "este" szerintem az ő tanításuk előtt lévő időt jelzi, de sötétedés után.

Titokban mindig tetszett, de semmi érzelmet nem mutatott ki mint ahogy azt már megszoktam. Ezért is lepődtem meg mikor szólt, száján pedig egy apró mosoly ült.

×פ×× Este ×פ××

Ahogy gondoltam kiosontam a kapuhoz, ahol már várt.

- Azt hittem el sem jössz..- morgolódott.

- Ha legközelebb is meghívást szánsz nekem, adj pontosabb infót.- mosolyogtam pimaszul.

- Nem is tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni [Név]. Beindít!- kacsintott mire fülig vörösödtem.- Gyere... bemegyünk.- fogta meg a kezem és elkezdett húzni az Éjjelisek kolijához.

- H-hello..- mosolyogtam kínosan arra a pár személyre akik az előtérben vagy miben voltak.

- Shiki, ki a csaj? Tudod, hogy nem ihatunk emberi vért!- szólt Aido.

- Igen, tudom. Ichijo, menj ki kérlek.- mondta szobatársának aki felnézett a könyvből amit épp olvasott.

- Oh, [Név]-chan! Micsoda megtiszteltetés, üdvözöllek az Éjjeliseknél!- mosolygott kedvesen.

- Jó estét Ichijo-úrfi!- hajoltam meg.

- Ne hajolgass, tönkremegy a hátad.- mosolygott.

- Ahogy kéred.- kuncogtam.

- Khm..

- O, igaz is. Aztán ne hangosan!- nevetett fel, mire Shiki megforgatta szemeit. Ichijo kiment a szobából, majd Shiki bezárta az ajtót, mire értetlen pillantásokat küldtem felé.

- Miért vagyunk itt?

Nem szólt semmit, egyszerűen mellém ült. Kezét gyengéden államra helyezte majd maga felé fordította arcom. Megcsókolt. Szemeim nagyra nyíltak, de amint elérte tudatom mit is csinált, visszacsókoltam.

Kezdett egyre inkább szenvedélyesebb lenni. Ledöntött az ágyra és fölém mászott. Letért számról és nyakamhoz hajolt.

Lehelete csiklandozta bőröm, akaratlanul sóhajtoztam alatta. Hirtelen fájdalmas nyögés hagyta el szám.

Nem hittem el. Shiki a vérem itta.

- Sh-Shiki, e-ezt nem sza-szabad!- próbáltam eltolni magamtól, de erősebb volt.

- Legyen élvezetesebb? Legyen. Ne gondolj a fájdalomra..- suttogta ajkaimra, majd egy véres puszit nyomott rá.

Egyik keze lejjebb vándorolt nőiességemhez. Nadrágom lejjebb rángatta, majd alsóneműmön keresztül cirógatni kezdett, mire kéjesen nyögtem.

Ekkor megint megharapott. Könnyeim utat engedtek maguknak. Hirtelen úgy éreztem magam mint egy rossz kurva.

Bugyimba nyúlt, így megéreztem milyen hideg is keze. Elkezdett játszadozni csiklómmal mire egyre jobban nyögdécseltem alatta. Látásom homályosulni kezdett és nem a könnyektől.

Shiki valószínűleg túl sok vért szívott el belőlem, de ahogy elnéztem nem akarta abbahagyni.

- S-Shiki.. E-Elég..- kérleltem elcsukló és erőtlen hangon, de ő csak felmordult.

Hirtelen a gyönyör hulláma járta egész testem, de egyáltalán nem bírtam rá fókuszálni. Élveztem de már csak elhaló hangocskák hagyták el torkom, majd elájultam.

¤ Író szemszöge ¤

Shiki ezután sem állt le. A lányból az utolsó csepp vért is kiszívta.

Miután végzett letörölte a vért és a halott lányra nézett. Egy ideig még bökdöste és lágyan nevét szajkózta, de semmi.

Kezdett kiakadni, pánikba esni. "Mi lesz ha ez kiderül? Kaname tutira kinyír!" gondolta.

- Az istenért [Név], ébredj fel! Hallod? Nyisd már ki azokat a gyönyörű [Szemszín] szemeid és nézz rám!

Azonban e szavak és a hulla rázása sem segített a dolgon.

Szemeiből potyogni kezdtek a könnyek. Nem a saját életét féltette, sokkal inkább volt végtelenül szomorú, amiért megölte azt a személyt aki annyi ideje tetszett neki és szerette.

- KELJ MÁR FEL!- ordított fel fájdalmasan és csípődnél átölelve sírt.

Az ajtó betört, és egy jó páran néztek értetlenül rátok.

- M-Mi történt.. Shiki?- nézett rá zavartan Ichijo, mire a fiú felemelte szomorúságtól eltorzult arcát.

- É-Én megöltem... Francba ezzel, mindennél jobban szerettem!- csapott idegesen az ágyra.

- SHIKI TUDOD MI LESZ A KÖVETKEZMÉNYE?- mordult rá kiabálva Aido.

- Tudom, meg is érdemlem..- nyögte ki szomorúan, majd arcodhoz kúszott.

Könnyeit fehér arcodra hullajtotta. A szomorúság amit akkor érzett mindennél rosszabb volt.

- Találkozunk a túlvilágon... Kedvesem..! lehelt utolsó csókot ajkaidra majd hagyta, hogy elvigyék.

Nagyon-nagyon szépen szeretném megköszönni a 100+ megtekintést, nagyon boldoggá tett mikor megláttam (eskü majdnem elsírtam magam). Szóval tényleg, köszönöm szépen! Szeretlek titeke~t!