Anime_Kpop_Fnaf_fan úgy tűnik egyáltalán nincs életem, szóval itt van a Tomura-s rész, remélem tetszik és valami ilyesmire gondoltál te is mikor kérted. 

Hogy mit szeretek igazán? Ölni, aludni és társaim agyára menni.

Először nagyon nem akartam belépni ebbe a "Gonosztevők Szövetsége" címszó alatt futó társaságba, de drága Giran-san addig nyaggatott amíg be nem léptem.

Majdnem mindenkivel (mondhatni) jóban vagyok, kivéve Shigaraki Tomura-val. Őt kifejezetten utálom. Gyerekes, akaratos és morcos.

- Oi, [Név] megyünk!- dobta hátamnak Dabi a kiürült dobozos narancslevét.

- Hagyd abba a dobálózást Dabi! Vagy tudod mi lesz..!

Emeltem fel a kezem. A képességem hasonlít Tomura-éhoz, talán ez az egyik oka, hogy nem bír engem.

Lényegében annyi az egész, hogy ha aktiválom a képességem akkor elszívom a nedvességet gyakorlatilag bármiből így az elsorvad.

- Oké-oké csak poén volt!- emelte fel védekezően kezeit.

- Tudom, téged amúgy sem áll szándékomban bántani.- kacsintottam.

- Ohh, ezt vegyem egy gyenge flörtnek?- akasztotta karját nyakamba.

- Vedd aminek akarod, drága barátom!

- Menjetek szobára, idióták!- morgott Tomura a pultnál.

- Majd ha nem szólsz bele! Inkább estig leszek el a városba, nincs hangulatom ma ehhez a gyerekes kis nyomorulthoz! Kurogiri-san adj légyszi egy kis.. valamit ami szesz de nem üt nagyot.

- Máris!- mondta és már szinte elém is tette. Mondanom sem kell, hogy imádom a Kurogiri-féle italokat, jó érzéke van hozzá.

- Mehetünk! Sziasztok! Te meg fordulj fel!- néztem Tomura-ra.

- Csak neked nem teszem meg ezt a szívességet [Név].

Az a gúnyos mosoly... Csak még jobban felnyomta bennem a pumpát. Karon ragadtam Dabi-t és kiviharzottam a szobából magam mögött becsapva az ajtót.

- Mi az isten bajotok van egymással?

- Az, hogy idegesít, gyerekes és-

- Te is gyerekes vagy.

- Ne keress már bennünk közös pontokat, nélkülük is boldogan elvagyok, kösz szépen Dabi!- fontam keresztbe karom.- Inkább gyere, kajás vagyok!

- Uuu az első randink! Hova megyük?

- Ez nem randi, te idióta..- csaptam magam fejbe.

Beültünk egy gyors kajáldába ahol ettünk egy-egy hamburgert míg jól elbeszélgettünk.

Dabi olyan nekem mint egy bátyó, akivel mindent meg lehet beszélni.

Hiába nem tűnik annak, nagyon jó hallgatóság és jó tanácsokat is szokott általában adni. Az már mellékes, hogy elég perverz tud néha lenni de ő is csak poénnak szánja a 18+-os beszólásait.

Benéztünk egy kisebb ruhaboltba ahol vettem magamnak egy normális ruhát, mert a mostani kezd tönkre menni.

Dabi pedig vett egy pizsama felsőt magának.

Ettünk egy fagyit és kiültünk a tengerpartra beszélgetni.

- Szerinted miért nem kedvel?- kérdeztem hanyatt vágva magam a homokba. Lassan ő is követte a példám, így együtt kémleltük a sötétedő eget.

- Mármint Tomura?

- Mhmm..- bólintottam.

- Szerintem csak féltékeny vagy rosszul mutatja ki az érzéseit. Mert az utálaton kívül kell, hogy érezzen irántad valamit. Ha semmi vonzódást nem tanúsít akkor meleg.

- Saját példa, huh?- kuncogtam mire oldalba bökött.

- Én nem vagyok meleg, baka!

- Hát persze..- mosolyogtam és oldalra fordultam.- Ne, Dabi..

- Igen?

- Az utóbbi 2 hónapban rosszul érzem magam ha a halálba küldöm Tomura-t. Szerinted ez mit jelenthet?

- Hogy van lelkiismereted?

- Idióta, normális választ kérek!- csaptam meg mellkasát mire elkuncogta magát.

- Viccen kívül, tényleg. Nem dönthetem el, hogy mit érzel, de szerintem te nem utálod őt annyira mint te azt hiszed.

- Miről beszélsz? Teljes szívemből utálom azt az embert!- ültem fel és összehúzott szemekkel néztem a fekvő férfira.

- Tagadod..

- Dehogy tagadom!

- Tagadod, hogy tagadod.

- Nem tagadom, hogy tagadom.

- Tagadod, hogy tagadod, hogy tagadod.

- Na jó szerintem ezt itt hagyjuk abba.

- Egyet értek!- mosolygott.

Felült és rágyújtott egy cigarettára. Lehunyt szemekkel szívta be a mérgező füstöt majd ugyanolyan nyugodtsággal fújta ki.

Felém nyújtotta a szálat de mivel nincs az a pénzmennyiség amiért én rágyújtanék, így eltoltam.

- Szóval azt mondod, hogy a szívem mélyén, egy elfojtott szeretet van elzárva egy kis kalitkába Tomura iránt?- fintorogtam, mire csak bólintott.- Képtelenség..

- Csak ismerd be!

- De nincs mit!

- Feladom... Pedig édesek lennétek együtt.

- Pfujj mit mondtál? Bár most, hogy mondod, volt vele egy álmom...

- Na látod! Az álmok nagy részben elfojtott vágyak. Együtt akarsz vele lenni. Próbálj pozitívan hozzáállni és ne ilyen "leszarom mit mondasz úgyis csak felbasz" módon megközelíteni. Higgy nekem, mindkettőtöknek jót fog tenni egy kis pozitivitás.

- Mondja ezt a pesszimista!

- Realista! Nem mindegy.

- Akkor az, tök mindegy.

- Vissza kéne menni, már sötét van, minimum 10 óra.

- Hmm igazad van. De én még egy kicsit egyedül akarok lenni, ha nem baj.- rágcsáltam a szám szélét.

- Dehogy baj. Gondolkozz csak kislány. Holnap találkozunk, aztán ne legyél el sokáig!

- Igenis apa!- kuncogtam.

- Nagyon poénos, igazán. Jó éjszakát hercegnő!- nyomott a fejemre puszit majd elment.

Szóval egyedül, ismét. Ismerős érzés, jó barátok vagyunk. Valóban szeretném azt a kócos, kék fejű, gyerekes idiótát? Meglehet.. Végülis... nem lenne rossz ha néha megölelne az nem lenne rossz vagy ha- Nem [Név] szedd össze magad! Mi ez az érzelmi cucc, mindig mindenben biztos voltál! Nehogy már ilyen hamar változtass az érzéseiden! Ez egyenesen lehetetlen! Fogadd el, nem szereted semmiféle módon azt az embert! Miért ilyen nehéz magunknak is bevallani mit érzünk valójában? Azt az elnyomott érzést nehezebb bevallani, mint azt, hogy te ölted meg a polgármestert.... Későre jár már.. Nagyon is. Kurogiri már biztos aggódik értem, haza kéne mennem. Haza... Van egyáltalán olyanom, hogy 'haza'? Ügyes vagy kislány, kezdesz megint depresszióba esni. Mindenkinek jobb lesz ha visszamegyek, a végére még becsavarodok.

El is indultam. Zsebre vágtam kezeim és kavicsokat rugdosva battyogtam a többiekhez.

Felmentem a lépcsőn majd benyitottam. Halkan lépdeltem a kissé nyikorgó fapadlón majd megpillantottam Tomura-t a pultnál aludni.

Kérdőn pillantottam rá mikor kijött Twice.

- Azt mondta addig nem megy aludni amíg haza nem érsz.

Mondta komolyan, én pedig azt hittem elájulok. A gyomrom görcsölt, de a jó értelemben, az arcom égett.

- T-tényleg?- kérdeztem mire csak bólintott majd ivott egy kis tejet és visszament a szobájába.

Nem tudtam mit kéne csinálnom, de végül közelebb lépdeltem hozzá.

Lehajoltam és egy puszit nyomtam arcára. Óvatosan felemeltem (már majd' meghaltam mikor beértünk a szobájába) és leraktam az ágyára.

Mellé feküdtem és betakartam magunkat. Közelebb bújtam hozzá és átkaroltam derekát.

El sem hiszem, hogy meg akarta várni, hogy hazaérjek. Biztos aggódott... Most már biztos vagyok benne.. Utálom szeretni ezt az embert, de szeretem.

A reggel érdekes volt 😂.

- Mhh.. JESSZUS TE MIT KERESEL ITT?! AZ AKAROD, HOGY ELHAMVASSZALAK VAGY MI AZ ISTEN FASZA??- kiabált mellettem Tomura, megjegyzem vörös arccal.

- Fogd már be, idióta! Kösz, hogy megvártál este..- motyogtam szemeim dörzsölgetve.

- Én nem téged vártalak, el vagy tévedve nyomi!

- Akkor miért aludtál a bárpultnál? Twice is megmondta, hogy engem vártál.. És örültem is neki.- pirultam el. Megfogtam a karját és visszarántottam magam mellé és újra hozzá bújtam.

- M-mi a francot csi-csinálsz?!

- Ölellek. Miért, minek tűnik?- néztem rá.

Hirtelen nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam.

Észrevette, hogy a száját figyelem így kissé elmosolyodott. Ez nem az a rohadt ijesztő vigyora volt, hanem kedves és szerethető.

- Mit szeretnél?

Nem válaszoltam. Lehunytam szemeim és ajkához kúszva lágy puszit nyomtam cserepes szájára.

- Hogy szeress..- suttogtam lesütött szemekkel.

- Az már megvan, te hatalmas őstulok!- húzott magához s már egy rendes csókom volt attól az embertől aki legbelül egy igenis törődő személy.