Drágalátos húgom kérésére készült ez a rész. Remélem tetszik KovcsAlexa5

Rövidítések: [LB/N]- legjobb barát neve; [N/n] nővér neve és asszem csak ez az egy van 😂😂

Otani Atsushi.. A fiú akihez az Istenért sem mernél odamenni. Ahhoz te túl félős voltál. Még Suzuki barátnőjénél, Chiharu-nál is félénkebb voltál.

Mindig csak a távolból figyelted és olvadoztál. A naplódban amit írtál szinte minden lapot neki szenteltél.

Egy nap viszont olyan dolog történt ami egy "kissé" megállította benned az ütőt.

Épp nyugodtan sétáltál a folyosón hisz vége volt a tanításnak és haza akartál érni még a nővéred, [N/n] előtt.

Leszegett fejjel bandukoltál a kihaltnak tűnt folyosón. Egyszer csak viszont valakinek nekimentél.

- Ouh.. E-e-elnézést! É-én nem aka- Otani?- a fejed olyan vörös lett mikor megláttad, hogy csodálkoztál, hogy nem ragadt karon, hogy elvigyen az orvoshoz.

- Ugyan, hagyd csak. [Név] vagy igaz?- mosolygott kedvesen.

- I-i-igen!

- Haza tartasz? Elkísérjelek?- kérdezte miután bólintottál.

- Oh ne-nem kell! Cs-csak teher le-lennék! Me-megyek is! Szia!

Kezdtél el sprintelni vörös fejjel, míg a fiú csak értetlenül bámult utánad.

Pedig remélte, hogy ez alkalommal végre tudna veled váltani pár szót amíg lovagias tettével fényezte volna magát.

Legbelül majd' felrobbantál az örömtől de azért szidtad is magad amiért csak úgy elrohantál.

Hazaérve megcsináltad a házid, átöltöztél otthoni ruhába és elkezdtél volna a telefonodon recepteket keresni viszont.. az istenért sem akart volna előkerülni.

Már kezdtél instant pánikrohamot kapni mikor csengettek.

Külsőddel mit sem törődve nyitottál ajtót de mikor megláttad ki áll ott rácsaptad az ajtót és hevesen zihálni kezdtél.

- Öhm.. Izé én csak láttam, hogy kiesett a táskádból a telefo-- ekkor kinyitottad az ajtót.

- Megtaláltad a telefonom?- hirtelen elfelejtettél dadogni előtte, amin meg is lepődtél. Mikor teljes egészdben előtte álltál, tetőtől-talpig végigmért.

- Igen, tessék.- kotorta elő táskájából és nyújtotta is feléd.

- Köszi!- mosolyogtál rá. Mikor elvetted kezéből a készüléket ujjaitok összeértek, mire mindketten elpirultatok. -Izé.. Nincs kedved bejönni.. vagy.. vagy valami?- mutattál vállad fölött magad mögé, mire a fiú felvillanyozódott és hevesen bólogatni kezdett.

Félreálltál így beengedve őt. Levette a cipőjét és ámulva nézett körbe a legalsó szinten.

Otthonos házatok volt. Kívülről világoskék, belül kávé színű hozzá passzoló bútorokkal és egyéb díszekkel.

Elindultál a konyhába mire követni kezdett.

- Mit kérsz?- nyitottad ki a hűtőt.

- Narancslé van?

- Még szép!- vetted elő a literes üdítőt. Levettél a polcról két poharat és töltöttél magatoknak.- Tessék.

- Köszi..- mosolygott.- Nem nagyon tudtunk eddig beszélni.

- Mh..- bólintottál.

- Pedig sokszor láttalak ám. Csak nem tudtam vágysz-e a társaságra szóval inkább nem mentem oda hozzád.

- Ami azt illeti szeretem a társaságot. Csak.. nehezen barátkozom.

- Igen, azt észrevettem.- nevetett fel, de amint látta rajtad, hogy ez nem valami olyan téma ami a legjobban érint abbahagyta és bocsánatot kért.

- Mindegy. Öhm.. Izé.. Me-meddig akarsz maradni?

- Zavarok? Oh bocsánat, nem tudtam! Má-már megyek is!- kezdte el összeszedni a cuccait.

- Nem zavarsz csak kérdeztem.

- Hála az égnek. Már azt hittem, hogy jön a barátod és jól elver!

- A barátom?- nevettél fel szívből. Aranyosnak vélte nevetésed szóval csak kábultan mosolygott míg téged nézett.

- Igen, tudod. Biztos egy kigyúrt valaki, hogy meg tudjon téged védeni az udvarlóktól.

- Nemhogy udvarlóm, még barátom sincs.

- Tényleg? Pedig biztosra mondtam volna..

- Ugyan miért?- néztél rá oldalra döntött fejjel.

- Néztél már tükörbe? Gyönyörű vagy. Ráadásként okos és kedves is. Ki ne akarna rád hajtani?

- Inkább ki akarna?- mosolyogtál keserűen.

- Én!

- Mi?- pirultál el teljesen. Nem akartál hallani a fülednek, már csak abból kiindulva, hogy alig hallottál az oda tóduló vértől.

- Vagy.. másra vetettél szemet esetleg? Öh.. az kínos lenne.. de segítenék!

- Nem, nekem csak egy valaki tetszik.- mosolyodtál el végül.

- Valóban? Ki az? Ismerem?

- Tökéletesen ismered.

- Ki az?

- Gyere..- fogtad meg a kezét mire értetlen arckifejezéssel követett téged.. egy tükörig.- Nézz bele.

- Minek?

- Csak tedd meg.

Tette amit kértél, belenézett a kör alakú, közepes méretű tárgyba.

Azonban továbbra sem értette mi értelme volt ennek. Szegény Atsushi.. mindig is lassú volt a felfogása..

- [Név] én ezt még mindig nem értem.

- Kit látsz a tükörben?

- Magam.

- Akit benne látsz... ő-őt sze-szeretem...

Szegény srác köpni-nyelni nem bírt abban a pillanatban. Teljesen meg volt győződve róla, hogy semmi esélye nálad erre pont ő az aki tetszik neked? Fel sem bírta fogni.

- Ne szórakozz velem.

- Úgy nézek mint aki szórakozik? Hm?

- Nem.. Akkor.. Akkor legyél a barátnőm [Név]!

- Bi-biztos vagy te ebben?

Válasz helyett csak közelebb lépett, megfogta az arcod és lehúzott magához egy csókra mivel te 168 centi voltál ő meg.. nos csak 156.

Levegőt is elfelejtettél venni. Abban a pár pillanatban csoda volt, hogy nem kellett hívni sürgősségit mert leállt a szíved és nem is vettél levegőt.

- Biztos..- suttogta ajkaidra mikor elvált tőled.

- O-O-Otani! É-én..

- Igen vagy nem [Név], nekem egy szó tökéletesen elég.

- Igen!- borultál nyakába.

Time skip

Te és Otani már jó ideje együtt vagytok. Pontosabban egy éve.

Még mindig totálisan zavarba jössz néhány dologtól de már egészen hozzászoktál mondjuk ahhoz, hogy kézen fogva sétáltok.

Szünet volt. Pontosabban nyári szünet. A kedvenced!

- Menjünk az uszodába Otani! Ké~rlek!- nyaggattad barátod mivel valamiért semmi kedve nem volt az utóbbi egy hétben kimozdulni.

- Nem..

- De miért nem? Risa, Suzuki és a többiek is jönnek. Plusz végre találkozhatok a legjobb barátommal mert a nyárra visszajöttek.

- Legjobb barát? Nyugtass meg, hogy csaj.

- M-mm fiú.- ráztad a fejed.

- Akkor még több okom van arra, hogy ne menjünk..- húzott maga mellé az ágyra.

- Féltékeny vagy?

- Mh..

- De cuki! Pedig nekem lenne okom, legkirályabb kosaras úr.

- Tch..

- Ugyan már, kérlek!

- Ahj.. jó..

- Köszi! Imádlak!- ölelgetted meg boldogan barátod.

Elkezdtetek készülődni.

Ő felvett egy piros-fehér rövid ujjút és egy piros úszónadrágot.

Te pedig felvetted kedvenc [K/sz] kétrészes bikinid, rá pedig a fekete pólót illetve egy kissé koptatott rövidnadrágot.

Boldogan sétáltatok kéz a kézben a megbeszélt helyig.

- [LB/N]! Szia! Te jó ég mennyire hiányoztál!- rohantál egyből legjobb barátod karjaiba.

Tulajdonképpen elég helyes volt de téged különösebben nem vonzott.

Fekete, oldalt felnyírt haja volt ami kuszán szemébe lógott. Gyönyörű kék íriszeiből mindig ki lehetett olvasni valós érzelmeit, amely sokszor volt előnyödre. Szája alatt egy kis pirszing díszelgett akárcsak szemöldökénél. Felkarjára egy maci fej volt varratva, mivel gyerekkorunkban az volt a heppetek, hogy mindenféle mackót gyűjtöttetek.

- [Név]!- mosolygott boldogan és nem akart elengedni.

- Hé, [LB/N] vagy ki vagy. Engedd el.- nézett morcosan a fiúra Otani.

- Miért kéne? Talán a barátnőd?

- Oh igaz is! [LB/N], ő itt Otani Atsushi a barátom. Atsushi, ő [LB/N] gyerekkorom leges legjobb barátja!

- Hali..

- Szia! [Név] nem is meséltél nekem a srácról.

- Pedig akartam. Ő a világ legédesebb sráca!

- [Név] hogy lehetsz ilyen aranyos és ártatlan..?- akadt ki kissé szegény lélek, elpirulva.

- Nem tudom miről beszélsz senpai..

Mosolyogtál le rá, mire [LB/N] elnevette magát. Pontosan jól tudta, hogy amikor ilyet csinálsz akkor akarsz valamit de azt próbálod a lehető legaranyosabban felvezetni.

- Haver, elnyerted [Név] szívét teljesen. Rám sosem nézett így.

- Hogy érted, hogy rád.

- [LB/N] régen szerelmes volt belém. De annak már vége, igaz?- mosolyogtál a srácra még mindig ölelgetve a cuki, barna hajú barátod.

- Tökéletesen.

- Ajánlom is!- morgott a barátod.

- Cuki vagy mikor féltékeny vagy.- cuppantottál puszit arcára mire csak vörösebb lett. De persze te is, hiszen eléggé zavarba jöttél még ettől is.