Uhu-chan kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Oh, és mindenkinek boldog Pride hónapot~~! 

A titkok lassan felemésztenek. Nem tudsz mit kezdeni velük, mert elmondani nem mered. Félsz attól, hogy elhagynak, hogy ellened fordulnak, hogy undorral néznek rád. Pedig akkora butaság eltitkolni valamit az elől, akivel az életed el tudnád képzelni, nem?

Meglehet. De én féltem. Egyenesen rettegtem. De mi is volt a pontos oka a rettegésemnek? Az, hogy a fiú, akivel már másfél éve együtt voltunk nem tudta, hogy előtte nem csak fiúkkal jártam. És noha tudtam, hogy ez az a valódi szerelem, amire vártam, őt semmiért nem hagynám el, vele akartam maradni, egyszerűen belesajdult a hasam, akárhányszor a testvérével poénkodtak az ilyen dolgokkal. Mert fájtak a viccek, de a tétovaság, tehetetlenség jobban fájt ennél. Elvégre, ha ő ezzel poénkodik és fintorog rájuk, akkor engem elfogadna? Megértené? Változna rólam a véleménye? Vagy megmaradnék az örökmozgó barátnője, akibe elmondása szerint szerelmes.

Egy fél hónap választott el júniustól minket, a Büszkeség hónapjától. A 3. nap pedig az "én napom" volt mindig is. Tavaly ugyan sikerült lebeszélnem a barátaimmal, hogy máskor ünnepeljük meg, idénre mást terveztem. El akartam jutni a felvonulásra. Nagy álmom volt, hogy fel merjem magam vállalni. Előtte viszont beszélni akartam a fiúval.

- De mi van, ha azt mondja, hogy ennyi volt?- hüppögtem Shouyo ágyának szélén. A fiúval nagyon jóban voltunk, ő volt az, akivel mindent meg tudtam beszélni.

- Akkor sosem szeretett igazán. Túl lendülsz majd rajta, habár biztosan nem így fog végződni, szóval ne aggódj.- nyújtott felém egy újabb zsepit, majd vissza dőlt Kags karjaiba.

- De te nem hallod azokat a mocskos poénokat, amiket értékel, vagy mond... Mindig olyan rosszul érzem magam miattuk.. Ha meg kiállok értünk, akkor meg jön Atsumu visszavágása, hogy "Na mi van, te is meleg lennél? Ugyan ne röhögtess, ez vicces!"...- törölgettem a könnyeim.

- Bassz le neki egyet, ilyen egyszerű.- mormogta Kageyama.- De úgy, hogy az unokáinak is ott legyen a nyoma az arcán.- ezen képtelen voltam nem felnevetni, szóval összeszedtem magam és felmásztam hozzájuk az ágyba és átöleltem őket.

- Szeretlek titeket skacok..- szipogtam, mire visszaöleltek.

- Mi is téged, [Név]-chan.- mosolygott Hinata, Kags meg csak egyetértően hümmögött egyet.

- A felvonulásra megyünk együtt?

- Ez nem volt kérdés!- vigyorodott el a napsugár.- Naná!

- Amennyiben elengednek..- vont vállat a fekete hajú, mire arcomra széles vigyor húzódott.

- Ti vagytok a legjobbak, komolyan! Éééés van ma estére programotok?

- Tulajdonképpen lenne.- vigyorodott el perverzen Kags, mire Hinata arca vörösbe átváltott.

- Oooo akkor nem is zavarok.- nevettem fel és lemásztam róluk.- Úgyis itt rontom reggel óta a levegőt.

Szóval elindultam haza, természetesen vonattal, fülemben zenével. Közben pedig válaszolgattam barátom üzeneteire, valahogy mégis ott maradt a torkomban a gombóc minden egyes elküldött üzenet után. De elhatároztam magam, másnap elmondom neki. Edzése amúgy sem volt és randi napot találtam ki még a hét elején. Tekintettel pedig arra, hogy egyikünknek sem volt túlzottan nagy kedve kimozdulni, így csak egy otthoni, filmes, medencézős randevút beszéltünk meg.

Este nagyon nehezen aludtam el, fejemben a gondolatok össze-vissza cikáztak és nem hagytak elaludni. Fél 5-ig minimum fent voltam és saját magammal vívódtam. Minden lehetséges verziót átgondoltam, gyorstalpalón felkészítettem a lelkem a legrosszabbra. De ettől függetlenül kimentem egyszer hányni a fürdőbe, annyira rettegtem, hogy mi lesz a vége.

Reggel, pontosabban délben pedig a csengőszó keltett fel. Kócos hajjal és arcomra száradt könnyekkel nyitottam ajtót. Osamu arcára halvány mosoly húzódott, ahogy meglátta álmos lényem, majd felemelt egy zacskót, amiből elképesztő jó illatok szálltak ki.

- Hoztam ebédet!

- Szuper vagy..- ásítottam, majd karjaiba bújtam.- Csak adj időt felébredni..

- Mint mindig.- paskolta meg a fejem.

Ahogy beengedtem a házba, mentem is elkészülni, emberi formát ölteni magamra. Hajamból a makacs gubancokat kikeféltem, rossz lehellet ellen megmostam a fogaim, arcomról lemostam a sós, száradt cseppeket, majd a pizsamám is lecseréltem egy kis kényelmes szerelésre. Valamivel felfrissültebben lépkedtem barátom mögé a konyhába. Ő éppen kipakolta tányérokba amit hozott, én pedig átölelve őt, hátába fúrtam arcom.

Fecsegve megebédeltünk, miközben háttérzajnak ment a TV. Mindenféléről meséltem a fiúnak, hogy mi volt a héten a suliban, hogy merre császkáltam a barátaimmal, miket vettem, melyik zene lett mostanság a kedvencem, milyen új filmet néztem meg és ilyesmikről. Ő pedig néha beleszólt, hogy mondjon pár szót, vagy kérdezett valamit, de nagyrészt csak engem figyelve hallgatta a szófosásom. Miután megkajáltok gyorsan elmosogattam, ő pedig eközben keresett valami filmet, majd a laptopom felkötötte a televízióra, hogy nagyban nézhessük. Ahogy kész voltam, már feküdtem is el a kanapén, félig-meddig páromnak dőlve, aki átkarolva engem már indította is a filmet. Érdekes és izgalmas filmet választott, de volt benne valami, ami mindkettőnket meglepett, egy leszbikus csókjelenet. Én érdeklődve néztem párom arcára, reménykedve abban, hogy nem lesz fintor az arcán.

- Mi az?- nézett rám, mikor már sokáig vizslattam arcát.

- Uhm.. semmi..- fordítottam vissza tekintetem a filmre. Osamu egyet sóhajtott, de inkább rám hagyta és nem szólalt meg. Szívem a torkomban dobogott, gyomrom görcsbe állt, ahogy eszembe jutott, hogy valahogy szóba kéne majd hoznom a dolgot.

A film után mentünk ki a kerti medencébe csobbanni egy kicsit. 'Samu a víz felszínén feküdt, míg én a medence szélének dőlve, könyökeim kitéve a szélére, őt figyeltem. A fogaskerekek az agyamban megállíthatatlanul pörögtek a legjobb lehetőséget keresve a coming outra. Alsó ajkam harapdálva, körmeim piszkálva hunytam be szemeim, arcom a Nap felé fordítottam. Végül egy fáradt sóhaj hagyta el szám, s belefogtam.

- Hogy tetszett a film?

- Nem volt rossz.- mondta csukott szemmel a fiú.

- És... mit gondolsz arra a jelenetről?

- Milyen jelenetről?- leengedte magát fekvésből és közelebb úszott hozzám.

- Hát.. Amikor az a két nő..

- Mikor csókolóztak?- kérdezte, mire csak bólintottam.- Nem igazán érdekelt. Nincs vele bajom. Miért?

- Öhm... Hát lenne valami, amiről beszélnünk kellene..

- Na és miről?

- Nos... Öh... Mit mondanál ha azt mondom, hogy előtted jártam lányokkal is?- tekintetem leszegtem, arcomba pír szökött az idegességtől.

- Mit kéne mondjak?- felém fordult, jobb kezével gyengéden felemelte fejem, tekintetével rabságban tartotta íriszeim.

- N-nem tudom..- suttogtam. A fiú ajkain halvány mosoly húzódott, amit nem tudtam hova tenni.

- Ahhoz mit szólnál, ha azt mondanám, hogy tudtam, amióta ismerjük egymást?

- Tessék?- kerekedtek el szemeim, szám pedig éppen hogy nem felejtettem nyitva.

- Jól hallottad.- kuncogott fel.

- Te.. Te mindvégig tudtad?

- Persze! Mondtam már, hogy régebben is láttalak már, akkor pedig mindig kézenfogva mentetek a lánnyal.

- Ezt a kis részletet valahogy elfelejtetted említeni..!- fintorogtam, de elnevettem magam és szorosan karjai közé bújtam. A szívemről legördült egy nehéz kő, megkönnyebbülve éreztem magam. Jobban, mint eddig valaha. Életem szerelme nem ítél el, sőt tudta, hogy mi a helyzet velem.. Ennél szebb és jobb aligha lehetséges.

- Gondoltam majd elmondod, ha szeretnéd.- cirógatta hátam.

- Szeretlek, Osamu...- motyogtam, szemeimbe pedig könnyek szöktek a boldogsától.

- Ahogy én is téged [Név]-chan.- nyomott puszit vizes hajamba, mire feltört belőlem a boldog és megkönnyebbült zokogás.

Vállam rázkódott, hangosan sírtam szerelmem karjai közt, aki csak szorosan ölelve simogatott, puszilgatott és édes semmiségeket suttogott, hogy alábbhagyjon a zokogásom. Boldog voltam és szinte lebegtem a levett súlyoktól, amik jó ideig nyomták a vállam. El sem mertem hinni, hogy ez valóban velem történik meg, hogy nem lettem kidobva és mellettem maradt. Azért, aki vagyok, úgy ahogy vagyok. Ennél nem is kellett volna több nekem. De többet kaptam. Méghozzá nem is apróságot. (Na most véssük kőbe, hogy fogalmam nincs arról, hogy a Pride mennyire függ jegyekhez, deee itt most kelleni fog hozzá xD Majd max 1-2 év múlva jobban meg tudok írni egy ilyet, ha meglesz a tapasztalatom)

Egy hét választott el a felvonulástól. Már izgatottan nézelődtem jegyek után, de elfogytak. Csalódottan csaptam le laptopom tetejét, majd fordultam az ágyon és fejem a párnába fúrva morogtam. Baromira zavart és frusztrált, hogy az első alkalommal, amikor meg akartam jelenni egy ilyen jó rendezvényen a barátaimmal, nem tudtam elmenni. Épp morcoskodtam és puffogtam csendesen, mikor nyílt a szoba ajtóm és belépett rajta a barátom.

- Van egy kis meglepetésem.- simított hátamra, mire csak egy morgással jeleztem, hogy figyelek rá.- Ide figyelj!- felemeltem a fejem, hogy hátranézzek, de ahogy megláttam mi a van a kezébe, egyből nyakába borultam, így eldőltünk az ágyon.

- Istenem, annyira nagyon szeretlek 'Samu~~!- vigyorogtam könnyes szemekkel.

- Na ezért már megérte megvenni ezeket!- kuncogott fel a fiú, mire lehajoltam hozzá egy érzelmes csókra, amit derekamra vezetett kézzel viszonzott.

- Kié a másik jegy?- vigyorogtam rá lelkesen.

- Naná, hogy az enyém! Ki másé lenne? Támogatóként bőven elmegyek a barátnőmmel, ha neki ez sokat jelent. Amúgy sem vagyok nagyon a szavak embere szóval gondoltam, hogy ennyivel talán kicsit- Minden rendben?- nézett rám aggódva, ahogy pár könnycsepp az arcán landolt. Mosolyogva hagytam kicseppenni a könnyeim, majd felnevettem.

- Minden a legnagyobb rendben, csak...- töröltem le a folyamatosan kibuggyanó sós cseppeket- elképesztő boldoggá teszel.. És hálás vagyok.. Nagyon.. Köszönöm, 'Samu!- mosolyogtam rá pityeregve, mire lágyan megcsókolt.

- Érted mindent, [Becenév]!