Buja_2006 kérésére itt is az új rész, remélem tetszeni fog ^^

Szak iskolában voltam első éves, de nem hős szakot tanultam. Helyette inkább a szívemhez legközelebb álló szakot választottam, a fényképészetet. Tudtam, hogy hacsak nem futok be vele valahol komolyan, nem fogok tudni megélni belőle, de egy hobbiként ha profi szinte fejleszthetem, nekem az is megérte. A U.A-s diákokhoz pedig mi közöm van? Nos, csupán annyi, hogy Bakugoék kis csoportja nagyon jó barátaim. Főleg Sero, vele igazán jóban vagyunk. Azonban mindig ők jöttek el elém a suliba, sosem én. Persze ezt én mondtam nekik, hogy nem igazán akarok a sok jó hírű iskolás gyerek közé menni, ugyanis le mertem volna fogadni, hogy a legtöbben túl nagyra vannak magukkal, én pedig viszonylag visszafogottnak számítottam már kicsi korom óta, a nagy egójú barmokat pedig nagyon nem szerettem. Ez alól pedig csak a szöszke bomba volt kivétel.

Azon a napon is ők jöttek elém, már izgatottan vártam őket, ugyanis a városból én kaptam a legjobb értékelést egy pályázaton. Már izgatottan ücsörögtem a sulim előtti padon, ahol mindig várni szoktam őket, mikor végre megláttam a hangos csoportot közeledni. Arcomra egyből széles vigyor húzódott és már fel is pattantam is fel, kezembe kapva az ajándékcsomagot, amit kaptam az első helyezésért.

- Sziasztok~!- vigyorogtam, ahogy közelebb értek. Mindenkit egyesével megölelgettem.- Na ki nyerte meg első helyezéssel a városi fényképész pályázatot?- mutattam fel a nagy kosarat, benne mindenféle finom édességgel, polaroid fényképezőgéphez való papírokkal és csupa jó dologgal.

- Nahát [V/Név]-chan!- kapta kezeibe a Piroska a csomagot.- Gratulálok!

- Én inkább meg sem lepődök már, tehetséges vagy [Név].- ölelt magához Sero.

- Az vagy hát~! Uuu~ gratula csajszi!- szorított magához Mina is.

- Mertél volna rosszabb helyezéssel elém állni.- kócolt össze ráadásként Bakugo is.

- Köszi skacok.- nyüszögtem majdnem megfulladva.- Megünnepeljük egy kis játékteremmel?

- Hülyéskedsz?- csillant fel Kiri szeme az ajándékom tanulmányozása közben.- Most azonnal menjünk, jött úgyis egy új gép, ki kell próbáljam!

- Kocka!- nevettem fel, ahogy levegőhöz jutottam.

- Hé! Valld be, hogy te is szeretsz játszani! És amúgy is férfias a játkok iránt érzett szeretet és izgatottság.

- Hentai game maraton is beletartozik ebbe?- vontam fel egyik szemöldököm.

- Mivel az is játék...- vont vállat, mire mind felnevettünk.

Utunk a játékterem előtt még egy gyorskajáldába vezetett, ahol elvitelre mindenki kikérte magának a saját kívánságát, majd amíg mindenki evett, kimentünk egy park féleségbe, s mivel én csak egy [Kedvenc ízű] shaket kértem, mivel mind tudtuk, hogy Sero megmaradt sültkrumpliját fogom majd majszolni, ezért én készítettem magamnak egy gördeszkát és addig mentem körbe-körbe a park lebetonozott részén. Oh, igaz is! A képességem annyi, hogy amit már valaha világéletemben megérintettem, létre tudom hozni a pontos mását. A barátaim sokat mondták a barátságunk elején, hogy hasonlít a képességem az egyik osztálytásukéhoz. Igazából annyi a különbség, hogy nekem nem az összetételt kell figyelembe vennem, hanem, hogy fogtam-e már meg. Illetve nekem nem a testemből jön ki a végtermék, hanem magam elé képzelem, ahogy megjelenik előttem és ahogy tisztán látom, kinyitom a szemem és máris előttem lebeg, várva, hogy hozzáérve hasson rá a gravitáció.

Így hát tettem a köröket a shaket szürcsölgetve, teljesen szabadnak érezve magam, nem is figyelve szinte a többiekre. A fejem kiszellőztetését azonban pár robbantás, Bakugo ideges ordibálása és a többiek nyugtató szavai zavarták meg. Pont a park másik végében voltam, így amilyen gyorsan tudtam, oda is siklottam. Ahogy megálltam és kezembe kaptam a deszkát egyből mentem is a szökőkúthoz, ahol a srácok álltak és egy szőke sráccal vitáztak.

- Mi a gond srácok?- néztem a barátaimra.

- De gáz! Egy random lánynak kell megvédenie a híres A osztá-- ahogy rám vezette tekintetét, elcsendesült. Csak bámult, miközben én is próbáltam nyugtatni a feldühödött fiút.

- Ki a fene vagy te?- fordultam sarkon, idegesen a csípőmre vágva a kezem.

- Csak egy B-s seggfej... Folyton baszogatja az osztályunkat..- fintorgott Sero, ahogy átkarolta a vállam.- Gyere, menjünk inkább a játékterembe, ott Bakugo is kiélheti a gyilkolási vágyát.

- Igazad van, menjünk.- nevettem fel.- Veled meg remélem inkább össze sem futok.- néztem szúrósan a szőkére.- Ugye maradt még sültkrumplid?- kaptam fel a deszkám.

- Ez egy nagyon idióta kérdés volt, [Név]. Naná, hogy van.

- Uuu szupi!- csillant fel a szemem.- Hé... Hol a csomagom?

- A vörös buzi belopta.- szólt utánam az ismeretlen srác, mire idegesen megfordultam.

- Milyen jelzővel illetted őt?

- Nem hallasz jól, Drágám?- jelent meg pimasz mosoly arcán.

- A hallásom tökéletes, nem úgy mint az elbaszott arcod. Szívd vissza!

- Csak, hogyha eljössz velem egy randira.- kacsintott.

- Huuh?- jöttem hirtelen a semmiből zavarba.- Azt lesheted! Aki a barátaim bántja, azzal soha, sehova!

Aha, elhittem én is. Reméltem, hogy ennyivel letudhatom és az életben nem kell újra találkoznom vele. Valahol legbelül valahogy mégis reménykedtem abban, hogy egyszer újra láthatom azokat a kék szemeket és azt a pimasz kis mosolyt. Ez a gondolat pedig elmondhatatlanul zavart. Aztán persze drágalátos Ismeretlen-kun addig csesztette szegény barátaim amíg ki nem szedte belőlük a számomat és a sulim nevét. Szóval egy napon egy ismeretlen számról küldött üzenetem jött.

Ismeretlen: Mikor végzel ma a suliban, Drágám?

Me: ???? Ki vagy?

Ismeretlen: Ha megmondanám már most, letiltanád a számomat. Szóval?

Me: Még 3

Ez persze csak hazugság volt, ugyanis pont akkor végeztem. Össze is szedtem a dolgaim és már mentem is ki az iskola kapuján, mikor megint megrezdült a telefonom a zsebemből.

Ismeretlen: Akkor azért látlak kijönni? Jól áll a [Kedvenc szín] rajtad

Ekkor körbenéztem kissé ijedten, hátha látok valakit, akit ismerek és csak szórakozik velem. Aztán megláttam azt, akit egyáltalán nem akartam látni. Legalábbis kimondva így volt, belül azonban igenis máshogy gondoltam. Szóval próbáltam elrejteni a mosolyom és úgy odacsörtetni a még iskolás ruhában lévő fiúhoz, aki kezében egy csokor [Kedvenc virágod]-t szorongatott. Ideges arcot varázsolva magamra, megálltam előtte és karjaim összefonva melleim előtt, összehúzva a szemöldökeim, szemeibe néztem.

- Mit keresel itt?

- A barátaid megmondták, hogy itt tanulsz és-

- Mivel fenyegetted őket? Maguktól neked biztos nem mondták volna el ezt az infót. A számom meg végképp nem.

- Én nem fenyegettem őket semmivel.

- Ugyan, kérlek! Hazudj egy kicsit jobban.

- Annyit mondtam csak, hogy ha magamtól kell megkeresselek, az sokkal kínosabb lesz nekik, mert ahányszor rossz embert találok meg, annyiszor posztolom ki a gáz dolgaikat és titkaikat.- vont vállat.- Mindenki jól járt.

- Mindenki, kivéve én...- forgattam meg a szemeim.

- Ezt neked vettem.- tolta közelebb a csokornyi virágot.

- Nekem ez nem kell.- toltam el magamtól.- Te pedig hagyj békén. Nem vagyok rád kíváncsi és nem is akarlak megismerni. Egy szemernyit sem!

- Csak egy esélyt akarok. Egyetlen vacsorát. Ha azt mondod, hogy nem, akkor békén hagylak.

- Életedre esküszöl?

- Ja, miért ne?

- Ahj... Oké.. Hova menjek?

- Én megyek érted. Elkérem fater kocsiját. Hova menjek én, inkább ez a kérdés.

- .... [Lakcím]..

- 8-kor pontban ott leszek. Öltözz elegánsan, bár mindenhogy gyönyörű vagy, de kérlek ne szakadt cuccokba nyiss ajtót.

- Egyéb kérés?- morogtam.

- Nem. Na szia [Név]-chan, majd akkor este!- nyomott puszit az arcomra és kezeimbe adta a csokrot, majd ment a dolgára, engem lefagyva otthagyva. Kellett egy kis idő, mire sikeresen újra jól működtem és elindtam haza.

Odahaza a készülődés közben iszonyatosan izgultam. Nem mertem bevallani senkinek, még magamnak sem, hogy vártam ezt a pillanatot. Mindent kínos pontossággal csináltam, hogy tökéletesen nézhessek ki. Még a nővérem is kölcsön adott nekem egy elegáns, vörös, térd fölé érő, simulós és iszonyatosan szép ruhát. A sminket nem vittem túlzásba, viszont abból is, illetve a hajamból is a legjobbat próbáltam kihozni. Végül nem kellett csalódjak, pontban 8 órakor megszólalt a csengő. Így hát sietve tipegtem le a magasabb sarkú cipőmbe, magamra kapva a kis táskám, amiben csak az alap dolgaim voltak benne. Ajtónyitás előtt még utoljára megnéztem magam a tükörben. Be kellett valljam, nagyon furcsán éreztem magam az ilyen nagyon lányos dolgokkal magamon, de végül is tetszett az összkép, szóval elköszönve a szüleimtől, ajtót is nyitottam.

- Nahát...- mért végig a fiú.- Számítottam rá, hogy lélegzet elállítóan szép leszel, na de ennyire? Nem illegális ez?

- Idióta vagy...- morogtam.- Csak menjünk és legyünk túl ezen az egészen..

- Ahogy akarod.- nyúlt a kezem után, de elhúztam.- Gyere..- sóhajtott fel és elindult egy elég drága kocsihoz, aminek az ajtaját ki is nyitotta nekem, majd be is csukta.

Az út alatt elég kínos volt a csend. De nagy meglepetésemre az étteremben eltöltött 2-3 óra számomra megdöbbentően kellemes volt. Még megnevettetnie is sikerült. Kezdett szép lassan eltűnni az ellenszenvem és élvezni kezdtem a vele eltöltött időt. Végül a vacsora végén ő fizetett mindent, majd még az autóban sem állt meg a beszélgetés köztünk. Egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek a srácok mondták, vagy ahogyan akkor hallottam és láttam, mikor elsőnek találkoztunk. Valójában igazán jó a humora és jól bókol, ha nincsenek szóba hozva az A osztályosok, akkor pedig nem is annyira vészes.

- Szóval?- állt meg a házunk előtt és rám nézett.- Kapok több ilyen felejthetetlen randit vagy ez volt az első és utolsó alkalmam?

- Nos... Azt hiszem, hogy nem tudtam eléggé meggyőződni afelől mennyire is szeretnék időt tölteni veled. Kellene még egy alkalom, hogy megbizonyosodjak.- kacsintottam rá.

- Ezt haladásnak veszem.- húzott mosolyt ajkaira.- Tényleg jól éreztem magam.- simította egyik kezét arcomra.- Alig várom a következő randit.- azzal közelebb hajolt és egy apró puszit adott a homlokomra.- Legyen szép estéd, [Név].

- Neked is.- mosolyogtam elpirulva.- Kösz a randit, annyira nem is volt szörnyű, mint tőled vártam volna.- vigyorogtam rá, majd kiszálltam.

- Ezt bóknak veszem.

- Vedd csak aminek akarod szöszke.- mosolyogtam rá az ablakon át, majd integettem neki és már mentem is a házba. Még az ajtóban egyszer visszanéztem, ő pedig az autóból kiszállva figyelt.- Nem mész?- kiáltottam oda szórakozottan.

- Biztos akarok lenni abban, hogy épségben haza jutsz.

- Baka.- nevettem fel, majd intve neki bementem az ajtón.