UwU_senpaiii kérésére itt az új rész, remélem tetszik ^^ Amúgy a "K/N" az a kuty nevét jelzi.

Madara tanárúrat mindig is a Pokol legmélyebb bugyrából valónak tartották a diákok. Kegyetlen dolgozat és feleltetési rendszere volt, a legapróbb pontatlanságra sem adott semmit, még egy kegyelem fél, esetleg egy egész pontot sem. Keményen követelte az anyagrészek tanulását, ha pedig valaki nem tanult, azt egész órán baszogatta. Ha pedig valakit puskázáson kapott... Az egész padsor amiben ült, karót kapott és szigorúbbra vette az értékelésüket. A te szívedhez viszont a kulcs pont ez volt. A korodbeli gyökerek nem tudták annyira megmozgatni a fantáziád, mint ahogyan azt a történelem tanárod tette veled. Az első évedben igaz, hogy féltél, s kissé még tartottál is tőle, de a második éved félévétől mégis boldogan mondtál neki igent, egy délutáni korrepetáló órán arra a kérdésre, miszerint lennél-e a párja.

Nem volt publikus a kapcsolatotok, hiszen mind a ketten tisztában voltatok azzal, hogy az állásával és a hírnevével játszik, s teszi mindezt kockára érted. Így hát csak és kizárólag a négy fal közt kivételezett veled odahaza. Bár neki nem tetszett, hogy hazudsz a szüleidnek arról, hogy hova jársz-kelsz ennyit, belátta, hogy nincs más megoldás, tekintve, hogy a szüleid igazi gazdag család tagjai voltak, s egy jómódú fiúhoz szántak... A te korosztályod környékéből. Azt viszont nem engedhette, hogy eltiltsanak tőle, hiszen te voltál a szeme fénye, az első és az igazi szerelme. Az pedig, hogy titkolnia kellett ezt mások elől, mindig rosszkedvűvé tette, elvégre legszívesebben világgá kürtölte volna, hogy neki van a legszebb és legokosabb barátnője az egész világon. Ami pedig az együttléteket illeti... Akármilyen kanos is, nem nyúlt hozzád soha. Meg akarta várni, hogy betöltsd a 18. életéved, s a születésnapodon tervezte megtenni veled, ezzel felejthetetlenné téve azt a napot.

A valentin nap közeledtével egyre gyakrabban jártál át hozzá, s többször töltötted nála az éjszakát is. Mind a ketten szerettétek -még ha ő titkolta is- hogyha egymás karjaiban aludhattok. Iskola után hazavitt téged, mármint magához, s neki is kezdtetek a szokásos kávézgatásnak, amit te csináltál.

- Fáradtnak tűnsz.- tetted le elé a bögrét, majd vele szemben leültél, s belekortyoltál a barna löttybe.

- Az is vagyok..- dörzsölte orrnyergét miután levette a szemüvegét.- Nem hittem, hogy ennyire le tud fárasztani az, hogy büntetési módszereken agyalok a seggfej rendbontóknak.

- Akkor kicsit kevesebbet gondolkodj ezen.- kuncogtál fel.- De legalább már csak a holnapi nap, aztán hétvége. Aztán lassan valentin~

- Ne is emlegesd... Üzlet szaga van még mindig az egész ünnepnek.- zsörtölődött.- Én az év minden napján szeretlek, nem csak azon az egy napon..- kezdett neki a kávéjának, de te majdnem megfulladtál a félrenyelt adagodtól. Vörös fejjel köhögtél, mire szerelmed felkelt és megpaskolta a hátad.- Na mi az?- jelent meg egy önelégült mosoly az arcán, ahogy abbahagytad a krákogást.
- Semmi-semmi...- legyintettél.- Csak... Um... Mindegy.. Én is így vagyok ezzel.

- Tudom Pöttöm.- csókolt homlokodra, s visszaült meginni, ami még a bögréjében volt.

- OI! Tudod, hogy nem szeretem, ha így hívsz...!

- Igen, tudom.- kacsintott rád.- Itt alszol ma?

- A szüleim amúgy is éjjelesek, szóval persze. Majd még haza kell menjek, hogy a látszat meglegyen, de utána jövök.

- Elvigyelek majd?- kérdezett rá miközben a mosogatóba tette a bögréjét.

-  Hagyd csak, van lábam.- legyintettél.

Amíg ő elvonult dolgozatokat javítani ezután, te addig besegítettél a házimunkába. Elmosogattál, kicsit port törölgettél, helyre tettél pár elkószált dísztárgyat és megpucoltad az ablakokat is. De mivel még nem végzett, így el kellett foglaljad magad valamivel, szóval fogtad a pórázt, s rátetted a cuki kis [kedvenc kutyafaj]-ra, amit ketten választottatok még a második hónapfordulótokon. Ő amúgy is szeretett volna egy kisállatkát, te meg imádtad őket, szóval magával vitt, hogy közös döntés legyen. A szőrgombolyag izgatottan ugrált és alig bírtad rátenni a hámot, de végül sikerült. Besétáltál Madara szobájába, s nyomtál egy puszit az arcára.

- Elviszem megsétáltatni [K/N]-t, rendben?

- Oké. Vigyázzatok magatokra.- csókolt meg, majd vissza is fordult a munkájához, te pedig kezedbe vetted a pórázt, s elindultatok az utcákon. Azonban miért is lenne könnyű az életed? Az iskola egyik legidegesítőbb lánya, Karin persze, hogy megtalált a csapatával. Sosem voltatok jóban, mindig baszogatott és nem hagyott békén.

- Nocsak, nocsak! [Név], mi járatban erre? Te nem a város másik felén élsz?

- Talán engedély kell ahhoz, hogy itt legyek?- tovább is sétáltál volna, hogyha a lány nem áll az utadba. A többiek csak érdekfeszítve várták a végkifejletet.

- Az nem a töritanár kutyája?- bökött fejével a kutya felé, aki elkezdett rá morogni.

- Talán láttad már, hogy így tudod?

- Szóval igen.- vigyorodott el.- Máris értem miért vagy jó történelemből... Lefekszel vele, mi?

- Megvesztél? Dehogy fekszem le vele!

- Hogyne.. Majd ezt eldöntik a pletykák.

- Karin! Hagyd ki ebből Madara-senseit!

- Hogy védi a kis ágyasa!- nevetett fel vinnyogva a suliribanc.

- Tch...- ki akartad kerülni, de mindig eléd lépett, ezzel megakadályozva a szabadulásod.- Vidd már el a plasztikáztatott tested!- lökted idegesen arrébb, mire majdnem elesett. Te mit sem törődtél vele, csak tovább sétáltál a kutyával.

Nagyjából 20 perc múlva elengedted egy parkba, hogy futkározzon és játszon a többi kutyával, s amíg figyelemmel tartottad őt, leültél egy padra, egy nő mellé. Szép, fényes fekete, hosszú haja volt, füle mögé tűrve két első tincsét. Szemei szintén feketén csillogtak, alakja pedig tökéletes volt.. Nagy  mellek, keskeny derék, nőiesen széles csípő, vékony combok. Nem foglalkozott veled, csak mosolyogva figyelte az egyik kutyát a tömegből. Egyedül akkor figyelt fel rád, amikor [K/N] boldogan csóválva a farkát, egy nagy botot hozott neked.

- Szép kutyád van. Mi a neve?- mosolygott kedvesen irányodba, de tekintete hamar a kutyára tévedt, aki lihegve lehorgonyzott a lábaidnál, élvezve a simogatásod.

- [K/N].- mosolyogtál rá, majd nyomtál egy puszit a kutyus pár napja mosott buksijára.

- A tiéd?

- Nem.- csóváltad a fejed.- Vagy hát részben. A barátommal együtt választottuk.

- Nahát, az szuper lehet. Csak azért kérdeztem mert van egy férfi nem messzi innen és neki is ilyen kutyája van. Néha együtt sétáltatjuk a kis Kiwit.

- Valóban?- fagyott arcodra a mosoly.- Hol lakik a szerencsés úr?

- [Utca meg házszám].- ahogy meghallottad azt a címet, ahol Madara is lakik, valahogy fájdalmassá vált ahogy dobogott a szíved. Való igaz, hogy mesélt egy nőről, akivel néha elmegy megsétáltatni a kutyát, de mindig egy locsi-fecsi, untató, idegesítő nőről beszélt. Azt egy szóval sem mondta, hogy ilyen gyönyörű és kedves. Ez pedig fájt, s egy pillanat alatt féltékeny lettél. Hogyisne lettél volna, mikor azt a nőt tökéletesnek tartottad Madara mellé. Korban is nagyjából ugyanott voltak, csinos, stílusos, álllatszerető, illemtudó, tapintatos és aranyos volt. Jobban illett volna ő szerelmed mellé, mint te. Legalábbis így gondoltad.

- Oh!- néztél az órádra.- Elnézést, nekem mennem kell. Időre kéne hazavigyem ezt a cukorbogyót. További szép napot asszonyom.- tetted rá a pórázt a hámra, s elsiettél onnan.

Hiába esett rosszul az egész, nem akartad felhozni párodnak, nem akartad, hogy féltékenynek és hisztisnek gondoljon. Ahogy hazaértél elengedted az állatot, levetted a cipőd, s elindultál a házban befelé. Minden csendes volt, csak az óra monoton kattogását és egy légy idegesítő zümmögését lehetett hallani a házban. Csendesen benyitottál a dolgozószobába, ahol legutoljára láttad a férfit, s egy iszonyat édes látvány fogadott odabent: elaludt a papírok felett. Szemüvege feltolódott, haja betakarta szinte őt, s édesen horkolt. Elmosolyodva minden aggodalmad és kétséged elszállt abban a pillanatban, így a hálóba bementél, levetted az ágyról a takarót, majd visszasétáltál, s ráterítetted. Orrát kicsit megráncolta de továbbra is nyugodtan aludt. Óvatosan nyomtál egy puszit feje tetejére, s inkább mentél a nappaliba nézni valami műsort a televízióba.

11, fél 12 fele motoszkálást hallottál abból a szobából, amiben szerelmed aludt, így egyből oda is kaptad tekinteted. Pár perc múlva felmorgott a férfi majd takaróval a kezében kisétált a szobából. Kómásan ment is volna a háló felé, de mivel észrevette, hogy ment a TV, odanézett, így megpillantva téged. Mosolyogva nézted őt, mire az ő morcos és álmos tekintete és arcmimikája meglágyult, s egy mosoly jelent meg az ő arcán is.

- Te miért nem alszol?- szólt rekedtes hangon, miközben feléd vánszorgott.

- Nem voltam túl álmos.- ásítottál fel, ezzel saját magad megcáfolva.- Oké, igazából meg akartalak várni, hogy veled aludjak.

- Édes vagy.- kapott fel a kanapéról menyasszony pózban és álmos csókot nyomott ajkaidra.- Akkor menjünk aludni, holnap dolgozat lesz úgyis.

- Ami megint jól fog sikerülni, mert remek tanár vagy.- vigyorodtál el, miközben nyakába csimpaszkodtál.

- Azért jó, hogy legalább te így gondolod.- indult meg veled a szobátokba.

- A TV-vel mi lesz?

- Majd kikapcsol.- vont vállat. Letett óvatosan az ágyra, mire egyből betakaróztál a rózsaszín takaródba, s az ő oldala felé fordulva vártad, hogy ő is lefeküdjön. De előtte még részese lehettél annak, ahogy munkaruhájától megszabadul, s felvesz egy pizsamanadrágot, mielőtt befeküdt volna melléd. Te pedig ahogy tudtál, kaptál is az alkalmon és szorosan hozzábújtál. Madara háton fekve ölelt magához, miközben te mellkasán pihentetted a fejed, jobb lábad pedig átdobtad az övéin, így szorosan magadhoz láncolva őt.

- Jó éjszakát.- nyomtál puszit mellkasára.

- Neked is.- ásított, s már szinte el is aludt.

Téged is hamar ért az álom, de az az álom valami borzasztó volt. Benne volt a nő, akivel aznap találkoztál, és benne volt Madara is. Együtt sétáltatták a kutyákat, kézenfogva enyelegve, sokszor megállva egy-egy hevesebb csókra. Csillogott a férfi szeme, ahogy a nőre nézett és az arcáról le sem lehetett törölni a mosolyt. Édes szavakat búgott fülébe, majd mikor észrevette, hogy figyeled, csak felnevetett. Mind a ketten gúnyosan figyeltek téged, miközben szemedből folytonosan hulltak a könnyek. Szánalmasnak és naivnak nevezett a férfi, akit szerettél. Elmondta, hogy sosem szeretett és képtelen lett volna veled hosszútávon együtt lenni. Ahogy azt is a fejedhez vágta, hogy nem azért nem feküdt le veled mert tiszteletben tartja, hogy kiskorú voltál, hanem mert undorodott a tudattól is, hogy hozzád kell érnie.

Zihálva keltél fel, könnyes szemekkel. Ijedten néztél körbe a szobában, majd ahogy Madarára tévedt a tekinteted, felpofoztad, s feldúltan feküdtél vissza, elfordulva tőle egy pillanat alatt.

- Mi a franc?- fogta az arcát Madara.- [Név], ezt mi a büdös életért kaptam?

- Mert megcsaltál álmomban...- morogtad szipogva, mire csak halk kuncogást kapta eleinte válaszul. Madara elkezdte a hajad simogatni, s csókolgatni a nyakad, mire próbáltad ellölni magadtól.

- [Név], nézz rám.- mivel hangja szokatlanul lágy volt, vetted a fáradtságot és megfordulva szemeibe néztél.- Sosem csalnálak meg a való életben. Felesleges lenne, mert nincs más, aki vonzana engem. És el is veszítenélek, amit nem akarok. Te vagy az egyetlen lélegző ember, akit elviselek, sőt! Nem elvisellek, hanem határozottan igénylem a közelséged. Sosem hittem, hogy majd egy 17 éves diákomba szeretek bele, de a francba is, beléd szerettem! És sosem akarlak elengedni.- cirógatta arcomat.

- Baka... Szeretlek..- motyogtad mellkasába fúrva az arcod, mire felnevetett és magára húzva kezdte el az arcod minden egyes négyzetmiliméterét puszilgatni, amit nyilvánvalóan cseppet sem bántál.