Koizumi311 kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Jó régi kérés és nagyon bocsi, hogy csak most hozom >< Nem mellesleg ez a "Ki hitte volna!" folytatása, hölgyeim és uraim! És köszi az segítséget az ötletelésben Vanadyn 💕

Eltelt néhány év, pontosabban 3 csodálatos és mesébe illő esztendő. Életem legszebb időszakaként tartottam számon. Az évfordulónk előtt jártunk 2 héttel, szóval úgy döntöttem, hogy ideje lenne valamit beszerezni Szerelmemnek. Úgyhogy folytonosan lejárkáltam a városba mindenfélét venni. Csak sajnos nem maradt túl sok pénzem, így be kellett érjem egy csokival, Lavi kedvenc könyvének következő részével és reményeim szerint egy romantikus kis vacsorával. A tervek legalábbis ezek voltak. Azonban valami kezdett megijeszteni. Ez a valami pedig párom távolodása volt.

Sokszor lerázott, elkerült és egy bizonyos lánnyal a városból, feltűnően sok időt töltött, ami megingadta a hitem. Rettegtem attól, hogy lecserél, mindennél jobban féltem ettől. Még a halál gondolata sem okozott ekkora pánikot bennem, pedig attól is tartottam elég rendesen. Nem mertem felhozni neki a dolgokat, mondjuk nem is nagyon adott rá esélyt. Azonban egy küldetést kaptam Kandával, így pedig sikerült kicsit kiszellőztetnem a fejem. Az egész csak 6 napomba fájt, de ebből 1-1 volt az utazás. Hazafelé a vonaton ülve, az ablaknak döntöttem a fejem és csak bámultam kifelé a tájat.

- Mi bajod van? Árasztod magadból a depressziót..- morogta Kanda, mire keserűen elmosolyodtam, de nem néztem jó barátomra. Lelkem keserűen összefacsarodot, szemembe könnyek gyűltek, így beharaptam alsó ajkam és karjaim szorosan magam köré fonva bámultam továbbra is kifelé.- Szerintem amúgy rohadtul kérdeztem valamit és várom a válaszod.- bökte meg a karom könyökével.

- Szerintem megcsal..- motyogtam vékony, alig hallható hangon.

- Te egy idióta vagy.- nevetett fel a hosszú hajú, mire ingerülten kaptam rá a tekintetem.

- Igen? Kurva jó barát vagy te is, Kanda, igazán! Inkább maradj kussban, ha már segíteni nem tudsz! Tudod te egyáltalán mióta akarok vele beszélni erről és mennyi ideje emésztem magam és forgolódok álmatlanul az aggodalmaim miatt? Hah? Nem hiszem..- halkultam el kifakadásom végére, mire a férfi vagy nagyokat pislogott.

- Akkor ahogy hazaértünk, szépen megbeszéled vele a dolgokat. Biztosra veszem, hogy hiányzol neki.

- Bárcsak így lenne..- sóhajtottam fel, majd inkább Kanda vállának dőlve elaludtam. 

Mikor megérkeztünk, akivel csak összefutottunk, üdvözölt minket és meg is lettünk dícsérve. Én azonban csak egy arcomra fagyott, tökéletesre fejlesztett hamis mosolyt erőltettem arcomra és határozott léptekkel siettem a szobám felé. Útközben azonban a folyosón megpillantottam a felém siető Lavit. Egyszerre támadt sírhatnékom és örültem annak, hogy újra láthattam őt. Ahogy pedig elért hozzám, lendületből felkapott és vigyorogva pörgetni kezdett, mire felnevetve kapaszkodtam vállába. Mikor végre letett, kissé megszédültem, de szorosan tartott, szóval nem dülöngéltem jobbra-balra. Mosolyogva, izgatottan fürkészte az arcom.

- Mi az?- mosolyodtam el, mikor már hosszú percekig le sem vette rólam teintetét a vörös.

- Csak iszonyatosan hiányoztál és szeretné a szemem bepótolni az elvesztegetett időt, amíg nem láthattalak.- vigyorgott kisfiúsan, mire a szívem hatalmasat dobbant, szám pedig magától húzodott boldog mosolyra.

- Édes vagy..- öleltem magamhoz és mélyen beszívtam kellemes illatát.

- Nálad nem jobban. Nálad édesebb emberrel sosem találkoztam még.- puszilt hajamba, mire arcom elöntötte a pír. Végül segített kipakolni, majd elfeküdt velem az ágyamon. El sem akartam engedni, csak teljesen hozzásimulva hallgattam heves szívverését. Én mellkasánál babrálta a ruhájával, míg ő hajammal játszadozott.

- Kicsim..?- kérdeztem csendesen, mire csak egy hümmögéssel jelezte, hogy figyel rám.- Egyenesen rákérdezek, mert már mindenre fel vagyok készülve, azt hiszem.. Megcsalsz? Őszintén?- erre csak hirtelen felült, így engem is ülésre késztetve, majd értetlenül pislogott a szemeimbe. Teljesen összezavarodottnak tűnt.

- Nem tudom, hogy hogyan pattant ki a csinos fejedből ez a marha nagy idióta gondolat, de a legőszintébben: nem, nem csaltalak meg. Soha. És nem is foglak sosem. Nem az a fajta srác vagyok, aki megcsalja azt, akit szeret mindennél jobban, ezt jegyezd meg egy életre, [Becenév]! Egyáltalán honnan szedted te ezt?

- Volt az a lány, akivel sokat találkoztál és le is ráztál sokszor, kevesebb időt töltöttünk együtt, kerültél én pedig csak.. halálra vagyok rémülve..

- Jajj te..- mosolyodott el, majd szorosan magához ölelt.- Meglepetést szerettem volna az évfordulónkra. A lány egy remek ház tulaja, aki néha kiadja a nyaralóját, szóval lefixáltam, hogy az évfordulónk napján, azaz majd pénteken már elutazhassunk oda és az egész hétvégét munka nélkül, csak ketten töltsük. Ez lett volna az évfordulós ajándékom számodra.

- Olyan hülye vagyok...- szipogtam mellkasába, mire arcom kezei közé fogva apró csókokat nyomott ajkaimra.

- Ezt meg ne halljam még egyszer! Okos vagy, [Becenév]!

◆ ▬▬▬▬▬▬ ❴✪❵ ▬▬▬▬▬▬ ◆

Az első napunk csodásan telt a szálláson. A faház kívül-belül iszonyatosan gyönyörű és régies volt, mégis voltak benne modern technológiai dolgok, mint TV, mosogató-, illetve mosógép, mindenféle konyhai dolog, légkondi. Kívül pedig egy hatalmas medence, szép fák, bokrok, virágok. Eszméletlen csendes volt a hely, ami rátett a nyugodt hangulatra, egyedül néhány kósza csevegő pár, hangos kisgyerek ment el a ház előtt, esetleg egy-egy autó.

Mi is csendesen teázgattunk, esetleg a medencében szórakoztunk, este viszont mástól zengett a környék. Maradjunk annyiban, hogy teljesen kiélveztük, hogy végre csak kettesben vagyunk és nem kell attól tartsunk, hogy bárki a többi ördögűző közül meghall minket. Ott végre teljesen egymáséi lehettünk, bármi gátlás nélkül, ezzel pedig életem egyik legszebb estéjévé vált az az éjjel.

Másnap pedig viszonylag későn keltem. Az óra 11:20-at mutatott nagyjából, szóval nagyot ásítva, nyújtózkodva ültem fel a puha ágyban. Magam mellé néztem, de nem találtam magam mellett a vöröskét. Az álom a szemeimből kezdett kimenni, ahogy nem találtam a ruháit sem. Ijedten siettem ki a szobából, először a fürdőbe rontva, majd a nappaliba, ahol megláttam olvasni a férfit. Arcomra nyugodt, szerelmes mosoly ült ki, ahogy figyeltem, miként az elvileg eltitkolt könyvét olvassa, amit ma szándékoztam odaadni neki.

- Csak felkutattad az ajándékod..!- kacagtam fel jókedvűen, egy szál Éva kosztümben állva előtte.

- Még szép!- mosolygott rám édesen. Jobb kezét arcához emelte, bal kezében pedig a könyvét tartva kihajtotta.- Egyébként meg tudnám szokni minden reggelre ezt a látványt.- kacsintott, mire pironkodva felkuncogtam és mellé sétálva lehuppantam a kanapéra, mire magához húzott és gyengéden megcsókolt, én pedig természetesen boldogan karoltam át nyakát, s úgy csókoltam vissza.

- Boldog évfordulót!- mosolyogtam elválva ajkaitól, homlokom az övének döntve.

- Boldog 3 évnyi csodás együttléti fordulót, [Becenév]!- nyomott cuppanós puszit számra.- Délután pedig kirándulunk. Van egy kis meglepetésem.- mosolygott rám, tőlem elhajolva, mire érdeklődve és kíváncsian figyeltem őt.

- Ezen kívül is van még valami?- döntöttem vállára a fejem.

- Ühüm.- bólintott, majd puszit nyomott hajamba.- Remélhetőleg tetszeni is fog majd.

- Lavi.. Minden tetszik, ami tőled van.- kulcsoltam össze ujjainkat, mivel bal keze szabaddá vált, ugyanis jobb kezébe véve a könyvet, ismét belemerült a történetbe.

- Akkor biztosan tetszeni fog.

◆ ▬▬▬▬▬▬ ❴✪❵ ▬▬▬▬▬▬ ◆

Délutánra bepakoltunk egy táskába pokrócot, innivalókat, meg pár szendvicset, majd elindultunk a kirándulásra. Lavival kéz a kézben, ujjaink összefonva sétáltunk. Végig ő vezetett, egészen egy szép kis dombig. A kilátás káprázatosan gyönyörű volt, a világ talán legszebb helye a szememben ez lett. Egy nagy tölgyfa alá leterítette a pokrócot a férfi, majd megterített. Elbeszélgetve mindenféléről eszegettünk, miközben a tájat figyeltük.

- Úristen! Nézd milyen szép pillangó!- mutatott a hátam mögé, mire izgatottan furdultam meg, de hiába kapkodtam a tekintetem mindenfelé, nem láttam egy pillangót sem, csak méheket, darazsakat és mindenféle mást.

- Hol?- fordultam Lavi felé.- Jézusom!- kerekedtek el a szemeim. A férfi féltérdre ereszkedve tartott egy gyűrűsdobozt felém, ajkain ideges mosollyal.

- [Teljes Név], tudom, hogy furcsán viselkedtem és nagyrészt tényleg a kirándulás miatt, azonban nem szerettem volna, hogy megtaláld a gyűrűt. Már jóideje terveztem a lánykérést, de nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet lenne-e. Most azonban magabiztos vagyok... próbálok az lenni.- kuncogott fel kínosan, mire halkan felnevettem.- Veled és csakis veled az oldalamon akarok élni. Nem kell más nő, csak te. Te és majd a kislányunk, ha összejön. Szóval.. lennél a feleségem?

- Nem.

- M-mi?- fehéredett le, de én felnevetve, könnyeimmel küszködve öleltem meg szorosan.- Persze, hogy igen, Butuskám!

- Ne hozd rám a szívbajt...- szorított magához, majd ahogy elengedett, felhúzta ujjamra a gyűrűt. Kezem remegett, ajkaimon letörölhetetlen vigyor ült, könnyeim csöpögtek a fűbe.

- Bocsi, de nem hagyhattam ki..!- törölgettem könnyeim szipogva, miközben nevettem.- Nagyon szeretlek, Lavi. Nagyon, de nagyon!

- Én is téged, [Becenév]!