Rehiia kérésére. Nem igazán találtam el a karakter személyiségét, amiért bocsánatot is kérek! Viszont! Boldog szülinapot Kenma-senpai! <3 

Imádok ebbe az iskolába járni. És nem azért mert mindenki ismer engem drága bátyám jóvoltából. Hanem azért mert rettenetesen imádom az osztályom, a röpi csapatot és nem mellesleg majdnem mindenkit. Oké, mindenkit azért nem.

- [Név] siess már, elkésünk!- kiabált Tetsuro az ajtóban toporogva.- Itt hagylak basszus ha nem jössz!

- Jól van, csönd legyen! Megyek!- kiabáltam vissza. Beraktam a kajám a táskámba, felvettem a cipőm és már indultam is meg a bátyámhoz az ajtóba.- Mehetünk.- mosolyogtam.

- Szia Kenma!- mosolygott Tetsu az ajtó előtt ácsorgó fiúra.

- Puding fej! Hali!- intettem a fiúnak.

- [Név]-chan! Jó reggelt!- virult ki amint meglátott.

- Neked is Kenma.

- Hogy aludtál?

- Jól, köszi. Na és te?- battyogtam mellette a rágóm csattogtatva.

- Én is. Bár nem sokat.

- Nem? Hogy hogy?- néztem rá érdeklődve.

- Nem tudok túljutni egy bizonyos szinten..

- Te? Aki olyan profi a videojátékokban?- tátottam el a szám.

- Mh..- bólintott.

- Segítsek?

- Te?- nézett rám megdöbbenve.

- Te se nézed ki belőle, hogy profi videojátékos, mi?- nevetett Tetsu.

- Na igen! Pedig profi vagyok bennük!- fényeztem magam vidáman.

- Azért ne szállj el magadtól ennyire [Név]-chan!- csapott a fejem tetejére egyet a bátyám.

- Naa ez most mire volt jó te óriási macska? He? Jaj szegény fejem..- fogtam lebiggyesztett ajakkal a fájó pontot.

Kenma elvette onnan a kezem és nyomott rá egy puszit, mire kis pírrel az arcomon néztem az arany szempárba.

- Jobb?- kérdezte apró mosollyal mire aprót bólintottam. Megfogta a kezem és elindult velem Tetsuro után, viszont a kezem nem engedte el.

Míg az iskolába nem értünk fogta a mancsom.

Különös melegség áradt szét a testemben.

Éreztem már hasonlót de ehhez foghatót még nem. Nem tudtam közrejátszik-e esetleg Kenma folyamatos próbálkozása, de nem tudtam tagadni, hogy elindult bennem valami.

Persze én nem az a lány vagyok olyan hű de könnyen adja magát, szóval küzdjön csak a kis puding fejű.

- Legyen jó napod [Név]-chan! Majd megyünk együtt haza, igaz?- fogta meg két kezem lent és szemeivel az enyéimbe nézett.

- I-igen.. khm! Persze! Majd segítek kivinni a szintet.- mosolyogtam.- Na legyetek jók, pusszancs!- borzoltam össze hajukat és már futottam is az órára.

Mivel Yama-channal (Yamamoto) egy osztályba járok így vele elhülyéskedtük az órákat ami így nem is volt dögunalom.

- Mondd csak [Név]-chan lesz ma programod?- kérdezte Yama-chan a tornaterem felé sétálva.

- Amíg ti edzetek? Persze! Elmegyek vásárolni.

- Ahj ti lányok.. Minek ennyit vásároli?

- Te nekem itt ne panaszkodj arról, hogy mennyit vásárolunk. Ti meg a hajatok belövésével vagytok el reggelente fél órákat!- vágtam vissza pimasz mosollyal.

- Ez nem igaz!

- Dehogynem!

- Miért, kitől láttad ezt?

- Az exemtől.

- Attól a nyomorult kis féregtől, aki többet törődött a külsejével mint veled?

- Ja, attól a faszagyútól... ÉGJEN MÁGLYÁN A GECI! Hopsz ez hangos volt!

Ő csak nevetett. Nem csodálom én is azt tettem.

Már alig kaptunk levegőt, térdeinkre rogyva próbáltunk a nagy nevetőgörcs közepette oxigént juttatni a tüdőnkbe több-kevesebb sikerrel.

- Háth én... mindjárt meghalook!- mondtam a nevetéstől szakadozottan.

Yama-chan megszólalni se tudott, csak fuldokolva bólogatott.

- Hát itt meg mi van?- kérdezte Kai.

- Ne-nehm tudok ahahaa beszéhlniii!- vinnyogtam alig érthetően.

- Oké, én tényleg nem tudom megérteni ezt a duót..- sóhajtott mosolyogva.

Hamarosan jöttek a többiek is és addigra sikerült abbahagyni a nevetést is.

- Na akkor én megyek is! Sziasztok cuncikáim!- integettem mosolyogva és indultam volna, ha valaki nem fogja meg a karom.

- [Név] beszélhetünk gyorsan négy szem közt?- súgta fülembe a bátyám.

- Mi? Öh.. igen, persze.

Mondtam mire kirángatott a teremből.

- Na mondd, mi a szitu?

- Tudod, hogy ma van Kenma szülinapja?

- Persze, a holnapi bulihoz veszem meg a maradék cuccot. Ma olyan meglepetésben lesz része, hogy ezt a szülinapját nem fogja elfelejteni. Ezt garantálom!- kacsintottam.

- Úúú mondd csak mi lesz? Hagyjunk éjjel magatokra, hogy nyugiban tudjatok majd.. tudod!- vágott perverz fejet mire csak hason boxoltam.

- Idióta, nem! Azt majd te csinálod Hanako-sannal!

- Oh.. Hana.. Lehet lefújom a mai edzést!

- Pfujj idióta! Ne most!- öklendeztem mire ő csak nevetett.

- Még ezt csinálod, de egyszer te is leszel ilyen szituban húgi.

- Jó jó csak menj edzést tartani te örök perverz!

Jóízűen felnevetett és ment is a dolgára, ahogy én is.

Kellettek még műanyag poharak, tányérok és villák valamint pár zacskó lufi.

Bolyongtam még egy ideig de vissza is siettem az edzés vége előtt.

Benéztem és láttam, hogy már pakolnak így megragadtam az alkalmat és ráugrottam a puding fej hátára.

- [Név]-chan! Itt vagy?

- Nem egy szellem vagyok.. szerinted?- mosolyogtam.

- Igaz.. amúgy.. tu-tudunk majd beszélni?

- Most is beszélünk Kenma. De értem én és igen!

- Remek, köszi!- ölelt meg majd takarított tovább.

Mosolyognom kellett akárhányszor lopva rám pillantott.

Egyszerűen olyan volt mint egy édes macska.

Nemsokára végeztek is. Kenma azonnal hozzám futott.

Megfogta kezem és elhúzott egy olyan helyre ahol senki nem volt.

- Tudod milyen nap ez?- nézett mélyen a szemembe.

- Persze. Boldog szülinapot Puding fej!- öleltem át mosolyogva.

- Tudod mit kérek? Már ha nem baj ha kérek.

- Nem, mondd csak.

- Csak 2 dolgot. Az egyik.. e-ez lenne..

Motyogta összehúzott szemöldökkel és pírrel az arcán.

Közelebb lépett és megfogta az arcom, majd megcsókolt.

Nem tartott sokáig de többre vágytam. Sokkal többre.

- Mi lenne a másik?

- [N-Név].. lennél a barátnőm?

- Egy feltétellel.

- Mi lenne az?

- Szeress teljes szívedből.

- Az menni fog!

Mosolyodott el majd ismét lecsapott ajkaimra.