Aikichi kérésére itt egy naggggyyyyon megkésett rész. Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most írtam meg, de remélem nincs harag és tetszeni fog ^^ A végére vigasz képp beteszek majd pár képet az én drága Ei-babámról *-*

Kirishima szemszöge

Megígértem [Név]-nak/nek, hogy ma érte megyek. Ő egy másik iskolában tanul, a város másik felében. Egy átlagos gimnáziumban kezdte tanulmányait meg, és állítása szerint egyáltalán nem bánta meg a döntését, miszerint odamegy. Az egyetlen hátrány, hogy korán kell kelnie, mivel elég messze lakik, a buszozástól pedig rosszul lesz, így naponta gyalogol. Odafele félútig egyedül, visszafele pedig szinte minden nap velem.

Princess💕😍: Manó, van még 2 órám, szóval nem kell sietned

Me: Akkor szólok majd a tömegközlekedésnek, hogy lassabban menjenek 😜

Princess💕😍: 😂 Ahogy gondolod

Me: Vigyek valamit? Esetleg [Kedvenc édesség]? Vagy [Kedvenc ízesítés] shake?

Princess💕😍: Jól hangzik *-* Imádlak ❤

Me: Én is téged ❤❤

Azzal eltettem a telefonom a zsebembe, hogyha esetleg még írna, kéznél legyen.

- Akkor én el is mentem, sziasztok!- búcsúztam el a srácoktól és már mentem is volna, de Mina és Kaminari az utam állták.

- Hova sietsz te mindig?- kérdezte a lány, karjait összefonva.

- H-hát...- pirultam el kissé és a tarkóm kezdtem el vakargatni.

- Na neeee! Csaj van a dologban, mi?- vigyorodott el Sero.

- Meglehet..

- Be kell mutatnod minket!- mondata végén a pink lány bólintott egyet.

- Engem nem izgat.- morogta Bakubro és elviharzott.

- Erről nem egyedül döntök. Az nem lenne férfias, ha nem beszélném meg vele.

- Mi a neve? Hogy néz ki? Jófej?- rohamozott meg Kaminari a kérsésekkel.

- [Teljes Név]-nak/nek hívják. Igazi angyal...- mosolyodtam el szerelmesen. Mindig ez van. Ha rá gondolok az arcomra ez az idióta, szerelmes mosoly kerül, a szívem hevesebben dobog, gyomromban pillangók kelnek életre és sokkal boldogabb vagyok.- [Hajszín & hossz] a haja, amit általában vasal és kiengedve hagyja. Szemei [Szemszín]-ban/ben szikráznak. Nem szeret lányosan öltözködni, sminket sem visel. Nem nádszál vékony, kissé molett de elképesztő jól áll neki! Képessége pedig nincs, és igen. Állati jófej!- meséltem boldogan éltem szerelméről, miközben elindultam a buszmegállóba, hisz a busz, amire általában felszállok miatta, hamarosan jött volna.

- Biztos nagyon kedves is, ha ennyire elcsavarta a fejed, haver!- csapott hátba Sero, ami visszarántott a valóságba. Kicsit elkaladoztam.

- Hát igen...- sóhajtottam fel mosolyogva.
Egész úton kérdezgettek. Mindent meg akartak tudni róla, aminek nem tudtam, hogy örüljek vagy féljek tőle. Féltem, hogyha elmondok róla mindent, [Név] megharagszik.

Végül bementünk az iskolába és az előtérben leültünk, hogy megvárjuk a lányt. Rápillantva az órámra, megállapítottam, hogy hamarosan vége az utolsó előtti órájának.

Me: Hercegnőm itt vagyunk az aulában. Majd gyere le ❤

- Uuuuu!- vigyorgott Mina, aki meglátta mit is írtam.- "Hercegnőm"?

- Ja. Így szoktam hívni.- bólintottam mosolyogva. Elnyúltam a padon, és beszélgettem a srácokkal, amíg meg nem hallottuk a csengő éles hangját. Egyből kémleltem, mikor látom meg a lányt, akiért oda meg vissza vagyok. Nem kellett sokat várnom. Egy perc se kellett, már láttam is, hogy befut az előtérbe és buzgón keresni kezd. Ekkor felpattantam és integettem. Mikor észrevett, arcára hatalmas mosoly kúszott fel és odafutva hozzám a nyakamba borult, én pedig megpörgettem a nevető lányt.

- Szia Manó!- vigyorgott, mikor letettem.

- Szia Hercegnőm!- nyomtam szájára egy lágy puszit, amit mosolyogva viszonzott.

- Iiiiii milyen édesek vagytok~!- visongott Mina.

- Huh? Te meg ki vagy?- nézett rá érdeklődve a lány, miközben átölelte a derekam.

- Kiri egyik barátja. Ahogy a srácok is! Örülök a találkozásnak! Mina Ashido vagyok.- azzal szorosan megölelte a lányt, aki láthatóan kicsit tétovázott, mielőtt viszonozta volna az ölelést.

- Szintúgy.- mosolygott miután eltávolodtak egymástól.

- Én Kaminari Denki vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek.- mosolygott rá a Pikachu srác.

- Én pedig Sero Hanta.- nyújtott kezet a fiú [Név] felé. A lány boldogan fogott vele kezet.

- [Teljes Név]. Bár gondolom ezt a kőkorszaki elmondta már.

- Kőkorszaki?- kuncogott Mina.

- Szeret így hívni mások előtt..

Sóhajtottam, mire a lány csak felvigyorgott rám.

- Illik is rád.- rebegtette a pilláit.

- Hogyne, hogyne.- kuncogtam el magam.

- Ti is egy suliba jártok Eivel?- pislogott a többiekre.

- Persze. Osztálytársak vagyunk!- mosolygott a szőkeség.

- Ez szu-- ekkor azonban a csengő szakította félbe a lányt.- Na basszus! Mennem kell, a viperával leszünk.. Sziasztok!- integetett a lány, majd el is rohant, egyenest a terme felé.

- Ember... Rohadt szerencsés vagy vele!- vergetett vállba Kaminari.

- Igen! Iszonyat cuki~!- húzott széles mosolyt az arcára Mina.

- Ebben teljesen egyet értek. Örülnék ha ilyen barátnőm lehetne, mint amilyen ő.- bólogatott Sero.

- Azért lenyúlás nincs!- pillantottam rá szigorúan.

- Nyilvánvaló!- nevetett fel, amitől megenyhültem.

Mindig is féltékeny voltam. Tudom, hogy hamar kijön másokkal, könnyen barátkozik a barátnőm. Elképesztő kedves, segítőkész, aranyos és egy igazi álom. Bárkit megkaphatna, ő mégis engem választott. És ezért nem győzök hálásnak lenni.

Time skip, [Név] szemszöge

Ahogy végeztem az utolsó órával is, egyből pakoltam be a táskámba.

- Gyűlölöm ezt a tanárt...- morogtam, mire a mellettem ülő barátnőm, Aimi, felnevetett.- Ezen nincs semmi mulatságos, Ai! Ez egy paraszt, egy... Egy... Undorító seggfej!

- Egyet értek, [Név].- nevetett továbbra is.

- Haha... Viszont sietek. Szió~!- öleltem meg mosolyogva őt, majd elköszönve a többi barátomtól is, siettem is az előtérbe.

- Vissza is ért a szemem fénye?- vigyorgott cápamosolyával a vörös fiú, mibe belepirulva bólintottam, s karjai közé fúrtam magam.

- Szívemből utálom azt a nőt... Vén ringyó.- morogtam, mire a többiek felnevettek, Kiri azonban csak simogatta a hátam és halkan kuncogott.

- Nem öltözöl át?

- Dehogynem. Tudtok várni még egy keveset?

- Hogyne tudnánk. Menj csak.- mosolygott a rózsaszín lány.

Mosolyogva bólintottam egyet, majd sietős léptekkel a női mosdóba mentem. Ott az iskolai, undorító egyenruhát végre levetve, felkapkodtam magamra a kedvenc darabjaim.

Egy szürke melegítőnadrágot, egy sima fehér pólót és egy fekete-piros kockás pulcsit vettem fel. Ez a pulcsi a kedvencem. Az ujjai kockásak és ing anyagúak. A maradék rész pedig fekete vastag pulcsi. Még Eitől kaptam 2 évvel ezelőtt a születésnapomra, így hát nagy becsben tartom. Fejemre baseball sapkát húztam és a cipőm is lecseréltem egy ütött-kopott, régi Converse cipőre. A levett ruhadarabjaim begyömöszöltem a táskámba, oda, ahol eddig a most felvett ruháim voltak. A cipőm pedig a szekrényembe tettem be. Ezek után pedig igyekeztem vissza a többiekhez.

- Meg is volnék.- vigyorogtam fel páromra.

- Hű... Tényleg nem túloztál mikor azt mondtad, hogy nem szeret lányosan öltözködni.- tátotta el a száját a lány.

- Tetszik a stílusod.- bókolt mosolyogva a fekete hajú.

- Köszi.- köszöntem meg mosolyogva, majd összefontam az ujjaim Ei ujjaival.

- Káprázatos vagy, mint mindig.- puszilt a hajamba a fiú, amitől a mosoly az arcomon csak a kétszeresére nőtt.

Elindultunk valamerre. A srácok nem akartak még hazamenni, meg akartak ismerni. Így hát úgy döntöttunk, hogy gyalog megyünk hazafelé, közben megállva a parkban, ahol végig kell jönnöm napi szinten.

- Ez egy vicces sztori.- nevettem fel, mikor Mina megkérdezte, hogy hogyan ismerkedtünk meg, s miképp jöttünk össze.

- Most be fogsz égetni, jól gondolom?

- Még szép!- nevettem fel.- Na szóval... Tudni kell, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz. Így a szüleink ugyanabba a játszótérre cipeltek minket. Már kiskoromban sem szerettem, hogyha szoknyában, rózsaszínben megmindenféle lányos cuccban kellett lennem, így minden egyes alkalommal kiharcoltam magamnak a fiúsabb ruhadarabokat. A hajam rövid volt, és már akkor is pufi alkatom volt.

- Nincs pufi alkatod...

- Shhhh hagy meséljek!- csaptam meg Ei karját, mire a többiek felnevettek.- Na.. Ott találkoztam először vele. 3 évesen. Egyedül homokoztam, mikor odajött és megkérdezte, hogy segíthet-e a vár megépítésében. Természetes módon igent mondtam, így együtt építettünk egy hatalmas várat. Abba pedig a dínóimat költöztettük be, és cuki kis kocsikat parkoltattunk le a vár elé.- kuncogtam el magam, ahogy mindenki más is.- Azután mindig ott találkoztunk. Néha még egymáshoz is átmentünk. Ez ment általános iskoláig. Barátok voltunk és nagyon jól megvoltunk. Emlékszem, a hinta előtt csattant el az első "csókunk". Csak a tipikus kisgyerek szájra puszi, tudjátok. Akkor Ei felevetett, hogy "egy fiút csókoltam meg".- nevettem fel.

- Neeee!- visított fel Kaminari és Sero.

- Te nem vagy normális, Kiri!- vihogott Mina.

- Jól van na... Nagyon fiús volt már akkor is és a hangja nem árult el sok mindent, mert az enyém is vékony volt. A bugyijába meg nem néztem bele...- fújta fel az arcát, mire nevetve nyomtam a szájára egy puszit.

- Szerintem aranyos volt az a megszólalásod, Manó.

Ez megtette kellő hatását, a vörös elmosolyodva húzott magához közelebb.

- Na igen. Szóval, vissza a meséhez! Ezután csak nevettem, mert nem hittem, hogy komolyan gondolta. Csak annyit mondtam, hogy "nekem is". Aztán mire általános suliba mentünk volna, elköltöztünk. Pár várossal arrébb. Így a kapcsolat megszakadt. Pontosan az iskola utolsó előtti évéig. Akkor vissza költöztünk. Az emlékeimben még mindig ott volt az az aranyos cápamosoly és a fekete haj.

- Fekete?- pislogott nagyokat Sero.

- Igen. Akkor még fekete haja volt.- bólogattam.- Mindig őt kerestem a tömegben. Reméltem, hogy megpillanthatom valahol. Abban azonban nem voltam már olyan biztos, hogy le mertem volna szólítani, hiába a legjobb barátomról volt szó. Így hát csak keresgéltem. Aztán mikor épp kutyát sétáltattam, szembe jött velem. Akkor a hajam (már /ha a hajad most hosszú/) hosszú volt. Szinte alig változtam valamit, ugyanolyan voltam. Csak valamivel azért ugye magasabb. Ő sem változott sokat. Csak a folyton mosolygós arca borús volt. Megálltam, ahogy elment mellettem. Lassan visszafordultam. Akkor vettem észre, hogy ő is ugyanezt tette. Felismertük egymást. Ekkor jött az a bizonyos kulcsmondat.- köszörültem meg a torkom és utánozni kezdtem Eijiro hangját.- "[Név]? Hű! Gyönyörű vagy! De várj egy pillanatot! Te... Nem fiú voltál?"- visítottam fel a röhögéstől. A többiek röhögő görcsöt kaptak, míg Ei csak mosolyogva megforgatta a szemeit.

- Ezt nem mondod komolyan!- kapkodott levegő után Sero.

- Hogy lehettél ekkora balfasz?- visított Denki.- Így kezdeni egy csajnál? Jézusom!- törölgette a könnyeit.

- Jól van már... Akkor kicsi voltam, nem tudtam, hogy lány. És meglepett, hogy az, akit fiúnak hittem, olyan gyönyörű lányként pillantottam meg....

- Na azt elhiszem!- nevettem.- Szóval utána felnevettem és rákérdeztem, hogy komolyan srácnak hitt-e. A válasza pedig egy kis shy igen volt. Azóta találkoztunk folyamatosan. Megbeszéltük, hogy mik történtek velünk a távollétünkben. Aztán általános suli utolsó évének félévekor megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. Elképesztő édes volt, mert eljött a sulim elé, 3 héliumos, szív alakú lufival és egy kisebb csokor vörös rózsával. Én pedig nyilvánvalóan igen mondtam, teljesen meghatottan.

Fejeztem be a történetünket mosolyogva.

Ez a mi történetünk. A mi gyönyörű, vicces, de boldog történetünk, mely még koránt sem fejeződött be.

Na és most pár Kiris kép :3

I know, nem szokásom + képeket kitenni, de Eijiro életem szerelme (khm a falam is megmondja, teli van a képeivel xD) so ezt nem hagyhattam most ki. Valamint engesztelés is, szóval 2 légy 1 csapásra :3