Hitomi_Yuki kérésére megérkezett ez a rész is, remélem tetszik ^^ Amúgy azért nem Kingként lesz említve ebben a részben, mert nem hiszem, hogy a való életben (mivel ugye színész au van, vagyis színészként szerepel benne) bárkit is Kingnek hívnának, szóval a japán hangja nevét, Jun-t adtam neki, remélem nem jelent gondot ^^" Amúgy lesz még egy rész majd (remélhetőleg a héten sikerül megcsinálnom), és mivel utána a kereken 100. rész jönne, gondoltam azt kicsit feldobhatnánk, szóval mit szólnátok hozzá, hogyha a 100. résznél egy kis kérdezz-felelek lenne majd az eddig, ebben a könyvben megjelent karakterekkel? Nektek hogy tetszik az ötlet? :3

Nagy lázasan díszítettem a házat mindenféle csicsás, leokádni való karácsonyi díszekkel. Mások szerint minden évben túlzásba esek, de szerintem mindig tökéletes a végeredmény. Azonban az idei karácsonyi dekorációval kapcsolatban 200%-osan akartam odatenni magam, hiszen ez volt az első olyan karácsonyunk Kingel. Vagyis Junnal, hisz a mindennapi életben csak nem hívom a szerelmem a karaktere nevén. Igazából csak, hogy pontosítsak, ez lesz az első karácsonuk Junnal és a picivel. Aki bár még nem született meg, de már közel vagyunk hozzá. A napokra voltam kiírva, szóval reméltük, hogy Szenteste után meg is születik a pici Manami, a lányunk.

Így hát míg a párom forgatáson volt, én takarítottam és csicsásítottam a házat. Nagyon izgatott voltam, azt akartam, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. Hogy minden a terv szerint alakuljon, hacsak nem jobban. A főzést is megkezdtem, ahogy végeztem az addigi tevékenységeimmel. Nem terveztem nagy lakomát, mert idén mi megyünk mindenkihez, szóval itthonra csak kettőnknek kellett főznöm. Ahogy az előre meg volt beszélve, egy egyszerű brokkoli krémlevest és egy csirkemelles salátát dobtam össze.

Szóval szerintem senkit nem lep meg az, ha azt mondom, hogy pont akkor végeztem, mikor Jun hazaért. Ami bőven 7 után történt meg. Egy édes csókkal ajándékozott meg, ahogy bejött a házba, majd a hasamra simítva mosolyodott el, s oda is adott egy puszit.

- Apuék már nagyon várnak ám.- mondta a kis pocaklakónak, mire elkuncogtam magam.

- Ahogy apád mondja. Milyen napod volt, Szívem?- simogattam meg haját a férfinek.

- Fárasztó. Csoda, hogy elengedtek ilyenkor..- sóhajtott fel.

- Csak nem fognak holnap dolgoztatni. Majd kipihened magad.- mosolyogtam rá kedvesen.

- Remélem igazad lesz..

- Na de gyere, kihűl a kaja.- indultam be az étkezőbe, ahol már a gyertyák is égtek az asztalon, ahol az ételek mellett néhány aprócska kis dísz is helyet foglalat. A férfi követett be, majd füttyentett egyet.

- Ejha, kitettél magadért idén is.- mosolygott csípőre tett kezekkel.

- Tetszik?- mosolyogtam az alacsony férfire.

- Az nem kifejezés, [Név].- csúsztatta kezét derekamra és egy puszit nyomott a homlokomra.- Az illatok is mennyeiek.

- Egyszerű, de nagyszerű kaja.- kuncogtam.- Na gyere, biztos éhes vagy.- paskoltam meg fenekét és az asztalhoz sétálva, leültem az egyik székre.

Mosolyogva utánam is jött, így neki is álltunk a vacsorának. Miközben ettünk, természetesen egyáltalán nem uralkodott csend kettőnk közt. Megbeszéltük az egész napunkat, hogy milyen volt a napunk. Jun nem győzte dicsérni a főztöm, amit pironkodva köszöntem meg minden alkalommal, mikor szóvá tette. Mindig, minden egyes alkalommal zavarba tudott azzal hozni, ha olyasféle dolgokat mond, hogy a legjobb döntése volt engem elvenni. Az indoklása persze mindig más. Néha azért mondja, mert megnevettettem, néha mert mellettem könnyedén elaludt, néha a főztöm miatt, néha a nagy szívem miatt, néha a kedvességem és a személyiségem miatt. Az átszeretkezett éjszakáknál is minden alkalommal szóvá teszi. Engem pedig még közel 7 év után is teljesen zavarba tudott hozni vele.

Büszke voltam a gyűrűre az ujjamon. Büszke voltam arra, hogy a felesége lehetek, hogy a vezetéknevét felvehettem. Minden alkalommal, akárhányszor csak megéreztem kellemes illatát, meghallottam a hangját, megéreztem az érintését magamon, vagy megláttam újra és újra, szüntelenül egyre csak jobban beleszerettem. Sosem kívánhattam volna szebb életet, hisz akkor már nem is vele lennék. Meg, hogy őszinte legyek... Ennél szebb élet számomra nem is létezik. Elvégre kinek ne lenne elég az, hogy egy szerető férje van, aki mindent próbál elkövetni annak érdekében, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa neki? Az pedig hab a tortán, hogyha ettől a személytől, akit a világon a legjobban szeretsz, áldott állapotba kerülsz. Semmi pénzért nem cseréltem volna senkivel. Nekem így, ez az élet volt a tökéletes definíciója.

Vacsora után elpakoltunk, s nekiálltam volna mosogatni is, hogyha a szeretett férjem nem csúsztatja mancsait a derekamra, s nem kezdett volna el jobbra balra hajlongani. Ebből levettem, hogy táncolni akar, így beadva a derekam megfordulva simítottam mindkét kezem a vállára. Ő kezeit a derekamon hagyta, s mosolyogva nézett a szemeimbe. Íriszeiben mérhetetlen nagy boldogságot véltem felfedezni, ami megmelengette a lelkem.

- Tudod, [Név]...- kezdett bele suttogva, de még mindig lassú léptekkel lépegettünk.- Kiskoromban mindig ilyesmiről álmodtam. Hogy majd álmaim nőjével fogok táncolni, Karácsony éjszakáján. Aligha tudod elhinni, hogy milyen boldoggá tesztek. Te és a kisbabánk.- döntötte homlokát az enyémnek, mire lehunytam a szemeim és boldogan mosolyogtam.

- Hidd el, el tudom képzelni. Még át is érzem.- suttogtam.- Szeretlek Jun. A világon férfit ennyire még sosem szerettem, mint amennyire téged szeretlek. Ti vagytok a mindeneim.

- Én is így érzek.- kezdeményezett lágy, gyengéd csókot, melyet örömmel viszonoztam.- Mit szólnál hozzá, hogyha megnéznénk valamilyen filmet, hm?- mosolygott szemeimbe nézve, ahogy elváltak ajkaink egymástól.

- Én benne vagyok.

Ezután elengedett és még egy gyors csók után megfogta a kezem és elkezdett a szobánk felé húzni. Ahogy oda beértünk, befeküdtem az ágyba, ő pedig a laptopját a TVre kötötte. Kikérte a véleményem, hogy milyen filmet szeretnék nézni, így esett a választás a nagy, örök karácsonyi kedvencemre, a/az [Kedvenc karácsonyi filmed]-ra/re.

Miután elindította a filmet, befeküdt mellém, mire szorosan hozzábújtam. Ő átkarolta a vállam, melyet óvatosan cirógatni kezdett, fejét az enyémre döntve. Csendesen, néha felnevetve néztük az örök kedvencem, mikor is megszomjaztam.

- Megállítsam?- nézett rám, miközben próbáltam kikászálódni az ágyból.

- Nem, nézd csak. Már kismilliószor végignéztem, mára kívülről fújom.- intettem le, s a papucsomba bújva, már indultam is le, a konyhába. Nagy nehezen le is jutottam, majd előszedtem egy poharat a szekrényből, s töltöttem bele csurig vizet, majd lassan kortyolgatni kezdtem. Pont letettem az üres poharam a pultra, mikor éreztem, hogy valami csurog lefelé a lábaimon. Lenézve olyan volt, mintha kiöntöttem volna a vizet, ez azonban tudtam jól, hogy nagyon is más volt.- JUN!- kiáltottam fel, hisz kissé bepánikoltam. A férfi egyből rohant le.

- Mi az, mi a baj?- sietett le a lépcsőn.

- Elfolyt a vizem...!- néztem rá ijedten.

- Gyere, induljunk a kórházba! Fájások?

- Aligha.- indultam meg remegő lábakkal, hogy felvegyem a cipőm.

- Jó leszel papucsban is, csak gyere! A doki azt mondta, hogy ha elfolyik a vized megindul a vajúdás is, 6 órán belül pedig akár a szülés i-

- Oh baszki!- kapaszkodtam meg belé hirtelen.- A baba igenis jönni akar! Hívd az orvosom, kérlek!- kezdtem el az autó felé totyogni.- És hozd a cuccát a picinek!- kiáltottam ki neki. A férjem eszeveszetten futni kezdett a gyerekszobába, ahol már egy táskába összeszedtük a szükséges dolgokat akkora, ha kellenének. Közben pedig az orvossal is beszélt.

- Azt mondta, hogy induljunk most.- kapcsolta be az övét, majd miután látta, hogy én is be voltam kötve, elindult.

- Ha nem mondta volna is indulnék..- próbáltam egyenletesen lélegezni. A fájásaim egyre gyakrabbak voltak, mire beértünk végre abba a cseszett kórházba, már igencsak gyakorinak mondanám őket.

~ Time Skip ~

Görcsösen szorítottam a férjem kezét, majdnem eltörve az ujjait, miközben a szülőágyon szenvedtem a nyomással. A nővérek és a szülőorvosom biztattak a kitartásra, én pedig biztos voltam benne, hogy addig abba se hagyom, amíg meg nem született a szemünk fénye.

- És kint is van.- hallottam meg az orvos hangját, mire abbahagytam a nyomást, s lihegve próbáltam egyenletesen lélegezni.- Apuka, elvágja a köldökzsinórt?- nézett a férjemre, aki megszorította a kezem, majd egy bólintás után odament, s elvágta a zsinórt ami összekötött a lányunkkal. A nővérek elvitték megfürdetni a síró kis hercegnőmet. Én pedig ahogy meghallottam édes hangját, egyből bekönnyezve feküdtem az ágyon.

- Ez a világ legszebb karácsonya...- lépett mellém Jun, mire elsírva magam bólogatni kezdtem.- Büszke vagyok rád, ügyes voltál.- simított homlokomra, majd egy puszit nyomott oda.

- Köszi..- szipogtam.

- És tessék csak, itt van anya. Nincs semmi baj, Aranyom.- adta nekem Manamit az egyik nővér. A kislány egyből elhalkult, ahogy etetni kezdtem. Szaporán kezdett táplálkozni én pedig teljesen meghatódva figyeltem, ahogy jár a szája. Gyengéden puszikkal hintettem be a feje búbját, s tartottam kezeim törékeny, aprócska testén.

- Ennél szebb és tökéletesebb karácsonyunk nem is lehetett volna.- néztem fel a férjemre, aki boldogan figyelt minket.

- Ez ellen semmi ellenérvet nem tudok felhozni.- bólintott egyetértően.- Az én pici hercegnőm tette különlegessé ezt a napot.- simogatta meg a hátát Manaminak, mire ő evés közben elmosolyodott.

- A mi kis csodánk...