Tudom, hogy picit későn, de mindenkinek boldog karácsonyt!

Tsukki és te már egy ideje együtt voltatok. Pontosabban egy éve. Úgy döntöttetek, hogy az idei karácsonyt együtt töltitek. És mivel a szüleid pont üzleti úton voltak, így pont kapóra is jött.

Előző nap még vígan beszéltetek este, de mikor egy hatalmas ásítás hagyta el ajkaid, Tsukki gondoskodó barátod módjára, annyit mondott "feküdj le aludni vagy holnap az alapnál is hisztisebb leszel". Persze te tudtad, hogy a fogalmazása és érzelemmentes hangja ellenére, így mutatja ki aggodalmát, hogy nem alszol eleget.

Másnap még egy utolsó nekifutást tettél bevásárlás terén, hisz még így is voltak olyan személyek akiknek semmit nem vettél, hiába lehetnél te magad is egy ajándék.

Nagyjából délben végeztél is, így megajándékoztad magad egy [Kedvenc gyors éttermi kaja]-val/vel és egy [Kedvenc íz]-s shake-kel. Telefonod nyomkodása mellett pedig elfogyasztottad az ebéded. Épp indultál volna mikor rezgett egyet a telefonod farzsebedben.

- Moshi moshi, itt [Név]!- köszöntél bele vidáman.

- Szia [Vezetéknév]-chan! Ráérsz holnap?- kérdezte energikusan Noya.

- Mmmh elvileg igen. Miért?- érdeklődtél felkapva magadra kabátod nagy nehezen.

- A csapat csinál egy ajándékozós bulit. Már tegnap le lett beszélve de téged elfelejtettünk, ne haragudj..

- Nem, semmi baj. Mázlitok van amiért vettem mindannyitoknak ajándékot!- kuncogtam.- Még valami egyéb? Viszlát!- sétáltál ki a kajáldából, egyenest a hideg téli fagyba.

- Délután 6, szokásos edző helyünk.

- Meglesz! Akkor szia Noya-san!

- Hali!

- Akkor még becsomagolom Kei ajándékát és kész is vagyok!

Mosolyogtál és indultál is haza. Otthon bekapcsoltad a hangszóród és bömböltetted a karácsonyi zenéket.

- I don't want a lot for Christmas, there is just one thing i need. I don't care about the presents underneath the Christmas tree.. -énekelted miközben rákötötted az utolsó ajándékra is a masnit. Ám ekkor csengettek is.- Nyitva!- kiabáltad mire Mai, a Date Tech menedzsere, egyben jó barátnőd, lépett be rajta.

- Hűha, nagyon hangulatos minden!- nézett körbe a lakásban.

Na igen, a házat teleaggattad mindennel aminek köze van a karácsonyhoz.

A plafon és a fal találkozásához (van annak bármi rendes neve egyáltalán?) színes égősort függesztettél fel, a karácsonyfa pedig az egyik sarokban díszelgett a nappaliban. Az ablakokra cuki kis ablak matricákat tettél. És akkor nem is beszéltünk az egyéb kis díszekről szerte a házban.

- Köszi, idénre kicsit kitettem magamért.

- Na igen, azt látom!- nevetett fel.- Ki az?

Kérdezte mikor megcsörrent a telefonod. Vállat vontál s megnézted. Akiteru-san? Mit akarhat? kérdezted magadtól.

- Szia! Valami baj van?

- Szia [Név]-chan.. hát.. úgy is mondhatjuk.. Át tudsz jönni most? Tudom, hogy csak 8-ra jönnél át a vacsora miatt de.. ezt látnod kell!- hallottad ahogy mondata végén elkuncogja magát. A te buksidban pedig elkezdtek beindulni a fogaskerekek.

- Mit kell látnom?

- Ideérsz, megtudod. Nagyon cuki!- suttogta az utolsó mondatot, majd lerakta.

Ledöbbenve nézted telefonod, majd sóhajtottál és elindultál felvenni a csizmád. Mai kicsit furcsállva nézett rád, de te csak megvontad a választ és elmotyogtál egy "Tsukki-ék"-et.

- Elkísérsz?- néztél barátnődre, aki megrázta fejét.

- Ne haragudj, de hozzád is csak beugrottam. Rohan az idő! Nem baj ugye?

- Nem, dehogy baj! Legyél jó, szia Mai!- ölelted át a lányt, aki mosolyogva visszaölelt és integetve futott az ellenkező irányba.

Nagyjából 20 perc séta után már kopogtattál is az ajtójukon. Barátod bátyja nyitott ajtót, egy hatalmas mosollyal arcán.

- Jó látni [Név]-chan!- borzolta össze [Hajszín] hajad, mire kinyújtottad a nyelved.- Na gyere, ettől feldobod a talpad!

- Mondd, hogy nem csinált semmit Kei..- sóhajtottál. Kimentetek a kis kertjükbe, ahol... megláttad a nagyjából 11-nek kinéző barátod.- Mi az isten? Akiteru-san, mi van vele?

Néztél ijedten a fiúra aki csak mosolyogva megvonta vállát. Kei közelebb sétált hozzád és átölelte a derekad.

- Szia [Név]!

- Mi lett veled Szívem?- hajoltál le hozzá, hogy homlokára adhass egy puszit.

- Nem tudom, reggel már így keltem fel.

- Kyaa de aranyos, meg kell zabáljam!- visítottál fel és ráugrottál Akiteru hátára.

- Ugye? Megmondtam.

- Én is itt vagyok, és hallom..- morogta fancsali képet vágva.

- Olyan mintha lenne egy öcsém. És végre magasabb vagyok nálad!

- Na tessék, eddig a szerelme voltam, most meg csak öcsi pótlék... Szuper.. Mintha érdekelne..- fonta össze karjait maga előtt durcásan, mire az arcodra egy meglágyult mosoly került fel. Felnéztél szerelmed bátyjára, aki vette a célzást. Bólintott és egyedül hagyott titeket.

Leültél a fűbe és megpakoltad magad mellett a helyet. A szöszi leült melléd és kivételesen ő hajtotta a te válladra fejét, te pedig fejed az övére. Pár percig így ültetek, csendben, de a fiút kezdte ez zavarni, így összekulcsolta ujjaitokat, amit megmosolyogtál.

- Tudod Tsukki.. Még így is eszméletlen jóképű vagy..- sóhajtottál fel mosolyogva.- És így olyan fura lesz ezt megtenni veled..- felemelted fejed, mire ő is követte példád. Aranysárga szemeit a te [Szemszín] íriszeidbe fúrta.

- Mégis mit?

- Hát ezt..

Azzal egyik kezeddel lágyan megfogtad arcát, s közelebb húzva magadhoz, ajkaid az övéire nyomtad. Kicsit sem lepődött meg a fiú, viszont szívverése igencsak felgyorsult. Mindig is imádta, ha te kezdeményeztél, bár ez részéről titok marad.

Lassan kezdett közelebb mászni hozzád, s hanyatt is döntött a füvön. Fucsa volt mindkettőtöknek ez a helyzet, hisz hiba tudtátok, hogy egy pár vagytok, ha valaki meglátott volna titeket biztosan kitért volna a hitéből.

- Kei, ezt a szobában!- nevetett édesanyja, mire szétrebbentetek. Mindkettőtök arca vörösben pompázott. Barátod nyelt egyet, s lemászott rólad, majd nyújtotta is kezét, hogy felsegítsen.

- Amint visszanyerem tényleges méreteim és korom, ígérem rendesen megünnepeljük a karácsonyt, rendben?- suttogta füledbe, mire mosolyogva bólintottál és nyomtál szájára egy puszit.

- Nagyon cuki vagy Kei~!- dalolásztad besétálva a házba. A fiú egy ideig csak nézett ki a fejéből, majd megrázta kobakját és indult is utánad.

Végül megbeszélted Kei anyukájával, hogy a fia, a történtek ellenére is átjön hozzád, szóval a vacsora után már mentetek is hozzád. Összekulcsolt ujjakkal sétáltatok a fagyos időben.

- Áh végre meleg! Majdnem megfagytam!- örömködtél beérve a jó melegre fűtött házba.

- Valóban jó végre ismét melegben lenni. És most?

- Karácsonyi filmek? Gondolom a közös fürdést azt jelen esetben kizárhatjuk, mert elég furi lenne.

Végülis Kei belement, hogy megnézzetek valami karácsonyi, romantikus filmet, amin bár ő személy szerint elokádta volna magát, mégis boldog volt, hogy a szerelme örül.

Az ágyban néztétek a filmet, szorosan összebújva egy takaró alatt. Kei szorosan tartott karjaiban, amit te még mindig egyaránt tartottál viccesnek és elképesztő édesnek.

De persze mivel igencsak fáradt voltál, elég hamar el is aludtál kedvesed karjai közt.

Reggel a Nap fénye keltett. Kicsiket pislogtál mire megszoktad a nagy fényáradatot és szembetaláltad magad, a már ismét 16 éves barátoddal. Mosolyogva térdeltél fel és egy sikoltás mellett rávetődtél a fiúra.

- Áu baszki [Név], mi ez az ébresztés?!- kiáltott fel, de te csak kuncogva másztál közelebb arcához majd sok-sok apró puszit nyomtál szájára, amit végképp nem tudott hova tenni.- Veled meg mi van [Becenév]?- nézett rád értetlenül.

- Újra a régi vagy Kei!- csókoltad meg boldogan, amit ő előszeretettel viszonzott.