kelly_blye kérésére itt egy Kacchan x OC (velem). Remélem tetszik, és így kicsit talán jobban is meg tudtok engem ismerni drága, szeretett olvasóim :3 ❤💕

Nem vagyok más, csak egy teljesen átlagos lány. Az apám ott tanít ahol én tanulok. Ő az angol tanárom, Present Mic, azaz Hizashi Yamada. Az 1-B-ben tanulok, képességem, hogy a hangom által képes vagyok megvakítani az embereket bizonyos ideig, akár örökre.

Eléggé antiszociális életet élek, egyedül Kendo és Shihai az akikkel naponta beszélek és ténylegesen a barátaimnak hívhatom őket. A többiekkel csak akkor beszélek ha szükséges. Azonban az 1-A osztályból nagyon sokakkal jóban vagyok. Például Izuku-val és a Bakusquad tagjaival is jóban vagyok.

- Ka~tsu~ki~!- nyitottam ki a terem ajtaját, ahol a barátomék osztálya van.

- Mit akarsz megint itt, Zakuro?- morgott a szőkeség a helyén ülve, lábait az asztalra felrakva.

- Mi az, hogy mit?- fontam össze a karjaim magam előtt, tettetett hisztivel.- Így kell bánni azzal, aki eltűri a természeted?

- SENKI NEM KÉRT MEG RÁ, HOGY IGENT MONDJ, LIBA!- csapott az asztalra ordítva.

- Tch... Baka! Tudod mit? Inkább Izuku-val töltöm a mai napom! Izu-chan~! Mizu?- lépdeltem mosolyogva legjobb barátomhoz és átöleltem őt.

- Ami azt illeti Yamada-san, Present Mic-sensei keresett téged.

Gondolkodott el, mire engem kirázott a hideg. Biztos keres az osztályomban, de ha nem tudja, hogy hol vagyok, tuti fejmosást kapok..

- Francba, meg kell keresnem az öre- ááh szép jó napot sensei!- vakartam meg idegesen nevetve a tarkóm.

- Kisasszony, tudod mennyit kerestelek ma?- nézett rám szigorúan.

- Nem, fogalmam sincs. Viszont mi olyan fontos, hogy megza-

- ZAKURO!

- A képességed ne, kérlek!- fogtam be a fülem. Komolyan mondom, imádom az apám, de néha kicsit sok tud lenni.

- Yamada-san, nem hiszem, hogy így kéne beszélned az apáddal...- motyota Izuku.

- Végre nem csak én látom így, köszönöm Midorya-kun. Nem akarnál inkább egy Midorya-hoz hasonló fiúval járni, kislányom? Bakugo csak elront.

- OI!- csattant fel a sündisznó hajú.

- Tou-san! Katsuki nem ront el. Vele minden jó.- vontam össze szemöldököm, és a kisugárzásom is magabiztossá vált, ami nálam elég ritka.

- Jó.. A lényeg csak annyi, hogy ma is egyedül leszel otthon. Remélem nem nagy baj.

- Nem, dehogy az.- mosolyodtam el, mire boldogan megölelt.

- Te vagy a világ legjobb lánya, Zaku-chan!

- T-tou-san, nehogy elsírd már magad ezért..- simogattam meg hátát nevetve.

- Szeretlek kislányom!- sírta el magát.

- Jól van, jól van.. Én is téged Tou-san.

~ Time Skip ~

- Zakuro, várj már te idióta nőszemély!

Hallottam meg egy ismerős, reszelős hangot mögülem. A suli kapujánál megálltam és megfordultam. Kacchan trappolt felém, megszokott stílusában. Mikor odaért, átkarolta a nyakam és egy apró csókot nyomott ajkaimra, mire fülig vörösödtem.

- Hazakísérlek.- mondta egyszerűen, mire furán néztem rá.

- Ja, hogy ezt te már így eldöntötted! És ha nekem ma programom van?

- Van?- kérdezte, megfogva a kezem és összekulcsolta ujjainkat.

- Áh, ugyan.. Egy antiszocnak mióta lenne programja?- kuncogtam zavartan.

- Nem értem, hogy miért nem beszélsz másokkal. Ha még én is megkedveltelek, akkor másnak is biztos szimpatikus leszel.

- Ez úgy hangzott mintha más karjába akarnál lökdösni!- nevettem el magam, mire a fiú arcára egy apró mosoly került, és kicsit el is pirult.

- Ne beszél faszságokat, ami az enyém azaz enyém!

- Oi, ne beszélj úgy rólam mint egy tárgyról!- néztem dühösen rá.- Viszont... Ugye azt tudod, hogy én.. eto... Cs-csak téged... Nos... Sz-szeretlek?- dadogtam teljesen elvörösödve.

- Idióta...- húzott közel magához az ajtónk előtt. Átöleltem derekát és mélyen beszívtam kellemes és jellegzetes illatát, amit úgy szeretek.- Én is csak téged szeretlek te barom..!

Tudtam, hogy ő pont nem az az érzelgős fajta. Épp ezért esett jól annyira, hogy kimondta, hogy csak engem szeret. Ami azt illeti nem értem, hogy miért szeret engem és miért van velem. Elvégre teljesen átlagos vagyok, nincs bennem semmi különleges.

Kékeszöld szemeimben nincs semmi különös, ahogy vállig érő, vörös-barna hajamban sem. A bőröm sem tökéletes, ahogy az alakom sem. Furcsa, hogy mások testi adottságai úgymond nem érdekelnek, úgy értem, hogy felőlem lehet az ember vékony, duci vagy bármilyen, elfogadom. Magammal szemben viszont nagyon kritikus vagyok. Mindig másokhoz hasonlítom magam. Nem olyan lapos a hasam mint ennek vagy annak, nem olyan vékony a combom mint Kendo-channak, nincs tökéletesen sima bőröm, mint nagyjából mindenki másnak az osztályomból. Ügyetlen vagyok, érzelgős és félek a tömegben.

Fogalmam sincs, hogy mi az ami megfogta őt bennem. De tényleg nem.

Szemeimből lassan csordogálni kezdtek a könnyek, egyenest barátom mellkasánál lévő ruha anyagába.

- Oi, mi a fenéért sírsz?- tolt el magától és értetlenül, s félve nézte az arcom.

- Csak boldog vagyok, Katsuki.. Köszönöm!- mosolyogtam rá.

- Sosem foglak tudni megérteni..- forgatta meg szemét, majd nyomott egy puszit a homlokomra.- Ma még benézek, rendben? El kell intéznem még valamit.

- De aztán tényleg gyere!

- Tudod jól, hogy nem szokásom hazudni! Hozok majd neked valamit.- kacsintott és ment is volna el, de megfogta csuklóját és visszahúzva magamhoz, megcsókoltam.- Imádom mikor te kezdeményezed a csókot!- nyalta meg száját, mire ismét elpirultam.

- I-inkább menj..- néztem félre vöröslő arccal, mire felnevetett. De ez nem az a mások számára talán ijesztő nevetése volt. Ezt csak akkor hallani, ha valami tényleg szórakoztatja és jól érzi magát. Én pedig mindent megadnék, hogy naphosszat hallgathassam ezt a hangját.

Kacchan bólintott, majd hátat fordított és ment is a dolgára. Én bementem a házba és átöltöztem egy kényelmes szerelésbe, ami nálam a kedvenc, fekete melegítőnadrágomat és a szürke, jó bő pulcsim jelenti. A szemüvegem levettem, hiszen nem igazán szoktam otthonra hordani, max TV nézéskor. Barna hajam pedig egy copfba felfogtam.

Telefonomon elindítottam kedvenc zenéimből álló listám és énekelve sürögtem-forogtam a konyhába, hogy csináljak magamnak egy kis pudingos finomságot. De ezt is csak azután, hogy legalább hétvégén ne kelljen tanulnom, megcsináltam a leckém és egy nagyon keveset tanultam.

- When you talk dirty to me! Türürütü tütütütütütü tütütütütütütüü! Talk dirty to me! Türürütü tütütütütütü tütütütütütütüü! Talk dirty to me! Türürütü tütütütütütü tütütütütütütüü! Talk dirty to me! Türürütü tütütütütütü tütütütütütütüü! Get jazzy on it. You know the words to my songs, no habla inglés. Our conersations ain't long, but you know what is.. I know what the girl them want: London to Taiwan. I got lipstick stamps on my passport. I think i need a new one! Been a- oh, hogy bassza meg, nem hiszem el!

Kaptam számba az ujjam, mivel megégettem mikor önteni akartam a jénai tálba, a babapiskótákra a pudingot. Gyorsan hideg víz alá tartottam és nyafogva ugrabugráltam.

Hogy lehetek ennyire balfasz? Kérdeztem magamban, de választ erre sose találnék.

- Mindig is imádtam a hangod.- hallottam meg Kacchan hangját mögöttem.

- Az Istenért, miért ijesztgetsz Szívem? A frászt hoztad rám!- fordultam meg ijedten.

- Gomen, gomen! De nem akartam megszakítani ezt a gyönyörű koncertet.- kuncogott, mire összefontam karjaim mellkasom előtt és felfújtam az arcom.

- Miért érzek iróniát a hangodban Katsuki?- vontam fel félig szemöldököm.

- Ki tudja! Én komolyan gondoltam..- fogta meg egyik kezével a derekam, majd megdöntött egy kicsit, mire ijedten kaptam pulcsija után.- Talk dirty to me, baby!- nézett szemembe, hangja igencsak zavarba ejtő volt.

 - Várjunk csak egy pillanatra!- tágultak nagyra szemeim, s felegyenesedtem, vele együtt.- Veled meg mi történt?

Ekkor vettem csak észre, hogy szája sarka kissé fel volt szakadva és az arca le volt ragasztva. Ő csak cisszegett egyet és elfordította a fejét.

- Nem történt semmi.

- Idióta, mi az frászt csináltál? Kivel verekedtél? Vagy egyáltalán miért?- fogtam kezeim közé arcát.- Nézz rám Katsuki!- szóltam eréjesebben, mikor drága barátom úgy döntött, hogy nem szándékozik szemkontaktust létesíteni velem. Erre rám emelte gyönyörű vörös szemeit.

- Nem volt semmi, ez nekem meg se kottyan, tudhatnád!- morogta idegesen.

- Most elmondod, hogy mi az Isten történt, vagy rohadtul ideges leszek!

- És aztán?

- Tch... Ha ennyire nem akarod elmondani, hogy mi volt, akkor akár haza is mehetsz.- engedtem el és folytattam a nasim készítését.

- Verekedtem valami Tsuburaba gyerekkel.

- Kosei-kunnal? De mégis miért?

- Mert bejössz neki.

- És ezért össze kell bunyózni vele? Jesszus Szívem, ledumáltam volna vele! Meg amúgy sem hajtott rám soha.

- ÉN KÉREK BOCSÁNATOT, HOGY FÉLTEM ATTÓL, HOGY ELVESZTELEK!- ordított rám idegesen, mire a kezemből a kanál, amellyel a pudingot kapartam ki, kiesett.

- Hogy... mi?

- Tch jól hallottad!

- D-de... Nekem kéne aggódnom folyamatosan, hogy ki az aki jobb nálam és csinosabb és tökéletesebb! Aki jobban passzolna hozzád, helyettem.

- Te meg mi a faszról beszélsz? Te tökéletes vagy! És tudod jól, hogy nem szokásom az ilyesmiket kimondani, de most megteszem. Gyönyörű, tökéletes, balfasz, szeretnivaló lány vagy!

- K-Katsuki..

- Most nehogy elkezdj már sírni...

- Úgy szeretlek te sündisznó!- öleltem át pityeregve, miközben ő oldalra nézve és kissé elpirulva simogatta a hátam.

Egyébként boldog szülinapot Ryu-senpai! Szere van! 💕