Kanda és én már lassan 1 éve együtt vagyunk. Igen, jól olvastad. Voltam olyan szerencsés, hogy elnyertem ennek a morcos, fapofa srácnak a szívét.

Imádom szívatni szegény lelket, na meg az idegesítő barátnő szerepét is én vettem fel... Tch..

- [Név] segítenél egy kicsit, kérlek?- szólt Allen miközben egy hatalmas dobozt cipelt.

- Oh, persze!- szaladtam oda hozzá és megtartva a dobozt segítettem a fiúnak.

- Köszi, ha nem jöttél volna a kanyarban feladtam volna.- nevetett fel.

- Butus Allen! Démonokkal harcolsz de egy dobozt nem bírsz el?- kuncogtam.- Amúgy merre is kell ezt vinni?

- Komui-hoz.

- Az az idióta már megint mit- áh helló főnök!- mosolyogtam kínosan mikor megláttam Komui-t dühösen állni.

- Ez az idióta csak egy új robotot próbál építeni.

- Komui, már megint?- nyafogtam előszeretettel amit szinte senki nem bír bennem.

- Igen, már megint. Oh és egyébként Kanda keres.

- Köszi~!- mosolyogtam és már rohantam is a szobája felé.

- [Név]-chan!- hallottam magam mögött Allen-t. Hupsz...

- Bocsi!- kiabáltam vissza se nézve. Az ajtó előtt térdeimre támaszkodva fújtam ki kissé magam. Felegyenesedtem majd kopogtattam.

- Kit keresel, Hercegnő?- kérdezte Kanda mögülem.

- Kanda!- ugrottam boldogan nyakába.- Amúgy ami azt illeti téged kerestelek. Komui azt mondta keresel.

- Annak már fél órája, megoldottam

- Oh.. Miben kellett volna segítenem?

- Beszámoló. De mivel Lenalee is velünk volt így ő segített.

- Értem. Komui mint mindig, most is időben szólt..- morgolódtam. Épp motyogtam egy saját kis átokfélét Komui-ra, mikor két kar fonódott a derekam köré.

- Nyugi [Név].

- Könnyű azt mondani, Bakanda!- fújtam fel arcom melyet mellkasához nyomtam. Imádtam mikor ő kezdeményezte ezeket a számomra cuki/romantikus dolgokat.

- Még egy "Bakanda" és itt hagylak.

- Bakan-- mondtam volna ki újra a becenevét gúnyosan vigyorogva de megcsókolt.

Kinyitotta az ajtót és betolt rajta a sötét szobájába... Valamiért mindig kirázott a hideg ahányszor csak beléptem.

Magam sem értem egyébként miért.

Maga mögött becsukta de továbbra sem szakadt el ajkaimtól.

- K-Kanda...- toltam el kicsit magamtól mikor nyakam kezdte el csókokkal behinteni.

- Mi az?

- Én még.. még nem vagyok készen erre. Pláne nem fényes nappal.

- Megértem, majd szólj ha úgy érzed kész vagy rá. Addig is gyere..- indult el ágya felé, mire én követtem.

Lefeküdt én pedig mellé, fejem mellkasára fektetve, ő pedig átkarolt és egy apró puszit nyomott fejem búbjára.

- Szívem..?- suttogtam.

- Hm?

- Elégszer mondom, hogy szeretlek?

- Túl sokszor is néha.

- Akkor mondjam kevesebbszer? Én csak azt szeretném, hogy érezd azt amit én. Mert én tényleg nagyon szeretlek és szükségem van rád, mert nélküled nem tudom mi lenne velem Kanda..

- Ugyan, emiatt ne aggódj. Tudom, hogy szeretsz és én is téged te kis törpe.

- Hé!- csaptam mellkason nevetve miután felültem.- Azért vagyok ilyen kicsi mert.. mert..

- Mert?- mosolygott.

- Tch csak mert! Te vagy oltári magas, Bakan-

- Ne mondd ki!

- Da!- vigyorogtam rá, mire csiklandozni kezdett.- Állj, állj állj Kandaa! FEJEZD ABBA, MOST!

- Hogy mit csináljak?- nevetett fel.

- Ne szólj be, ez a [Név] nyelvezet, tanuld meg!

- [Név]! [Név]! Hol vagy?!- hallottunk kiabálást kintről.

- Nem igaz, hogy nincs ez szabad percem basszus!- sóhajtottam fel majd egy csókkal búcsúzva barátomtól és mentem a hang irányába.

- [Nééév]!

- Itt vagyok Lavi, mi van?- morogtam háta mögött.

- Hát itt vagy! Remek! Küldetésre mész, találtak egy ártatlanságra utaló várost. Mármint érted, valószínüleg a városban ártatlanság van és az 1000 éves gróf is azt keresi szóval el kéne-

- Tudom, ne folytasd.. Hova kell mennem?

- Francia országba.

- Azon belül?

- Párizs.

- Imádom Komui-t!- olvadoztam. Mindig is el akartam jutni a szerelem városába, ahogy máshogy hívják. Csak a baj az, hogy nem azzal megyek akivel együtt vagyok hanem majd Lenalee-val. Na sebaj, majd ha kész vagyunk kicsit csajos napozunk.

Aha, én naiv! Lenalee nem is hagyott időt még arra sem, hogy megnézzek egy kirakatot.. Nade ez a jövő, azt nem pofázom el ha nem baj.

Épp az útra készülődtem, mikor a zöld hajú lány benyitott.

- Mit szeretnél Lenalee?- mosolyogtam fel jó barátnőmre.

- Csak megkérdezni, hogy nincs-e egy kölcsön pizsamád. Az enyém épp a szennyesben várakozik.

- Áh, persze, hogy van. Máris megkeresem!- kászálódtam fel a földről.

- Köszi!

Csak legyintettem. Feltúrtam a szekrényem legmélyebb bugyrait is mire megtaláltam.

Egy egyszerű, világos kék hosszú szettről van szó, aprócska fehér pöttyökkel díszítve, végein (azaz a nyaki, ujji, deréki és a boka részen) elhelyezkedő szép csipke tündökölt rajta.

Imádtam, főleg az anyaga és az egyszerűsége miatt. Olyan jó puha és selymes anyagból készült, hogy szinte olyan érzés mintha nem is lenne rajtad.

Egyszóval: tökéletes.

- Vigyázz majd rá, mert imádom.- adtam kezébe az összehajtott hálóruhát.

- Köszi [Név], tényleg. Mindenképp vigyázni fogok rá.

- Ajánlom is!- kuncogtam.- Te már végeztél is?

- Már csak ez kell, de igen. Mondhatni.

- Szuper vagy, nekem még egy csomó minden kell.

- Akkor nem is tartalak föl, 2 óra múlva találkozunk a kapunál!

- Rendben, szia Lenalee!- öleltem magamhoz a lányt.

- Szia!- intett majd kiment.

Gyorsan én is összepakoltam a szükséges dolgokat és már siettem is.

Komui még ismertetett velünk pár dolgot és már mehettünk is volna.

Kanda mögém lépett, átkarolva vékony derekam. Fülem mögé tűrt egy [Hajszín] tincset és megpuszilta az arcom.

- Vigyázz magadra!- suttogta fülembe.

- Megígérem! Kanda~! Úgy fogsz hiányozni!- ugrottam rá, mire majdnem elesett. Szorosan öleltem. Tényleg hiányozni fog. Nagyon is..

- Már megint kezded..- sóhajtott. Nem igazán díjazza ha gyerekesen, szerelmesen viselkedek de azért így szeret.

- Fogd be!- suttogtam és nyakát átkarolva csókoltam meg.

Mindkettőnk arca piros lett, de nem kellett sok, vissza is csókolt.

Imádom a csókjait. Olyan érzéki, gyengéd és óvatos egyszerre, amely majd' megőrjít minden egyes alkalommal. De pont ezt szeretem a legjobban. Szeretem ha ő őrjít meg és így.

- Szeretlek, Kanda Yu!- néztem mélyen a szemébe.

- Én is szeretlek [Teljes Név]!- húzott apró mosolyt ajkaira. Homlokom az övének döntöttem majd egy utolsó csókot váltottam vele és indultam is.