Cassy1997 kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Mellesleg csak, hogy mindenkinek tiszta legyen: ami dőlt betűvel van írva, az idegen nyelven való beszéd, ami pedig simán, az az anyanyelvi, valamint az "L.B.Név" a legjobb barátod nevét jelenti. Jó olvasást :3 Oh és a rész végén életem egyik legimádottabb képe látható róla *-*

Egy teljesen, már-már abnormálisan magyar diák voltam. De mégis akadtak, akik így szerettek. Mint a legjobb barátaim vagy a családom. Azonban egy napon az életem, de főként az érzéseim fenekestül felforgatta egy bizonyos személy érkezése az országba. Addig még előtte sohasem éreztem olyat, mint mikor először megláttam, mikor először a nevemen hívott, mikor először megölelt, megcsókolt, cirógatta a testem. Viszont mint minden történetnek, ennek is megvan a maga kezdete, ha nem bánjátok, ott kezdek mindent.

- Te, [L.B. Név]..- ásítoztam reggel a buszmegállóban ácsorogva legjobb barátom mellett.

- Mi az?- kérdezte miközben a mellette lévő kukába dobta az összegyűrt energiaitalos fémdobozt.

- Még 3 nap és jön hozzátok az a cserediák, nem?

- Aha.- biccentett.- Anyám még mindig nem adott át infót, hogy ki jön, nehogy "elijesszem a neten"...- forgatta meg szemeit mosolyogva, mire felnevettem.- Pedig lehet nem lesz olyan rossz fej.. Bár ha nekem elkezd itt németül hablatyolni, akkor én feldobom a talpam. Csak azért vagyok jó németből, mert puskázok... Szerintem az alapokon kívül csak bambulok rá értetlen képpel, hogy "tesó, fordíts valahogy magyarra, mert én egy kukkot sem fogok fel abból, amit mondasz"..

- Majd maximum amennyit tudok, segítek. Az osztály legjobb németes tanulója áll ám melletted.

- Aha, ezzel nem dicsekednék annyira [Név]!- kacagott fel, mire durcásan boxoltam bal karjába.- Német apával nekem is könnyen menne ám a nyelv.

- Jól van, dörgöld csak az orrom alá! De nekem is meg kellett ám tanulnom azt a nyelvet is.- nyújtottam rá nyelvet, majd mivel jött a busz, bérleteinket felmutatva szálltunk is fel a járműre, majd a szokásos helyünket befoglalva beszélgettünk tovább.

A hétvégén segítettem [L.B. Név]-éknek kitakarítani, vasárnap pedig főzni is. Mivel a fiút hétfőre várták a házukba, így aznap drága haverom nem ment iskolába, ahogy én sem, mert rá bírtam venni a szüleim, hogy tekintettel a tanulmányi átlagaimra és, hogy az évben akkor még egyetlen alkalmat sem hagytam ki, valamint, hogy nagy segítség lehetnék, beementek. Így hát reggel 8-kor keltem is fel, hogy elkészüljek. Az átlagos reggeli rutinom elvégzése után már kiengedett [Hajszín] hajjal,egy térdénél szakadt, fekete magas derekú farmba gyűrt aljú fehér, félvállas pulcsiban ücsörögtem a konyhában reggelit majszolgatva. A találkozó fél 10-kor volt, legalábbi az volt megbeszélve, hogy addigra értem jönnek majd autóval. Előtte viszont már 10 perccel hallottam az ismerős dudaszót, így a televizíót kikapcsolva kaptam magamra a sportcipőm, vállamra dobtam az aprócska hátiszütyőm, benne az irataimmal, pénztárcával -habár tudtam, hogyha venni is akarnék valamit, legjobb barátom szülei nem engednék- nameg pár fontos dologgal együtt ki is mentem a kapu elé. Természetesen mind a bejárati ajtót, mind a kaput bezártam, mielőtt colos barátom mellé behuppantam volna hátra.

- Hali, szép napot!- mosolyogtam a családra, mire a fiú felhúzta szemöldökeit.

- De kicsípte magát valaki! Még sminkből is a normálisabb fajtát kented a ragyás képedre!- ajkaira féloldalas mosoly húzódott, de szemei játékosan csillogtak.

- Haha.. Csak nem akartam csövesnek kinézni az első találkozásunkkor.

- Vagy csak egyszerűen buksz a külföldi pasikra.

- Az ázsiai pasikra bukok izomból, nem összesítve a külföldiekre. Bár nálad csak jobban nézhet ki akárki is, szóval lehet igazad van.

- Ezt a pontot te kapod.- nevetett fel, majd átkarolta a vállam.- Zene?

- Hülye kérdés.- így hát a megbeszélt helyig amíg kocsikáztunk mi zenét hallgatva bambultunk ki az ablakon. Mikor megérkeztük a szülők egyből kipattantak, mi inkább csak komótosan kikászálódtunk az autóból és mentünk a szülők után.

- Áh, te leszel Jean Kirstein, igazam van?- [L.B. Név] édesanyjának szája akár 3x is körbe érhetett volna a fején, olyan széles és szeretetteljes mosollyal nyújtott kezet a fiú anyjának.

- Igen, ő az.- mosolygott a nő. A szemem egyből a fiúra terelődött, arcom pedig elöntötte a pír. Míg legjobb barátom zsebredugott kezekkel, komoly arccal ért anyja mellé, majd nyújtott kezett a srácnak, én legyökereztem ahogy őt figyeltem.

- Hé, [Név]! Gyere már.. Ne állj csak, mint fasz a lakodalomban.- nevetett fel haverom, mire elpirult arccal lépdeltem mellé nagy nehezen.- Most pedig beszélj, mert szart se tudok.

- Balfasz!- nevettem fel oldalba csapva a fiút, majd Jean felé fordultam, halvány mosollyal arcomon, s kezem nyújtottam felé.- [Teljes Név] vagyok, örülök a találkozásnak!

- Jean Kirstein vagyok, szintúgy.- csókolt kezet mosolyogva, mire nagyokat pislogva próbáltam nem teljesen egy homárra emlékeztetni senkit sem.- Te is velük vagy?

- Nem, én csak egy barát vagyok. De az az idióta nem tud németül, szóval jöttem segíteni neki.

- Hé, ezt értettem! Nem vagyok idióta!

- Oh, dehogynem!- fordultam felé széles vigyorral.

- Legalább nem vagyok stréber, mint egyesek!

- Én sem vagyok stréber, balfaszkám! Csak megtanulom amit kell.

- Akkor mégis hogyan lehetséges az, hogy mindenből minimum 4-es vagy, csak tesiből vagy a 2-es és a 3-as közt?- vonta fel egyik szemöldökét.

- Csesződj meg!- kezdtem el kergetni, amit mindenki nevetve nézett végig, még ő maga is vihorászva rohant előlem, csak én voltam egyedül komoly, azzal a tevvel, hogy megfojtom a festett hajú seggfejt.

Jean 2 hétig maradt náluk, ezalatt az idő alatt pedig szépen összekovácsolódtunk. Iskolába is együtt jártunk, suliból hazafele együtt mentünk barangolni, egyedül este nem találkoztam velük. Azonban éjjel chateltem a felnyírt hajú fiúval és volt, hogy reggelig csak beszélgettünk és zéró alvással mentünk iskolába másnap. A hétvégéket pedig rendszerint [L.B Név]-éknél töltöttem, de nagyrészt a cserediák miatt. Jeannal egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. Folyton flörtölt velem, de nem tudtam komolyak-e a szándékai vagy csak szórakozik. Így hát nem is tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Az agyam legalábbis próbálkozott, de a szívem akkor is minden bóknál, minden ölelésnél szélsebes tempóban zakatolt a mellkasomban. A második hetének kezdetekor azonban megtört a jég.

Pont a nagyszünetben kajáltam a padomban ülve, mellettem Jean halkan figyelte ahogy beszélgettem legjobb haverommal, aki szék helyett az asztalomra ült. Mivel nem tudott magyarul, csak csendesen figyelt, vagy épp a telefonját nyomkodta. Azonban mikor nyúltam a kulacsomért, hogy igyak, kezét combomra vezette. Nem nézett rám, csak telefonját bújva fogta a combom, és hüvelykujjával cirógatni is kezdte. Arcom elfutotta a pír, teljesen ledermedtem. Bőröm, ahol megérintett, szinte lángolt és bizsergett is, szívem pedig majdnem felrobbant a gyors tempótól.

- Te... mit csinálsz?- néztem rá végül egy nagy nyelés után.

- Csak simogatlak. Gond lenne?- nézett fel rám. Arcán neki is volt némi pír és egyértelműen feszült volt, de mégis megmosolyogtatott.

- Nem, csak.. Furcsa.

- Furcsa?- telefonját letette az asztalra, majd felém fordulva már teljes tenyerével fel-le kezdte simogatni a combom. Nem ment messzire, annyira nem volt féleszű.- Nem ezt szokták csinálni azzal, akiért odáig vannak az emberek?

- De.. Gondolom. Viszont te..

- Azt hittem egyértelmű mit is szeretnék tőled, [Név].- szemeimbe nézett, mélyen le, egész a lelkemig. Kellemes borzongás járta át a testem, tényleg olyan volt, mintha a gondolataimban matatott volna.

- Nem hittem, hogy komolyak a szándékaid..- motyogtam magam elé, mire harsányan felnevetett.

- Nekem kell kimondjam először?

- Mit is?

- Ne játszd meg magad.-  Alsó ajkát beharapva fürkészte az arcom, majd közelebb húzta a széket.- Beléd estem.

Azóta a nap óta hivatalosan is egy párt alkottunk. Ez pedig két érzelemmel tölötte meg a szívem. Az egyik a boldogság és öröm volt, hiszen egyszerűen imádnivaló barát volt. A másik viszont a szomorúság volt. Nem tudtam, hogy mennyire lesz jó nekünk, így friss kapcsolatban élőknek, a távolság. Lelkem megtelt keserűséggel akárhányszor csak arra gondoltam, hogy nincs sok időnk együtt, ugyanis hamarosan megy szépen vissza Berlinbe. Így pedig minden alkalmat megragadtam, hogy kettesben lehessek vele.

-Ugye minden nap fogunk beszélni?- motyogtam, mikor az ágyamon elterülve, karjaiba bújva pihentem, míg ő cirógatta a hátam.

- Még szép.- puszilt a hajamba.- Majd amikor tudok, jövök. Mondjuk nagy eséllyel a szüleim nem engednek el a nyári szünetig.. De kibírjuk azt az időt.

- Majd akkor megyek én a hétvégén, mit szólsz? Néhanapján.

- Én nem bánom, de... Mégiscsak én vagyok a férfi, nem nekem kellene jönnöm?

- Egy kapcsolatban egyenlőek vagyunk, vagyis én is akkor látogatlak, amikor akarlak... És nem zavarok.- nevettem fel a végén, mire ő is elkuncogta magát.

- Csak akkor ne menj Eren Jaeger közelébe... Az a srác egy fasz..- mormogta.

A búcsú pillanata nehéz volt és könnyekkel teli. Minimum fél órán át ölelkeztük jobbra-balra dülöngélve, mielőtt elengedtük volna egymást. Végül [L.B. Név] karjaiban szipogva figyeltem, ahogy eltűnnek. Lelkem kongott az ürességtől és már akkor is iszonyatosan hiányzott. De a hazaúton máris chateltünk. Szipogva beszélgettem vele és az édes, gyenge flörtölésein nem tudtam nem mosolyogni.

Végül mégsem sikerült nyár előtt találkozót szervezni, de megígérte, hogy fél hónapot nálunk tölt júliusban. Így hát a tikkasztó hőségben, izgatottan, hevesen kalapáló szívvel vártam, hogy feltűnjön az ismerős, oly' rég látott énje. Mikor megláttam közeledni, boldogan siettem felé, majd ugrottam erős karjaiba. A fiú vigyorogva pörgetett meg, cobjaimnál erősen tartva és el sem engedett. Mélyeket lélegeztem megnyugtató illatából, arcom belefúrva a nyakához. Nem is tudom meddig ácsoroghatott ott egyhelyben, velem a karjaiban, de azt kívántam, hogy bárcsak sose kellene elengednem őt és az idők végezetéig csak egymást ölelve lehetnénk.

- Hiányoztál..!- suttogtam remegő hangon.

- Te is nekem, [Becenév]..!- azzal letett és arcom össze-vissza puszilgatta, mielőtt megcsókolt volna. Csókja lágy volt, gyengéd és érzelemtől csordultig teli, így majdhogynem elolvadtam karjai közt. De persze a romantikus pillanatot is meg kell zavarnia egy telefonhívásnak.

- Igen? Mizu anya?- szóltam a telefonba.

- Kincsem, csak annyi, hogy van nektek félretéve a tűzhelyen ebéd, mi dolgozni vagyunk apáddal. Egyetek sokat Jeannal. Oh, és puszilom őt.

- Rendben, átadom.- biccentettem, noha tudtam, hogy úgysem fogja látni.- Akkor sietünk haza enni. Még valami?

- Nem, csak ezért hívtalak. Vigyázzatok magatokra, szeretlek Kincsem!

- Én is szeretlek! Szia!- azzal kinyomtam, és ahogy ránéztem barátom arcára, teljesen elfutotta a vér az arcom. Szerelmes mosollyal bámult, kissé pironkodva.- M-mi az?

- Említettem már, hogy mennyire imádom hallgatni, ahogy az anyanyelveden beszélsz?

- Még nem... Miért? Így lenne?

- Naná! De figyelj, megtanultam valamit!

- Igazán? És aztán mit?

- Szeretlek, [Név]! Te vagy nekem a világ!- imádnivaló akcentussal mondta ezt a két mondatot. Szívem-lelkem olvadozni kezdett, ahogyan majdnem elfolytam a boldogságtól.

- Aaaaw!- vigyorogtam.- Én is szeretlek, Jean!- ugrottam nyakába örömömben.

És akkor a beígért kép:

Hát én újra szerelmes vagyok, nem tudom ki hogy van ezzel... *-*