Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére, itt is van a rész. SIKERÜLT MÉG MA BEFEJEZNEM! xD Remélem tetszik és remélem, hogy nem gond, hogy kicsit belecsempésztem az egyik OC-m ^^" Gyors azért teszek ide egy képet, hogy ne vakságba tapogatózzatok a kinézetet illetően, hogy Kiri babámhoz milyen kinézetű csórikát társítottam xD 

Jó régi rajz, na mindegy... Nyah és akkor a rész! Remélem mindenki számára élvezhetőt dobtam össze <3 

- Izuku~!- siettem oda a fiúhoz, kivel már 1 éve egy párt alkotunk.

- Áh, [Név]-chan!- mosolygott a kolesz nappalijában, a kanapén ülve. Boldogan huppantam le mellé és hozzábújtam.

- Jön majd ma elvileg valami riporter! Hallottam, ahogy erről beszélt Aizawa-sensei!- vigyorogtam, miközben a frissen szerzett pletykát osztottam meg párommal.

- Te is hallottad?- sietett oda hozzánk Zaku.

Zaku-ról, teljes nevén Zakuro Yamada, annyit kell tudni, hogy Present Mic lánya, valamint Aizawa-sensei keresztlánya. Egy időben még Bakugo-kunnal volt együtt, viszont mint az kiderült, a fiú megcsalta őt, nem is egyszer. Szóval a fiú már mással van, valami másik iskolából való csajjal. Zaku pedig Kirishima-kun mellett állapodott meg, a nagybetűs szakítás után 2 hónappal. Nagyon kedves és jófej lány, és mindig nálunk csövezik az 1B kollégiuma helyett. De mi ezt persze egy cseppet sem bánjuk.

- Shouta-hoz indultam az irodába, mikor hallottam őket erről beszélni. Remélem nem égek be az eddiginél is jobban.- nevetett fel.

- Ugyan már Yamada-san. Biztosan nem fogod.

- Ellenben velem.- nevettem kínosan, mire Izuku csak szorosan magához ölelt és egy puszit nyomott a fejemre, amitől mindkettőnk feje teljesen vörös színbe váltott át.

- Ígérem, hogy nem fogsz beégni. Tökéletes vagy, nem tudnál.- suttogta a fülembe, mire széles mosoly húzódott a számra.

- Édes vagy Izuku..- motyogtam és megcsókoltam, amit mosolyogva viszonzott.

- Hát én megzabállak titeket!- shipgörcsölt a felemás hajú lány, mire Deku belekuncogott a csókba.

- Gyertek ide!- hallottuk meg a sensei hangját, szóval mindannyian odasiettünk, ahol ő volt. Én Dekuhoz hozzásimulva öleltem őt, miközben figyeltem a senseire.- Egy újságban fogtok szerepelni.

- Egy újságban?- kérdezték egyszerre a többiek. Persze mi hárman már meg sem lepődtünk, hogy igazunk lett.

- Igen. Az újság szeretne mindannyitokat bemutatni.- felelte a sensei.

- Hát nem lenyűgöző, Deku-kun?- mászott Izuku képébe Uraraka, ahogy vége lett a megbeszélésnek. Én csak morgolódva megforgattam a szemem és próbáltam nem kimutatni a féltékenységem.

- D-de...

- Kissé zavarba ejtő.- mondta Kaminari.

- Zavarba ejtő? PikaPika, ez szenzációs!- ugrott a fiú hátára Zaku, mire a fiú csak nevetve megtartotta a hátán.

- Na és.. Miért lenne az?- nézett rá Kirishima.

- A Sportfesztivált országszerte közvetítették, nem?- nézett rájuk Oijro.

- De, de igen.- mentem oda hozzájuk Izu-val kézen fogva. El akartam szakítani Uraraka-tól. Tudom, gyerekes. De ez van. Féltem a kapcsolatunkat, noha tudom, hogy sose okozna nekem fájdalmat.

- Ne ragadtassátok el magatokat!- szólalt fel a sensei, mire mind egy emberként néztünk rá.- A cikk elvileg arról szól, hogy nektek, diákoknak, hogy megy a sorotok a kollégiumban. Az igazgató szerint jót tenne a szüleiteknek, ha látnák, hogy jól érzitek magatokat a koliban.

- Na ez rám nem vonatkozik.- suttogta Zaku, mire elkuncogtam magam halkan s oldalba böktem.

 - Figyelj Hercegnőm.- suttogta Izuku, ahogy kicsit rászorított a kezemre, figyelemfelhívásból.

- Gomenne.- simogattam meg hüvelykujjammal a kezét, amit egy mosollyal nyugtázott. Eközben persze Mineta idióta, pervez gondolatmenetbe kezdett bele. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne csapjam le. De ahogy elnéztem, Kirishima is erősebben szorította magához barátnőjét, aki épp robbanni készült. Ez a kép pedig megnevettetett.

- Tehát jobb, ha nem csináltok semmi olyat. - azzal lekötözte a fiút, a sensei.

- Nem kell ilyennek lennie, Aizawa-sensei.- Hallottunk meg egy ismeretlen férfi hangot.- Szeretném, ha a kollégiumban természetesen viselkednének a U.A. diákjai az interjú során.

- Tokuda-san, nem mondtam, hogy már bejöhe-

- Mondtam, hogy csak reggel 8-tól, este 6-ig érek rá. Már idő van.

Ezután pedig bemutatkozott a férfi. A legtöbb lány bomladozott, és váltig állították, hogy milyen nagyon helyes. Az én arcomra azonban egy fintor ült ki. Pontosan egy ilyen riporternek álcázott féreg vetett véget az apám karrirerjének, még anno, szóval szívből gyűlölöm az ilyeneket.

Izuku megérezte, hogy feszült vagyok, hiszen meséltem, hogy mi történt az apámmal. A férfi, aki előttünk állt, pedig túlságosan hasonlított arra a férfire, aki apámat gyanúsította meg régen. Ereimben a vér bugyogni kezdett, de mindezt a feszültséget és idegességet, Izuku-nak sikerült elfeledtetnie egy homlokomra nyomott csókkal. Szoros ölelésbe vont és simogatta a hátam, miközben nyugtató dolgokat suttogott, amíg le nem csillapodtam.

Kis idő elteltével már mindenki reggelizett. A férfi folyamatosan kattogtatta azt az átkozott gépet, ezzel lefényképezve mindenkit. Kirishima, Sato és Sero habzsolták szinte be a reggelit, aminek következtében Kiri-nek megakadt a torkán a rizs, és krehácsolni kezdett.

- Megmondtam, hogy egyél lassabban Manó!- dorgálta meg barátját Zaku, miközben szegény srácnak szinte leverdeste a tüdejét, annyira csapkodta a hátát.

- Szegény Kiri..- nevettem fel, ahogy szinte már könyörgött a lánynak, hogy fejezze be amit csinál, vagy nem lesz mivel lélegeznie, ha így folytatja.

- Kellett neki annyira gyorsan ennie. Minden tettnek megvan a következménye.- vont vállat Deku, ahogy a "veszekedő" párt nézte, majd elmosolyodott.- Jó Zakut ismét életvidámnak látni, nem?

- De. De, igen. Nagyon is. A Kacchanos ügytől nagyon padlón volt.. Örülök, hogy velem nem lesz semmi olyan. I-igaz?- néztem kicsit félve barátomra.

- Soha. Sose foglak elhagyni.- mosolygott pironkodva, miközben a szemeimbe nézett.

- Szeretlek Izuku!- mosolyogtam boldogan.

- Én is téged, [Név]-chan!- nyomott puszit az orromra.

Ekkor pedig Bakugo hangos ordítását és a riporter hangos lihegését hallottuk meg. A szőke fiú durcásan és morgolódva, idegesen ette a rizst, miközben a riporter a földön ülve pislogott nagyokat.

- Idióta vadbarom...- morogta a szemüveges barátnőm mellém sétálva és a székemre támaszkodva csóválta a fejét.

- Nem tudja a csávó, hogy mire vállalkozott, mikor közel ment Bakugo-kunhoz.- kuncogtam.

- Na hát nem.- nevetett fel a lány.- Mintha egy vérszomjas vadállathoz akarnék közel kerülni, esküszöm olyan volt. Mint egy krokodil! Vagy egy kígyó!- ezeken a hasonlatokon már csak nevetni tudtam, de úgy, hogy majd' lefordultam a székről. Az, amilyen beleéléssel találgatott, komoly fejjel, igencsak muris látványt biztosított.

- Megint sok természetfilmet nézett velem este...- jött oda Kirishima, fejét csóválva.

- Valahogy éreztem, hogy ez lesz az oka.- kuncogott Izuku.

- Hé! Jobb mint azok az ócska pornók, amiket alapból nézel!- csattant fel Zaku, mire Kirishima feje vörösbe váltott, de próbálta menteni a menthetőt.

- M-mégis milyen pornó? Sose láttam egyet se..

- Hogyne. Biztos Izu-chan keresési előzményeit láttam, mikor elkértem a laptopod.- forgatta meg a lány a szemét, mire Izuku arca is teljesen piros lett.

- M-most miért e-engem hoztál fel példának?

- Mert mindenki tudja, hogy nem néznél olyan szennyeket.- adtam meg az egyszerű és ésszerű magyarázatot.

- Pontosan!

- D-de én tényleg ne-

- Manó, ne is próbálkozz. Leszarom, hogy miket nézel, csak ne tagadd.

- Családi vita, figyeld meg!- suttogtam Izuku-nak, hogy a civakodó párocska ne hallja meg.

- Jobb mint valami gány sorozat.- nevetett fel a barátom, mire felkacagva bólogattam.

- Srácok, nem kéne készülni? Iskola van.- jött oda Mina.

- Oh, igaz is! Sziasztok, majd kint talizunk.- nyomott puszit Kirishima szájára Zaku, engem és Izukut pedig jóóó szorosan megölelt, majd átsietett a saját kollégiumába.

~ Time skip ~

- Srácok, lassan vacsora idő van.- szólt Momo. Épp egy könyvet bújtam, teljesen belemélyedtem. Azonban a vacsora szó hallatára felkaptam a fejem.

- Kaja?- kúszott nagy mosoly az arcomra.- Tényleg... Izu merre van?- néztem az órára. Már jó ideje eltűnt, ilyenkor már végezni szokott az edzéssel. Így hát felkeltem és Uraraka-t félretolva nyitottam ki az ajtót.- Izu, jössz vacsizni?- villantottam felé legkedvesebb mosolyom.

- Oh, igen. Máris megyek.- biccentett mosolyogva és az ajtóhoz jött.- All Might adott gőzgombócokat, hogy együnk belőle mind.

- Whoaaah! Micsoda mázlid van vele!- vigyorogtam, mire megkordult a gyomrom.

- Éhes vagy már?- kuncogott a fiú, mire csak elpirultam.

- M-meglehet.

- Akkor gyere, nehogy nekem éhezz itt.- karolta át a derekam és bementünk.

Már mindenki vacsorázott, azonban 2 személyt nagyon is hiányoltam. Többször is körbenéztem, de nem láttam őket sehol.

- Izu?

- Hm? Mi az, [Név]-chan?- nézett rám nagy szemeivel.

- Kirishima nem tudod merre van? És Zaku? Vagy ma ő ment át a B-sekhez?

- Nem tud-

Azonban a válaszom meg is jött. A két fiatal kissé kócos és megviselt megjelenéssel jött be az étkezőbe. Kirishima vállán még látszódtam a piros, kissé megduzzadt karmolások, ahogy a lány nyakán és sok színes folt virított.

- Sziasztok, bocsi a késésért. Tudom, hogy megdumáltuk, hogy együtt eszünk.- dobta le magát elénk a szerelmes pár.

- Veletek meg mi történt?- kérdezte Izuku, tekintete kettejük közt cikázott.

- Semmi különös.- vágta rá vörös arccal Zakuro.

- Csak megmutattam neki, hogy a szenny helyett jobban szeretem őt nézni és vele csin--azonban a lány pipacs piros fejjel be is fogta kedvese száját.

- Inkább maradj csendben, pletykás tyúk!

Én és Izuku pedig csak ültünk, teljesen megsemmisülve, kissé elpirulva.

- Megvan a ma esti program szerintem nekünk is, igaz Hercegnőm?- súgta a fülembe Izuku, tőle nagyon nem megszokott hangszínben, melybe teljesen belepirultam.

- H-hát le-lehet róla szó...- motyogtam, teljesen zavarba jőve, amin a fiú csak kuncogott, majd a fülem mögötti, érzékeny bőrrészemre egy lágy puszit adott.

- Akkor gyere majd át.