kelly_blye kérésére itt is van az új rész. Remélem tetszik ^^ ❤❤

- Anya... Hányszor mondjam el neked, hogy 15 éves vagyok és jól megleszek 1 hétig egyedül?- mondtam elég ingerülten anyámnak, az orrnyergem masszírozva.

- Csak 15. Te kiskorú vagy, én pedig az anyád, szóval én mondom meg, hogy mikor kell neked a felügyelet!

- Gáááh! Nem lehet ész érvekkel meggyőzni téged! Makacs vagy mint egy kicseszett szamár!- hadonásztam a kezemmel idegesen így kisebb széllökést okozva, levertem egy képet a falon.- Szuper....

- Lenyugodnál? A fiú már ma este jön, nem szeretném, hogy bunkó legyél vele. Ha panaszt kapok rád, biztos, hogy szobafogságban végzed, kisasszony!

- Tch... Ki az a szerencsés szerencsétlen aki vigyáz rám?

- Valaki akire nyugodt szívvel bízom a lányom. 17 éves, lassan betölti a 18-at.

- Éljen... Mit kezdjek vele? Csináljak neki szülinapi zsúrt vagy mi?- mosolyogtam gúnyosan.

- Na most töröld le a képedről azt a vigyort, vagy a netet is kikapcsolom itthon!- fenyegetett, amivel nálam elérte a kívánt hatást. A net az életem, elvégre csak azzal tudok anime maratokonat tartani és játszani.
Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak, majd lassan kifújtam és anyám szemeibe néztem.

- Megegyeztünk...- morogtam, mire elnevette magát.

- Tudtam, hogy ezzel megnyertem a csatát.

- Kurva vicces...- morogtam és beviharzottam a szobámba.

Anya csak nevetve hagyta, hogy kihisztizzem magam, miközben összepakolt az útra.

Amint készen volt vele, együtt nekiálltunk az ebédet megcsinálni, ami engesztelés képpen [Kedvenc ételed] volt. Tudta jól mi kell nekem, ha morcos és hisztis vagyok, amilyen aznap is voltam.

Mint kiderült a srác csak este 6-ra jön, így nyugodt szívvel takaríthattam ki a házat egész délután, természetesen közben zenét hallgatva, mely segített kikapcsolni és a takarításra meg a zenére koncentráltam csak. Semmi másra.

Nyár lévén a pizsamám egy trikó volt és egy csak otthonra használt, ütött-kopott régi rövidnadrág, amit anya hordott régebben, de mivel kinőtte, nekem adta. Utcára ki nem mennék benne, de kényelmes így alváshoz, kerti munkához, takarításhoz, csak egész nap otthon fetrengéshez tökéletes.

Épp az ágyamban néztem az egyik kedvenc animém, a [Kedvenc animéd]-et/t, mikor csengettek.

- [Név], gyere ki légyszi.- kiabálta anya, mire kicsoszogtam.- Izuku Midoriya, ő is a lányom, [Teljes Név]. Rá kellene figyelned majd.

- Rendben [Anyukád Neve]-san.- bólint és felém lépve kinyújtotta kezét.- Örülök a találkozásnak [Családneved]-chan.- mosolygott angyalian, mire a szívem kihagyott pár ütemet. Halvány pírrel arcomon mutatkoztam be én is a jól ismert srácnak, s kezet ráztam vele.

- Most már mehetek?- néztem anyámra unottan, aki csak legyintett.

- Én úgy is megyek. Legyetek jók, a gumi tudjátok hol van.

- ANYA!- kiabáltam vörös fejjel, de csak nevett.

- [Anyukád Neve]-san, én illedelmes vagyok, nem  fogok lefeküdni a lányával a háta mögött.

- Micsoda úrifiú...- forgattam meg a szemeim.- Na mentem animézni. Találd fel magad, kopogás nélkül be ne gyere a szobámba.- néztem komolyan Dekura és visszamentem a szobámba, ahol folytattam félbeszakított dolgom.
Nagyjából fél órája tehettem ezt, mikor nyílt az ajtó. Persze egyből arra gondoltam, hogy Midoriya jött be, szóval a fülest kikapva a fülemből néztem idegesen az ajtó irányába.

- Azt hittem világos vo- Áh szia anyu. Mész is?- lágyultam meg egyből. Be nem vallottam volna, de hiányozni fog. Nagyon is. Dehát 1hét nem a világ vége.

- Igen, megyek. Legyél jó, Midoriya-kunnak megmutattam mi hol van. Most elment boltba, hogy tudjon vacsit összedobni nektek. És idehozza majd a kiskutyáját. Remélem nem jelent nagy gondot neked.

- Nem, dehogy. Tudod, hogy odáig vagyok, meg vissza a kutyákért.- mosolyodok el.- Milyen fajta?

- Elvileg egy labrador kölyök. Na de megyek. Szia [Név].- ölelelgetett meg szorosan, hogy a lelkem majd' kiköptem, adott egy puszit a homlokomra és integetve elindult.

Nyugodtan néztem az animét, immáron kihúzott fülessel, hangosan, mikor meghallottam, hogy nyitódik az ajtó és a pultra ahogy Deku leteszi a megvásárolt dolgokat, azok nekikoccannak a márványnak.
Kikeltem az ágyból, felvettem a papucsom és kicsoszogtam hozzá. Kíváncsian néztem ahogy pakol ki a zacskókból. Aztán megpillantottam pár kedvenc édességem és rágcsám, melyeket a nasis fiókba pakolt be, haláli nyugodtsággal.

Nem szólva semmit kezdem neki segíteni. Csendesen sétáltunk egymás mellett, pakolászva a megvett élelmiszereket. Így 1-2 perc alatt meg is voltunk vele.

- Köszi a segítséget.- mosolygott rám, de csak legyintettem.

- Semmiség. Én lakom itt, ez a minimum ha már pesztrálnod kell. Amúgy a kutyáért mikor mész?- néztem szemeibe érdeklődve.

- Amint megvagyok a vacsorával. Nem gondoltam sokra. Pirítós jó lesz neked tükörtojással?

- Hogyne, tökéletes. Elkísérhetlek majd?

- Ha szeretnél, nyugodtan.- mosolygott rám, mire arcomra megintcsak kisebb pír kúszott fel, amit próbáltam elrejteni előle, szóval inkább kiszedtem az egyik lenti fiókból a pirítós készítőnket.- Mennyit eszel?

- 2 elég lesz nekem.- mosolygott aranyosan és nekiállt a tojásnak.
Betettem a kenyereket a pirítóba, lenyomtam a gombot és a pultnak támaszkodva vártam.

Deku addig nyugodtan, minden figyelmét a tojásnak szentelve csinálta a dolgát. Nemsoká a pirítósok kiugrottak én pedig kisebb szívinfarktust kapva ugrottam fel visítva.

- Megijedtél?- kuncogott a fiú, mire csak morcosan néztem rá.

- Pfff én a szót sem ismerem.- próbáltam lazának tűnni, de hamar elnevettem magam, amit mosolyogva nézett.

- Aranyosan nevetsz.- állapította meg, de én csak belepirultam.

- Ez faszság. Úgy nevetek mint egy elbaszott fóka.

Erre csak nevetett és fejét csóválva szedte ki a tojásokat a serpenyőből, és két tányérra tette. Melléjük én tettem az elkészült pirítósokat, majd leültünk enni.

A csend kellemes és nyugodt volt, kissé sem feszült és idegesítő. Csak a tányérhoz hozzáérő evőeszközök kopogását és a pirítós ropogádát lehetett hallani.

- Hmmm ez finom volt.- álltam fel, s a mosogatóba tettem a tálam, a késemmel és villámmal együtt.

- Örülök, hogy ízlett.- mosolygott a fiú és a bepiszkolt dolgait ő is becsúsztatta a mosogatóba.- Akkor eljössz velem? 

- Mhmm naná!- bólogattam.- Csak felkapok valami normálisabb göncöt.
Azzal felsprinteltem a szobámba és a pizsamám lecseréltem egy fekete rövidujjúra és egy kényelmes rövidnadrágra. Hajammal nem törődtem, hagytam ahogy volt.
Leszökdécseltem a lépcsőn és felvettem a cipőm. Deku már réges régen kész volt, csak rám várt. Mikor felvettem a cipőm kimentünk, bezártam az ajtót, a kulcsot pedig a kezemben tartva indultam el arra, amerre Deku.

Az út közben sokat beszélgettünk, meséltünk. Egész sok mindent megtudtam róla, ahogy ő is rólam. Különösképp szinte be sem állt a szám  folyamatosan fecsegtem és nevettem. Ezt a fiú pedig mosolyogva nézte és hallgatta.

Mikor odaértünk, benyitott a saját házába, s egy aranyos kiskutya egyből futott is az ajtóhoz, azonban amint engem is meglátott, gazdáját faképnél hagyva sietett hozzám, ugrált, ugatott és csóválta a farkát.

- Jujj hát de cuki vagy!- csillantak fel a szemeim és egyből puszilgatni és simogatni kezdtem.

- Jól van, jól van, hagyd [Név]-chant.- kuncogott a fiú és próbálta elhúzni tőlem a kutyát, aki az arcom nyalogatta.

- Igen, ez nem mindenkinek jár ám.- kuncogok.
- Van akinek igen?

- Hmmm maradjunk annyiban, hogy talán van ilyen személy, akinek engedném. Mármint az anyámon kívül, neki mániája az arcom puszilgatása.

Morogtam, de Deku csak hangosan felnevetett.

- Ne nevess, ez nem vicces! Tudod milyen kínos tud lenni ez az egész, ha nyilvánosan csinálja?

- Inkább örülj, hogy ilyesmiket tesz veled. Régen, és most is, én csak örülök annak, ha anya ilyet csinál.

Vont vállat, majd lassan sétálva ment összeszedni a kis labrador kölyök holmijait. Ameddig ő ezt csinálta, én az előszobában néztem körül.

Képek a barátokkal, képes a családdal, néhány szobanövény. Ruhaakasztó, cipőtároló, nagy tükör. A fal pedig szép világos barna. Egyszerű, de nagyszerű.

- Hogy tetszik?- kérdezte mögöttem a fiú, mire megugrottam.

- Jesszus, ne ijesztgess...- sóhajtottam fel megnyugodva.- Amúgy szép. Ízléses.

- Akkor szuper.- mosolygott, mire az arcomra halvány pír szökött.- Mehetünk vissza?

- Persze, hogyne.- bólintottam.
Deku rácsatolta kutyájára a pórázt, persze miután a nyakörv rákerült, majd kinyitotta az ajtót és kiengedett.

- Add, sétáltatom majd.- vettem el tőle a pórázt, elvégre egy csomó dolgot kellett így is cipelnie.

Először tiltakozott, miszerint "Elbírok vele, hagyd csak", de nem engedtem. Makacs és kitartó vagyok, szóval esélye sem lehetett volna ellenem.

~ Time Skip ~

A napok teltek, ahogy az órák és a percek is (mily' meglepő). Dekuval egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ahogy ment előre az idő kereke, úgy éreztem egyre inkább azt, hogy nekem ő sokkal többet jelent, mint egy vigyázó vagy egy barát.

Őszintén szólva meg is ijedtem ettől a felfedezéstől, de próbáltam nem foglalkozni vele. Ahogy azzal sem mikor elvörösödtem, szívem kalimpált a mellkasomban, izzadtam az izgalomtól, pillangók ébredtek a hasamban, vagy mikor összegabajodott a nyelvem és dadogtam a közelében.

Próbáltam ezeket ignorálni és játszani, hogy semmi ilyesmi érzést nem vált ki belőlem.

Nem vagyok szerelmes. Nem akarok az lenni.

Anya estére volt bejelentve, hogy érkezik, szóval az egész napot még Izukuval tölthettem. Nem tudtam, hogy ezek után is fogunk-e beszélni, esetleg találkozni, de boldog voltam, hogy az utolsó napon még vele lehetek.

Feltakarítottuk az egész házat, és együtt főztünk is. Sőt, még egy apró tortát is készítettünk anyának.
Jól éreztem magam. Nagyon is. Az az egyetlen egy hét csupa öröm és boldogság volt.

Este fél kilenc környékén lehetett, amikoris a kulcs zörgésére lettünk figyelmesek. Éppen a TV-ben néztünk valami gasztro csatornát, fejem Deku vállára hajtva, ő pedig átkarolt engem. Nálunk ez megszokás volt. A második naptól így néztük a televíziót.

- Megjöttem!- hallatszódott anyám fáradt, mégis vidámságtól csilingelő hangja.

Egyből felpattantam és odafutva szorosan megöleltem.

- Üdv itthon anyu!- mosolyogtam fel rá.

- Jó ismét itthon.- nyomott puszit arcomra, egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Jó estét [Anyukád Neve]-san.

- Neked is Midoriya-kun.- mosolygott.- Nem volt [Név]-val/vel semmi gondod  igaz?

- Nem dehogy. Nagyon jól elvoltunk, semmi panasz nincs rá.

- Ennek örülök.- mosolygott és összsborzolta a hajam.- Van kedved vacsorára is maradni?- pillantott Dekura, aki nemlegesen rázta a fejét.

- Otthon még dolgom van. Holnap jön át pár barátom.

- Áááh értem. Ez esetben nem is tartalak fel. Szép estét.

- Magának is. [Név]-chan, ha gondolod te is jöhetnél holnap. Szívesen látnálak otthon.

- Ha nem zavarok, örömmel megyek.- mosolyogtam.

- Dehogy zavarnál. De akkor holnap. 10re itt vagyok érted.- nyomott gyors puszit a számra és a kutyájával együtt el is indult.

Én pedig csak elvörösödött fejjel, idiótán vigyorogva és ledermedten álltam ott, mint egy seggfej. Nos... Az is vagyok. De már az Ő seggfeje.