Na drágaságok! Elsősorban szeretnék köszönetet mondani az 1.6 k megtekintésért! Számomra ez hihetetlen szám és akárhányszor látom, teljesen feldobja a napom. Szóval köszönöm és puszi mindenkinek! 😘 Másodsorban pedig... ide is kiírom, nem csak a bemutatkozásomba, mivel ezt szerintem többen fogják megnézni. Mivel drága írónőtők szereti hirdetni a többi oldalát (😂) ezért egy kis ön promó! Nem tudom kinek van meg az instagram alkalmazás, de aki úgy dönt, hogy elkezdi olvasni az ott írt yoi agymenésem az keresse az "egy_koris_szerelem"   név alatt futó sztoris oldalam. És mivel imádok rajdolni gondoltam why not? csináltam egy rajzos oldalt is még régebben. Ott most megy egy "A követőim választják ki milyen legyen a karakter" kihívást csinálom full random és segítsetek légyszi a szavazásban mert így nem lesz belőle semmi 😂. Szóval a rajzos oldim neve az "anime_draws1" néven ismert oldal. Na de akkor csapjunk bele a részbe mert csak jártatom a szám és még sehol a rész 😂!

Te is a "menőbbek" közé tartoztál az osztályban, még a Bakusquad-ban is benne voltál. Éles nyelved és flegma stílusod sokszor bántott már meg másokat viszont a szíved sincs acélból így hamar bocsánatot is kértél (ami elég nehezen megy az egód miatt).

Az iskolában már második éved taposod és mivel szeretsz ráijeszteni a kisebbekre mindig ijesztő arcot vágva mentél nekik amitől voltak akik a sírás határán futottak el.

Nem túl hősies, de jó hobbi.

Aznap is pont a szokásos alsóbb ijesztgetésedre készültél, de valaki megfogta a vállad.

- [Név]-kun, ez nem valami kedves dolog. Az újaknak biztonságot kell sugá-

- Fogd be Iida!- morogtál rá felnézve kék szemeibe.

- De [Név]-kun ez akkor sem-

- Azt mondtam fogd be!- ragadtad meg nyakkendőjét és lerántottad magadhoz egy afféle "csak hallgass már el" csókra.- Így már felfogtad, idióta osztályelnök?

Néztél hűvösen szemeibe. Szegény srác hirtelen azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány, ahogy azt sem, hogy hol is van éppen és merre van arccal.

Arca teljesen vörösbe borult, lélegzetvétele felgyorsult akárcsak szívverése. Nem szívesen vallotta be magának se, de nagyon is tetszettél neki. Csak sosem volt bátorsága elmondani neked, mivel félt, hogy esetleg más tetszik neked.

Például Kirishima vagy Sero, kikkel mostanában minden szabadidőd töltöd.

Na de a te érzéseidről se feledkezzünk meg! Be nem vallanád magadnak, hogy bejön ez az embernek álcázott robot aki ügyel a rendre és minden fontos dologra.

- Értetted vagy sem, osztályelnök?- vontad fel szemöldököd és egyik kezed csípődre vágtad.

- I-I-IGEN! De akkor sem kéne..

- Te most arra hajazol, hogy legyen még egy csók, osztályelnök?- pislogtál csábosan és a hatás kedvéért még meg is nyaltad a szád.

Természetesen a várt hatást egyből megkaptad. A fiú az eddiginél is vörösebb volt és minden izma megfeszült.

Motyogott valami "még találkozunk"-at majd már sprintelt is vissza a terembe, te pedig mosolyogva, fejed csóválva álltál ott továbbra is.

- Pedig nem bántam volna.. Várjunk.. MIIII?!- ordítottad el magad a folyosón így a legtöbb tekintet rád szegeződött. Zavarodban csak elpirultál és összébb húztad magad.- Nincs itt semmi látnivaló, menjetek a dolgotokra!

Mindenki vállat vont majd tovább is állt.

Te is elindultál az osztályterembe. Útközben [Hajszín] loboncod felfogtad egy copfba (ha alapból abban van akkor gomen) mert kezdett zavarni, hogy folyton az arcod előtt kötött ki.

- Megjött a fő hangulat, csírák!- nyitottál be vigyorogva a terembe.

- ANYÁD A CSÍRA KIS NYOMORULT REJTEGETŐS!- kiabálta le a fejed egyből egyik legjobb barátod, a kis morcos szöszi, Katsuki. Hogy miért rejtegetős? Nos, jó kérdés. A képességed az, hogy a bőröd alatt fegyverek vannak már születésed óta és ha bármelyikre szükséged van csak akkor látszik, hogy van is ott valami, így ki tudod rántani bőröd alól. A bőröd pedig alkalmazkodott a képességedhez így hamar begyógyulnak a sebek.

- Fogd be Bakuhoe!- vigyorogtál rá mivel tudtad, hogy így csak még jobban felbosszantottad.

- [Név]!

- Hm? Mondd csak Bakugou, Drágám!- mosolyogtál rá és elővetted leg mézes-mázosabb hangod mikor visszafordultál.

- Tch.. Gyere el velem randizni te nyomi!- morgolódott.

A szíved összeszorult mikor láttad, hogy Iida pont akkor lépett be a terembe és teljesen megfeszült a randi meghívásra.

- Nem.- mondtad ki egyszerűen és egy pillanatra a kék hajú fiúra pillantottál aki egy kissé megnyugodott.

- Mi? Te most komolyan nemet mondtál?!

- [Név]-chan, komolyan? Mi végig azt hittük, hogy szereted. Ezért biztattuk Bakubro-t...- szontyolodott el Kirishima, a te arcodra pedig egy keserű mosoly húzódott. Közelebb lépkedtél a szőke fiúhoz és átölelted.

Bakugou először meglepetten ücsörgött de aztán szorosan magához ölelt.

Szíved melegség járta át és remélted, hogy barátságotok nem megy rá egy viszonzatlan szerelem miatt.

- Bakugou...

- Mondd.- tolt el magától, hogy [Szemszín] íriszeidbe tudjon nézni.

- Ugye attól még te maradsz a legjobb barátom?- tetted fel a torkod szorongató kérdést. Meglepetésedre a fiú halványan elmosolyodott majd bólintott.

- Ez nem kérdés, [Név].

- Köszi..- suttogtad és nyomtál arcára egy puszit.- Remek, a mai dráma is megvolt az osztály számára, mindenki foglalkozzon a saját dolgával! Kösz, pusz kedves 1.A!

Egész nap a csók járt a fejedben. Valahogy nem tudtad kiverni a fejedből, ahogy azt sem, hogy többet akarsz tőle.

Mivel a nap igencsak lefárasztott teljesen lelassulva és zombiként járva indultál haza.. Pontosabban indultál volna, ha valaki nem fogja meg a vállad.

Ásítva fordultál meg de azonnal kiment az álmosság a szemedből amint megláttad a majd' 180 centis osztálytársad. Csakhogy pontosabb legyek: robot szerű mozgású, kék hajú és szemű, szemüveges srác, azaz Iida Tenya. Whoa micsoda váratlan meglepetés!

- [Név]-kun.. haza tartasz?

- Hm? Ja, igen!- ráztad meg a fejed ugyanis "kissé" sokáig bámultad arcát.

- És esetleg elkísérhetlek? Csak hogy ne essen semmi bajod hazafelé, tudod én vagyok az osztályelnök és mindenki épsé-

- Iida.. Lazulj! Elkísérhetsz.- mosolyogtál rá kedvesen, mire az ő szíve nagyot dobbant. Hiába próbálta leplezni, hogy zavarban van és jelenleg igenis csak a te testi épséged érdekelte.. nem volt jó színész. Nagyon nem, szóval egyből ki is szűrted.

- Re-rendben!- mivel még mindig úgy állt ott mint a cövek ezért csak mosolyogva sóhajtottál egyet majd intettél, hogy kövessen.

- És amúgy milyen osztályelnöknek lenni?- próbáltál valami témát csempészni a kínos csendbe.

- Az igazat megvallva, nehéz de nagyon élvezem.

- Ezt örömmel hallom.- mosolyogtál fel rá, mire a fiú elpirult.- Be is akarsz majd jönni? Csak a húgom van otthon.

- Ho-hogy nálad?

- Igen. Vagy esetleg sietned kell? Oh, ha nem akarsz bejönni be is ülhetünk egy kávéra valahova.- kezdtél el előszeretettel tervezgetni. Már nem tagadtad magadban, hogy igenis több időt akarsz vele tölteni.

- Nem, jó lesz nálatok is. Legalább a húgod sem fog aggódni és időben haza érsz.

- Őket az sem zavarja ha csak este megyek haza. Nálunk megvan ez engedve csak írnom kell nekik előtte.

- Én ezt biztosan nem engedélyezném a gyerekemnek.

- Ki tudja Iida, lehet felnőtt korodra kicsit engedni fogsz majd a gyereknek.- bökted meg egy hatalmas vigyor kíséretében a fiút.- A feleséged biztos szerencsés lesz.

- [N-Név]-kun!- nézett le rád teljesen vörös fejjel, mire te csak elnevetted magad.

- Engedd el magad! Mellettem nem kell ilyen szabálykövetőnek meg ilyesminek lenned. Biztos benned is van egy kis vadság. Oh, itt is vagyunk!- szökdeltél a ház ajtaja felé.- Gyere, Iida! Bemutatlak a húgomnak. [Húg neve]! Gyere, bemutatom egy jó barátom!- kiabáltál mire az apróság vigyorogva szaladt karjaidba.

- Onee-chan, hiányoztál!- ölelgette nyakad amíg te felvetted és mosolyogva döntötted fejed aprócska vállára, amíg fenekénél fogtad, hogy ne essen le.

- Te is nekem [Húg neve]-chan. Ő itt Iida Tenya, köszönj neki.

- Szia, Iida-san!- mosolygott a kislány s tárta is ki karjait, hogy megölelhesse a magas kékeséget.

Iida mosolyra húzta ajkait és közeledni kezdett felétek. A húgod egyből karjaiba borult szóval pici súlyát már nem te tartottad meg.

- Iida-san, már sokat hallottam rálad. Onee-chan folyton rólad beszél neke- mffb!- befogtad a száját és kínosan elmosolyodtál, amíg kipirult arcod színét próbáltad visszaszerezni.

- Fogalma sincs arról mit beszél. Jobb lenne ha ilyenekről tartaná is a száját a kisasszony!- néztél húgodra szúrós szemekkel.- Esetleg kér inni vagy enni valamit?

- Nem, köszi!- mosolygott. Lerakta a kis szőkeséget aki szaladt is vissza a szobájába rajzolni.

- Gyere, körbevezetlek.- intettél mosolyogva miután levettétek a cipőtöket.

Miután minden helyiséget megmutattál a fiúnak bementetek a szobádba.

Bedőltél az ágyadba mire Iida melléd ült. Végig egymás szemébe néztetek.

- Valamit el kell mondanom!

- Valamit el kell mondanom!- mondtátok egyszerre, majd elnevettétek magatokat.- Kezd csak te.- mosolyogtál rá.

- Hölgyeké az elsőbbség.

 Micsoda udvariasság!- kuncogtad el magad. Oldalra fordultál és fejed ölébe fektetted.- Tetszel.

- I-igen? Mi-mióta?- pirult el egyből fülig.

- Már egy ideje.

- Te is nekem [Név]..

Nem válaszoltál csak visszafeküdtél eredeti helyedre és magad mellé húztad a fiút.

Közelebb kúsztál hozzá és átölelted derekát. Mosolygva nézett rád, míg egyik kezével gyengéden simogatni kezdte arcod mire a te arcodra csak még nagyobb mosoly került és lehunytad szemeid.

- Iida..

- Mondd csak.

- Meg.. megismételhetnénk a mait?- nyitottad ki félve szemeid, mire csak egy kérdő pillantással találkoztál.

- Úgy érted holnap is kísérjelek haza?

- Nem..- sóhajtottál fel majd felültél. A fiú követte a példád és ő is felült, bár nem értette, hogy te miért tetted ezt.

Nem kellett neki sok idő, leesett neki. De nem magától jött rá, ugyanis megcsókoltad.

Kezeit derekadra helyezte, te pedig jobb kezeddel arcát fogtad, másikkal pedig az ágyneműt markoltad.

Mindkettőtök gyomrában ott repkedtek a kis pillangók, de ennél szebb pillanatot egyikőtök sem élt még meg.

Csak ti voltatok a világban abban a percben. Legalábbis ezt gondoltátok.

- Szóval? Ismételgetjük majd ezt még?- kérdezted egy ártatlan mosollyal.

- [Név]!- vörösödött el, te pedig csak nevettél rajta, egészen addig amíg arcon nem csapott egy párnával. Onnantól kezdve fuldokoltál a nevetéstől.