moonxous kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^

Mellesleg lenne egy kérdésem hozzátok. Most, hogy lezártam a Kirishimás könyvem, szeretnék foglalkozni a Bokutos "A Fukurodani ásza" című könyvemmel is, amit leszedtem. Átírnám OC helyett "x Readerbe", viszont az eddig visszaolvasott részeimből ítélve elkélne egy kis segítség, mert förtelem az egész 😂😅 Úgyhogy lenne valaki társíró velem azzal a könyvvel és ilyen RP (roleplay) formájában segítene alakítani a sztorit, amit aztán én átírnék részekbe? Természetesen ha esetleg valaki megszán és segít, fel lesz tüntetve a leírásban, hogy az ő érdeme is a könyv, de jelenleg úgy érzem, hogy nem biztos, hogy egyedül menne és feladnám a fenébe már az elején 😅 Előre is köszi, ha valakinek van kedve, ideje és energiája majd elviselni engem és segíteni kicsit 💕

Egy ideje már agyaltam, hogy meg merjem-e kérdezni a lila hajú fiút, hogy szerepelne-e az egyik videómban, de féltem, hogy majd ő is fintorogva néz rám és elküld. Hiába, nem rajong mindenki az ASMR videókért. Én azonban egy büszke youtube csatorna tulajdonos voltam, néhány ezer követővel az oldalamon, így végül nagy nehezen rávettem magam, hogy az egyik szünetben elkapjam a már másodéves fiút.

Nagyon izgultam, amit nem is értett legjobb barátnőm, hiszen csak egy felkérésről lett volna szó, hogy üljön nyugiban a kamera előtt, miközben én a haját baszogatnám és a vállát nyomkodnám kicsit meg. Ellie, a legjobb barátnőm, már lökdösött is az első tanóra után a 2-B osztályába, ahová év kezdetekor átvették a fiút. Ahogy az lenni szokott, megint hatalmas káosz volt odabent, ami gyenge mosolyt varázsolt az arcomra. Nem jártam át gyakran, tekintve, hogy az osztályommal rivalizál a B osztály, de volt pár barátom itt, akik miatt Ellievel néha átjárkáltunk.

- Shinso-kun.. Lenne rám egy perced?- álltam meg az asztala előtt egymagam, ugyanis barátosném ment Tetsutetsunak csapni a szelet inkább.

- Mit szeretnél?- emelte rám sötét lila íriszeit.

- Biztos vagyok benne, hogy furcsán fog hangzani, de... Öhm.. Nekem van egy youtube csatornám, egy ASMR csatorna, amit tudom, hogy sokan ki nem állhatnak, de gondoltam ha neked nem gáz vagy fura és van egy kis időd, akkor felvehetnék veled egy videót? Csak arról lenne szó, hogy a hajad fésülném meg piszkálnám, meg egy gyér vállmasszázst kapnál.- alig mertem ránézni, iszonyatosan kínosan éreztem magam, arcom vöröslött. Egy ideig csendben volt a fiú, végül megszólalt.

- Mikor találkozzunk?

- Komolyan?- kaptam rá csillogó tekintetem, hatalmas mosollyal arcomon.

- Még meggondolhatom magam.- húzta félmosolyra száját.

- Köszönöm szépen!- hajoltam meg.- Holnap suli után jó?

- Mikor végzel?

- Ha minden igaz, akkor 14:10-kor. Csak 5 órám lesz.

- Akkor meg kéne várnod, nekem 6 lesz.

- Úgy lesz.- bólintottam.- A folyosón várlak majd. Még egyszer köszi, Shinso, szia!- mosolyogtam rá és sarkon fordulva mentem is legjobb barátnőmékhez. […]

Másnap egész nap izgatott voltam, reggel indulás előtt fel is raktam a kamerát tölteni, hogy véletlenül se legyen galiba mire hazaérek. Délután 3-ig úgy pörögtem, mint a búgócsiga, iszonyat izgatott voltam. 10 perccel 3 után pedig ki is jött a terméből az indigó hajú, így felpattantam a földről, leporoltam a szoknyám és elindultunk hozzám. Út közben nem nagyon beszéltünk, csak átbeszéltük, hogy pontosan mi a forgatókönyv, aztán kb meg is szakadt a beszélgetés. Nem akartam ráerőltetni magam, nem voltam biztos benne, hogy van kedve beszélgetni, szóval inkább befogtam és nézelődve sétáltam mellette.

Hazaérve gyors útmutatót kapott a házról, hogy mi merre van, majd már mentünk is be a szobám azon sarkába, ahol az ilyen videókat vettem fel mindig is. Beállítottam mindent, teljesen előkészültem a videó felvételére, mindenre nagyon odafigyeltem. Éreztem magamon a fiú tekintetét, de kivételesen nem bizonytalanodtam el vagy jöttem zavarba; tudtam mit csinálok, nem inogtam meg.

- Meg is vagyunk, kezdhetünk. Mondjuk ha éhes vagy, vagy szomjas, akkor hozhatok neked valamit. A célunk úgyis a relaxáció, az pedig nem megy üres hassal vagy dehidratáltan.

- Megvagyok, de kösz.

- Akkor csak behozok egy kis üccsit neked is, én szomjas vagyok.- azzal kimentem a konyhába két pohárért meg egy nagy kiszereléses [kedvenc üdítő]-ért, ezekkel a kezemben visszamentem a szobámba, töltöttem kettőnknek, de csak én ittam meg.

- Amúgy mióta csinálod?- kérdezte a fiú, mikor letettem a már üres poharam.

- A videózást?- bólintott.- Nagyjából 1 vagy másfél éve csak, nem sok ideje.- vontam vállat.

- De nem is kevés, valljuk be. Kivel szoktál videózni?

- Mi az, kérdezz-feleleket veszünk fel?- nevettem fel.- Amúgy vagy Ellievel, vagy valamelyik másik barátnőmmel általában, ha ASMR-ról van szó. Baromkodósabb videókban kérdés nélkül benne vannak a srácok is. Na, kezdhetjük?

- Felőlem.- vont vállat, majd beült a székbe én pedig elindítottam a videót.

A videóban először bemutattam a fiút, aztán neki is kezdtem. Kifésültem a haját, több fésűvel, hajkefével is, megmasszíroztam a fejbőrét, játszadoztam az egyébként meglepően puha hajával, aztán kicsit megnyomkodtam a vállát is, mindezek közben pedig néha halkan meséltem a fiúról, elmondtam a véleményem róla, amit néha kicsit megmosolygott. Végül összejött egy kicsivel több mint 40 percnyi nyersanyag, mire leállítottam a felvételt.

- Na, hogy tetszett?- kérdeztem a teljesen kómás fiútól. Tiszta aranyos volt, majdnem elaludt.

- Máskor is jövök..- motyogta, majd megdörzsölte az arcát, mire felnevettem.

- Hát gyere, szívesen látlak.- mosolyogtam rá, s lehuppantam az ágyamra.- Sietsz valahova?

- Úgy nézek ki?- kelt fel a székből és nyújtózkodni kezdett.

- Jogos.- bólintottam.- Akkor lenne kedved maradni még?

- Biztos vagy te ebben?- vonta fel egyik szemöldökét, rám nézve.

- Persze.- vontam vállat.- A suliban úgysem nagyon tudtam beszélgetni veled... Gondoltam ha már itt vagy..

- Tehetek én arról, hogy a suttyó osztályban vagy?- cukkolt, leülve mellém.

- Hé, az osztályom lehet, hogy retardált, de legalább imádnivalóak!- vigyorodtam el és a vállába boxoltam.- Amúgy meg nálatok is van pár... Seggfej.

- Miért érzem azt, hogy most Monomára céloztál?

- Talált, süllyedt.- nevettem fel, mire ő is halkan elnevette magát.- Csípem őt, de néha kivágnám az ablakon.

- Átérzem..

- Amúgy milyen hős szakon lenni így második évre?

- Jó, őszintén szólva. Elvégre hős akarok majd lenni, nem csak egy általános senki. Bizonyítani akarok.

- Bizonyítani?- döntöttem oldalra fejem kérdőn.

- Mindenki azt mondja, hogy ezzel a képességgel simán elmehetnék gonosztevőnek is. Sokan félnek egyáltalán szóba állni is velem. Szóval nem akarom, hogy az ártatlanok féljenek.- rántotta meg a vállát, mintha semmiség lenne, pedig tudtam, hogy valójában nagyon is komoly dolog ez neki és éreztem, hogy emiatt sokat ette magát.

- Ha számít a véleményem, akkor remek hő lesz belőled.- simítottam végig a karján halványan mosolyogva.

- Kösz.- eresztett meg egy halvány mosolyt.

- Nem vagy amúgy éhes? Én éhen halok!- pattantam fel, mire ő is automatikusan, mintha velem együtt mozdult volna, ő is felkelt az ágyról.

- Ehetünk. Mi a menü?

- Hát én egy sima harusame salátára gondoltam. Megfelel?

- Nekem jó.- bólintott.- Segítsek?

- Hát megköszönném.

- Az jó, ha a dresszinget csinálom?

- Persze. Ezer hála, Shinso!- mosolyogtam rá, mire halványan mosolyogva bólintott egyet.

Amíg a fiú az öntetet rakta össze, én addig megfőztem az üvegtésztát, felvágtam az uborkát, répát és a sonkát, majd ahogy kész volt a tészta, leszűrtem, leöblítettem hideg vízben és kitettem egy tálba. Ezek után pedig csináltam egy gyors, vékony, 2 tojásos omlettet, amit vékony kis csíkokra vágtam, olyanokra mint a húst és a zöldségeket. Végül pedig összekevertünk mindent a tésztával, és már szedtünk is magunkat.

- Oké, ez finomabb mint szokott lenni!- mosolyogtam amint lenyeltem az első falatot.- Neked hogy ízlik?

- Finom lett.- mondta teli szájjal.

- Örülök neki.- mosolyogtam.- Tudod, tényleg gyakrabban jöhetnél. Tök jó veled lenni.

- Megoldható.- arcán nagyon halvány pír csücsült, ami eszméletlen aranyossá tette. Eddig a napig észre sem vettem, hogy mennyire szerethető is ez a fiú, mennyire kedves és aranyos is valójában.

- Ezzel aláírtad az "Egy életre a nyakadon fogok lógni ezentúl" ítéletet.- kuncogtam fel.

- Egy szóval sem ellenzem.- nézett a szemembe, mire most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak.- Jól áll a piros pofi.- mosolyodott el nagyképűen, mire csak puffogva ettem tovább inkább a kiszedett ételt.

Végül aznap még csendesen megírtuk a saját leckénket, majd csak késő délután kezdett szedelődzkődni. Addigra én már bőven otthoni szerelésben voltam, csak rajta volt az iskolai egyenruha, nos, meg az extra aranyos bolyhos nyuszis mamusz, amit még viccből vettem apának szülinapjára. Kikísértem a fiút a kapuhoz, ragaszkodtam hozzá.

- Biztos ne vigyen apa haza?- kérdeztem a kapunak dőlve a fiútól.

- Nem kell, de kösz.

- Akkor vigyázz magadra.- néztem fel rá.

- Mindenképp. Akkor szia, holnap találkozunk [Vezetéknév]-chan. Jó volt a mai nap.- nyomott hirtelen puszit homlokomra, mire pironkodva néztem rá nagy szemekkel.

- Szia Shinso. Holnap megyek majd idegesíteni.- öleltem meg felbátorodva, mire visszaölelt.

- Te nem fogsz tudni idegesíteni.

- Nem kiabálnám el a helyedben.- nevettem el magam, elengedve őt, mire elmosolyodott.

- Na szia. Jó éjszakát.

- Neked is.- intettem neki mosolyogva, mire elindult haza. Ahogy beértem a házba, már kaptam egy üzenetet tőle, ami hatalmas mosolyt csalt az arcomra.

Shinso-kun😸: Ne h azt hidd, h felhagytam a zaklatásoddal

Me: El is vártam ☺

Shinso-kun😸: Felhívhatlak?

Nem írtam neki vissza, csak szimplán rányomtam a hívás gombra, mire azonnal felvette a telefont.

- Csak nem hiányoltál?- kérdezte, mintha nem ő vetette volna fel.

- Oh, elképesztően.- nevettem fel.