AgotaWhite kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Ez a befejezése az előző 2 részes Shinso x Reader "minisorinak"

Shinso nagyon sokat készült. Igaz, nem bírtam neki segíteni a felkészülésben, de minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy lelkileg minél inkább támogassam. A macskás fiú pedig ezt mindig egy jó kis biciklizős randival hálálta meg.

Aztán eljött a Sportfesztivál napja is. Izgatottan keltem fel, magamhoz képest igencsak korán. Kicsit kicsíptem magam, leginkább Hitoshiért, majd ráírtam a fiúra, hogy mikor szándékozik, illetve hol találkozni velem. Erre a válasz csak egy "gyere a nappaliba" szöveg volt. Furcsállva még párszor átolvastam a szöveget, majd végül kimentem a szobámból, egyenest a nappaliba, ahol a fiú a kanapén fekve nézett rám. Kisebb szívinfarktust követően nekivágtam a papucsom, mire halványan elmosolyodva elkapta azt.

- Fene a reflexeidbe...- morgolódtam, majd ráfejüdtem. A fiú átölelva a derekam, a hátam kezdte cirógatni, ami megmosolyogtatott.

- Csak ismerlek már, [Név].- nyomott puszit a fejem tetejére.- Csinos vagy.

- Köszi.- ásítottam.- Érezd magad megtisztelve, hogy miattad keltem fel hajnalok hajnalán...

- Mennyit is takar ez a nagyon korai időpont?

- .... Reggel 6...- morogtam a bajszom alatt, mire felkuncogott.

- Köszönöm.

- Igen, köszönheted is.- néztem kuncogva a szemébe.- Izgulsz?

- Dehogy.- vágta rá. Túl hamar.

- Oké, a tükörképednek hazudhatsz, az el is hinné. De én nem fogom. Tudod... Megfigyelten, hogyha hazudsz, akkor a jobb szemed picit, alig észrevehetően megrándul.- böktem a szeme mellé óvatosan.

- Egy kibaszott megfigyelő a csajom..- morrant fel, mire felnevettem.

- Ahogy mondod. Most pedig engedj, mert még nem vagyok teljesen kész és hamarosan indulni is kellene.

A fiú hagyta, hogy női bajaim elintézzem és biztosítsam a védelmet a jövőre nézve is, majd biciklire pattanva mentünk is a helyszínre. Mivel nem reggeliztem, hisz időhiányban voltunk, így a járda szélén felsorakozó bódék egyiktől vettem magamnak egy kis édességet. Ezek után pedig azt falatozgatva sétáltam Hitoshi mellett, aki zsebre vágott kezekkel ment célirányosan. Természetesen az öltözőjük előtt elváltunk, s amíg ő bement az osztálytársaihoz, addig én mentem is keresni magamnak valami fasza helyet a nézőtéren, ahol jól is látok majd, illetve közel is leszek Hitoshiék osztályának fenntartott helyéhez is.

~ Time Skip ~

A diákok bevonulásával az egész nézőtér szinte felrobbant, annyira fellelkesültek. Természetesen én is visongtam, akár egy félőrült. Viszont a mosoly az én arcomra ráfagyott, ahogy megláttam ki lesz a verseny főbírája. Midnight-san...? Komolyan? Mármint.. Elismertem a munkásságát és azt amit eddig tett, de... Kicsit soknak tartottam, hogy az egyik legdögösebb hőst osztották be.
Hitoshi arcán nem látszott sok minden, így egy kis részem megnyugodott. Ahogy lement a nyitóbeszéd, megkezdődött a próbatétel. Elképesztően izgultam, hiába tudtam, hogy az első, valamint a későbbiekben a második játékszámmal is boldogul majd, mégis végig görcsben állt a hasam. Tudtam, hogy izgult és, hogy nem aludt sokat. Elvégre 2-ig velem beszélt. Nem akartam ébren tartani, se semmi ilyesmi, de azt mondta, hogy amúgy sem bírt aludni és velem beszélgetni milliószor jobb, mint a plafont bámulni.

Épp ezért aggódtam érte. Tudtam, hogy nem alszik sokat, amiről a szeme alatt lévő sötét karikák is eléggé árulkodnak, de féltettem, hogy ez miatt valami baja esik majd. A szülei is szabadnapot vettek ki, bár Hajime-sant nehezen engedték el, elismerték, hogy valóban szüksége van szabadnapra is, szóval a férfi nyugodt szívvel jöhetett el feleségével a fiát megnézni. Foglaltam nekik helyet a táskámmal meg úgy, hogy egyszerre 2 ülést is elfoglaltam, de azért kezdett aggasztani, hogy már elkezdődött az egész és még nem voltak ott. De szerencsére pont eredményhirdetéskor meg is jöttek.

- Köszönjük, hogy foglaltad a helyet nekünk, [Vezetéknék]-chan.- mosolygott rám Mihoko-san, ahogy elvettem a táskám az egyik székről, s 2 helyett a sajátomra ültem.

- Bármikor.- mosolyogtam rájuk.- Lement az első szám már, de pont az eredményhirdetés jön, szóval nem késtek sokat.

Ahogy a kijelzőn mutatták, hogy ki hányadik lett, vigyorogva kerestem tekintetemmel barátom. A 27. szép helyezés be kell vallani. A következő a lovaspárbaj vagy mi a fene volt. Abban Shinsoék 3. helyezést értek el, bár láttam, hogy páran csak nagyokat pislognak, amiből tudtam jól, hogy használta rajtuk a képességét. Ahogy pedig Present Mic-san kijelentette az egy órás szünetet, egyből írtam is Hitoshinak.

Me: Lemenjek? Vagy pihenni szeretnél? Itt vannak a szüleid is

Hitoshi😍: Gyere csak, találkozzunk az öltöző előtt

Me: Anyudék?

Hitoshi😍: Csak te gyere

Me: Igenis főnök!

Hitoshi😍: 🙄🙄 Hogyisne

Me: 😂😂 Szeretlek❤

Hitoshi😍: 🙄❤

Kuncogva elindultam ki a tömegből, majd ahogy végre nem a nézőtér ember csoportjának voltam, futni kezdtem a megbeszélt helyre. Hitoshi ott állt egy lánnyal, miközben beszélgettek, nekem háttal. Így az ördögi ötletem megvalósítva, hátulról ráugrottam a fiúra.

- Csodás voltál~!- vigyorogtam, miközben szorosan öleltem. A fiút kissé meglepte ez az egész akció, de sikeresen megtartott, majd fenekemnél fogva tartott engem.

- Ő ki?- nézett rám egy barna hajú lány félig felvont szemöldökkel.

- A barátnője vagyok.- mosolyogtam rá, majd a kezem nyújtottam.- [Teljes Neved], örvendek.

- Bent találkozunk, Shinso.- intett a lány, majd bement és pedig idegesen morgolódva öleltem barátom nyakát.

- Valaki féltékenynek tűnik.- kuncogott fel, mire megforgatva a szemeim, szorosabban öleltem.

- Még szép.... Nem akarlak elveszíteni.

- És nem is fogsz.- paskolta meg a hátsó felem.- Na szállj le, meg akarlak csókolni.- belepirultam abba, hogy ilyen természetesen beszélt erről az egészről, de tettem amit mondott. Leugrottam róla, majd ahogy megfordult, már tapadt is ajkaimra, miközben derekamnál egyik kezével magához húzott, másik kezét pedig arcomra helyezte. Mosolyogva viszonoztam ezt az édes gesztust, nyakát átkarolva. Mielőtt ténylegesen elvált volna néhány perc után a számtól, apró puszikkal halmozta el az addig ostromlás alatt álló szervem.- Tényleg jó voltam?

- Nagyon is.- mosolyogtam rá, még kicsit ködös tekintettel.- A szüleiddel büszke vagyunk rád. Awww az én cuki cica hősöm.- nyomtam össze arcát elvigyorodva, mire a fiú megforgatta a szemeit.

- Mindent beleadok majd. Bekerülök a hőstagozatra.

- Nos...- cirógattam meg állvonala környékét jobb kezemmel- Én eddig úgy látom, hogy sikered van. Menni fog, hiszek benned.- mosolyodtam el biztatóan, mélyen szemeibe nézve. Tekintetén látszott, hogy nagyra értékeli a bizalmam és mindazt, amit érte teszek, de ahelyett, hogy ezt szavakban elmondta volna, inkább nyakamhoz fúrta arcát, lehajolva hozzám, s átölelve engem.- Nagy hős leszel. Ezt látni lehet előre, [Neki adott becenév részedről].- cirógattam hátát, valamint játszadoztam puha tincseivel.

- Köszönöm [Név]... Mindent köszönök.

~ Time Skip ~

Végül nem lett dobogós, de nagyon szép helyezést ért el aznap. Ezt a helyezést pedig azzal ünnepeltük, hogy a szüleinktől engedélykérés után, kimentünk egy kis erdősebb részre sátorral, kint éjszakázni. Az átlátszós tetőre egy jó ideig nem terítettük rá a plusz anyagréteget, ami úgy funkcionált, mint egy redőny vagy egy jó vastag függöny. Órákon át néztük a csillagos eget, miközben beszélgettünk. Úgy... Mindenről. A múltról, a jelenről és a jövőhöz fűzött tervekről. Gátlások nélkül mindenről. A félelmekről, vágyakról, érzésekről, álmokról, fájdalmakról... Valójában teljesen, igazán megismertük egymást. Ez pedig elmélyítette az egész kapcsolatot köztünk. Az volt életem egyik legszebb és legboldogabb napja. Még ha sírtam is. Ő ott volt. Meghallgatott. Vigasztalt. Reményt adott... Szeretett.

- Hogy vannak életem értelmei?- simított kora reggel nagy pocakomra a férjem, ahogy felkelt.

- Fáradtan.- nevettem fel.- Ma szabadnapos vagy, ugye?- túrtam kócoska fürtjei közé.

- Ja. Úgyhogy ma csak a két hercegnőmé vagyok.- ásotott fel, majd feljebb kúszva az ágyon, mellkasomra fektette a fejét, miközben a hasam simogatta, benne a rugdalózó álmunk beteljesülésével. Mosolyogva babráltam a lila tincseivel, majd egy puszit nyomtam feje búbjára.

- Örömmel hallom. Akkor.. Lenne kedved segíteni főzni? Megcsinálom a kedvenced.

- [Becenév], megcsinálom én. Te pihenj.

- Hitoshi, nem beteg vagyok, hanem terhes.- nevettem fel.- Úgyhogy igenis csak segíteni fogsz.

- Igenis. Asszony boldog, nincsen gondod...

- Ismered azt a mondást, hogy.. "Ha nem fejezed ezt be, lelöklek az ágyból"?

- Oké, bocs.- nevetett fel reggeli rekedtes hangján, amit úgy imádtam, majd nyomott egy gyengéd csókot a számra.- Tudod, hogy szeretlek.

- H-hogyne tudnám...- pirultam el picit, miközben le nem tudtam törölni a vigyort az arcomról.- Én is szeretlek.