Happiness003 kérte, hogy legyen az előző résznek (Isaac Foster x Reader) egy 18+os folytatása. Amennyiben ezt többen is "megszavazzátok" már írom is!😉 Na de nem mellékesen, ezt a részt iamthequiiin kérte, remélem tetszik! ❤❤😘😘

A bátyám Ginshi, aki Sasaki nyomozó keze alatt dolgozik, ha fogalmazhatok így. Köztem, közte és a nővérem közt nagyon szoros a kötelék.

Mondhatni egész gyakran látogatom őt. Így volt ez aznap is.

- Nyiiiisson valaki ajtóóót!- kopogtattam az ajtón.

- Húgi!- nyitotta ki boldogan az ajtót Ginshi mire egyből meg is öleltem.

- Szent Mochi, mi történt a hajaddal?- fogdostam az eléggé lenyírt haját.

- Hosszú sztori, de így is jó.. ugye?

- Ja, ja! Nem mondtam egy szóval sem, hogy nem jön be.. csak meg kell szoknom. Na bemehetek?

Válaszát meg sem várva szökdeltem be. Levettem a cipőm és üdvözöltem egy hatalmas vigyorral az arcomon köszöntem a többieknek.

Minden úgy volt ahogy azt gondoltam mielőtt benéztem.

A legtöbbjükön karácsonyi kötött pulóver, lábukon meleg zokni papuccsal vagy éppen rénszarvasos mamusz.

A ház szépen fel volt díszítve. A falakon égősorok díszelegtek. az egyik sarokban egy gyönyörű szépen feldíszített karácsonyfa álldogált.

Mézeskalács figurák, műanyag gömbök és mindenféle forma illetve szaloncukrok lógtak az ágakról, a fa tetején pedig egy édes kis saját készítésű csillag csúcsdísz.

Az illatok is valami mesések voltak, hiába.. Sassan király szakács!

- Sziasztok Drágaságaim!- vigyorogtam a többiekre hátam mögött tartva az ajándékokat rejtő zacskót.

- Na megjött a folyton vidám kis- hagyjuk inkább..- vakarta fejét Urie-kun mikor meglátta milyen dühös fejjel nézek rá.

- Ajánlom is! Na szóval.. Szia Saiko-chan!- ölelgettem meg a kék hajú lányt aki kisebb mosollyal arcán ölelt vissza.

- Jó látni [Név]-san!- nézett rám.

- Téged is!- vigyorodtam el.

- Mutsuki!- ölelgettem meg őt is.

- Öh.. izé.. Boldog Karácsonyt [Név]-san!

- Köszi, neked is! Urie-kun~!

- Nem, nem kérek ölelést, kösz. Boldog Karácsonyt [Név]-san..

- Nyuuh.. neked is! Éééés Sassan..- öleltem meg a férfit.

- Már vártam mikor jövök én.- nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.- A legjobbat a legvégére, nem igaz?- kacsintottam rá.- Nade!- csaptam össze tenyerem és leültem a fa elé.

A többiek követve példám, szintén helyet foglaltak.

- Kezdjük iiiis.. Bátyó! Boldog karit!- nyújtottam át neki egy pufók kis becsomagolt párnát.

Kibontotta és akárcsak egy kisfiú vigyorogva szorongatni kezdte a párna cápáját.

Miután a "köszönöm" összes szinonimájával hálát adott nekem ő is elővett egy gondosan becsomagolt dobozt a fa alól.

Kíváncsian bontottam ki és vigyorogva nézegettem a karácsonyi pulcsit.

Egyébként érdemes tudni rólam, hogy oda meg vissza vagyok az ilyen pulcsikért szóval örömmel fogom hordani.

- Imádom, köszi!- cuppantottam puszit arcára, majd elővettem e következőt.- Urie-kun~! Tessék, remélem tetszeni fog!- nyomtam kezébe az ajándékot.

- Hű.. Ez egy nagyon jó fejhallgató!- forgatta kezében a dobozt leplezett izgatottsággal.

- Igen, tudom. Épp ezért választottam ezt neked.

- Hát.. mindenesetre köszönöm.- mosolyodott el halványan.- Ez pedig a tiéd.

- Uuuu vajon mit kapok Urie-kuntól?- vigyorogtam mint egy öt éves.- Jesszusom! Te szűűűűz anyám! Urie-kun imádlak!- öleltem meg boldogan a fiút.

- Eh? Mi van? Dehogy imádsz, jézus még csak az kéne..!- simogatta meg hátam mire felnevettem.

- Mit kaptál, hogy ennyire örülsz?- érdeklődött Sassan.

- A/az  [kedvenc könyvsorozatod] legújabb részét dedikálva! Hát mi lehet ennél szuperebb?

- Talán ez. Boldog karácsonyt [Név]-chan!- nyomott a kezembe egy kis cetlit.

Furcsállva néztem rá majd a papírra. Egyedül egy időpont és a közeli park neve volt rajta.

- Hát ez meg?

- Csak gyere majd.

- Hááát oké. Na de akkor te jössz! Remélem tetszeni fog.- vigyorogtam.

- Ha tőled kapom rossz nem lehet és mindennek örülök. Hűha! Ez nagyon jól néz ki! Köszi!- ölelt meg szorosan mire mosolyogva visszaöleltem. Az ajándéka egy pár kesztyű volt amit én csináltam sok-sok szenvedéssel.

- Semmiség Sassan.- varázsoltam magamra legszebb mosolyom mire a fiú arcán halvány pír jelent meg.

- Ö-öhh a-asszem jöhet Saiko-chan..- vakarta zavartan tarkóját, mire elkuncogtam magam.

- Igazad van. Boldog karácsonyt!

- Kö- Jézus, Szentlélek és ámen mindenkinek! Imádlak [Név]-saaan!- borult rám a lány mire nevetve vissza öleltem.

- Ezek szerint tetszik?- kérdeztem még mindig nevetve.

- Nagyon is! Itt a tiéd, tessék! Nekem ezt most ki kell próbálnom!

Azzal el is futott egyenst be a szobájába.

Mi meg csak néztünk utána.

Utána, majd egymásra és egyszerre tört ki mindenkiből a nevetés.

- Hát ez kész! Tudtam, hogy tetszeni fog neki na de ennyire?- törölgettem könnyeim.

- Mi is volt az?- fogta hasát a bátyám.

- A kedvenc játékának egy limitált kiadása.

- Hűha te nagyon a kedvére tettél akkor ezzel!

- Megérdemelte. Mostanában magához képest sokat dolgozik.- mosolyogtam.

~~ Time skip ~~

Ide kellett jönnöm igaz? És most? Áhh [Név] ha rossz helyre jöttél rossz időpontban te leszel a világ legnagyobb idiótája. Ezt a címet soha senki nem fogja tudni elvenni tőled!

Csevegtem önfeledten magammal majd vetettem még egy pillantást a cetlire majd a kar órámra.

Mivel nem tudtam milyen alkalomból hívott ide Sassan ezért teljesen átlagosan öltöztem.

[Hajhossz és szín] hajam felkötöttem egy kontyba, elől két tincset meghagytam. A ruhám egy egyszerű vörös csizma, fekete nadrággal és egy szürke kabáttal.

Mellesleg az a kabát is már a végét járja de túlságosan a szívemhez nőtt, szóval elhatároztam, hogy a legvégsőkig hordani fogom, aztán megtartom emlékbe mert hát miért is ne?

Fejemen egy rénszarvas mintás sapka díszelgett, tetején egy cuki fehér bojttal.

Egyesek szerint eszméletlen ronda de nekem tetszik.

- Hol lehetsz?- néztem körbe az ismerős arcot keresve de nem találtam.- Pedig már 6 perce itt kelle, hogy legyél..- sóhajtottam lehangoltam.

A remény az utolsókat rúgta bennem mikor 15 percnyi várakozás után úgy döntöttem leülök egy padra csodálni a gyönyörű hófödte házakat és utakat.

- [Név]-chan! Áh megvagy! Bocsi a késésért!- állt meg előttem lihegve Haise.

- Mhh.. semmi baj.- ráztam meg fejem egy apró mosollyal arcomon.- Tulajdonképpen miért is hívtál ide, Sassan?- pillantottam ismét rá.

- Először is gyere. Sétáljunk egy kicsit. A végén odafagysz a padra.- kuncogott.

- Rendben, igazad lehet.

Mosolyogtam majd felálltam s elindultunk.

Eleinte teljesen átlagos dolgokról esett szó. Ugyanolyan sokat nevettünk mint ahogy azt eddig megszokhattam ha csak ketten vagyunk.

Azonban már eltelhetett nagyjából egy és fél óra mikor megéreztem hogy kezével az enyém után nyúl. Nagyon bizonytalan volt szóval öntörvényűen úgy döntöttem, hogy besegítek neki.

Megfogtam kezét és összefontam ujjainkat.

- [Név]..?- kérdezte halkan mire ránéztem. Nem nézett rám, inkább a havat kémlelte a háztetőkön.

- Mondd csak.- mosolyogtam rá majd az eget kezdtem szuggerálni.

- Szeretlek.

- Haaah?- torpantam meg olyan vörös fejjel mint egy érett paradicsom.

A fiú elkuncogta magát.

- Jól áll neked a pír [Név]-chan!

- Tch.. k-kösz! Mi volt ez az előbb Sasa-

- Haise.

- Akkor Haise..

- Hogy mi volt az előbbi?

Tette fel ugyanazt a kérdést amit én pár másodperce. Persze én csak serényen bólogattam.

- Nos, ezt hívják úgy hogy igazság. Szerelem, szeretet, kötődés, mély érzelmek, akarás, vágy. Soroljam még?

Mondta végig mélyen szemembe nézve én pedig majdnem elájultam, ott helyben.

- A-a-a-aaaakkor ezek szerint... te.. t-te is szeretsz engem?

- Hogy érted, hogy én is? Ki szeret még rajtam kívül [Név]-chan?

- Ú-úgy értettem, hogy én.. é-én is szeretlek é-é-és, hogy ezek szerint vi-viszonzsra kerültek az é-érzéseim?- nyeltem nagyot. Legbelül majd' kicsattantam a boldogságtól, bár ez szerintem meg is látszott rajtam akkor.

- Ahogy mondod [Név]!- bólintott Haise.

Válasz helyett csak boldogan nyakába ugrottam és könnyes szemekkel hagytam, hogy magához szorítson majd megpörgessen a levegőben.

Mikor elengedtem boldogan mosolyogtunk mindketten, hisz eszméletlen boldogok voltunk amiért viszonozva tudhattuk az érzéseinket.

Tudom, tudom.. Hol van még a karácsony? De gyerekek, nekem már most teljesen karácsony feeling-em van.. Szóval ne kövezzen meg senki, inkább puszi mindenki bokájára!😂