BrBgiVcs kérésére itt is van eme "csodás" rész. Remélem tetszik és valami ilyesmire gondoltál ^^❤

Haise és te már egy ideje beszélgettetek az internet segítségével, de valahogy sosem találkoztatok. Pedig nagyon vágytok már arra, hogy személyesen is beszélhessetek, ne csak chaten, esetleg hívásban, videóhívásban. Vágytok erre. Hogy megölelhessétek a másikat, érezhessétek a másik illatát, elveszhessetek a másik szemeibe és katyvaszokat beszélve jöjjetek zavarba, akárhányszor megcsókol a másik.

Mindig akárhányszor eldöntöttétek, hogy na, most találkoztok, valami közbejött. Persze az is közrejátszott, hogy ő ghoulokra vadászott a CCG kezei alatt, te pedig pont egy voltál azok közül akiket kerestek a galambok.

Ahogy minden nap, aznap is beszéltetek. Haise ahogy végzett a megbeszéléssel, egyből neked írt.

Haise: Szabadnapot kaptam mára és holnapra az osztagommal. Nem lenne kedved találkozni esetleg [Név]-chan? :)

Me: Dehogynem ^^ Mikor és hol?

Haise: Mondjuk... 2 óra múlva az Anteiku előtt?

Me: Tökéletes :3 Akkor ott tali <3

Majd mindketten neki álltatok kibaszni magatokat. Tökéletesre akartátok a találkozást, szóval te is és ő is mindent megtett, hogy tetsszen a másiknak.

Haise fekete inget és vörös nyakkendőt vett fel, szintén fekete nadrággal. Haját már amennyire rendbe szedte és elkezdte csinálni az ebédet, és elpaterolt mindenkit az osztagából. Elvégre ezt a napot várta oly' sokáig, senki nem rondíthatott bele a tervébe.

Te sem vetted félvállról ezt az egészet. [Hajszín] loboncod gondosan kivasaltad. Ruhának egy egyszerű fekete, szaggatott farmert vettél fel, egy piros-fekete kockás inggel amit nagy odafigyeléssel vasaltál tökéletesen ráncmentesre. Egy leheletnyi smink az arcra, parfüm, gyors körömfestés és voálá! Meseszép lányt varázsoltál magadból. Na nem mintha eddig nem lettél volna az.

Idegesen toporogtatok mindketten a saját otthonotokban az indulásig. Mindkettőtök hasában benne volt a görcs és izgultatok. Elvégre... Hiába volt minden olyan tökéletes eddig, élőben mégiscsak más minden.

Te értél oda hamarabb és nagyjából 5 másodpercenként csekkoltad a telefonodon az időt.

"Lassan 7 perce késik.. Hol lehetsz Haise?" Kérdezted magadtól. A válasz viszont két lábon érkezett meg, sietősen.

- Ne haragudj [Név]-chan, sok volt a piros lámpa..- hajolt meg előtted összeszorított szemekkel.

- Semmi gond, Haise-san. Nem vártam sokat.- mosolyodtál el, mire lassan már rendesen állt előtted.

- Mehetünk?- tartotta feléd kezét, amit pironkodva fogtál meg és bólintottál egyet.

Lassan sétálva indultatok el, közben egy idő után megeredt neked is a szavad, így kellemesen elbeszélgetve mentetek egymás mellett, összekulcsolt ujjakkal. Körbelengett titeket a vidám aura, amit sokan észre is vettek, s egy mosollyal nyugtáztak.

Nagyjából 20 perc, fél óra alatt meg is érkeztetek Haise otthonába. Levettétek a cipőtöket, ő pedig egyből adott neked egy papucsot.

- Nagyon jól néz itt ki minden.- mondtad mosolyogva, miközben körbenéztél.- És a többiek? Említetted, hogy öten laktok itt.

- Ők most elfoglaltak, nem tudtak itt lenni.

- Elküldted őket, mi?- látva a férfi arckifejezését elnevetted magad.- Szóval igazam van. Mint mindig.

- Mint mindig, igen.- mosolyodott el.- Csak kettesben szerettem volna lenni veled. Elvégre most találkoztunk először, és nem akartam, hogy valamit elrontsanak.- ölelt magához, amitől kissé elpirultál de visszaölelve mélyen belélegezted illatát.

- Hmm.. Talán nem is olyan nagy baj, ha csak ketten vagyunk.- kuncogtad el magad, mire Haise is mosolyra görbítette száját.

- Gondoltam csinálok kaját ebéd gyanánt. A/az [Kedvenc kaja] a kedvenced, ha nem tévedek.- engedett el és a konyha felé vette az irányt.

- Ahogy mondod!- bólintottál elismerően és követve őt a konyhába ültél le az egyik székre a pultnál.- Segítsek esetleg?

- Nem kell, hagyd csak. Majd megoldom. Na de mesélj, mi újság? Az üzlet hogy megy?

Ennyi kellett neked. A virágbolt, melyet te vezettél, volt az a téma a sok közül, amiről órákig tudtál beszélni. Így, mint az megszokott volt, elkezdted, teljesen beleélve magad, ecsetelni, hogy hogy megy a bolt, milyen bunkó, kedves, sznob vagy éppen imádnivaló vásárlók tértek be, milyen jól kijössz az új, fiatal alkalmazottaiddal is. Ezeket a történeteid pedig Haise mindig boldogan hallgatta végig. És most élőben is megtapasztalta azt a csillogást a szemedben, mely ilyenkor ragyogott fel.

Mosolyogva hallgatta amit meséltél neki, s az idő olyan gyorsan repült a fecsegéssel, hogy arra lettél csak figyelmes, hogy Haise végzett az ebéd elkészítésével.

Leültetek az asztalhoz és elkezdtetek enni. Minden tökéletes volt, nevetgélve beszélgettetek, Haise bal kezét tiéden pihentetve evett.

És ekkor robbantak be a többiek.

- Sassan, hazaértünk!- kiabálta el magát valaki.

- Bocsi... Asszem hazaértek a többiek..- mosolygott kínosan.

- Sassan? Ho- Oooooh megzavartunk valamit?- mosolygott szemöldökét húzogatva egy majdnem kopasz srác.

- Idióta.. Megmondtam, hogy nem most kéne jönnünk..- morogta egy fekete hajú srác is.

- Ti laktok Haise-vel?- mosolyogtál rájuk, mire bólintottak.- Örülök a találkozásnak!- keltél fel és odasiettél hozzájuk.- [Teljes Név] vagyok, de szólítsatok nyugodtan [Név]-nak/nek.- mosolyogtál rájuk szélesen, mire Haise is mosolygott.

- Te lennél az a lány akiről annyit hallottunk már? Ginshi Shirazu vagyok.- mosolygott kedvesen a kopasz srác és megölelt, amitől kicsit meglepődtél, de visszaölelted végül.

- Na és te?- mosolyogtál a fekete hajúra, miután Shirazu elengedett.

- Urie Kuki.- mondta egyszerűen.

- Um... Örvendek.- nyújtottad a kezed, amit egy ideig nézett, majd megrázott és elvonut.

- Asszem nem bír..- nevettél fel kínosan.

- Ugyan, ő ilyen. De gyere enni, a végén kihűl.- mosolygott Haise, mire bólintottál és vissza ülve befejezted az ebédet.

Mivel ragaszkodtál hozzá, elmosogattad az össze piszkolt tányérokat és evőeszközöket. Ezután bementetek a szobájába. Nem volt nagy szám, teljesen letisztult és egyszerű volt. Könyvespolc, dohányzóasztal, fotel, íróasztal, oda is szék, ágy, szekrény, pár virág, parafatábla. De ami a legjobb volt benne, az az volt, hogy Haise illata volt. Így amint beértél, mélyen beszívtad a levegőt, amit a férfi kuncogással díjazott.

- Ne nevess, olyan jó illat van itt!- csaptad meg gyengéden mellkasát, nevetve.

- Gomen, gomen!- nevetett.

Befeküdve az ágyába paskoltad meg magad mellett a helyet, mire befeküdt melléd. Kezével derekad ölelte, arcotok nagyon is közel volt egymáshoz. Érezted leheletét bőrödön, amibe belepirultál. Mélyen egymás szemeibe néztetek. Szívetek egy ritmusra dübörgött mellkasotokban, hasadban felébredtek a kis pillangók.

Lassan közelebb húzott magához és kicsit félénken, de teli érzelemmel megcsókolt, melyet te boldogan elmosolyodva viszonoztál is egyből, szemeid behunyva.

Nem tartott sokáig, aligha pár másodpercig, de mindkettőtöknek rettentő sokat jelentett és mosolyogva néztetek egymás szemébe, elveszve egymás íriszeiben.

- Szeretlek [Név].- mondta ki ő elsőnek. Hallottad már tőle, mikor telefonáltatok, de ez... Más volt. Most ott volt veled. Néhány centire az arcodtól, a szemeidbe nézett és mosolyogva ejtette e két szót a száján.

- Én is szeretlek, Haise.- mosolyogtál, s néhány, a boldogságtól kicsoruló könnycsepp folyt végig azt arcodon, melyeket a férfi le is törölt az arcodról.

- Ne sírj [Név]... Itt vagyok.- ölelt szorosan magához, mire te még szorosabban ölelted magadhoz.

- Tudom. Épp ezért sírok... Olyan boldog vagyok Haise..- szipogtad.

- Én is [Név].- mosolygott boldogan.