Ezt csak úgy random megírtam, nem is lett hosszú. Csak kicsit kiélem a gaységet xD Amúgy lenne hozzátok egy kérdésem. Jövőtől nekikezdek 2 új könyvnek. Az egyik egy BTS-es lesz, a másikat pedig ti döntitek el. 2 lehetőség közt lehet választani, mindkettő x OC. Az egyik egy Kirishima Eijiro x OC, a másik pedig egy Mirio x OC. Ti melyiket olvasnátok szívesebben?
Oh, nem mellesleg ebben a sztoriban most mindenki genderbend-be van, tehát akik lányok, fiúk, akik fiúk, lányok.

Lustán ültem barátnőm ágyán, hátam a falnak döntve, miközben Ryu feje az ölembe pihent. Cirógattam az arcát és birizgáltam a haját, amit mosolyogva hagyott. Pár nap van hátra a megyei versenyig és szegénykém teljesen kivan. Nem tudtam mit tehetnék, amivel oldhatnám benne a stresszt.

- [Név]-chan?- pillantott fel rám, mire mosolyogva szemeibe néztem.

- Hm?

- Ugye... Ugye eljössz megnézni?- eléggé megtörtnek láttam az alapból forrófejú, hangoskodó és indulatos lányt.

- Micsoda kérdés ez? Még szép, hogy elmegyek. Hisz tudod jól, hogy eddig minden meccseden ott voltam.- csavargattam ujjaim köré a haját.

- Tudom...- sóhajtott.- Te leszel az első, akinek bebizonyítom, hogy igenis képesek leszünk tovább jutni!- pillantottm rám elszántan, mire széles mosoly húzódott ajkaimra.

- Úgy legyen.- nyomtam lágy csókot szájára, amit mosolyogva viszonzott.

- Azonban...- kelt fel az ölemből és eldöntött az ágyon.

- Hmmm? Igen?- vigyorogtam alatta.

- Segíthetnél kicsit ellazulni.- hintette apró puszikkal el a nyakam, mire felsóhajtottam.

- Igazán? Na és hogyan?- kezem lassan hajába vezettem, s beharaptam a szám, ahogy kissé megszívta a bőröm.

- Szerintem tudod te azt nagyon jól, [Név]-chan.

Igaza van, tudtam. De imádom tettetni a tudatlant.

Óvatosan, gyengéden cirógatta a bőröm, lassan elkezdett megszabadítani a ruhadaraboktól, melyek testem takarták Egyáltalán nem ellenkeztem, hagytam, hogy azt csináljon amit akar. Már 2 éve együtt voltunk és már nagyon kívántam őt. Már csináltuk, viszont annak már lassan 2 hónapja, szóval minden apró érintésével, suttogásával és csókjával egyre jobban indított be.

Minden tőlem telhetőt meg akartam tenni, hogy a lány, akit olyan eszméletlen nagyon szeretek, el tudjon feledkezni egy kis időre a versenyről. Hogy kicsit fellélegezzen. Ő pedig ezt az utat választotta ehhez, így nem álltam útjába.

~ Time skip ~

Idegesen markoltam a korlátot, fent a nézőtéren. Yachi-kun és Ryu bátyja, valamint pár régi játékos, ha jól tudom, is ott voltak velem. Valamint egy csapatnyi gyerek és az edző rokona.

- Gyerünk.... Tudom, hogy sikerülni fog, mindent bele!- motyogtam magam elé idegesen.

Szemeim le sem vettem a pályáról. Meredten bámultam mindent és szurkoltam a lányoknak. Nagyon ügyesek voltak, azonban mégis féltettem őket. Egy idő után Kei-chan is lekerült a pályáról, mert megsebesült. Nagyon aggódtam és láttam rajtuk is, hogy egyre jobban fáradnak. De nem adták fel.

Az iskolánk hangosan szurkolt nekik, így én is becsatlakoztam a drukkoló szövegbe. Hangosan kiabáltam, míg a torkom fájni nem kezdett. Bár akkor sem hagytam abba.
Mindenki izgatottan figyelte az eseményeket. Féltem, hogy az utolsó pontokat nem ők fogják megszerezni, de nem gondolhattam erre. Teljesen megbíztam bennük és... Jogosan. A Karasuno legyőzte a Shiratorizawa iskoláját.
Hangos örömkiáltásokba kezdtem. Büszke voltam. Nagyon, nagyon büszke. Boldogan ugráltam, miközbe szemeimben a könnyek egyre jobban gyülekeztek, startra készen arra, hogy kibuggyanhassanak.

Megkezdődött a díjátadó, ahol már kicsit sem bírtam visszafogni a könnyeim. Boldogan tapsoltam és éljeneztem, miközben megállíthatatlanul pityeregtem.

A lányok felsorakoztak az iskola elé és meghajoltak. Boldogan visítozva újongtam.

- Szeretlek [Név]-chan!- kiáltotta fel Ryu, hatalmas mosollyal az arcán. A könnyei még mindig ott csillogtak a szemében.

- Én is szeretlek Ryu~!- vigyorogtam elpirulva, miközben a könnyeim törölgettem.

Ahogy a lányok kijöttek, egyből Ryu nyakába ugrottam. Szorosan öleltem karommal, lábammal a derekát, miközben nevetve tartott meg.

- Olyan büszke vagyok rátok.- szipogtam, el nem eresztve.

- Köszi Picim.- mosolygott és puszikkal ajándékozott meg a fülem mögött, a hajamba.

- Indulás haza!- mosolygott Dai-chan.

- Le ne tegyél.- motyogtam Ryu fülébe, aki elnevette magát.

- [Név]-chan, magam is alig tudom megtartani.

Kuncogva lemásztam róla, s egy érzelmes csókkal jutalmaztam meg.

- Ma elviszlek kajálni.- mosolyogtam elveszve szemeiben.

Mosolyogva bólintott, majd kézen fogott, összekulcsolta az ujjainkat és kisétáltunk a többiekkel. Ukai-san mindenkinek mégegyszer gratulált, ahogy a sensei és a menedzserek is.

Tudom, pontosan jól tudtam, hogy nem kéne féltékenynek lennem. Igaz, hogy Ryu mindig is felnézett Shimizu-sanra és régen odáig volt érte... Most azonban, mint minden ilyen alkalommal, féltékeny lettem. Megölelték egymást. Tudom, hogy nem azért, mert szeretik egymást, hanem csak boldogok és büszkék, mégis... Iszonyúan rosszul éreztem magam.

Haza Ryu bátyja vitt. A lány az úton elaludt, szóval magamhoz öleltem őt, miközben halkan beszélgettem a testvérével.

- Nee Saeko-san..

- Igen?- pillantott rám a visszapillantóból, de rögtön vissza is vezette a tekintetét az útra.

- Ryu... Öhm... Nem tudom mennyire beszéli meg veled a dolgokat, deee... Me-mennyire van még oda Shimizu-sanért?- kérdeztem félénken, mire a vállamra dőlt lány, álmában felmordult és szorosabban ölelte át a derekam.

- Amennyire én tudom, már egyáltalán nem. Nézd [Név], Ryu szeret téged. Még sose láttam annyira boldognak, mint mikor rólad beszél. Sokkal jobban ragyog. Ha engem kérdezel... Fülig szerelmes beléd.- mosolyodott el, mire én is ezt tettem. Óvatosan, nehogy felkeljen, összekulcsoltam az ujjaim az övéivel és cirógatni kezdtem a bőrét.

- Ezt örömmel hallom.- mosolyogtam.- Egy szép napon biztosan elveszem majd.

Jelentettem ki, mire a férfi felnevetett és rácsapott egyet a kormányra.

- Úgy legyen! Mi biztosan örülni fogunk. Ryu meg pláne.

- Már meg is van a tervem hozzá.

- Huuuh? Valóban? Elmeséled?

- Tekintve, hogy valószínű nem hallja, persze.- kuncogtam fel.- Jövőre tervezem. Akkor én már nem fogok ide járni, de megbeszéltem Ryuval, hogy a bálon együtt táncolunk majd. És akkorra terveztem. Két opcióm van. Az egyik, hogy még a bálon, a másik, hogy a bál után elviszem valahova. Talán a kedvenc helyünkre, ahová mindig kijárunk napfelkeltét meg csillagokat nézni... És ott. Tökéltesre akarok mindent, hisz azt érdemel. Csupa tökéletességet. Elvégre ő is az.

- Nahát! Nekem tetszik az ötlet. Biztos vagyok benne, hogy neki is fog.- mosolygott.- Te tényleg igazán odáig lehetsz érte.

- Teljesen...- sóhajtottam szerelmesen rámosolyogva az alvó szépségre.- Minden egyes hibájával együtt imádom őt...