Hapiness003 kérésére. Remélem tetszik ^^

Erwin Smith... Mindenkinek más dolog jut az eszébe ha meghallják a nevét. Egy azonban mindenféleképpen egyező. Ez nem más mint a 'kitartó' jelző.

Hogy nekem mi jut az eszembe? Nos, kapásból az, hogy segítőkész és becsületes. Na meg aztán az sem elhanyagolható, hogy jóképű.

Mindketten edzők vagyunk a Maple Springs Farm-on.

- [Név]-san, gyere egy kicsit kérlek!- nézett be Erwin a kis iroda féleségembe.

- Már megint nem hallgatnak rád?- mosolyogtam, mire csak sóhajtva bólintott egyet.- Máris megyek!

Álltam fel és egymás mellett sétálva indultunk a kinti ugrató pályához.

A két tinédzser, név szerint Eren Jaeger és Jean Kirstein szokásukhoz híven egymást piszkálták. Armin és Mikasa próbálták elhallgattatni őket a többieket pedig pont nem érdekelte a csetepaté. 

Nagyot sóhajtottam és odakiáltottam a pálya széléről.

- Csend legyen és figyeljetek Erwinre, világos?- húztam össze szemöldökeim. Ezt csak fegyelmezéskor szokásom csinálni, hiszen alapból egy mosolygós lány vagyok.

- Olyan pici [Név]-sensei, lehetetlen komolyan venni!- kiáltott oda Jean.

- Akkor ne engem hanem őt vegyétek komolyan. Én próbálkoztam, de most vár a meló, bocsi Erwin.

- Köszi, majd próbálkozom megnevelni őket. Jó munkát!

- Neked i~s!- integettem vigyorogva és visszaindultam a papírmunkát elvégezni.- Unalmas ez az egész...

Sóhajtottam és előkaptam a mobilom meg a fülhallgatóm és elindítottam a kedvenc számom, ami a [Kedvenc Zene]. Nem tudom mióta hallgathattam a zenéim de már egy jó ideje csinálhattam mivel megláttam, pontosabban megéreztem, hogy valaki figyel az ajtóból.

Oda néztem és Erwin állt az ajtóban.

- Oh, vége is az edzésnek?- mosolyogtam a férfira aki csak mosolygott.- Mi az? Van valami az arcomon?- kaptam hirtelen arcomhoz furcsa képet vágva.

- Nem, dehogy. Csak szeretem hallgatni ahogy énekelsz.

- Hogy mit csinálok?- fehéredtem le egy pillanat alatt.

- Jól hallottad Bitsy-chan! Halkan énekelgettél.

- Szólhattál volna, hogy itt vagy!... Ahj.. köszi!- mosolyodtam el végül.

- Na ez az a [Név]-san akit szeretek! Ebédidő van, lenne kedved meginni valamit?

- Ühm... hát én még nem végeztem a munkával.- húztam a szám, mivel tényleg alig haladtam vele mert az éneklés kicsit elvonta a figyelmem.

- Akkor hozzak esetleg valamit?- ajánlotta fel kedvesen. Átgondoltam és végül inkább felálltam a székről.

- A munka várhat!

- Remek!

Mosolyodott el halványan a férfi és egymás mellett sétálva (Ő sétált, én szökdécseltem) jártuk a várost valami jó kis kajálda után.

- És itt a gerlepár!- ugrott nyakunkba valaki.

- Zoe?- keltem fel a földről mivel akkora lendülettel jött, hogy az ütközéskor elvesztettem az egyensúlyom és földet fogtam.

- Jajj, ne haragudj rám [Név]-chan, nem direkt volt!- segített fel a földről szemüveges barátnőm.

- Köszi és semmi baj!- mosolyogtam aztán átöleltem.- Szia Levi-san!- intettem a komor férfinak.

- Szia.

- Na miújság?- karolta át vállam Zoe.

- Hát, van egy új ló a lovardában meg úgy az átlagos dolgok. Veled? Vagy kérdezzem, hogy veletek?

Kérdeztem meglátva, hogy a nő hasa a szokásosnál nagyobb. Hiába, már egy ideje nem találkoztunk... Sajnos pedig be kéne iktatni pár csajos napot.

- Oh, hát igen. Levi és én kisbabát várunk!- mosolygott Zoe és közelebb bújt párjához.

- Levi is terhes?- kérdeztem meg az első dolgot ami eszembe jutott mire Zoe és Erwin nevetni kezdtek, Levi pedig elmosolyodott.

- Nem, te butus! Csak ő a mi közös gyerekünk ezért mondtam így.- mondta Hanji miután befejezte a nevetést.

- Na és veletek mi van? Valami újdonság?

- Minden rendben van, de semmi új nincs. Talán, hogy az apja kezd egyre jobban megkedvelni. Végül is muszáj lesz neki, mert szeretjük egymást.

- Igen, elvégre csak örülnek annak ha boldog vagyok. Már pedig veled az vagyok!- nyomott puszit a fejem búbjára Erwin.

- Aww!- olvadozott a szemüveges.

- Én is veled..!- mosolyogtam.

- Menjetek szobára ezekkel a nyálas szövegekkel kérlek.

- De Levi-san! Mindegy is, nekünk kaját kell vennünk. Sziasztok, aztán gyertek át sokszor!- mosolyogtam és Erwinnel kézen fogva betértünk egy gyorsétterembe.

¤ Idő ugrás ¤

- Akkor haza?- kérdeztem abbahagyva a dúdolást amit addig csináltam.

- Először még ez..- suttogta fülembe mély és szexi hangján, mire megfordultam.

Felemelt és rárakott az íróasztalra és gyengéden az enyémnek nyomta ajkait. Tarkójánál elkezdtem simogatni a felnyírt haját, míg dereka köré fontam lábaim.

- Nem mondom neked elégszer, hogy mennyire szeretlek..- simított végig [Hajszín] selymes hajamon.

- Nem is kell mondanod olyan sokszor. Tudom, hogy szeretsz mert érezteted velem.

- Igen?

- Mhm! Máshogy beszélsz hozzám, folyamatosan hozzám érsz valami indokot keresve és féltékeny vagy ha mással beszélek, mondjuk az állatorvossal.

- De csak mert látszik, hogy bejössz neki.

- Megint az vagy, látod? Megmondtam neki, hogy együtt vagyunk szóval megígérte, hogy nem fog nyomulni.

- Köszönöm...- nézett mélyen [Szemszín] szemembe és egy lágy puszit lehelt számra, majd nyakhajlatomba temette fejét.- E-Elég jó vagyok én hozzád?- suttogta.

- Túl jó is. De Erwin, mi ez a nagy bizonytalanság?

Emeltem fel fejét, hogy a szemembe nézhessen.

- Én csak nem tudom, hogy mennyire vagy boldog mellettem.

- Megint hülyeségeket beszélsz.. Erwin, te vagy a legjobb dolog ami történt velem és nagyon szeretlek!- fogtam kezeim közé arcát, majd ajkaira tapadtam.

Minden egyes másodpercét élveztem. Olyan volt mintha a mennyben lennék.

- Túl jó vagy hozzám [Becenév]...- motyogta ötlelve engem.

- Oi, sen- izé.. elnézést a zavarásért..- vakarta egyre vörösödő fejét Armin.

- Oh, szia Armin-kun. Miben segíthetek?- mosolyogtam a fiúra miközben leszálltam az asztalról.

- Csak nem találjuk a testkefét, nem tudják esetleg, hogy merre lehetnek?

- Oh, Reiner már megint hová tehetted..?- morogtam az orrom alatt.- Talán a kisebbik szertárba vitte..- gondolkodtam hangosan.

- Köszönöm [Név]-sensei!- hajolt meg a fiú és már ment is.

- Akkor haza?- kérdeztem mire csak egy bólogatást kaptam válaszúl.

Mikor beléptem a házba egy kis dalmata kölyök szaladt felém.

Csodálkozva fordultam hátra, ahol Erwin egy apró mosollyal állt.

- Boldog évfordulót, Szívem!

- Erwin.... Köszönöm! D-de ez túl bőkezű. Az én ajándékom még fele ennyibe sem került..

- Nem számít. Ő itt Hanten, fél éves kislány.- simogatta meg leguggolva a kutya fejét aki boldogan ugrándozott rá és nyalogatta.

- Szia, pici Hanten!- mosolyogtam törökülésbe ülve a padlón, mire a kutyus felém fordult és rám ugrott.- Gyere, kapsz enni. Van kajája, igaz?

- Persze.

- Akkor gyere enni.- vigyorogtam és hívogattam, hogy kövessen.

Dudorászva öntöttem ki neki a tápot. Muszáj volt mosolyognom azon, hogy milyen jóízűen falta a tápját.

- És akkor a te ajándékaid.

- Többes szám?- vonta fel egyik szemöldökét, mire csak bólintottam.

- Itt ülj le és csukd be a szemed.- mutattam egy székre.

Megvártam amíg megcsinálta aztán bementem a szobánkba és elővettem egy babacipőt, 2 terhességi tesztet és az ultrahangos felvételeket.

Kimentem és leraktam elé.

- Kinyithatod.- mosolyogtam. Erwin kinyitotta szemeit és nem tudott semmit sem mondani. Rám nézett, mire csak bólintottam.

- E-ezt nem hiszem el...- temette tenyerébe arcát.

- M-mi az? Ne-nem vagy boldog va-vagy...

- Mondd, hogy ez nem vicc.

- Nem, ez dehogy!

- Én... megpróbálok majd a lehető legjobb apja lenni..- pityeredett el, mire magamhoz húztam és fejem mellkasába fúrtam.

- Az leszel..- suttogtam szipogva.