Nem bírtam figyelni a tanárra. Az elsős fiú túlságosan elterelte gondolataim.

- [Vezetéknév], kérem megmondaná mi a helyes válasz?- tette csípőre kezét Midnight-sensei.

- Mi? Öh.. elnézést sensei, nem figyeltem..

- Vettem észre.. Van esetleg valami baj?

- Nem, semmi.- ráztam fejem, mire sóhajtva folytatta a magyarázást.

Végül a napnak hamar vége lett így a lehető leghamarabb pakoltam be tanszereim a táskámba, hogy siethessek is Denki-hez.

- Mehetünk?- mosolyogtam a fiúra aki az ablakon nézett ki. Amint rám nézett szívem nagyot dobbant és elvörösödtem így el is fordítottam fejem.

- Persze!- mosolygott.

- Akkor sziasztok srácok, vigyázzatok magatokra!- öleltem meg barátaim, majd siettem is a szöszi fiú mellé, aki átkarolta nyakam.

A hazafelé vezető utat végig fecsegtük, így sok mindent megtudtam róla, és ez fordítva is így volt. Tudtam, hogy megbízhatok benne így a legféltettebb titkaim is elmondtam neki.

- Komolyan? Kisül az agyad?- nevettem fel szívből.

- Hé! Ne nevess ezen! Biztos neked is van valami limited, veled mi van ha túlmész rajta?- nézett rám mosolyogva.

- Igazából csak annyi az egész, hogy megfájdul a fejem.- vontam vállat.- Nincs olyan látványos megnyilvánulása mint a tiednek!- böktem oldalba könyökömmel míg kinyújtott nyelvvel rákacsintottam.

- Haha, nagyon vicces vagy [Név]-chan..!- morogta összefont karokkal de én csak nevetve sétáltam tovább.

- Itt is volnánk. A szüleim elvileg nincsenek itthon és talán a nővérem sem.- nyitottam ki a bejárati ajtót. A fiú feszengve jött be, majd le is vette cipőjét.

- Vagyis.. akkor egyedül vagyunk itt?- kérdezte szemöldökét vonogatva mire csak kuncogva mellkason csaptam.

- Nem teljesen. [Macska neve], gyere aranyom!- hívogattam fekete macskánk.

- Nahát! De édes!- csillantak fel aranysárga szemei mikor megpillantotta a kecsesen felém tartó háziállatot.

- Imádom! Ő a mindenem!- mosolyogtam mikor megsimogattam fejét és felkapva karomba, hasát kezdtem el simogatni, amit dorombolva élvezett.

- Aha, szóval pasi pótlék!- nevetett fel.

- Nem talált. Ő nem pasi pótlék, ő a pasim! Senki nem rúghat labdába vele szemben.- nyomtam puszit homlokára.

- Akkor van egy vetélytársam?

- Mhmm nagyon úgy tűnik.- motyogtam macskám simogatva.- Mi van szőrpamacs, csak nem hiányoztam?- mosolyogtam rá, mire csak nyávogott egyet.- Szeretnéd megfogni?- pillantottam a fiúra.

Látszólag teljesen megbabonázta az, ahogy a macskával foglalkozom. Oldalra döntött fejjel és mosollyal arcán nézett minket. Mikor szavaim elérték megrázta a fejét és egy hatalmas, édes mosoly kíséretében bólogatni kezdett.

Óvatosan kezébe adtam [Macska neve]-t aki megszaglászta majd orrát az övének nyomva adott "puszit" neki.

- Kedvel téged.- nyugtáztam mosolyogva.

- Engem ki nem?- kérdezte mire csak elnevettem magam.- Különben is, én is megkedveltem. Bár kicsit féltékeny vagyok rá.

- Hah? Miért?

- Ő naponta bújik hozzád, te pedig simogatod és babusgatod.

Adta meg a választ egy apró mosollyal száján mire az én fejem a vörös legdurvább színét vette fel. Csak dadogni bírtam és kezeimmel hadonászni, addig amíg inkább nem temettem tenyerembe lángoló fejem.

Körülöttem a hőmérséklet is emelkedni kezdett.

- Basszus..- motyogtam.- [Név], le kell nyugodnod! Belégzés.. kilégzés..- mondogattam magamnak majd vettem egy mély levegőt és kifújtam. Ezt megismételve párszor lenyugodtam és a hőmérséklet is visszaállt a normálisba közvetlen környezetemben.

- Ez.. ez meg mi volt?

- Megmondtam, hogy nem tudom rendesen irányítani.- sóhajtottam.- Na akkor először edzés vagy kaja?

- Edzés. Mindenképp, vagy ha eszünk akkor behányunk.- nevette el magát mire én is követtem példáját.

- Akkor én átöltözök ha nem baj.

Mondtam, majd meg sem várva válaszát felrohantam a szobámba. A szobaajtót becsuktam majd halk sikongatás közben ugrándoztam vigyorogva. Bevetődtem az ágyba majd ott is vergődtem egy sort a párnámba temetve vigyorgó arcom.

- Huh.. ideje lenyugodni! Keressünk valamit!- csaptam arcomra, és már kerestem is szokásos edzős ruhám.

Gyorsan felvettem, vele együtt futócipőm, [hajszín] loboncom felfogtam egy sima copfba majd mentem is le hozzá.

- Kész is vagyok! Indulhatunk?- mosolyogtam.

- Mi? Ja, persze. De hova?

- Nyújtunk aztán megyünk futni.- vontam vállat.

A fiú csak nyelt egy nagyot de végül belement. Nyújtottunk egy kicsit majd el is indultunk. Kocogással kezdtük majd miután lekocogtunk 4 kilométert jöhetett az 2 kilométer sprint. Denki a végére már majdnem meghalt, ahogy próbálta tartani velem a tempót.

- Hah.. hah.. ahj ez most jól esett!- törölgettem homlokom az ajtónk elé érve.

- Ahahm.. deh jó nehked!- lihegett a fiú mire csak kuncogtam.

- Nehogy feladd. Ez még csak a bemelegítés volt!

- Hogy mi van?!- kapta rám gyönyörű szemeit ijedten.

- Gyere a kertbe. Bunyózunk!

Azzal el is szökdeltem. Megbeszéltem vele, hogy a mai edzésen nem használjuk a képességünket mert ilyenkor nem szoktam, csak a testem erősíteni, ami valljuk be, rám fér.

Megdöbbentett, hogy mennyire ügyes, elég sokszor alig bírtam kivédeni az ütéseit, esetleg rúgásait.

- Tch..

Hunyorítottam majd egy pörgőrúgással a földre fittem. Kezeit feje mellé szorítottam, lábait az enyéimmel lefogva mosolyogtam rá diadalittasan. Arcára pír szökött, száját kissé eltátotta, miközben nézett az én [szemszín] íriszeimbe.

Lihegve néztem arcát, gyomromba megannyi kis pillangó repkedett, szívverésem jóval felgyorsult és kisebb gombóc nőtt a torkomra. Nyeltem egy nagyot majd lassan lejjebb hajoltam, behunyva szemeim. Éreztem szapora lélegzet vételét bőrömön. Majd szám lassan az övéhez érintettem. Amint elhúzódtam kissé, kiszabadította kezeit meggyengült szorításomból s megfogva arcom egy édes csókba húzott vissza.

Lassan felült, így vele együtt én is. Egyik keze arcomon, másik pedig derekamon pihent, míg én karjaimmal körbefontam nyakát.

Mikor elváltak ajkaink egymástól mosolyogva döntöttem fejem nyakhajlatába. Fülem mögé adott egy puszit mire felkuncogtam.

- Ez volt életem legjobb edzése!- mosolyogtam rá, mire összekócolta hajam.

- Hát még nekem! Nem megyünk megcsinálni a hamburgert? Éhen halok!- mosolygott kínosan, mire én csak elnevettem magam és leszálltam róla. Felé nyújtottam kezem, amit megfogott, én pedig felsegítettem a földről. Leporoltuk magunkat majd indultunk is a konyhába alkotni.

Nagyjából egy és fél óra kész is voltunk mindennel, ebbe beleértve a hatalmas kupit is.

Hiába! Ki tud úgy sütni, hogy nem néz ki úgy a konyha mintha betörtek volna, miközben folyamatosan nevetgél a barátjával, miközben szívatják egymást. Szerintem senki.. vagy.. csak mi vagyunk ilyen Isten csapásai?

- Mhhh ez rohadt jó lett!- mondtam csámcsogva.

- Egyet értek, nagyon finom lett!- bólogatott hevesen a szőkeség.

A TV előtt ültünk egymás mellet, miközben valami amerikai sorozat ment, talán a Dr. Csont. Egy nagy tálcán volt a két nagy hambi és mellette a hatalmas kupac sült krumpli. Denki jobb karjával átkarolta vállam míg én vállán pihentettem fejem.

- Ezt megismételhetnénk egy jó párszor, nem gondolod?- tette fel a kérdést nyammogva, miközben fejét levette enyémről. Ránézve mosolyogva bólintottam.

- Mindenképp!

Arcára a világ legédesebb mosolya húzódott, ami miatt kissé elpirultam de szerencsére sikerült visszafognom a képességem, így nem sokkal lett csak melegebb a hőmérséklet és az sem tartott sokáig.

- Túl édes vagy Denki..!- motyogtam a hamburgerembe harapva.

- Ezt pont te mondod?

- Csitu Pikachu!- mondtam miután majdnem megfulladtam a torkomon akadt falattól.

- Látod? Én mondtam!- kuncogott majd adott homlokomra egy puszit.