ZoeRilf Kérésére itt is van a rész. Remélem tetszik! ❤💕

Touya-ra, akit inkább csak Dabi néven ismernek, mindig is tapadtak a csajok. Ami mondjuk nem meglepő, tekintve, hogy milyen elképesztően jól néz ki. Én is jóban voltam vele, benne voltam a baráti körében, szóval engem is ismert a nagy többség. Viszont nagyon zavart, hogy mindenki próbálja elcsábítani. Mondjuk nem is tudom mit parádézok, hogy nincs bennem annyi, hogy elé álljak és elmondjam neki az érzéseimet iránta. De mivel tudom, hogy ez az egész nem kerül viszonzásra, inkább csendben szenvedek.

- Elmegyünk ma valahova suli után?- néztem a kis társaságunkra.

- Mehetünk.- vonták meg egy emberként a vállukat, kivétel Toga. Ő lemondta mert találkozik a barátjával.

- És hova menjünk?

- [Név]-chan, te hoztad fel, te mondod meg.- nézett rám Shigaraki.

- De Shigarakiiii!

- Jézusom mondok egy helyet, csak fogjátok már be..- morgolódott Dabi.

- Akkor hova?

- Vidámpark?

- Uuuu tetszik az ötlet!- vigyorogtam teljesen bezsongva. Ritkán járok vidámparkba, szóval nagyon örültem neki, hogy Dabinak eszébe jutott ez az ötlet.

Ekkor viszont beértünk a suliba, szóval különváltak útjaink. Én mentem a saját osztályom felé, ahogy azt ők is tették.

- Tamaki-kun, megvársz?- kiáltottam az elf fülű osztálytársamnak, aki a kiabálsomra megdermedt.- Jó reggelt!- mosolyogtam rá, mikor mellé értem.

- Neked is..

- Hogy aludtál? Milyen volt a hétvége? Egyszer kéne talizni majd, nem gondolod?

- Öhm...

- Jó, mindegy. A lényeg, hogy itt vagy és boldogíthatlak!- kócoltam össze a haját. A Nagy Hármas tagjaival nagyon jóban vagyok, imádnivalóak. Én csak a Szent Háromságnak hívom őket, ami Mirio-nak nagyon is tetszett.- Nee Tamaki-kun..

- Hm?- emelte rám szép szemeit.

- Tudnál majd angolból korrepetálni? Tudom, hogy neked jól megy és megbízok benned, nekem meg nem és..- kezdtem el vakarni a tarkóm- Na persze, csak ha neked sem gond!

- Mirio-nak jobban megy..

- Jóó, de Mirio be van táblázva és tuti semmi ideje rám.. Hmph.. - fontam keresztbe karjaim és hisztisen felszegtem orrom.

- Akkor viszont segítek.- kuncogott.

- Imádlak Tamaki-kun!- pusziltam meg arcát vidáman, mire az arca csak vöröslött.- Komolyan.. Hogy lehetsz ilyen kawaii shy boi?- mosolyogtam rá.

- E-ehm.. Így gondolod?

- Yup!- bólintottam nagyot.

- Én nem tudom, csak ilyen vagyok.

- És vagy tökéletes~!- vigyorogtam majd benyitottam a termünkbe, ahol el is kezdtem beszélgetni pár jó baráttal.

~ Time skip ~

- Akkor 20 perc múlva nálunk?- néztem a kapuban Shigarakiékra, akik csak bólintottak.

Hazamentem és letusoltam. Felvettem a kedvenc összeállításom, ami egy [Kedvenc szín] pulcsiból és egy szaggatott, egyszerű farmerból állt. A hajam kiengedve hagytam, felkaptam Adidasos cipőm, a pénztárcám egy kisebb hátizsákba tettem, ahogy a piám is. Pont időben végeztem, mivel meghallottam a csengőt.

Mosolyogva szaladtam ki a barátimhoz, akik annak ellenére, hogy most jöttek, elég türelmetlenek voltak.

- Minden lánynak ennyi ideig tart elkészülni?- forgatta szemét Shigaraki.

- Szerintem nem.. Vagy lehet, hogy de - gondolkozott el Jin, aka Twice.

- De, tapasztalatból mondom, hogy a legtöbb lány ilyen sokáig készü-

- Dabi, Shigaraki csak... csak fogjátok be, jó? Így is megdöntöttem a rekordom, ne romboljátok már össze a sikerélményem. Jó? Kösz..- szem forgatva bezártam az ajtót, illetve a kaput, majd el is indultunk.

Az odafele úton megbeszéltük, hogy ki mire akar majd felszállni, hova megyünk először, mennyire reméljük, hogy ne lesz az egész egy nagy kalap szar, és a többi.

Mindenki megvette saját magának a belépőt, ami ahhoz képest, hogy egy vidámparkba mentünk, nem pedig luxus helyen szálltunk meg, pofátlanul drága volt.

- Nem hiszem el, mi olyan kurva drága, ebben?- mutattam körbe a vidámparkon. Oké, nem mondhattam volna azt, hogy szarul nézett ki, vagy ramaty lett volna, de akkor is sokalltam az árát.

- Nem tudom, derítsük ki!- karolta át a vállam Dabi, mire furán néztem rá, de inkább hagytam az egészet és elindultam.

- Hullámvasútra fel!- vigyorogtam és elkezdtem keresni a legfélelmetesebbnek tűnő hullámvasutat, amit 10 perc keresés után meg is találtam. Beálltam a sorba és magam mögé néztem- Jöttök?

- Biztos, hogy te erre fel akarsz szállni?- nézett rám aggódva Kurogiri.

- Beszarik!- nyújtottam ki a nyelvem, mire Dabi és Sako-san (azaz Mr. Compress) beálltak mögém a sorba.- Ti legalább nem fostok.

- Úgy ismersz te engem?- vonta fel egyik szemöldökét Dabi.

- Hmmm nem is tudom...

- Liba..

- Tch..- fontam össze karjaim magam előtt és vártam, hogy végre beülhessek.

Dabival még egy kocsiban voltam, aminek azért örültem mert legalább nem egy idegen kezét fogom szilánkosra törni.

Lassan elindult a szerelvény, egyenest egy nagy emelkedőre, ahonnan aztán szél sebesen indult meg lefelé. Sikítva fogtam az öv féleséget ami ott tartott. Annyira nem volt félelmetes mint gondoltam, sokkal inkább éreztem magam szabadnak.

- Hát ez kibaszott jó volt!- szálltam ki vigyorogva.

- De jó neked, [Név]-chan...- öklendezett Sako-san.

- Nem volt benne semmi extra..- vont vállat Dabi.

- Ja, azért imádkoztál fent az életedért, mi?- nevetek.

- Na persze..- forgatta meg szemeit.

- Én megyek vattacukorért, kér valaki?- néztem körbe, mire mindenki a fejét ingatta.- Akkor majd kereslek titeket - indultam el a tömegben.

Láttam valahol egy vattacukor árust, de nem tudtam, hogy merre. De persze csodás képességeimnek köszönhetően (oké, megkérdeztem pár embert) megtaláltam. Nézegettem a kínálatot, végül egy nagy adagnyi epreset és almásat kértem. Kifizettem s már kezdtem is enni.

- Szia!- szólított le egy fiú. Nem ismertem, szóval nem értettem, hogy mit akarhat tőlem.

- Hello, segíthetek esetleg?- mosolyogtam rá.

- Van kedved ismerkedni? Nem akarok tolakodó lenni, ha nem akarsz megértem - vakarta meg zavartan tarkóját.

- Ami azt illeti, barátokkal jöttem, szóval...

- Egyáltalán nem kér a társaságodból, kopj le haver!- nézett idegesen Dabi a fiúra, aki megilletődve bocsánatot kért, majd elment tőlünk.

- Ez mi volt?- néztem fel Dabira összevont szemöldökkel.

- Hogyhogy mi volt? Nem engedhetem, hogy másé legyél- kacsintott rám, mire az arcom elöntötte a pír.

- Öhm... Már meg ne haragudj, de.. Mi a rákom? Dude, miért ne ismerkedhetnék?

- Mondtam. Te az enyém vagy.

 Nani? És te ezt így magaddal megbeszélted? Vagy velem ezt mikor akartad közölni kis szívem?- nézek rá idegesen.

- Ööö.. Most?

- Na elmész te a tudod hova..- azzal faképnél hagytam.

Azt vártátok majd, hogy a nyakába borulok és vigyorogva elmondom neki, hogy mit érzek, mi? Engem nem olyan fából faragtak, ilyen könnyen azért még annak az embernek se borulok a karjaiba, aki mindenkinél jobban szeretek.

- [Név], várj már!- fogta meg a karom és visszarántott.

- Mit akar a nagy úr?

- Téged.

- És mi van a ribikéiddel? Meg fognak sértődni, hogy le vannak cserélve..- motyogom a mellkasába.

- Azt hiszed, hogy érdekel?- erősen fogta a derekam. Nem kényelmetlenül, csak annyira, hogy nem tudjak elszökni. Mondjuk nem mintha akkor annyira tervben lett volna.

- Nos, lássuk csak... Ja. Szegény Touya-nak nem lesz kivel lefeküdnie, ha elküldi őket.

- Dehogynem lesz. A barátnőjével fogja csak csinálni. Aki örülnék, ha te lennél- nyomott puszit fejem búbjára.

- És azt ki mondta, hogyha össze is jövök veled, olyan könnyen megkapsz?

- Várni fogok. Amíg kész nem állsz, nem csináljuk- vont vállat, én pedig rendesen lefagytam.

- A nagy Dabi várna a szexel, amíg a csaja kész nem áll? Megsüketültem vagy tényleg jól hallottam?- néztem fel kék szemeibe.

- Jól hallottad.- húzta száját apró mosolyra.- Akkor lennél a barátnőm?

- Ahj... Persze!- mosolyogtam rá boldogan. Azt hiszem ha szerelemről van szó, mégiscsak könnyen megkaphat az, akit szeretek.

Ajkaira széles vigyort húzott, majd megcsókolt. Nem követelőző volt, mint ahogy azt gondoltam, hogy lesz. Sokkal inkább csókolt lágyan, amibe beleborzongtam.

- Szeretlek..!- suttogta ajkaimra.

- Én is téged, baka!