szandra0502 kérésére, remélem tetszik! 💕😘

Profi hősként élem a mindennapjaim. Néha felkérnek iskolákba, esetleg óvodákba, hogy meséljek egy kicsit erről az életformáról. Természetesen szívesen ismerek meg újabb és újabb embereket.

- Black Queen-san! Maga az?- kérdezte izgatottan egy kisfiú mikor meglátott miközben konzerves leveseket tanulmányoztam. Hihetetlen, hogy alig van egy éve, hogy végeztem a híres-nevezetes U.A.-ben, de egy kisebb-nagyobb mentés végett, mikor pusztításnak elnevezett erőmmel megmentettem egy nagyobb osztályt, akik hazafelé tartottak egy kirándulásról.

- Igen kölyök. Szeretnél valamit?- guggoltam le elé. Őszintén szólva nem igazán bírom a gyerekeket, dehát ha hős vagy, akkor ennek nem szabad első helyen végeznie, hisz csodálnak. Szóval minden erőm összeszedve, kipréseltem magamból egy mosolyt.

- Kaphatok egy ölelést? És anya csinálhat rólunk egy képet? Kérlek, kérlek kérlek Black Queen-san!- ugrált összekulcsolt ujjakkal. Pont az a hiperaktív és hangoskodó gyerek volt, akiktől kiver a víz. ISMERIK A CSEND FOGALMÁT?

- Persze..- nyögtem végül ki, mire karjaimba vetette magát. Igazából nem volt olyan rossz. Párszor elgondolkodtam már azon, hogy lehetne nekem is egy kicsi Nina-m, de mivel nagyon fiatal vagyok és még párom sincs, így inkább hanyagoltam ezt az ötletet.

A fiú anyukája végül lőtt rólunk egy közös képet, majd bocsánatot kért, hogy rabolták az időm. De persze én csak legyintettem, hogy semmi probléma.

Megvettem amiért jöttem és már mentem is haza. Este mentem járőrözni. Nem kicsit voltam fáradt, őszintén szólva mostanság nagyon rosszul alszok, és olyan mintha folytonosan figyelnének. Jó szar érzés, meg kell hagyni.

Felrángattam magamra a hősruhám, fekete-bordó hajam felkötöttem egy copfba. És már kész is voltam, indulhattam éjjeli utamra.

Valami elképesztő unalmas volt egy jó ideig, csak össze-vissza bolyongtam keresve a rosszakat. Már kezdtem feladni, hogy összefutok akár eggyel is. De persze minek is nekem a pihenés? Áh, az nekem nem kell! Dehogy, ugyan!

Egy kék tűzcsóvát pillantottam meg az egyik sikátorból előbukkanni. Először kicsit megilletődtem, de tudtam, éreztem, hogy ezt nem egy hős teszi. Mégis eme mondat csendült fel először a fülemben: Milyen gyönyörű..!

De persze észbe is kaptam, így megrázva fejem indultam a lángok irányába. Fat Gum? Te meg mit keresel itt?

- Vigyázz!- kiáltottam egyet mikor egy óvatlanabb lépést tett, s a lángok majdnem megégették.

- Áh, köszi Black Queen!- kacsintott. A fiú, vagyis jobban mondva férfi rám nézett.

Varrott arca kis szegecsekkel volt összefogatva, fekete, tüsis haja volt és gyönyörű kék szeme. Orrában illetve fülében piercingek sora tisztelgett. Igazából nem nézett ki rosszul, pont az esetem. Csak ne lenne gonosztevő...

Alkalmazva képességem próbáltam mindent megtenni, de megölni nem akartam. A póló, melyet viselt, lekerült róla hisz elpusztítottam. Noha nem saját szórakoztatásom céljából tettem, egyszerűen így sikerült. Legalábbis ez a hivatalos szöveg ha valaki megkérdezné.

Fat Gum már majdnem elkapta mikor elmenekült.

- Francba! Pedig majdnem megvolt!- szorítottam ökölbe kezeim. Hiába... én tereltem el Taishiro (Fta Gum) figyelmét.. Nem vagyok büszke rá, de megtettem.

- Semmi baj Black Queen, majd legközelebb elkapjuk. Még nagyon kezdő vagy ne vedd ezt-

- Ezt úgy vegyem, hogy nem tudnék elintézni egy rossz fiút sem egyedül mert épp, hogy kikerültem a suliból?- csattantam fel hirtelen, és elcsaptam a majd' 30 éves férfi kezét, melyet nyugtatásképp tett vállamra.

- Nem úgy ér-

- Szerintem nagyon is így értetted! Hidd el, képes lennék elpicsázni bármelyik gonosztevőt! Legyen szép estéd Fat Gum, szívesen, hogy megmentettem a segged a lángoktól!

- Makacs egy lány vagy..- mosolygott mire csak csettintettem nyelvemmel, s sarkon fordultam.

- De tényleg. Legyen szép estéd!- intettem rá sem nézve, mire hátam mögül a férfi nevetését hallottam, mely kicsit megmosolyogtatott.

- Neked is Black Queen!

Mosolyogva sóhajtottam és megcsóváltam fejem. Benyúltam a zsebembe és egy cetlit találtam meg. Ami addig tuti biztos, hogy nem volt ott. Kíváncsian vettem elő és hajtogattam szét. Nem volt a legszebb a kézírás, de olvasható volt.

" Kösz. Találkozzunk a hídnál!"

- Milyen híd? Áh, megvan!- csaptam tenyerembe, mikor kisakkoztam melyikre is gondolt. Igyekeztem is a "megbeszélt" helyre. Lábaim kétszer annyira szedtem mint általában, mikor sétálok. Mire odaértem a férfi a korláton ücsörgött és a holdat nézte. Közelebb sétáltam hozzá és rá támaszkodtam mellette a fa korlátra.

- Gyönyörű ez a telihold, igaz?- kérdezte az eget kémlelve. Rám sem nézett.

- Ja, nagyon..- forgattam meg szemeim.

- Figyu, nem szoktam ezt tenni, szóval érezd magad megtisztelve! Kösz, hogy annak ellenére, hogy ellenségek vagyunk megmentetted a bőröm.

- Nem tesz semmit.- sóhajtottam fel.- Hogy is hívnak?

- Nem hallottál még a nagy és hatalmas Dabi-ról? Tiszta szégyen vagy!

Tettetett felháborodását látva elnevettem magam.

- Még sose hallottam a neved. Bocs!- kuncogtam még mindig.

- Tch... Ezek a mai fiatalok.. Hé! Tényleg kösz, kölyök!- mondta az eget pásztázva és mosolyogva.

- 20 jen lesz!- mondtam incselkedve majd egyetlen ugrással már mellette ücsörögtem.

- Na persze, még mit nem!

- Akkor felajánlok valami mást. 800 jen havonta nekem.

- Megvesztél? Biztos nem!- nézett rám dühösen de én csak oldalra döntöttem a fejem, enyhe mosollyal ajkamon és a vízben visszatükröződő gyönyörű dolgokat néztem.

- Pedig szerintem nem rossz ajánlat. A lakbér fele.

- Azt akarod, hogy hozzád költözzek?

- Én tudlak fedezni!- mondtam keményen, összevont szemöldökkel.- Ha velem laksz el tudom simítani, és nem kerülnél komoly bajba!

- Valaki kezd belém esni~!- dalolta önelégült fejjel mire vállba boxoltam.

- Álmodik a nyomor, mi?- néztem rá dühösen felfújt arccal, de pofim vörös volt mint egy érett paradicsom. Dabi csak jót nevetett rajtam.

- Álmodik hát!

Közel hajolt. Éreztem leheletét bőrömön, miközben folyamatosan fogságban tartotta szemeim. Azok a gyönyörű kék íriszek... Olyan gyönyörűen csillogtak a Hold fényében. Lassan elkezdte lehunyni szemhéjait és egyre inkább közelebb hajolt. Az arcom teljesen vörösbe váltott, szemeim tágra nyíltak mikor megéreztem puha ajkait az enyéimen.

- H-Haaaaa? Mit képzelsz, hogy csak úgy lekapsz?!- akadtam ki, amit Dabi mosolyogva nézett.- Idióta.. Az az idióta mosolyod, az az idióta csodaszép szempárod, te idióta.. Gyere!

Azzal kabátjánál megfogva magamhoz rántottam egy újabb csókra.