Happiness003 kérésére, remélem tetszik így is, hogy nem a gonosztevő Dabival lett megírva, hanem a normál emberrel. ❤😘😘

- Dabi siess már az isten szerelmére!- járkáltam fel-alá idegességemben míg barátomra vártam.

- Jól van, sietek! Ne ordibálj már..- sóhajtott fel majd kezdte felvenni cipőjét.- Mehetünk.

- Végre..- forgattam meg szemem majd felkaptam válltáskám sétáltam ki a házból.

Bezártam az ajtót majd kézen fogtam párom és úgy sétáltunk a közeli nagyáruházba.

- Keresel nekem légyszi wasabit?- néztem fel vörös páromra mire csak bólintott és el is indult.- Hmm vajon merre lehet a kedvenc üdítőm? Kell ezeknek mindig máshová rakniuk a dolgokat..- puffogtam magamban míg árgus szemekkel kerestem a [kedvenc innivaló]-t.

- [Név]-chan? Nahát, szia!

- Yu-san! Neked nem hősködnöd kéne?- kérdeztem mosolyogva miközben megöleltem egyik jó hősnő barátom, Mt.Lady-t ha így jobban ismerős.

- Áh, most nincs semmi dolgom. Na és mi újság? Még mindig együtt vagy azzal az érzelemmentes, vöröskével aki olyan mintha bármelyik pillanatban felgyújtana bárkit?

- Khm igen, ezzel az alakkal még mindig együtt van.- mondta gúnyosan majd berakta a kosárba a wasabit.- Tessék, meghoztam.- nyomott puszit számra mire csak mosolyogva hagytam, hogy átölelje derekam.

- Köszi Kicsim! Viszont ha nem baj mi mennénk. Jönnek át ma a családtagjai vacsorára szóval kicsit stresszes vagyok.- mosolyogtam kínosan.

- Amint hazaértünk segíthetek ellazulni!- mormogta perverzen majd megnyalta felső ajkát.

- Baka! Inkább fogd be!- csaptam mellkasára.- Bocsi.. izé.. akkor mi megyünk is. Add át üdvözletem Shinji-nek!- mosolyogtam a nőre majd karon ragadtam Dabit és elrángattam onnan, vörös fejjel.

- Veszek magamnak Doritost, kérsz te is egy zacskóval?- kérdeztem miközben beraktam a kosárba egy zacskóval kedvenc nassolni valómból. Oké, nem a kedvencem. Az abszolút nyerő nálam a [kedvenc nasi], ezzel bármikor le lehet engem kenyerezni.

- Mhhh nem, kösz. Én inkább nachost eszek majd. Vegyünk mogyorót is, meg.. van elég hozzávaló a sobahoz?

- Igen, azokból van elég otthon. Vajon meddig terveznek maradni?- motyogtam a végét miközben államon kocogtattam mutatóujjam.

- Remélem nem sokáig. Estére terveim vannak, ha érted hogy értem.- vonogatta szemöldökét de látva mennyire elvörösödtem, elnevette magát.- Ne haragudj de ezt muszáj volt. Ezért a fejért megérte!- nevetett teljes szívéből a piercinges srác.

- Tch..Szerintem én egész végig a szobánkban leszek amíg a családod nálunk lesz, az éjszakát me-

Befejezni mondatom azonban nem tudtam, mivel Touya önkényesen úgy döntött, hogy elhallgattat egy csókkal. Keze derekamon pihent, s rettenetesen gyengéden nyomta ajkait enyémre, nem úgy ahogy azt már megszoktam tőle.

- Befejezted?- suttogta ajkaimra.

- A kanapén alszom.- villantottam egy önelégült mosolyt mire csak megforgatva szemét kezem után kapott és összekulcsolta ujjainkat.

- Idióta vagy.

- Palacsinta képű.

- [hajszín alapján tett gúnyos megjegyzés]!

- Piroska!

- [magasság alapján tett gúnyos megjegyzés]!

- Kis tökű!

- Ezt szívd vissza!

- Biztos nem!

- Tch deszka..!

- Arcod lapos legyen, csóri!

Ezalatt a kedves eszmecsere után megcéloztuk a kasszát.

Szerencsére nem voltak sokan így hamar indulhattunk haza. Otthon elkezdtem főzni amíg Dabi felporszívózott és felmosott.

- Áh, végre!- tűrtem fülem mögé egy kis tincset mikor örömmel konstatáltam, hogy mindennel készen vagyunk.

- Remek, akkor én megyek is játszani, ha megjönnek engedd be őket, köszi baby!- borzolta össze, felfogott hajam.

- Meg még mit nem! Esetleg ne én csináljak mindent amíg itt vannak? Tudod jól, hogy apádnak nem én vagyok a kedvence.

- Annak a vén fasznak nem lehet a kedvére tenni, ne rágódj ezen. Te sem bírod, akkor meg? Nem neki kell megfelelned, hanem magadnak asszony! Amúgy meg mindenki más imád téged, szard le azt az idiótát!

- Hah.. igazad van. Köszi Dabi!

Mosolyogtam és elkezdtem készülődni. Igazából nem nagyon öltöztem ki, csak egy [kedvenc szín], kissé térd fölé érő ruhát vettem fel, egy fekete magassarkúval. Hajam kivasaltam és hagytam vállamra omlani.

Sminknek csak szempillaspirált és egy halvány szájfényt használtam.

- Édesem nem láttad a Doritost?- kérdeztem a szekrényben turkálva.

- Nem!- mondta csámcsogva.

- Akkor mit eszel?- kérdeztem csípőre tett kézzel.

- Semmit baby!

- A kegyetlen Dabi feltűnt... És ellopta a kibaszott Doritosom! (gomenne guys, nem tudtam jobban lefordítani)- kiabáltam idegesen.

- He?- nézett hátra a vöröske szájában egy darab chips-el.

Már készültem volna szabályosan hisztizni mikor meghallottam a csengőt.

- Most megúsztad, de amint elmentek kapsz egy jó kis fejmosást Életem!- fenyegettem meg mutató ujjam felmutatva és összehúzott szemöldökkel.

- Ahogy akarod, a béke szex sem rossz!

- Csesződj meg Touya!- nevettem fel.- Szép estét, sziasztok!- nyitottam mosolyogva ajtót.

- Szervusz kedvesem, nagyon csinos vagy ma.- mosolygott Rei.

- Köszönöm, te is gyönyörű vagy, bár ez nem újdonság.- mosolyogtam és megöleltem.- Jó újra látni!

- Hát még téged.

- Hello End-

- Enji..- morogta.

- Akkor hello Enji, jó látni!

- Téged is.- azzal bejött.

- Ne is törődj vele, reggeltől kezdve ilyen a hangulata. Egyébként meseszép vagy [Név]!- ölelt meg mosolyogva Fuyumi.

- Te mondod? Gyönyörű vagy!- néztem végig rajta mosolyogva.

- Köszönöm! Ő itt Natsuo, vele szerintem még nem találkoztál.

- Tényleg, tudtam, hogy láttam ismeretlen arcot. Szia, [Teljes Név] vagyok, örülök a találkozásnak.

- Natsuo Todoroki, úgyszintén. Nem is tudtam, hogy Touyanak sikerült egy ilyen csinos barátnőt találnia magának.

- Fogd vissza magad!- dörmögte az emlegetett szamár miközben átkarolta vállam, én pedig felmosolyogtam rá.

- Hagyd már, kedves öcséd van! Kedvesebb mint te általában!- nyújtottam nyelvet.

- Tch..- azzal otthagyott.

- Ahj.. idióta egy személy azt meg kell hagyni. Viszont gyertek csak be. A cipő maradhat ha gondoljátok. Az étkező erre van..- indultam el, míg ők követtek. A többiek már leültek az asztalhoz így már oda is raktam a nagy fazékban gőzölgő soba-t.

- Hűha, jó az illata!- mosolygott Rei.

- Isteni finom is, imádom a főztjét!- mosolygott Dabi.

- Kinek szedhetek először?- kérdeztem.

- Szerintem szedjen mindenki magának. Te eleget fáradoztál az elkészítésével.- mosolygott kedvesen Fuyumi.

- Biztos?- néztem körbe, mire páran bólogattak így helyet foglaltam Dabi mellett.

Szép lassan kezdett feloldódni a légkör és nevetgélve meséltünk dolgokat egymásnak. Enjinek ezt az oldalát nem láttam addig, és meg kell mondjam jobban megkedveltem egy kicsivel. Persze még mindig nem bírom a fejét, de mára valamivel elviselhetőbb.

Natsuo is rettentő vicces és kedves volt, bár ez aznap majdnem mindenkiről el lehetett mondani.

- Örülök, hogy jöttetek, ez a nap valami fantasztikusan zárult! Több ilyet csinálhatnánk!- mosolyogtam a kis csapatra mikor már indulni készültek.

- Azért ne olyan gyakran..- morogta Dabi.

- Jajj Dabi fogd már be!- csaptam mellkason nevetve, mire csak megsimogatta [hajszín] loboncom és nyomott fejem tetejére egy puszit.

- Milyen kis édesek együtt!- mosolygott Fuyumi, mire a többiek csak helyeseltek.

- Hát.. köszönjük?- kérdeztem kuncogva közelebb bújva páromhoz.

- Na nekünk indulunk kell. Köszönjük a vendéglátást és a finom vacsorát, tényleg ügyesen főzöl.

Létezik ilyen? Enji Todoroki, a második legnagyobb hős, aki általában kibírhatatlan, megdicsért engem?

Tettem fel magamban a kérdést.

- Semmiség, örültem, hogy jöttetek. És köszönöm!- mosolyogtam.

Mindenkitől elbúcsúztam egy öleléssel, Dabi pedig csak kezet fogott a többiekkel, kivételt képzett ez alól édesanyja és nővére, kiket megölelt.

- Aztán ügyesen a U.A-ben továbbra is Shouto-kun!- mosolyogtam a fiúra.

- Próbálok minél jobban fejlődni.

- Helyes, helyes! Ha lesz bármi amit meg lehet nézni, verseny vagy bármi tudod hol keress. Mindenképp meg szeretnélek egyszer majd nézni!- lelkesedtem fel, amit a fiú csak egy mosollyal nyugtázott.

- Rendben [Név]-san!

- Hát okés, akkor sziasztok! További kellemes estét!- mosolyogtam majd bezártam az ajtót amint kimentek.

- Ezt is túléltük..

- Maradjunk annyiban, hogy a családod, az apád kivételével imádom!- vigyorogtam fel rá.

- Jesszus baby, komoly?- fogta fejét, mire én csak elnevettem magam.

- Igen, halálosan. Na menj fürdeni, addig én elpakolok.

- Na nem, most én rámolok el. Te menj szépen lazítani a kádban.

- Nahát Dabi, te is tudsz ilyen figyelmes lenni?- mosolyogtam meghatottan.

- Persze.. mit vártál? A barátnőm vagy és szeretlek. Csak ne- Mi az?- nézett furán mikor meglátta, hogy könnyeim pislogom vissza.

- Kimondtad.. Istenem Dabi, kimondtad! Én is szeretlek! Nagyon is!- öleltem szorosan derekát, míg fejem mellkasába fúrva pityeregtem a boldogságtól.

- Jól van, na! Ne keríts ekkora feneket ennek. Tudom, hogy rettenet ritkán mondom, de tudod, hogy így van. Na~ ne sírj!- simogatta mosolyogva hátam és hajam.