Mikor meghallottam, hogy régi barátom, Meliodas ismét a városba jött anyámék nem tudtak visszatartani. Egész nap a várost jártam, hátha összefutok vele. Bár eszembe lehetett volna, hogy mindig egy hatalmas malacon utazik és elég sokan járnak oda inni, ha egyszer kinyitja kapuit a kocsma félesége.

Ahogy futottam mindenkit félre löktem, cipőm a kőúton mindig koppant egyet. [Hajszín] tincseim mögöttem libegtek hisz, hajam kivételesen nem fogtam fel.

Mikor végre megpillantottam a jól ismert, hosszúra nyúlt tetejű házat, hirtelen megtorpantam és arcomról lefagyott a mosoly.

Vajon emlékszik még rám Meliodas? Basszus mi van ha beállítok neki meg fogalma sincs ki vagyok...? Na mindegy, egy próbát megér!

Ismét magabiztos léptekkel indultam el az ajtó felé. Sóhajtottam egy nagyot, majd egy hatalmas mosollyal arcomon beléptem.

- Hello!- mivel senki sem figyelt fel rám, arcom felfújva, durcásan huppantam le az egyik pult előtti fa székre.

- [Név]?- nézett rám nagy, zöld szemeivel a szöszi.

- Hát emlékszel rám! Szia Meliodas!- öleltem át boldogan, áthajolva a bárpulton.- Úgy hiányoztál!- mosolyogtam rá mikor visszaültem a helyemre.

- Meliodas-sama, kellene még annak az úrnak az előbbiből.- jött oda hozzánk egy gyönyörű, szürkés hajú lány, aprócska ruhában. Végignézte, rajta majd elnevettem magam.- V-van esetleg rajtam valami, ami viccesnek találsz?- nézett végig magán ijedten a lány de csak megráztam a fejem.

- Meliodas, miért gondolom, hogy a ruhaügyben benne volt a kezed?

- Oh, nem csak abban!- mosolygott perverzen mire a lány feje vöröslött akár egy paradicsom.

- Egyébként.. honnan ismered Meliodas-samat?- nézett rám kedvesen a lány.

- Apám ott szolgált ahol ő is. Még régen. Nem nagy dolog. Ő tanított önvédelemre.- kuncogtam az emlékre.

- Oh, Meliodas-sama nem is említett.

- Nem szokása, mert egy idióta!- nevettem megpöckölve a szöszi orrát.- De persze így van szeretve. Te pedig hercegnő vagy, ha nem tévedek. Mi történt?

- Hosszú történet.. Nee [Név]-san nem lenne kedved ma velünk maradni?- mosolygott a lány.

- De, persze. Ezer örömmel!- bólintottam mosolyogva.

- Oi Kapitány, ki ez?- csapta be az ajtót maga mögött egy halványkék hajú férfi, mire arcomra pír szökött mikor végignéztem rajta.

- Ő [Teljes Név]. Régi barát.

- Ááh értem-értem. Ban vagyok.- bökte ki hanyagul.

- Üdv..-motyogtam oldalra pillantva.- Na Meliodas, kérek én is piát!- néztem a szöszire, ki máris öntött nekem a sörből. Nagyokat kortyolva döntöttem le a teljes korsót.- Áhh ez jól esett!

Csaptam le az asztalra a korsót. Azok hárman pedig csak tágra nyílt szemekkel néztek rám. Nevetve feltettem "Mivan?" kérdést de csak a fejüket rázták. Hamarosan záróra lett, szóval a vendégek távoztak.

Elizabeth nagyon kedves, hamar jóban lettem vele. Míg segédkeztem a vendégek kiszolgálásában addig nagyon sokat beszéltünk. Ki is derítette, hogy megtetszett egy kissé Ban, szóval mesélt is róla, már amennyit ő is tudott róla.

Estefelé, mindenki iszogatott. Azt kell mondjam, jó kis hangulat lett.

- Oi, Kapitány! Mióta ismered a csajszit?- karolta át Meliodas vállát Ban. Épp, hogy elkaptam a kis mondatot miközben Elizabeth-el és Diane-val beszéltem.

- 11 éves kora óta. Az volt 10 éve.

- 21 éves?

- Igen, nemsoká' 22.- bólintott a szöszi.

- És hogy vágódjak be nála?

- Talán ne részegedj le!- szólt rá.. egy beszélő malac??

- MI AZ ISTEN?- kiáltottam fel ijedtemben.

- Oh nyugi, ő csak Hawk-chan.- tette vállamra kezét mosolyogva Elizabeth.

- D-d-de ez a coca beszél!

- Hello, Hawk vagyok, sokat hallottam rólad.- jött oda hozzám a malac.

- Öh.. izé.. szia.-intettem egyet bugyután.

- [Név]-chan na és neked van valakid?- kérdezte Diane.

- Mhh nem, nincs.. És hogy őszinte legyek udvarlóm se..- nevettem fel kínosan, hajam csavargatva zavaromban. Leültem törökülésbe és néztem magam elé.- Csak szerintem gáz ez az egész?- csuklott el a hangom.

- Hé, nehogy elkezdj már ez miatt sírni [Név]!- simogatta hátam Meliodas.

- Igaza van..- ölelt magához Elizabeth.

- Hé.. izé.. van kedved... tudod feljönni a szobámba..?- mormogta Ban cseppet sem józanul. Bár mivel én is elég részeg voltam már belementem.

Ahogy átléptem a küszöböt émelyegni kezdtem és már rohantam is kiadni magamból a legurított alkoholt. Közben Ban jött oda a hátam simogatni és a hajam fogta, hogy ne lógjon az arcomba.

- Agh.. Ezt nagyon gyűlölöm..- nyögtem majd köptem egyet a Wc-be s mostam is ki a szám egy kis vízzel.

- Jobban vagy?- kérdezte Ban mikor leültem az ágyra. Lágy, gyengéd hangja gombócot okozott a torkomban.

- Persze.. Minden pazar..- sóhajtottam. Fejem tenyerembe fektetve görnyedtem előre.

- Van valami baj?- tette vállamra kezét.

Torkom elszorult és ajkamba harapva próbáltam visszatartani a sírást. Szipogni kezdtem s könnyeim utat törve maguknak folytak végig kezemen és arcomon. Ban egy szó nélkül átölelt és szorosan tartott karjaiban. Nem kérdezett, nem mondott semmit. Csak hagyta, hogy kisírjam magam.. És nekem pont erre volt szükségem.

- Sajnálom..- töröltem meg szemem, elhúzódva tőle.

- Haah? Ugyan mit?

- Hogy elbőgtem magam.. Jesszus olyan szánalmas vagyok..

- Nem, dehogy vagy az. Miért lennél?

- A srác akibe belezúgtam összeházasodott a legjobb barátnőmmel, aki pedig hátba szúrt.. Komolyan, ki lehet még ennyire szánalmas?- vetettem magam hanyatt az ágyon. Ban is mellém feküdt. Bal kezét feje alá, míg jobb kezét mellkasára tette.

- Esetleg én.

- Hogy te?- néztem rá. A plafont bámulta.

- A szerelmem meghalt.

- Jesszus.. Ne haragudj én nem.. nem tudtam. Őszinte részvétem Ban..

- Semmi baj..- fordult felém s egy gyengéd ölelésbe zárt amit nem tudtam hova rakni.- Te is szeretnél egy kicsit felejteni?- mormogta szexi hangjával fülembe.

- Nagyon is.

- Akkor.. felejtsünk együtt. Mit szólsz?- harapta meg fülcimpám mire, a jó értelemben persze, kirázott a hideg.

- Biztos vagy ebben?

- Teljesen!

Könyökölt fölém és le is csapott ajkaimra. Egyértelműen ő dominált, én pedig alig bírtam tartani a tempót, olyan hevesen csókolt. Ujjaim világoskék hajába túrtam, néha meghúzva azt, így kicsalva belőle pár morgást.

~Time Skip~

Lihegve dőlt vissza mellém a férfi, én pedig pihegve fektettem fejem izmos mellkasára, míg átkaroltam derekát.

Hajammal játszadozott, néha-néha pedig apró puszikat adott hol a hajamra, hol az arcomra. Hiányzott már ez a kellemes melegség, amely akkor átjárta a testem. Boldog mosollyal arcomon fúrtam fejem álla alá és szorosan átöleltem mellkasát.

- Mi az [Név]?- kérdezte kuncogva, miközben cirógatta vállam.

- Semmi, csak kellemes ez az egész. Vagy.. csak nekem?- könyököltem fel és mélyen a skarlátvörös szempárba néztem.

- Nem, nekem is az. Figyelj [Név], én sosem fogom elfelejteni Elaine-t, de.. azt hiszem készen állok rá, hogy.. tudod, egy új kapcsolatra.

- Én is így érzem. - mosolyogtam kisimítva egy tincset a szeméből. Elmosolyodott és ismét lehúzott maga mellé. Hajam csavargatta miközben én néztem őt. Arca minden kis részletét a fejembe véstem és arra jutottam, hogy egyértelműen tökéletes.

Olyan jó illat áradt belőle, az alkohol megtéveszthetetlen szaga ellenére. Boldogan bújtam izmos karjai közé. Ásítottam egyet, mire elkuncogta magát és fejem búbját megpuszilta. Leoltotta a villanyt, s karjaiban tartva kívánt jó éjszakát.

- Aludj jól.. Ban!- ásítottam egyet a mondat közepébe s megfordultam, hogy kényelmesebb legyen. Ban morogva átfonta derekam és tarkómba fúrta arcát, ami megmosolyogtatott.

Rég éreztem már, hogy valakinek valóban fontos lennék. De az ahogy ő bánt velem, és ahogy viselkedett.. Újra éreztem ezt. És ez tett engem a világ legboldogabb nőjévé.