Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére itt egy újabb rész. Remélem tetszik ^^ Azonban a káromkodás valamint szexuális utalások megtalálhatóak benne, szóval csak saját felelősségre.

- Baby~!- csapódtam barátom, Kacchan hátának, ahogy az iskolai csengő kicsöngetést jelzett. Én a kisegítő osztályban vagyok Mei-channal egy osztályban. Így hát amilyen gyorsan csak tudtam, futottam is az 1-A felé.

- Mi a fasz?- tartotta meg az egyensúlyát a fiú.

- Szia~!- vigyorogtam fel rá, miután magammal szembe fordítottam.

- Szia Cicám. Jössz ma át?- hajolt le egy gyors csókért, majd vállam átkarolva, elindultunk.

- Na szerinted? Ki nem hagynám!- öleltem át bal karommal derekát.- Nee, Kacchan..

- Megmondtam már kismilliószor, hogy ne merj így hívni..- morrant fel, mire csak elmosolyodtam.

- Bocs.

- Na. Mit akarsz?

- Tudod lesz 2 hónap múlva az a bál..

- Nem megyünk.

- De ne már Baby! Kérlek!- néztem rá bociszemekkel, de ő rám sem nézett.

- Nem.

- Katsuki~!

- Nem.

- Baby~!

- Nem.

- Bakugo Seggbekúrt Katsuki, kérem a fenséges királyi segged, hogy tolja el magát velem abba a cseszett bálba!

- Nem én vagyok seggbekúrva.- villantott felém egy perverz vigyort, mire arcom teljesen vörösbe ment át.

- N-nem ez a lényeg! Légyszi gyere már el velem! Nem kell beöltöznöd, csak gyere...

- Biztos nem.

- Akkor baszódj meg...- siettem előre, így kitépve magam a karja alól.

- Ma te fogsz, Tündérkém.- kiáltotta utánam, de próbáltam nem törődni vele. Felpattantam az első buszra, ami hazafele vezetett. Hétvége végett a tanárok engedélyt adtak a hazamenetelre, szóval a hétvégém otthon töltöm.

Magamban fortyogva ültem le egy szabad ülésre. Fülesem elővettem a táskám zsebéből, majd rácsatlakoztattam a fülesem és elindítottam a kedvenc lejátszási listám.

Amióta Kacchant ismerem, ilyen. Igaz, hogy csak általánosban ismertem meg első évben. Már akkor megvolt az összhang. Aztán a gimi előtti 2. évben egy halloweeni bálba együtt mentünk el, és azóta egy párt alkotunk. Utolsó évben, tehát amikor egy évesek voltunk, elvette azt ami mindenkinek csak egy van. Nem bántam meg, akkor nem. Boldog voltam vele. Aztán azután egyre többet csináltuk. Én pedig hagytam. Hagytam mert szerettem és kívántam.

Leszállva a buszról hazamentem. Nem sokkal később pedig egy üzenetem érkezett Kacchantól.

Bae <3: Gyere ma át. A banyáék nem lesznek otthon.

Me: Nem, Katsuki. A családommal töltöm a mai napot. Holnap a tiéd vagyok ebéd utántól, de ma semmiképp

Bae <3: Rendben. De számíts dupla menetre ;)

Me: Mindig arra számítok

Sóhajtva megcsóváltam a fejem. A telefonom lezártam és a mellkasomhoz szorítottam. Néha van egy olyan érzésem, és megfordul a fejemben mint kósza gondolat, feltevés, hogy neki csak a szexre kellek. Hisz eddig semmi romantikus nem igazán történt velünk. Az első évet és pár alkalmat kivéve.

Time skip

Épp a menet után voltunk. Pihegve bújtam hozzá, miközben ő szorosan tartott a karjaiban és apró puszikkal jutalmazott homlokomon. Csak feküdtünk egymásba gabalyodva. Lehunytam a szeme és apró mosolyt húzva ajkaimra, élveztem a csókokat kissé izzadt homlokomon, valamint lágy és kellemes cirógatását a hátamon és karomon.

- Legyen.

- Mi?- feltornásztam magam, hogy vele szembe lehessek. Állam mellkasára fektettem, mely még mindig nem szabályosan emelkedett fel, majd ereszkedett le.

- Elmegyek veled abba a buliba.- mosolygott halványan.

- Biztos?

- Ne akard, hogy meggondoljam magam.

- Igaz.- kuncogtam és egy lágy csókot kezdeményeztem. Kivételesen hagyta, hogy én domináljak, és olyan tempót diktáljak, amilyet akarok.- Köszönöm Katsuki.- suttogtam ajkaira mosolyogva, még mindig lehunyva tartva a szemeim. Lassan kinyitottam látószerveim és mélyen Katsuki vörös szemeibe néztem.

- Ha már egy olyan bulin jöttünk össze..

Jelen

Már 2 teljes órája készülődök a bulira. [Halloweeni jelmez]-nak/nek öltözök be, szóval sok mindent kell csinálnom. A jelmezem magamnak csináltam, de még kellett egy kis finomítás, ami bő 1 órát vett igénybe. Aztán még a smink és a hajam is jó sok időbe telik. A hajammal már megvoltam, már csak a sminkem tökéletesítettem, mikor kopogtak a szobámba.

- Igen?- kiabáltam, mire az ajtó nyitódott és Katsuki lépett be rajta. Ő már előre kijelentette, hogy nem fog beöltözni, szóval meg sem lepődtem, hogy sima, utcai ruhában állított be.

- Gyere már, mit szenvedsz annyit? Már jó ideje megy a buli, előkerültek a piák is.

- Várj már... - morogtam és folytattam a sminkem.

- Borzalmasan festesz így, tökéletes lesz. Gyere már...

- Baby... Csak az alapozó és a kontúr van rajtam. Minden nap így látsz...

- Bocs. Na gyere.

- Tedd le a segged az ágyra, nemsoká megleszek.

- Aha... Nemsoká.- puffogott és helyet foglalt az ágyamon.

Nagyjából 1 óra alatt készen is lettem, szóval Kacchan legnagyobb örömére, végre indultunk is. Igaza volt, a csapat fele már ivott, egyesek nem is keveset. Elvegyülve a tömegbe, mi is megindultunk az italos pulthoz. Ahogy az általában megszokott, Uraraka most is megkörnyékezte Katsukit, ami bennem most is, ahogy minden egyes ilyen alkalommal, teljesen felnyomta a pumpát.

Így hát minél jobban tudatni akartam, hogy a szőke fiú bizony az enyém. Enyém és senki másé. A lehető legtöbb mindennel próbálkoztam, de nem volt hajlandó lekopni. És ami a legrosszabb volt, hogy most Katsuki nem is próbálkozott úgy lerázni őt, mint alap esetben tenni szokta. Lehet az alkohol hatása volt, amit bejuttatott a szervezetébe, igencsak rövid időn belül, lehet csak nem volt kedve ordibálni (bár valljuk be erre az esély szinte egyenlő a 0-val), vagy nem is tudom. Mindenesetre nagyon frusztrált és idegesített.

Nagyjából 2-3 óra elteltével Katsuki bejelentette, hogy elmegy "dobni egy sárgát" ahogy azt ő mondta. Nyilvánvaló módon elengedtem, hagytam, hogy menjen a dolgára. Addig én a kanapén ücsörögve iszogattam, élveztem a hangos zenét, néztem ahogy az emberek táncolnak. Bár a hamis énekhangokat próbáltam kiszűrni.

Eltelt 20 perc, fél óra, 45 pec... És a fiú sehol nem volt. Kezdtem aggódni, hogy esetleg bunyóba keveredett vagy valami baja esett, szóval elindultam megkeresni. Hosszas kutakodás után megtaláltam. Azonban azt kívántam, bárcsak inkább bunyózna, vagy a sarokban fetrengene a saját hányásában.

Katsuki és Uraraka az iskola mellett, a falnak nyomódva majd' lenyelték egymást. Katsuki ugyanolyan hevesen és érzelmesen csókolta, mint engem szokott.

Szemeimbe könnyek gyűltek, lábaim kezdték feladni a szolgálatot. Szinte hallottam, ahogy a szívem darabjaira hullik. Egész testemben remegtem, kezeim ökölbe szorítva haraptam be a szám. Nem vettek észre, szóval egyre tovább mentek. Katsuki hevesen tapadt a lány nyakára, mellyel nem tudom mit csinált (bár volt pár ötletem), de a lány szájából kéjes sóhajokat és kisebb nyögéseket váltott ki.

- Shh valaki meghallja a végén.- morogta a fiú. Ennel ellenére még bele is markolt a lány fenekébe. Uraraka pedig nem bírta visszatartani a hangját, felnyögött. Egyenest Kacchan nevét.

Itt már nem bírtam tűrtőztetni magam. Megeredtem feléjük, gyors léptekkel. Ellöktem minden erőmmel a fiút Uraraka közeléből. A lány szemei nagyra nyíltak.

- [N-Név]-chan é-én... É-én...

- Tűnés!- ordítottam rá, mire csak összehúzva magát elfutott.

- Ez mire volt jó, [Név]?- nézett rám a fiú. Hangjában semmi megbánás vagy sajnálat nem volt. Nem érdekelte.

- Hogy mire volt jó?- néztem szemeibe, a dühtől, csalódástól és megbántottságtól remegve.- AZT AKAROD TUDNI, HOGY MIRE VOLT EZ JÓ?- ordítottam. Nem bírtam visszafogni a könnyeim. Többé nem. Záporoztak az arcomon a lefelé gördülő sós cseppek.

- IGEN, BASZDMEG AZT!- rivallt rám. Most azonban nem ijedtem meg tőle. Kicsit sem.

- TE CSALSZ MEG, ÉS MÉG VAN BŐR A KÉPEDEN MEGKÉRDEZNI EZT? TUDOD MIT KATSUKI? BASZÓDJ MEG! FORDULJ FEL, MENJEN ÁT RAJTAD EGY KICSESZETT ÚTHENGER, KÍNOZZANAK MEG, AMÍG BELE NEM HALSZ A FÁJDALOMBA! KÍVÁNOM, HOGY SOHA, EGY KIBASZOTT EMBER SE LEGYEN EZEN AZ ELBASZOTT VILÁGON, AKI VALAHA IS A SEGÍTSÉGEDRE SIET! MERT EGY UTOLSÓ, MOCSKOS, ROHADT FÉREG VAGY! UNDORÍTÓ FASZKALAP VAGY, GYŰLÖLLEK! UTÁLLAK TE GECI! HÚZZ A POKOLRA, ODA VALÓ VAGY!- kiabáltam torkom szakadtából, miközben ütöttem ahol csak értem. Hagyta magát. Sőt! Nevetett.

- Azt hiszed valaha is értél nekem valamit?- ekkor az a maradék kis szívdarab, ami volt és dobogott, megállt egy pillanatra.

- Képes voltál évekig szédíteni?- kérdeztem reszketeg hangon.

- Te tényleg elhitted, hogy szeretlek? Hogy szerelemből fekszem le veled? Ha tudnád, hogy hány lányt húztam meg a mosdókban és a hátad mögött. Uraraka is a második naptól az enyém. Ahogy sok más lány is. Sosem szerettelek. Csak jó volt veled a szex. De ennyi. Ha nem hitettem volna ezt el, lefeküdtél volna velem?

- N-nem..- motyogtam bőgve.

- Na látod!

- Pusztulj el!- sziszegtem, majd a lábammal egy hatalmasat rúgtam a hasába, minek következtében kicsit hátrébb repülve, felköhögött egy kis vért és összegörnyedt.- Remélem egyszer észreveszik a többiek is, hogy nem hősnek való vagy. Az ilyen undorító faszoknak börtönben a helye élete végéig.

Azzal sarkon fordultam és emelt fővel sétáltam vissza a szobámba. Ott azonban teljesen összetörve rogytam a földre és egész éjjel sírtam. Sírtam amíg a fejem hasogatni nem kezdett, a szám fájni nem kezdett, majd el nem aludtam.