Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére, remélem tetszik ^^ Btw itt Allen és Reader-chan normális, középiskolás diákok

 Allen és az én barátságom nagyon hosszú időre nyúlik vissza. Együtt nevelkedtünk fel az árvaházban, majd a családok, akik örökbe fogadtak minket egy utcában laktak, így azután is együtt játszhattunk. Mindegy volt, hogy miért kerültem bajba, a fiú mindig megvédett és kihúzott a pácból. Ő volt a világon a legjobb barátom.

- [Név]-chan!- ugrott rám valaki reggel. Hajnalok hajnalán...

- Hagyj aludni, idióta!- löktem le magamról morcosan és fejemre húzva a takarót, próbáltam visszaaludni.

- Iskola van..- bökdöste az oldalam a fiú.

- Nem leszarom? Még nem csörgö-- azzal megszólalt az ébresztőm.- Hogy rohadnál ketté...- morogtam miközben kinyomtam. Allen csak jót mulatott rajtam. Felhúzta a redőnyt az ablakomnál és elhúzta a sötétítő függönyöm, mire az egész szobámban vakító világosság lett egy szempillantás alatt.

- Ébresztő Hercegnő!- tette csípőre kezeit, egy hatalmas mosoly kíséretében az ezüstös hajú srác.

- Akkor kifelé, nem nézed végig ahogy öltözködöm.- vágtam hozzá egy párnát, amit nevetve dobott vissza.- Addig csinálok reggelit. A szüleid nem tudtak, mikor jöttem már hajtottak el kocsival és megkértek, hogy bizonyosodjak meg afelől, hogy reggelizel.

- Csodás..- ásítottam és felülve nyújtózkodtam.

Amint kiment a fiú, valahogy kiszerencsétlenkedtem magam az ágyból és megálltam a szekrényem előtt. Általában az iskolában vettem át az egyenruhám, most azonban annyi életkedv sem volt bennem, mint alapból szokott, így hát egyből azt az irritáló egyenruhát vettem fel. Az inggel meg a kis mellénnyel még semmi bajom nincs, azonban a szoknyát egyenest utáltam. Nagyon rövidnek találtam, így nem is szívesen hordtam.

Fintorogva sóhajtottam egyet, majd átöltöztem. Ezután bementem a fürdőbe fogat mosni, valamint fésülködni, s már mentem is be a konyhába, ahol Allen tevékenykedett.

- Mi lesz a kaja?- dőltem neki a konyhapultnak.

- Csak egyszerű melegszendvics.- rántott vállat, majd kiszedte a melegszendvics sütőből az aranybarnára sült reggelinek valót.- Adsz két tálat?

- Hogyne.- bólintottam és előhalásztam kettőt. Az egyikre kiszedte az akkor elkészülteket, majd bekészítette az újabb adag sütnivalót.- Ma is együtt jövünk haza?

- Valószínűleg.- mosolygott rám.

- Akkor megint várhatok rád.- dőltem neki, mire kuncogva átkarolta a vállaim.

- Nem muszáj.

- Shhh, de. Kényszerítesz.

- Akkor kényszerítelek, ezer bocsánat.- nevetett fel jóízűen, amitől elmosolyodtam.

Második szünetben épp az udvaron napoztam és barnítottam a bőröm, mikor egy harmadéves elém állt, ezzel kitakarva a napot.

- Már bocs, de ingyen D-vitamint akarok. Megtennéd, hogy arrébb állsz?- néztem fel a magas srácra.

- Eszem ágában sincs, kislány. Mi a neved?

- Miért kéne megmondanom, senpai?

- Mert kíváncsi vagyok rá. Egy ilyen szép lánynak csak szép neve lehet.- kacsintott.

- Van barátom.

- Nem hiszem. Ha az én barátnőm lennél, sosem hagynálak egyedül. Félnék, hogy elhagysz másért.

- Aha.... Bárkire lecserélnélek...

- Ugyan már, még nem is ismersz.- ült le mellém, mire arrébb kúsztam.

- Mindenki ismer, senpai. Te vagy a nagy nőfaló, a nagy szívtörő, aki csak max 1 hétig van együtt valakivel.

- Rólad is ez a hír járja ám.

- Igazán? Nos, tudatom veled, hogy már jó pár éve hűséges vagyok a barátom felé.

- Akkor ki az a szerencsés?

És ekkor jött a megmentőm. Pont Allen közeledett felém, kedvenc italommal a kezében. Kicsit értetlenül nézett felém, ahogy egyre közelebb jött, nem értette miért vagyok egy olyan undorító féreggel, mint Haru-senpai. Aztán eszembe jutott valami. Nem hagyhattam annyiban és biztos bizonyítékra lesz szüksége majd. A kérdés már csak az, hogy Allen vajon benne lesz a kis játékunkban?

- Ő ott. Szia Édesem!- integettem a fiúnak, aki értetlenül pislogott rám.

- Hoztam [Kedvenc ízesítés] tejet.- nyomta a kezembe.

- Köszi.- nyomtam az arcára mosolyogva egy puszit.

- Semmiség. Senpai mit keres itt?

- Rám nyomult.- könyörgő arckifejezésemből levágta mi a tervem, így bele is kezdett a színjátékba.

- Már megbocsáss senpai, de [Név]-chan az én barátnőm már kerek 2 éve! Nem szokásom a verekedés, de ha megint rányomulsz, nagyon megkeserülöd.- nézett idegesen a kiszőkített hajú srácra.

- Heh... Ennyivel nem győztök meg. Ezt a szerepet bárki eljátszhatja. Csókot akarok látni és akkor elmegyek innen.

- Ho-hogy csókot?- tágultak nagyra a szemeim.

- Azt bizony. Ha tényleg 2 éve együtt vagytok, biztos vagyok benne, hogy megtörtént már. Szóval gyerünk.- ajkaira pimasz mosoly került, amit nem hagyhattam annyiban.

- Legyen.

- MI?- nézett rám Allen.

- Megtettük már.. E-emlékszel?- nyeltem nagyot ahogy ránéztem.

- Hogyne...- motyogta.

- Gyerünk már, mindjárt vége a szünetnek...

Allen közelebb húzott magához, s végig a szemeimbe nézett. Lassan hajolt felém, szemhéjait lehunyva, így hát én is hasonlóképp tettem. Aztán megéreztem puha ajkát az enyémen.

Halkan belesóhajtottam a csókba, amit Allenen kívül más nem hallott. Kezeim lassan nyaka köré fontam, gyomrom görcsbe rándult, mégis valamilyen oknál fogva boldogabb voltam mint valaha.

~ Time skip ~

Már 2 teljes hete játsszuk ezt a szerepet az iskolában. Azóta kínos köztünk a légkör. Nem tudjuk, hogy mi is folyik kettőnk közt, az a csók mindent megváltoztatott. Felforgatta az életünket. Nem tudtuk, hova kéne besorolni egymást. Elvégre hivatalosan nem vagyunk együtt.

Hétvége volt, így megkértem a fiút, hogy jöjjön át hozzánk. Kisebb hezitálás után ugyan, de belement. Addig megkerestem a kedvenc filmünket, majd a TV-re kitettem, hogy nagyba tudjuk majd nézni. Vittem be egy kis nasit és üdítőt is a szobámba. Nem sokkal később pedig meg is érkezett a fiú.

- Szia...- mosolyodtam el az ágyban ülve.

- Szia.- ült le mellém és nyomott egy puszit a fejem tetejére.

- Beraktam a kedvenc filmünket, az megfelel, ugye?

- Hogyne.- mosolygott.

Elindítottam a filmet és csendesen, nasikat bekapogatva néztük a TV-t. Időközben Allen karja alá fúrtam magam, így átkarolt. Szorosan bújtam hozzá, átölelve vékonyka derekát, ami megmosolyogtatta. Ahogy a filmet néztem, egyre jobban kezdett foglalkoztatni inkább a kettőnk ügye, mintsem az akciófilm.

- Allen?- motyogtam a mellkasába.

- Hm?- leállította a filmet és felém nézett.

- Mi vagyok én neked?- pillantottam fel gyönyörű íriszeibe.

- Ezt én is kérdezhetném.- mosolyodott el halványan.- De azt hiszem.. A lány, akinek éve óta kamuzom, hogy csak a legjobb barátom.

- M-mi?- pirultam el.- M-már évek óta?- kérdeztem ledöbbenve, mire a fiú csak kuncogva bólogatott.

- Bizony. Na.. Na és én neked?

- Hát... Azt hiszem az a csók megváltoztatta a nézeteim veled szemben.. Túlságosan élveztem..

- Akkor azt hiszem meg merem már kérdezni... Lennél a barátnőm?

- Boldogan!- mosolyogtam rá, mire megtörtént az első, már hivatalos párként elcsattant csókunk.