Még csak most jöttem a Karasuno High-ba, de már imádom a légkört. Az osztálytársaim nagyon jó fejek. Elsőévesnek nem is rossz az élet, még akkor sem, ha új az iskola.

Na meg az sem sem mellékes, hogy Hitoka Yachi a Karasuno fiú röpi csapat menedzsere.

- Yachi-chan, egy percre!- kiáltottam futva a lány felé aki néhány fiúval beszélgetett.

- Szia [Név], jó látni!- ölelt meg mikor odaértem.- [N-Név]-chan.. meg...fulladok..!- csapkodta finoman vállam.

- Áh, bocsi. - mosolyogtam zavartan.

- Semmiség, na mondd.

- Van kedved ma nálunk aludni? Anya azt mondta, hogy vesz estére pattogatott kukoricát, meg kólát és gumicukrot. És beszerzett valami jó kis szerelmes filmet amit fikázhatok. Na? Ugye jössz?

Néztem rá kiskutya szemekkel. Elnevette magát. Azt mondja ha így nézek rá az egyszerre aranyos és furcsán ijesztő.

- De a fiúknak ma hosszabbított edzése van... Nem tudom mennyire lenne jó ha majdnem 10-kor beállítanék. Jó 10 nem de fél 10 nagyjából.

- Nekünk az tökéletes. Ha gondolod az edzésre is bemegyek, hogy együtt mehessünk csak kérlek, Yachi~!- fogtam meg kezeit könyörögve nézve rá.

- Mi ez a nagy könyörgés? Hátsó szándék? Megbeszélni valók?- suttogta.

- Miiii? Ugyan, miket gondolsz! Pfff, dehogy!- legyintettem.

- Hihető, igazán.- mormogott a mellettünk álló egyik fiú.

- Te vagy Kageyama-senpai, igaz?- mosolyogtam a fiúra elengedve fülem mellett a gúnyos hangszínt.

- Igen, te pedig Yachi egyik barátnője gondolom.

- A legjobb! [Teljes Név]. Örülök, remekül játszol a pályán, és te is Hinata-senpai. Oké, mindenki de ők most nincsenek itt.

- Köszönjük.

Mosolygott halványan Kageyama, Hinata pedig vörösen állva nézett rám.

- Kö-köszönjük!- dadogott édesen, mire muszáj volt kuncognom.

- Akkor? Yachi-chan, kérlek mondj igeeent! A kedvemért.- biggyesztettem le alsó ajkaim.

- Oké, oké csak ne nézz rám így!- mosolygott mire ráugorva öleltem, természetesen a földön mivel elestünk.

- Akkor nálunk! Várni foglak Yachi-chan!- vigyorogtam majd felkászálódtam.- Sziasztok fiúk, majd gondolom még találkozunk. A kövi meccseteken számíthattok a szurkolásomra!

- Reméljük is! Még egy hangos személy a csapatba.

- Na de Bakageyama! Ez nem volt szép!- nézett csúnyán a fiúra Hinata.

- Oké, bocs. Számítunk rád [Családnév]-chan.

- Akkor sziasztok!- mosolyogtam majd visszasétáltam a terembe. Pontosabban nem, mert pár méterre megláttam legjobb barátom Rint, akinek a hátára ugrottam.

Rin egy kék hajú, szemüveges, másodéves srác. Szeret tanulni és játszani az x-boxunkon. Bár az előző nem látszik meg a külsején. Flegma, bosszantó de csupaszív tündérbogár, akit imádok. Sokan akik először ránk néznek azt hiszik, hogy járunk pedig semmiféle romantikus kapcsolat nincs köztünk.

- Te szentséges konzol!- kiáltott fel mielőtt padlót fogott.

Én a hátán ücsörögtem győzelemittasan, míg ő a padlón próbát szép szavakkal lekönyörögni magáról. Az egész folyosó minket nézett, beleértve Hinatáékat is.

- Rin-kun azt hiszem ezennel kijelenthetem, hogy ez már 87-6 az én javamra.

- Miket beszélsz, bosszantó nőszemély? Sokkal többször estél pofára miattam mint 6. Minimum 20!

- Haha, álmodik a gyomor, mi?- nevettem fel jóízűen, mire csak nemes egyszerűséggel ledobott a hátáról.

- Nekem te ne szólj be vagy megkeserülöd.

- Nem félek tőled Rin-kun. Wa-ta-shi wa dai su-ki desu!- tagoltam gyerekesen dalolva.

- Tch, na persze, még, hogy szeretsz..- fonta keresztbe karjait mellkasa előtt.

- Ugyan már Rin-kun! Tudod, hogy így van!- nyafogtam, mikor végre megölelt.

- Én is banya!

- Banya a tököd, idióta!- csaptam meg és otthagytam a röhögő seggfejet.

Imádom (na persze mint barátot, sőt talán már a bátyámnak tekintem) de engem is fel lehet húzni. És amilyen gyerekes a természetem elég könnyű dolga van az embereknek.

¤¤ Este ¤¤

Már tűkön ülve vártam legjobb barátosném. Konkrétan majdnem kipukkadtam az örömtől mikor meghallottam a csengőt.

- Yachi~!- öleltem át amint kinyitottam az ajtót. De nem azt a tipikus vattacukor illatot és vékony testalkatot öleltem mint szoktam. Nem, ez sokkal inkább volt menta illatú és izmos. Összeráncoltam szemöldököm és lassan felnéztem.

Nem más állt előttem mint Hinata Shoyo, vöröses arccal.

Az én arcom sem nézett ki máshogy, vöröslöttem akár egy cékla.

Mivel arra számítottam, hogy BFF-em egyedül jön csak egy bugyi, melltartó és egy lenge póló volt rajtam. Ne kérdezzetek, meleg van és kiskorunk óta ismerjük egymást, ez semmiség.

- Öhh... izé.. Sz-szia Hinata-senpai..!- néztem jobbra-balra.- És Yachi-chan!- virult fel arcom. Az előbbi idegességnek és zavarnak már nyomát sem lehetett látni.- Tuti kitervelted. Biztos vagyok benne!- csaptam meg karját mielőtt átöleltem volna.

- Honnan jöttél rá?- kérdezte tettetett érdeklődéssel.

- Ja csak tudod Bambi megsúgta mielőtt tovább állt volna.

- Ja, így már minden érthető!- kacagott.

- Akkor gyertek csak be! mosolyogtam Hinatára, aki kényelmetlenül, leszegett fejjel besétált.- Popcorn, minden mehet a mozi szobába?

- Ja!- vágta rá Yachi.

- A hová?

- Van egy szoba ahova be van rakva egy vetítő, fehér az egyik teljes fal, sok-sok szék és tök hangulatos az egész. Mindig oda megyünk ha többen nézünk filmet.

- Nem fogjuk felkelteni a szüleid?

- Csak anya van itthon, apa dolgozik. Anyu meg amúgy még elvan a húgival.- végszóra felsírt a nemrég született kicsi.- Meg nem hallgatjuk majd olyan hangosan. Na gyertek már vagy lemegy a... már lement a Nap mindegy!

Bepakoltunk a szobába, kiengedtük a függönyt ami az ajtónak felelt meg, beraktam a DVD-t a lejátszóba, elindítottam majd lehuppantam Hinata mellé a kanapéra.

Sokat nevettünk, főleg a poénjaimon amiket elsütöttem egy-egy jelenetnél.

Már a felénél jártunk mikor egy kart éreztem meg a vállamon. Oldalra néztem a fiúra, aki mintha nem tudna az egészről bámulta a filmet, mosolyogva. De két dolog elárulta. 1 piros volt az arca és 2 kicsit remegett karja.

Mosolyognom kellett ezen a dolgon. Nem tagadom megtetszett már mikor megláttam a pályán játszani, de mikor beszélgettünk csak még jobban megerősítette bennem ezt a tudatot. Mellkasához bújtam, mire szorosabban ölelt. Éreztem heves szívverését és, hogy hirtelen ellazult.

Felnéztem rá. Lágy mosoly ajkán ott csücsült és gesztenye barna szeme mélyen az én [Szemszín] (ha kék akkor kékjeimbe, ha zöld zöldjeimbe, szóval értitek hogy értettem 😂) nézett. Egy pillanatig azt hittem elvesztem azokban a szemekben. Ami gyakorlatilag meg is történt, hiszen azt hittem, hogy minimum 1 percig csak bámultuk egymást de valójában csak pár másodpercig.

Kuncogva döntöttem fejem vállára, majd folytattam a filmnézést.

- Lenne kedved majd elmenni valahova holnap vagy a hétvégén?- suttogta fülembe.

- Ezer örömmel!- vigyorogtam.

Sajnos Hinata nem aludhatott nálam így az estét csak Yachi társaságában éltem túl.

- Na és hogy van a gerlepár?- kérdezett egy sunyi mosoly kíséretében, mire félrenyeltem az üdítőt amit ittam.

- Mi-mire gondolsz? Ez a te ötleted volt?

- A suliban miután elmentél kérdezgetett rólad, meg Rin-kunról. De megnyugtattam, hogy ő csak egy barát és teljesen szabad préda az én barátnőm. Szóval rábeszéltem, hogy jöjjön velem és mulasson velünk így is közelebb kerülhet hozzád. De gondolom te is róla akartál beszélni mert ma nagyon nem hagytad, hogy otthon aludjak.

- Hitoka Yachi, nem így ismertelek meg! De egyébként igazad volt, róla akartam beszélni. De így felesleges megkérdeznem, hogy van-e valakije.- nevettem fel, mire ő is ezt tette.

- Na igen, az felesleges lenne.

- Viszont akkor más. Mit szeret? Édességből melyik a kedvence? Milyen helyekre szokott menni? Mi érdekli a röplabdán kívül?

- A hasa!- nevetett fel, megadva az utolsó kérdésre a választ, majd sorban mindegyikre én pedig próbáltam mindent az agyamba vésni, hogy még véletlenül se csináljak hülyeséget a randin.

(Rint valahogy így képzeltem el)