A Raimon focicsapatának a menedzsereként a tagok legtöbbjével jól kijössz, néhánnyal különösen jól is. A két legjobb haverod Hiroto és Fubuki, és velük töltöd a legtöbb idődet is sulin kívül. A mai nap is együtt sétáltatok haza Hirotoval, de most kivételesen Shirou nélkül, mivel azt mondta a vörös hajú barátodnak, hogy dolga van iskola után. Szóval  éppen nevetve mentetek kettesben ( ͡° ͜ʖ ͡°) , amikor valaki a nevedet kiáltotta. Mindketten megtorpantatok, majd amikor megfordultál Fubukival találtad szembe magad. Látszott rajta, hogy sokat futhatott idáig, mert a térdére támaszkodva kapkodott levegő után, ezáltal elkerülve Hiroto megvető tekintetét.

-Nem azt mondtad, hogy nem tudsz velünk jönni?- néztél rá meglepődve.

-Tessék? Nem tudom miről beszélsz- emelte fel lehajtott fejét, majd egy tőle megszokott mosollyal legyintett egyet és csatlakozott hozzátok. Ejtettétek a témát, és a szokásos módon folytattátok a haza vezető utat. Legalábbis csak kívülről tűnt megszokottnak, ugyanis mintha kicsit fagyosabb lett volna a levegő hármótok között. Néha-néha valamelyikőtök megszólalt ugyan, de nagy részben kínos csönd jellemezte utatokat. Amikor a kereszteződéshez értetek, ahol Fubukitól elválik utatok megálltatok. 

-Hát akkor... sziasztok- mondta egy zavart mosoly kíséretében a fehér hajú fiú, intett egyet, majd megfordult és elment.

Elindultál hát Hirotoval . A továbbiakban mintha enyhült volna a hangulat, de még mindig más volt a megszokotthoz képest. Hiroto mintha teljesen máshol járt volna, és az arcán nyoma sem volt a megszokott mosolyának. Meglátta, hogy az arcát figyeled, villantott egy ilyen cuki mosolyt, mire te elpirulva elfordultál tőle. Amikor elértetek a helyhez, ahonnan külön szoktatok válni, megszólalt:

-Nem bánnád, ha hazakísérnélek? Szeretném tudni, hogy biztonságban hazaérsz- mondta a tarkóját vakargatva, látszólag zavarban.

Nem igazán volt ellenedre ( ͡° ͜ʖ ͡°) , mert nagyobb biztonságban érzed magad mellette, szóval igent mondtál neki.  Amúgy ez az első eset, hogy eljön veled a házadig. Amikor odaértetek, kinyitottad az ajtód, majd hátrafordultál, hogy ints Hirotonak, de az ölelő karjaiban találtad magad. Először lefagytál, de utána te is visszaölelted a drága barátodat (FRIENDZOOONED). 

Amíg mellettem maradsz semmi bajod nem eshet. Én megvédelek mindentől, és nem kell félned soha többé. Megadok neked bármit amire vágysz. Miért nem veszed észre, hogy a sors nekem teremtett téged? Miért tűnik úgy, hogy nem vagyok elég jó neked? Miért nem veszed észre, hogy így érzek? A többi fiút sem vetted észre, akik odavoltak érted, de én észrevettem őket. Shirou is így érez, de majd én megmutatom neki... Megmutatom neki, hogy az én szerelmem erősebb bárkinél. Hogy az enyém vagy, és az is leszel... Örökre...

Végül egy pár pillanatig így maradtatok, és amikor már kezdett fura lenni finoman eltoltad magadtól. Amikor az arcára néztél a tekintete nagyon komoly volt. 

-Jó éjt- suttogtad, majd mikor becsuktad az ajtód sóhajtottál egy nagyot. Ez fura volt, el kell ismerni. Még nem igazán szoktál hozzá Hiroto hirtelen... szeretetnyilvánításaihoz. Végül felmentél a szobádba, és mikor elhúztad a függönyt megláttad, hogy Hiroto éppen az épületet nézi (csodálja az építészeti tervezést... micsoda waxolt kőfalak), majd megfordul és elsétál.

---  Fubuki szemszög *-* ---

Nem sokkal miután hazaértem a telefonom jelzett, hogy üzenetet kaptam. Hirototól jött, de csak ennyi állt benne:

Este hatkor találkozzunk a szokott helyen. Beszélnem kell veled. 

Különös, gondoltam. Most találkoztunk, miért nem mondott semmit? Lehet választ kapok rá, hogy miért viselkedett olyan furán. Igen, valószínűleg erről lesz szó...

Amikor odaértem a játszótérre, ahol találkozni szoktunk még nem volt ott Hiroto, sőt senki más sem. Leültem az egyik hintára. A nap már lassan ment le, egy hűvös fuvallat miatt megborzongtam, majd összébb húztam a dzsekimet. Már vagy tíz perce várok, és már el is kezdett sötétedni, de sehol senki. Elővettem az telefonom, de nem érkezett üzenetem. Még vártam egy kis ideig, majd felálltam a hintáról, és eldöntöttem, hogy felhívom Hirotot. Amikor tárcsázni kezdtem a számát valaki kikapta a kezemből a telefonom. Végül nem egy tolvajjal, hanem Hirotoval találtam szembe magam. Megkönnyebülten felsóhajtottam, de a tekintetét látva rossz érzésem lett. Viszont az ereimben teljesen megfagyott a vér, amikor a háta mögül előhúzott egy... kést.

-Hiroto... ezt beszéljük meg- mondtam majd hátráltam egy lépést, a kezeimet magam előtt tartva.

-Igen, igen... de nekem csak egy mondanivalóm van... MARADJ TÁVOL {NÉV}-TŐL/TÓL!- mondta teljesen kikelve magából, majd csak azt láttam, ahogy megcsillan a penge miközben a feje fölé emeli, majd lesújt vele.

---DAM DAM DAM (vissza az eredeti szemszöghöz >:D)---

Másnap amikor suliba mentél szomorúan tapasztaltad, hogy Fubuki hiányzik. Arra tippeltél, hogy valószínűleg megbetegedett, és úgy döntöttél, hogy meg akarod látogatni. Elhívtad Hirotot, de  ő mondta, hogy holnap úgyis fog jönni, szóval ne aggódj. És mivel Hiroto szava szent ezért nem is aggódtál. 

Ahogy mentél be az iskola kapuján megpillantottad Fubukit nem sokkal előtted, ám valami megváltozott rajta. Ma felvette a fehér sálját, amit már hónapok óta nem hordott. Elkezdtél hát szaladni felé, miközben a nevét ordibáltad. Ahogy meghallotta a hangod tágra nyílt szemmel megfordult, csak hogy az ölelésedben találja magát. Egy pillanatra lefagyott, majd egy határozott mozdulattal elökött téged magától, és se szó se beszéd elsietett a másik irányba, miközben megigazította a sálját, eltakarva ezzel a nyaka körüli kötést. Döbbenten néztél utánna.

Később is próbáltál kapcsolatba lépni vele, de mindig elkerült téged, és egy szóra sem méltatott (vagy inkább nem volt rá képes, de nyugi, nem a te hibád, nem tudhattad). Az egész napod így töltötted, majd rájöttél az "igazságra": nem akar beszélni veled. Nem vágyik a társaságodra és akárhogy fogol próbálkozni nem fog veled szóba állni. Ez annyira elszomorított, hogy a könnyeid akaratlanul is folyni kezdtek. Óra közepén voltatok éppen, de mikor Hiroto meglátta, hogy sírsz, felállt a helyéről, megfogta a kezedet, és kihúzott a teremből, a tanárnőnek egy szimpla elnézést odavetve. Átvezetett néhány folyosón és lépcsőn, majd amikor kiértetek a tetőre elengedte a kezed. De nem maradtatok távol egymástól, mert helyette közelebb lépett és megölelt téged. 

-Mondd el, mi a baj?- suttogva kérdezte, és próbált úgy tenni mintha nem tudná.

Így hát elmesélted neki, hogy Fubuki ignorál. Hogy megutált. Néha beleszipogtál a mesélésbe, de Hiroto türelmes volt. Ő mindig olyan figyelmes veled. Ahogy beszéltél a hajadat simogatta, mivel hogy még mindig egymást öleltétek. Amikor befejezted pár pillanat csend után azt vetted észre, hogy a kezét az arcodhoz emelte, majd gyengéden letörölte a könnyeidet. 

-Nyugodj meg drága {Név}-m. Semmi baj nem lesz, ígérem - mondta, miközben mélyen a szemedbe nézett. Hiroto mindig le tudott nyugtatni és ez most sem volt másképp. Olyan hihetően mondott mindent, mintha Isten szavai lennének, és amikor a szemedbe néz megszűnik a külvilág és csak ketten vagytok. Szóval bólintottál, jelezve hogy értetted, és egy apró mosolyt varázsoltál az arcodra, hogy megnyugodjon. Nem szeretnéd, hogy miattad kelljen aggódnia. Ám azokkal az szemekkel mintha átlátott volna rajtad.

-Szeretném, hogy tudd, én mindig melletted leszek bármi történjék is. Meg foglak védeni, és többé nem hagyom, hogy bárki is bántson téged.

Többé nem követhetem el azt a hibát, hogy lágyszívű legyek. Legközelebb félre kell tennem az érzéseimet. De meg fogom tenni. Képes leszek rá, ha ez azt jelenti, hogy együtt lehetünk. Érted bármit.

Ekkor Hiroto lassan közelebb hajolt feléd, és tudtad mi fog következni. Mikor látta, hogy nem ellenkezel ajkát a tiednek nyomta. A csók nem volt heves, inkább óvatos, mintha félne, hogy bajod esik. Te viszont nem kértél ebből a féltéséből, karjaiddal átkaroltad a nyakát, hozzábújtál, és elmélyítetted a csókot.

-Na de kérem...!

Ennek a pár perc mennyországnak egy hang vetett véget. Szétváltatok, te megfordultál és Hiroto mellé álltál, aki átkarolta a derekad. A kigúvadt szemű tanárnővel találtátok szeme magatokat. Egy kis kínos csönd után rosszallóan megrázta a fejét, majd így szólt:

-Többet ilyet meg ne lássak!

Hiroto zavarjában megvakarta a tarkóját, majd amikor a tanár megfordult, adott egy puszit a homlokodra, és maga után húzott a terem felé.

--- Fubuki szemszög ---

Akármennyire is fáj látnom őket együtt, nem segíthetek {Név}-n. Még a végén neki esne bántódása amiatt a pszcihopata miatt... Inkább kilépek az életéből. Nem tudok rajta segíteni úgy ahogy szeretnék, de azért nem hagyom magára. Remélem egykori legjobb barátom nem fogja teljesen az ujjai köré csavarni őt.

Bárcsak elmondhatnék neki mindent, de sajnos erre már nincs lehetőségem. Hiroto némasággal büntette meg az érzéseimet...

--- Fubuki szemszög vége ---

Éppen kivetted a táskádból a telefonod, amivel együtt kihúztál egy cetlit is. Meglepetten hajoltál le érte, ugyanis nem emlékszel, hogy került oda. 

A cédulán egy mondat szerepelt:Ne bízz Hirotoban!

Megfordítottad, de semmi más információ nem állt rajta. Amikor megint megvizsgáltad, rájöttél, kihez is tartozik ez az írás: Fubukihoz.

A továbbiakban már csak rajtad áll, hogy mihez kezdesz...