A telefon már legalább negyedjére nyomod ki, meg sem nézve, hogy ki hív. Hajnal van még, ráadásul hétvége, és eszed ágában sincs kikelni az ágyból a délelőtt folyamán. A hívások hirtelen abbamaradnak, amit egy megkönnyebbült sóhajjal veszel tudomásul, és visszatemeted az arcod a párnádba.

Ekkor megszólal a csengő. Pár idegölő pillanat múlva csalódottan kútba dobod az alvásról szőtt álmaid, és morcosan kikelsz az ágyból, majd elporoszkálsz az ajtóig. Amikor kinyitod Kuroot pillantod meg.

Majdnem rácsapod az ajtót, de kezével megtámasztja azt, megakadályozva, hogy kizárd a lakásodból, és az életedből.

-Jó reggelt szépségem - mondja, majd elvigyorodik látva téged reggeli dicsfényedben fürdőzni. Kócos hajad és morcos tekinteted csak még derűsebb hangulatba hozta a még mindig az ajtóban ácsorgó fiút.

Pizsamád, tekintve a jó időt nem éppen takar sokat, veszi észre, ahogy végigvezeti rajtad tekintetét. Kissé zavarba jön, de elfordítja egy pillanatra a fejét, leplezve ezt.

-Minek vertél fel hajnalok hajnalán Kuroo? Nincs más, akit zargatni tudnál ilyenkor, csak én? - teszed karba a kezed, és mogorván összehúzod a szemöldököd. Nekidőlsz az ajtófélfának beletörődve a sorsodba.

-Baj, hogy szeretném a barátnőmet elvinni egy kis kiruccanásra? - vág vissza ártatlan tekintettel.

-Ezzel alapvetően nem lenne probléma, de viszont azzal már igen, hogy nem hagysz aludni engem. A sötét karikákat akarod nézni a szemem alatt végig a nap folyamán? - kérdezel vissza keserűen, felhúzva a szemöldököd.

-Nem is karikás a szemed - mondja értetlenül, mire csak egy nagyot sóhajtasz, és megforgatod a szemed.

-Egyébként ha az lenne se nagyon érdekelne. Te mindig csinos vagy nekem - folytatja egy, a már védjegyének számító vigyora kíséretében.

Pillanatnyi zavartságod kihasználva egy gyors puszit nyom a homlokodra, majd rád kacsintva belép melletted az ajtón, a cipőjét ledobja, és letelepszik a kanapéra. Meglepetten pislogsz a fiúra, majd végül inkább beletörődően becsukod az ajtót és elindulsz a fürdőszoba felé lezuhanyozni és rendbe szedni magad.

-Tíz perced van cica, ha addig nem végzel bemegyek utánad - közli veled jókedvű, dallamos hangon, majd lehunyja a szemét és elnyújtózik a bútoron, pont, mint egy igazi macska.

Egy irritált pillantást küldesz felé, majd betrappolsz a fürdőszobába, és jól becsapod magad után az ajtót.

Végül Kuroo szerencsére nem tör rád készülődés közben. Ahogy kilépsz a helyiségből egyből a szobád felé veszed az irányt, és egy hátizsákba bedobálsz pár szükséges dolgot és ruhaneműt.

Amikor kiteszed a lábad a szobádból Kuroo már a lakásod ajtajában álldogál, majd amikor mellé érsz egy mosolyt villant feléd, és apró puszit nyom a szád sarkába. Ahogy kiléptek az épületből a közelben parkoló autója felé veszitek az irányt.

Kinyitja előtted a kocsi ajtaját, majd amikor beszállsz az anyósülésre ő is bepattan a kormány mögé, és elindultok. A motor monoton búgásán kívül csendes az út, és ebben a megnyugtató helyzetben nem tudod megállni, hogy el ne bóbiskolj.

---
Kuroo gyengéden megrázza a válladat, amire lassan kinyitod a szemed. 

-Jó reggelt cica, mindjárt megérkezünk. Egyébként vettem neked kávét - biccent a pohár felé az italtartóban.

-Köszi édes- nyúlsz a koffein felé, de előtte nem felejtesz el egy puszit nyomni a fiú arcára.

---
Kuroo már egy jó ideje leállította az autót, de te csak szájtátva bámulod a gyönyörű tájat.

Egy hangulatos kis faházikó mellett parkoltatok le. Pár lépésre tőle egy tavacska áll, felületén elmosódva visszatükröződik néhány ég felé nyújtózkodó fa.

-Szép, mi? Örülök, hogy végül ideadta a haverom - nézett rád mosolyogva.

-Máskor is elviszlek ennél akár szebb helyekre is, ha ezt az boldogságot láthatom az arcodon.

Miután bevittétek a táskáitok a faházba, a kis tó felé veszitek az irányt kéz a kézben. Ahogy egy kis stéghez értek Kuroo hirtelen elenged.

-Mit csinálsz? - kérdezed értetlenül a fiútól, aki éppen csípődre vezeti a kezét.

-Nagy levegő - vigyorodik el, és könnyedén felemelve téged nemes egyszerűséggel beledob a vízbe.

Hirtelenjében a hűs víz ölel téged körbe. Ahogy felfelé úszol az idő mintha lelassulna.

Prüszkölve bukkansz a felszínre. A köhögésed egybefonódik Kuroo kacagásával, és mire te már kapsz rendesen levegőt se hagyja abba.

Az arcodat takaró nedves tincseidet hátrafésülöd az ujjaiddal, majd a stég felé úszol. Megragadod a szélét, majd szenvedve próbálsz kimászni a vízből.

-Segítek - sétál oda hozzád, de te csakis erre a pillanatra vártál. Ahogy elég közel ér hozzád belecsimpaszkodsz a lábába, és magaddal húzod a tóba, mint szirén a tudatlan halászt.

Ahogy visszatértek a mélységből kacagva kapaszkodsz meg a fiú vállába, lábaidat csípője köré fonod. Egészen a derekadig nyaldos a hűs víz, de a hajad is nedvesen tapad az arcodhoz. Kuroonál sincs ez másképp, a rakoncátlan tincsei most a megszokottól eltérően a fejére lapulnak, ami egy igen derítő látvány. Mérges akar lenni, de csilingelő nevetésed hatására neki is mosoly kúszik az arcára.

-Na, menjünk be lassan, meg fogunk fázni - mondod neki percek múltán. A fiú először nem mozdul, majd karjaival még szorosabban magához von. 

-De nem akarlak elengedni - dönti fejét a homlokodnak, és lehunyja a szemét. Egyik kezeddel beletúrsz a fekete kuszaságba, majd lejjebb haladva gyengéden megcirógatod álkapcsa vonalát. Egy lágy mosoly terül szét az arcodon, ahogy lassan lehunyod te is a szemed és ajkaidat a fiúéhoz illeszted, amit Kuroo azonnal viszonoz is.

-Nagyon szeretlek, ugye tudod? - suttogja rekedtes hangon, szája beszéd közben bizsergetően súrolja a tied.

-Majdnem elfelejtettem. Kérlek emlékeztess - hajolsz el ajkáról egy pillanatra, de szinte rögtön vissza is húz, igazán emlékezetedbe vésve csókjai érzését.

---
Este felé kiültök a házikó verandájára, ahol csupán a tücskök ciripelése töri meg a kellemes csendet. A vállára hajtod a fejed.

- Hálás vagyok, hogy eljöhettünk ide ketten. Mondjuk a tóban fürdés nem éppen volt a terveim között, de jól éreztem magam nagyon.

- És még olyan sok helyet akarok látni veled. Szeretnék kiélvezni minden percet veled, melletted, és csak remélni tudom, hogy egy élet elég lesz majd erre - mondja halkan pár perccel később, és belefúrja az arcát a hajadba.

Válaszképp csak megfogod a kezéd, és bíztatóan megszorítod. Te is ugyanígy reménykedsz ebben a közös jövőben.

És így maradtok egészen napfelkeltéig, fejed a vállán pihenve, várva az új napot, az újabb fejezetet kettőtök történetében.