Ahogy közeledtek a házhoz, a zene egyre nagyobb hangerővel cseng a fületekben. Őszintén szólva kezdenek kétségeid lenni azzal kapcsolatban, hogy mennyire is volt jó ötlet beleegyezni abba, hogy elmenj Kurooval egy házibuliba.

A legjobb barátod megérezhette idegességed, és bátorítóan megsimította a válladat.

-Kuroo, emlékeztetnél engem, hogy miért is jövök veled egy olyan buliba, ahol szinte csak téged ismerlek ahelyett, hogy otthon maradnék és animét néznék? - kérdezed tőle kissé kétségbeesett hangon.

A fiú előveszi a szokásos somolygó arcát, és karját derekadra helyezvén közelebb húz téged. Elpirulsz a közelségétől, még annak ellenére is, hogy már évek óta ilyen közvetlen a kapcsolatotok.

Már nem is tudod pontosan mióta vagy a legjobb barátja. Olyan mintha mindig is ismertétek volna egymást, és ebbe a baráti kapcsolatba még véletlenül sem akarsz belerondítani a mostanában előtört érzéseid miatt. Eleinte reménykedtél abban, hogy romantikus gondolataidat elnyeli egy fekete lyuk, de egy év után rá kellett jönnöd, hogy nemhogy kiszeretnél abból az idiótából, hanem épp az ellenkezője történik.

Felfedezésedről természetesen nem akartál beszámolni senkinek, főleg nem Kuroonak. Még csak az hiányozna, hogy rájöjjön, hogy nem csak baráti érzéseket táplálsz iránta, és akkor oda annak a kapcsolatotoknak is, ami eddig volt köztetek.

És habár nem akartad, hogy akárki is tudjon róla Kenma, a jó megfigyelőképességének köszönhetően észrevette, hogy másképp viselkedsz Kurooval. Így hát nem tehettél mást és bevallottad neki az igazat, és szépen megkérted, hogy még véletlenül se hozza az új információt Kuroo tudomására. Szóval Kenmán kívül elvileg senki más nem ismeri a titkod.

-Azért jössz velem {Név} - mondja Kuroo, kiszakítva téged a gondolatmenetedből -, mert annyira ellenállhatatlan meggyőzőképességgel rendelkezek, hogy nem tudtál nemet mondani nekem.

Kételkedve pillantasz a fiúra, de inkább úgy döntesz, hogy ráhagyod a dolgot.

Ahogy beléptek a házba megpillantod azt a sok embert. Lassan hátrafordulsz, és hazaindulnál, de Kuroo megragadja a karod, és maga után húz téged a buli centruma felé. Megadóan sóhajtasz egyet, és hagyod, hogy maga után rángasson a tömegen keresztül.

Amikor a konyhához értek megpillantod az összes partikelléket, amire szükség lehet. Változatos méretű és alakú üvegek vannak az asztalra helyezve, mind különféle alkoholos italokkal töltve.

Kuroo elenged téged, majd a legközelebbi üvegért nyúl, és két pohárba tölt is belőle. Az egyiket neked nyújtja, majd amikor átveszed koccint veled.

-A barátságunkra - mondja látszólag boldog hangnemben, majd gyorsan lehúzza és újratölti a poharát.

Te is magadra öltöd a keserédes mosolyt, majd az ajkadhoz emeled az alkoholt. A torkodban lévő égető érzéssel nem foglalkozva te is újabb pohárral töltesz, és reméled, hogy legalább egy éjszakára eltompíthatod az elméd, és elfeledheted Kuroo Tetsurou iránt érzett szerelmed és annak minden fájdalmát.

Miután már jó pár kortyot juttatol a szervezetedbe döntesz úgy, hogy ideje lenne egy jót szórakozni. Tekinteteddel először Kuroot keresed, de sehol nem találod. Végül annyiban hagyod a keresést, és a nappali felé veszed az irányt, ugyanis itt vannak elhelyezve a hangfalak, és több ember is ezen a helyen próbál táncolni, több-kevesebb sikerrel.

Beállsz hát e pár ember közé, és a zene ritmusát követve, becsukott szemmel ringasz, nem törődve semmi mással. Amikor újra kinyitod a szemed, egy sárga szempárral akad össze a tekinteted. A fiú a szoba túloldalán áll, néha-néha belekortyol az italába, és tekintetét le se veszi rólad. Fekete-szürke haja különös külsőt kölcsönöz neki. Különös, de szimpatikus alak.

Pár pillanat szemezés után lerakja a poharát, majd megindul feléd a táncolók között. Megáll előtted, és ő is a ritmust felvéve táncolni kezd. Felnézel rá, mivel nagyjából akkora lehet mint Kuroo, és rámosolyogsz. Ő visszavigyorog és felvonja a szemöldökét.

-Mi a neved? - kérdezed tőle pár pillanat múlva. Közelebb kell hajolnod hozzá, hogy meghalljon, és ordítanod a kérdést.

-Bokutonak hívnak. És mi a te neved kedves? - kiabálja feléd.

- {Név} vagyok - mondod, mire mintha felismerés tükröződne a szemében. Ha lehet még nagyobb vigyorra húzza a száját.

-Oya oya, sok dolgot hallottam már rólad a haveromtól ám! Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek.

Felhúzott szemöldökkel nézel a fiúra. Mégis ki a fene mesélne rólad bárkinek is a szüleiden kívül? Feltételezhetően nem ők voltak, hiszen akkor ismernéd őt, mégis meg vagy győződve, hogy most találkoztok először. Halványan kezd valami derengeni, de az alkoholtól elködösült agyad nem teljesen képes felidézni, hogy hol is hallottál már Bokutoról.

Gondolatmenetedből kizökkensz, mivel valaki hátulról átkarolja a derekad. Először megfeszülsz, de aztán orrodat Kuroo illata csapja meg, egy kevés alkohollal keveredve. Kifújod a levegőt, ami benned rekedt, és ellazulsz az ölelésében. Mostmár együtt ringatóztok a lassú zene ritmusára.

Bokuto rákacsint Kuroora, majd körbenéz a szobában. Mikor tekintete összefut egy fekete hajú fiúéval szeme felcsillan, majd boldogan elfut abba az irányba.

Kuroo elenged hátulról, minek hatására kissé hiányérzeted támad, de csak megkerül téged, hogy szemtől szemben táncolhassatok tovább. Újból átkarol, te pedig karoddal átkulcsolod a nyakát.

Közel vagytok egymáshoz, érzed a lehelletét az arcodon, a teste hőjét magadon. Közelebb hajol, majd homlokát a tiednek dönti, haja csiklandoz. Mélyen a szemébe nézel, és ő viszonozza a pillantásod.

Mivel a gondolataid már régen vastag köd fedi, nem gondolkodsz, és a szemedet lehunyva lábujjhegyre állsz, Kuroohoz hajolsz, és megcsókolod őt, közben beletúrsz a már így is kócos hajába.

Aztán belegondolsz a helyzetedbe, pánikszerűen elhajolsz a fiútól, majd a karjából kiszakítva magad megfordulsz, és szaladni kezdesz az emelet felé. Nem is nézel szét, véletlenszerűen benyitsz egy ajtón, és berontasz egy hálószobába. Szerencsére senki nincs bent, de pár pillanat múlva Kuroo feltépi az ajtót, majd becsapva azt odarohan hozzád, határozottan magához húz, és átölel.

-{Név}, mondd, miért menekülsz előlem? Nem bizonyítottam elégszer, hogy bízhatsz bennem? Kérlek, ne hagyd figyelmen kívül az érzéseimet, mert valódiak - mondja, tekintetével fogva tartva tekinteted.

-Kuroo, az alkohol beszél belőled. Nem vagy józan. Ez a csók csak egy botlás volt, a pillanat hevében cselekedtem. Nem kellett volna, sajnálom - válaszolod félrepillantva az arcáról, szemedből pár kósza könnycsepp gördül le. Nem tudod elhinni, hogy érezhetne irántad bármit is.

Kuroo elenged öleléséből, majd kézfejével gyengéden letörli az arcodon végigfutó sós könnyeket.

-{Név}, kérlek ne mondd azt nekem, hogy a szerelmem irántad valótlan lenne. Sajnálom, hogy gyáva voltam elmondani eddig, de rettegek, hogy elveszítelek. A francba már, most is remegek, de hisz mit tehetnék, ha egyszerűen nem bírom tovább? Többre vágyok. Már... már nem elég az, hogy barátként legyek melletted. Szeretlek {Név}, francba, szeretlek, és nem akarom ezt tovább tagadni! Már nem csak, hogy boldognak akarlak látni, én akarok lenni az, aki boldoggá tesz téged - mondja kétségbeesett hangon. A légzése egyenetlen, haja a szokásosnál is kócosabb, és tekintete szinte már-már könyörgő.

Szeretnél hinni neki, nagyon is, de képtelen vagy. A kételyeid mardosnak belülről, és ez az arckifejezéseden is meglátszik. Kuroo megtörten áll előtted, és szólásra nyitja a száját, de te megelőzöd őt.

-Szeretlek téged Kuroo, és annyira szeretném, hogy igazat beszélj - mondod, hangodban hajszálnyi reménnyel - de olyan hihetetlen.

-Bebizonyítom neked, hogy nem csak félrebeszélek. Bebizonyítom azt, hogy bennem megbízhatsz, és hogy mennyire törődök veled. Engedd meg, hogy felfedjem az érzéseim előtted, és megmutassam irántad érzett szerelmem.

Tudod mit kér tőled. Pár pillanatig hezitálsz, majd végül a szemébe nézel és bólintasz. Megadod neki az engedélyt. Kiszolgáltatod neki tested és lelked.

Ő is bólint egy aprót, idegesen nyel egyet, majd közelebb lép hozzád, és ajkaival birtokba vesz téged.

--Két nappal később--
Őszintén szólva nagyobb döbbenetre vártál, mikor a kapitány és a csapat menedzsereként kézenfogva besétáltok az edzésre Kurooval. Senkin sem látszik, hogy meglepődött volna. Amíg Kuroo elmegy átöltözni odamész Kenmához, aki a telefonját nyomkodja és leülsz mellé.

-Hali! Képzeld tegnap előtt Kuroo és én összejöttünk. Na, mit szólsz? - kérdezed tőle vigyorogva.

-Nos {Név}, erről már mindenki tud a csapatban. Egyébként gratulálok, végre nem kell az indokolatlan szenvedéseteket hallgatnom - válaszol rád sem nézve.

-Mi? Honnan tudnak rólunk?

Kenma válasz helyett a kezedbe nyomja a telefonját. A képernyőn egy kép látható, amin te és Kuroo éppen a táncolók közt smároltok. Bokuto kirakta a képet a közösségi oldalára.

Elpirulva adod vissza Kenmának a telefont, és eldöntöd, hogy délután ismerősnek jelölöd Bokutot, és lemented a képet Kurooról és rólad. Egész jól sikerült fényképről van szó, végül is.