Hazafelé tartasz az iskolából a kellemes délutáni napsütésben, amikor a közeli fa felső ágai felől keserves nyávogás üti meg a füled. Megtorpansz, és aggódva kezded el pásztázni a lombkoronát. A levelek között valóban egy oda nem illő színtöredékre találsz, beigazolva a sejtésed, miszerint egy megmentésre váró macska ragadhatott fenn a fán. Gondolkodás nélkül a bajba jutott állat segítségére sietsz.

Játszi könnyedséggel felmászol a fára, és megpillantod szegénykét egy vékonyka ág végén összekuporodva. Először megpróbálsz kinyúlni felé, de túl messze van és nem éred el, az ág viszont nem tudna egy embert megtartani, így hát kénytelen vagy bevetni a képességed. Ahogy átváltozol macskává karmaiddal stabilan megkapaszkodsz a vékony ágon, majd lassan a fán ragadt cica felé araszolsz. Elmondod neki, hogy nincs mitől tartania, bár ez külső szemszögből puszta nyávogásnak hangzik. Óvatosan közelíted meg, majd gyengéden felkapod a száddal, mintha csak a kicsinyed lenne. Erősen koncentrálva lejjebb ereszkedsz a fán, ágról ágra lendülve, természetesen vigyázva közben a csöppség épségére is.

Ahogy a legalsó ágra huppansz elengeded a kiscicát, és készülsz visszaváltozni emberi alakba, hogy könnyebben és biztonságosabban szedhesd le, de mikor Shinsout pillantod meg alattad annyira kizökkensz, hogy elveszted az egyensúlyod és egyenesen a karjaiba huppansz, ösztönösen végigkarmolva a vállán és a mellkasán valamiféle kapaszkodó után keresve. Meglepetten felszisszen, de stabilan megtart, és nem enged a földre zuhanni.

A reflexből behunyt szemedet lassan kinyitod, szembekerülve a meglehetősen csodálkozó Shinsouval. Hevesen dobogó szíved nem csillapodik egy cseppet sem, ahogy egymás szemébe néztek. Közelről megcsodálhatod égnek álló, vadóc tincseit, gyönyörű, tágra nyílt lila szempárját, és érezheted, ahogy az aprócska testedet erős karjai közt tartja.

Álmodozásodból azonnal ki is józanodsz amint pillantásod a sebesülésre vándorol, amelyet te ejtettél rajta. A pólója elszakadt a karmod nyomán, és vér is szivárog a sebből. Azonnal visszaváltozol, hogy elkezdj magyarázkodni, de nem számolsz azzal, hogy még mindig a fiú karjai közt vagy, aki döbbenten rogy meg a hirtelen megnőtt súly alatt, végül mégis stabilan megtart. Kicsit megkésve feleszmélsz, és leugrasz a földre.

-Nagyon sajnálom! - hajtod le fejed bűntudatosan, a kezed akaratlanul is ökölbe szorul.

-Nyugi, voltam már ennél rosszabb állapotban is.

Erre felpillantasz mire észreveszed, hogy leplezetlen kíváncsiság és egy enyhe gyanakvás keverékével néz téged. Zavartan elkapod a tekinteted, és a füled mögé tűrsz egy kósza tincset.

-Te vagy {Név} az 1-A osztályból, igaz? - Döbbenten kapod fel a fejed, ugyanis nem számítottál arra, hogy emlékezzen a nevedre. Te is keményen küzdesz, hogy hőssé válhass, de közel sem tűnsz ki az osztályodból.

-És Hitoshi Shinsou, ha nem tévedek. - Márpedig nem tévedsz, hiszen már egy jó ideje felkeltette az érdeklődésed a lila hajú fiú, egészen pontosan a Sportfesztivál óta vissza-visszatérnek rá a gondolataid.

Bólint egyet, majd szólásra nyitja a száját, de egy vékonyka nyávogás vág közbe, mire egyből az ág felé kapod a tekinteted, ahol a cicát hagytad. Odalépsz a fához, és lassan leemeled róla a kismacskát, nehogy megijedjen. Ahogy a karjaidban tartod hozzád dörgöli a fejét, és ezen akaratlanul is elmosolyodsz.

Pár pillanattal később óvatosan lehelyezed a talajra, majd egy utolsó simogatás után hagyod hazamenni.

-Egyébként mindig fákon ragadt macskákat mentesz iskola után? - kérdi Shinsou felvont szemöldökkel, és zsebre dugja a kezét.

-Á, csak akkor, ha van, aki elkapjon - vigyorogsz rá, de egyből el is komorodsz, ahogy a tekinteted a karmolásnyomra vándorol. -Tényleg sajnálom. Hogy tehetném jóvá?

-Ne is törődj vele - legyint, de egyszerűen nem tudsz leszállni a témáról. Aztán hirtelen egy ötleted támad.

-Mi lenne, ha visszamennénk a suliba, hátha még ott van Recovery Girl?

Látod, hogy ellenkezni akar, ezért megragadod a kezét.

-Ne is mondj semmit! Ragaszkodok hozzá, hogy legalább ennyit tegyek érted - jelented ki határozottan, mire egy beletörődő sóhajt hallat.

-Rendben - válaszol, majd hagyja, hogy magad után húzd az iskola irányába. Nem engeded el a puha kezét az úton, és nem is nézel hátra, nehogy meglássa az arcodra alattomosan felkúszó pírt.

---
Ahogy beléptek az épületre összeszeded minden akaraterődet és elengeded Shinsout. Együtt sétáltok végig a kihalt folyosókon, szinte alig maradtak emberek a termekben. A gyengélkedőhöz értek, és óvatosan kopogsz az ajtón, mielőtt lassan kinyitod és bekémlelsz. A villany le van oltva, és egy szakasztott lélek sincs bent.

-Nos, Recovery Girl nincs itt. A jó hír viszont, hogy én is el tudom látni a sebed, igaz nem olyan profin, mint ő, de ideiglenesen megteszi ez is - nézel rá, majd előremész, és szétnézel a szobában. Amíg egy elsősegély dobozt keresel Shinsou leül egy székre, és türelmesen figyel téged.

-Egyébként csak macskává tudsz átalakulni? - szakítja meg hirtelen a köztetek beálló csendet.

-Aha, és ilyenkor tudok más cicákkal kommunikálni, na meg a jó reflexek és érzékszervek is nagyon hasznosak általában.

-Akkor hogyhogy leestél a fáról? - érdeklődik felvont szemöldökkel. Erre a kérdésre nem számítasz, és pár pillanatig szótlanul bámulsz rá.

-Hát, elterelődött a figyelmem - már nyitja is egy újabb kérdésre a száját, mire gyorsan visszavágsz. -És a te képességeddel mi a helyzet? Láttalak a Sportfesztiválon. Bárkit tudsz irányítani, aki válaszol neked, igaz?

-Oh, szóval tudsz róla. Csodálkozok, hogy így is leálltál beszélgetni velem.

Szúrós tekintetet vetsz rá.

-Shinsou, te a hősök útját választottad minden nehézség ellenére, és ez pontosan olyan ok, ami miatt megbízok benned. Az eltökéltséged már most sokaknak megdobogtatja a szívét, és egy nap, amikor eléred az álmod még több embernek fogsz reményt adni.

Shinsou döbbenten mered rád, majd zavartan elfordítja a fejét, te pedig tovább kutakodsz az elsősegély doboz után.

-Köszönöm... Még sohasem mondtak nekem ilyet - suttogja hálásan, mire csak legyintesz egyet.

-Nem tesz semmit, hisz minden egyes szavamat komolyan is gondoltam. És végre a kötszer is megvan! - kiáltasz fel győzedelmesen, majd kiszeded belőle a gézt és a fertőtlenítőszert, aztán a fiú felé fordulsz.

-Már csak le kéne venned a pólód - nézel rá, majd mikor Shinsou eleget tesz a kérésednek egy pár pillanatra a felsőtestén felejted a tekinteted. Aztán feleszmélsz, megköszörülöd a torkod, és a csaphoz lépsz.

-Na lássuk azt a sebet - nyitod meg a csapot, hogy először megmosd a kezed, majd egy tiszta törölközőért nyúlsz és bevizezed azt. Odalépsz Shinsouhoz, hogy először letisztítsd az alvadt vért a karmolás körül, majd egy kis vattapamacsot átitatsz alkohollal.

-Ez lehet picit csípni fog - figyelmezteted a fiút. Bólint egyet, mire neki is látsz a feladatnak. Shinsou hősiesen állja, de ha jobban megfigyeled a száját nagy erővel szorítja össze, és a tartása is feszült lesz.

A tőled telhető leggyorsabban fertőtleníted a sebesülést, majd miután végzel Shinsou ajkait egy halk, megkönnyebbült sóhaj hagyja el. A vattapamacsot a szemetesbe dobod, majd a gézért nyúlsz, hogy bekösd a sebet.

---
Ahogy kiléptek az épületből csönd telepszik rátok, de egyikőtök sem mozdul.

-Akkor, én mennék is. Gondolom még látjuk egymást...? - kérdezed, mintsem inkább mondod, és közben reménykedve pillantasz lila szempárjába.

Shinsou először nem válaszol, csak szó nélkül néz rád, így kissé elbizonytalanodsz, aztán végül sután intesz felé, és sarkon forulsz.

-Várj! - kiált utánad, mire megtorpansz, és visszafordulsz felé. -Nem lenne kedved együtt edzeni valamikor?

-Jaj, dehogynem - mosolyogsz rá. -De előtte még menj el az orvosiba, hogy Recovery Girl rendesen meggyógyíthasson! Nem akarom visszafogni magam ellened.

-Rendben - neveti el magát egy pillanatra. -Örülök, hogy megismerhettelek {Név}.

-Szintúgy - vetsz rá egy utolsó pillantást, majd megfordulsz, és egy letörölhetetlen vigyorral indulsz haza, a tarkódon érezve a fiú tekintetét.

---Pár hónappal később---
Shinsou nagy lendületted indul meg újból feléd, és épphogy csak el tudod kerülni a támadását. Mindketten nehezen veszitek a levegőt, de már érzed is, hogy a határaidat súrolod. Így hát mielőtt még megint ő támadna összeszeded minden megmaradt erődet, és teljes sebességgel a fiú felé rohansz, egy utolsó, kétségbeesett rohamra.

Védekező állást vesz fel, de mikor már elérhető távolságba kerülnél elrugaszkodsz, és macska formában a karjaiba landolsz. Meglepetten lép hátra, és majdnem el is ejt, de végül visszanyeri az egyensúlyát.

-Ugye tudod, hogy ez így nem ér? Kihasználod a gyengeségem - mondja durcásan, de utána végigsimít a bundádon, és a dorombolásodra egy apró, áruló mosoly kúszik fel az arcára.

Hozzádörgölőzöl a karjához a fejeddel, majd egy ártatlan pillantást vetsz rá.

-Na, ne nézz így rám. Attól még, hogy aranyos vagy igenis megszegted a szabályokat.

-Ó, szóval aranyosnak tartasz? - változol vissza egy vigyor kíséretében, majd nevetve ugrasz le az ijedt fiú karjáról.

-Sosem állítottam az ellenkezőjét. De szerintem te is tisztában vagy vele milyen hatással vagy másokra - túr bele a hajába, majd mélyen a szemedbe néz.

-Talán - lépsz hozzá közelebb. - De én arra lennék kíváncsi, hogy rád milyen hatással vagyok - fonod gyengéden a nyaka köré a karod, mire kezei a derekadra vándorolnak.

Felvont szemöldökkel figyel, te pedig hirtelen felindulásból egy gyors puszit nyomsz az arcára. Szemei tágra nyílnak egy pillanatra, majd elvigyorodik, és közelebb hajolva gyengéd csókot hint az ajkaidra. Kezed a puha hajába vezeted, és képtelen vagy nem belemosolyogni a csókotokba.

-Azt hiszem most az egyszer kiegyezhetünk egy döntetlenben - mondja mosolyogva miután elváltok. Válasz helyett inkább újra az ajkaihoz hajolsz.