⁘ Reader-chan
⁘ Saga Latour (Visual Prison)
⁘ Követnie kéne az anime eseményeit, de azt úgy elfelejtettem xd
⁘ Oneshot
⁘ Kettő oldal (Wordben)
⁘ 690 szó (Wordben)
⁘ Virag_666 kérésére

— [Név]! — ölelt meg Saga hátulról.
— Hm? — néztél fel rá.
— Hoztam neked valamit — mosolygott és egy puszit adott az arcodra. Ezután a háta mögül előhúzott egy csokor [kedvenc virág]-ot.
— De gyönyörűek! — vetted el őket. — Köszönöm — adtál egy gyors puszit a szájára. — Na, de... Mit szeretnél?
— Mire gondolsz? — mosolygott ártatlanul.
— Tudom, hogy szeretnél valamit — forgattad meg szemeidet.
— Miért? Nem adhatok a feleségemnek egy csokor virágot minden különösebb ok nélkül? — hitetlenül néztél rá. —Jól van, jól van... Tényleg van valami, amit mindennél jobban szeretnék... — közelebb hajolt hozzád és belepuszilt a nyakadba.
— Ooo... szóval innen fúj a szél — kuncogtál.
— Akkor... szabad? — nézett rád és megvillantotta azt a tipikus félmosolyt, aminek sosem tudsz ellenállni.
— Rendben — mosolyogtál.

Ekkor Saga az ajkaidra tapadt és óvatosan nekinyomott a falnak. Egyik kezével a csípődnél, másik kezével a tarkódnál húzott magához. Testetek teljesen hozzásimult a másikéhoz. Pár perc elteltével Saga kicsit elhúzódott tőled és huncutul vigyorgott, majd felkapott a vállára.

— M-mit csinálsz?! — dadogtál teljesen vörös arccal.
— Oh, [Név]... Ennyi év után is olyan könnyű téged zavarba hozni — nevetett és megpaskolta a fenekedet, miközben a hálószoba felé cipelt téged.

Erre csak még forróbb lett az arcod. Saga óvatosan letett az ágyra és feléd mászott. Szemei vággyal telve csillogtak. Arca egyre közeledett a tiéd felé, míg ajkaitok össze nem értek és szenvedélyesen megcsókolt. Egyik kezével a pólód alá nyúlt, másikkal pedig a hajadba túrt. A szíved hevesen vert és az egész tested felforrósodott.

— Ne aggódj... Gyengéd leszek... — suttogta mély hangján a füledbe, mitől kirázott a hideg.

~ time skip ~

Másnap reggel, mikor felébredtél, Saga nem volt melletted. Hallottad a víz hangját kiszűrődni a fürdőszobából, így gondoltad, hogy biztos zuhanyzik. Elvetted a telefonod az éjjeliszekrényről és megnézted az értesítéseidet. Röpke tíz perc múlva megjelent Saga az ajtóban. Csak egy fekete tréninget és szintén fekete ujjatlant viselt. Haja kissé vizes volt, amit egy törölközővel törölgetett.

— Jó reggelt! — mosolyogtál.
— Jó reggelt! — mosolygott ő is és visszafeküdt melléd. — Megvagy? — bólintottál és a fejedet a mellkasára hajtottad. — Bújósabb vagy, mint általában. Biztos minden rendben? — kérdezte, miközben elkezdte a hajadat piszkálni.
— Uhum... Csak eszembe jutott milyen volt, mikor csak egy rajongó voltam, aki már attól is elájult volna, ha csak ránézel — kuncogtál. — Sosem gondoltam volna, hogy a feleséged leszek.
— Pedig nekem nem kell senki más — adott egy puszit a fejed búbjára.
— Ritkaság, hogy így viselkedsz, de tudod imádom, amikor ilyen gondoskodó vagy — adtál puszit az ajkaira, amit ő csókká mélyített.
— Saga... Lehet, hogy nem mondom eleget, de nagyon hálás vagyok neked — bújtál hozzá.
— Hé, mi ez a hirtelen jött érzékenység? — paskolta meg a fejedet és mintha, egy enyhe pír jelent volna meg az arcán.
— Semmi különös... Csak nagyon szeretlek. Te mentettél meg a magánytól és a fájdalomtól, amit a családom okozott nekem. De most már te vagy a családom — vigyorogtál.
— [Név]... Lehet, hogy sokszor bunkó vagyok és megbántalak, de... én is szeretlek. El sem tudod képzelni mióta. Már akkor is felfigyeltem rád, mikor még csak a rajongóm voltál, aki minden koncerten ott volt az első sorban és torkaszakadtából üvöltötte a szövegeket — mosolygott lágyan és összeérintette az orrotokat, mire te teljesen elpirultál.
— Várj... Tényleg? — lepődtél meg, mire bólintott.
— Emlékszel, amikor még részmunkaidős voltál Bethnél és egyik nap megjelentem nála, hogy beszéljek vele? — bólintottál. — Igazából... Ő már akkor észrevette, hogy talán másként tekintek rád, mint egy átlagos rajongóra. Ezért is kellett akkor beszélnem vele. Nem akartam túl közel kerülni hozzád, hisz' mégiscsak egy vámpír vagyok — itt egy pillanatra megállt és egy nagy levegőt vett, majd a szemedbe nézett. — De tudod... Ez most nagyon nyálas lesz, de te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem — suttogta szinte már az ajkaidat súrolva a sajátjaival.
— Saga — suttogtál te is. Ő finoman összeérintette a párnácskáitokat és egy lágy, mégis érzéki csókba invitált. A mellkasodban a szíved hevesen vert és az egész testedet átjárta a kellemes bizsergés. Úgy érezted Saga oldalán te vagy a legboldogabb ember a Földön. Ugyan Sagának van egy bunkóbb oldala is, de téged mindig úgy kezelt, mint egy törékeny porcelánbabát. Elmondhatatlanul szeretted őt és szerencsédre ez az érzés kölcsönös.
— Veled akarok lenni... Örökkön örökké — suttogtad és belefúrtad a fejedet a nyakába.
— Ne aggódj. Előttünk az örökkévalóság — mosolygott és egy apró puszit adott a fejed búbjára, majd szorosan magához ölelt.

Ennyi volt ez a kis oneshot, amivel vagy fél évet szenvedtem KHM
Na mindegy xd
Ha tetszett nyomjatok a részekre egy voteot, mert onnan tudom, hogy érdemes volt vele vesződnöm :33
Viszont kérjetek bátran részeket, a bevezetőben minden ott van
Na byebye 😘

2024.08.18.